Isztimér
| Isztimér | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Fejér | ||
| Kistérség 2012-ig | Móri | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Orbán Tibor Nesztor[1] | ||
| Irányítószám | 8045 | ||
| Körzethívószám | 22 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 967 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 17,95 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 272[3] m | ||
| Terület | 53,88 km² | ||
| Földrajzi nagytáj | Dunántúli-középhegység[4][5] | ||
| Földrajzi középtáj | Bakonyvidék[4][5] | ||
| Földrajzi kistáj | Keleti-Bakony[4][5] | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Isztimér
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Isztimér
Pozíció Fejér megye térképén
|
|||
| é. sz. 47,27782°, k. h. 18,19709° | |||
| Isztimér weboldala | |||
Isztimér (németül Ißzimmer) község Fejér megyében, a Móri kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Isztimér Fejér megye északnyugati peremén, a Keleti–Bakony röglépcsőin települt község. Területe, a mintegy 1000 fős lakosságához képest viszonylag nagy. Határában található a megye legmagasabb pontja, a 479,6 m-es Kövesdomb, legnagyobb tájrésze a nagyjából 400 m magas, 20 km2-es Mellár-fennsík. Átmenő forgalma nincs. Egyetlen közlekedési út vezet a faluba, a 20 km-re lévő Székesfehérvár felől.
Története [szerkesztés]
Isztimér 1193-ban STAMER alakban fordul elő legkorábban. A község életének második szakasza a XVIII. század derekán kezdődik. Három megyéből, zömében németajkú, katolikus telepeseket fogadtak. Ekkor alakult ki a szalagtelkes falumag, amely lényegében azóta sem nagyon változott. A XIX. század elejére kialakult a falu vagyonos rétege, amelyet elősegített a falu mezővárosi rangra emelése (1792 – 1872). A történelem folyamán a politikai viharok csupán érintették a települést. A forradalmak különösebb események nélkül zajlottak le. Az igazi megrázkódtatást a második világháború okozta. A házak negyede és a templom megrongálódott, a polgári lakosságtól áldozatot követeltek a harcok A falu életének harmadik szakasza a háború után kezdődik.,1948 tavaszán a németajkú őslakosságból kitelepítettek 66 családot, amely 346 főt érintett. Helyükbe a Vas megyei Őriszentpéter-ről 54, a szlovákiai magyarok közül 53 család telepedett le Isztiméren. A lakosságot megosztotta a ki- és betelepítés, valamint a politikai harcok. Ezek az ellentétek azonban lassan elcsitultak. 1966-ban Gúttamási községet Isztimérhez csatolták, melynek önállósodási kísérlete nem járt sikerrel.
Nevezetességei [szerkesztés]
A község területén több, igen jelentős természeti érték is található. A 10 km hosszú Burok-völgy földtani és növénytani értékei miatt vált természetvédelmi területté. Számos ritka növény is előfordult itt. A falu határában 58 kisebb –nagyobb barlangról tudunk, ezek közül a legjelentősebb a fokozottan védett, több mint 3 km hosszú, 200m mély, cseppkövekkel díszített Alba Regia-barlang. E barlang biológiai kutatottsága révén az európai élvonalba tartozik.
A falu határának nyugati szélén van bronzkorinak becsült Csikling vár romja. Köveit a mészégetők használták fel, így az öregtornya is csak „térdig ér”, falait pedig szinte teljesen eltűntették, de a várárok határozottan látszik. Közelében egy hasonló korú, vár maradványai vehetők ki.
Isztimérhez kötődő híres emberek [szerkesztés]
- Angeli Lambert (Isztimér, 1916. december 10. – Budapest, 1971. május 9.): kertészmérnök, növénynemesítő, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1952), az étkezési paprika kutatója.
- Winkler Márton (Isztimér, 1857. január 8.– Várpalota, 1911. szeptember 19.) kántortanító,
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Isztimér települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Isztimér, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
- ^ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
- ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010)
