Gyúró
| Gyúró | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Fejér | ||
| Kistérség | Ercsi | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Tóth Béla[1] | ||
| Irányítószám | 2464 | ||
| Körzethívószám | 22 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1275 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 52,32 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 24,37 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Gyúró
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Gyúró
Pozíció Fejér megye térképén
|
|||
| Gyúró weboldala | |||
Gyúró község Fejér megyében, az Ercsi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Szent László-patak mellett terül el, a megyehatár (Pest megye) közelében. Budapestről az M7-es autópályán közelíthető meg.
A település jellegzetes dombjai: Páskom-hegy 194 m, Öreg-hegy 178 m, Új-hegy 162 m.
[szerkesztés] Szomszédos települések
[szerkesztés] Címere
A község címere ívelt talpú pajzs, a pajzs alsó részén zöld, hármas halom, melyet vízszintesen a községen átfolyó patak kékje szel át. A szürkén kanyargó út a dombok között vezet át a patakon. A pajzs felső részén világoskék mezőben középen, fehér templom áll, bal oldalán hármas, aranyló búzakalász, jobb oldalán aranysárga szőlőfürt látható. A hármas halom a településre jellemző dombokra utal. A település történetében jelenlévő kereszténységet, a községben ma is élő három történelmi egyházat szimbolizálja a templom. A mezőgazdaságot a búzakalász, a történelmi múltra visszavezethető, a ma is működő szőlőtermesztést a szőlőfürt jelképezi.
[szerkesztés] Zászlaja
- Világoskék mezőben a címert tartalmazza.
[szerkesztés] A név eredete
A település neve valószínűleg "gyúr" ige folyamatos melléknévi igenevéből, más feltevés szerint a szláv "Dúró", "Gyuri" személynévből keletkezett. Dr. Bogár János, volt gyúrói református lelkész tanulmányai és kutatásai szerint a Gyúró megnevezés a római "Castrum Giro", vagy "Kanyarvár" elnevezésből egyszerűsödött a mai formájára. Akkoriban a térséget sűrűn behálózták a kereskedőutak, valószínűleg Gyúró egy vagy több ilyen út elágazásánál feküdt. A település határában nyomokban még ma is láthatóak a római korokból fennmaradt jellegzetes kőlapokból lerakott utak.
[szerkesztés] Története
Kuldóval teljesen összeépült község. Már az ókorban lakott hely volt, mit a határ különböző részein talált hamvvedrek, kelta és római pénzek, valamint a határ északi részében talált ókori (római telepek) épületkövek és a ma is "római út" nevet viselő régi út igazol.
A honfoglaláskor a Csák, a Baracska és a Kartal-Kurszán nemzetség vetette meg a lábát a Szent László völgyben, ahol a római út vezetett Ráckeresztúr, Martonvásár, Tordas, Gyúró vonalát érintve Göböljárás pusztánál érte el aquincumi /Óbuda/-Floirana /Csákvár/ – Savaria főutvonalát. Ennek az útnak meghatározó szerepe volt a község életében a középkorban is.
Az első írásos okmány 1340-ben Gyúrót már falunak mondja Érdekes, hogy 3 évvel előbb, 1337-ben Károly Róbert király által elrendelt és a budai káptalan által foganatosított kuldói határjárásról felvett okirat, – bár igen részletes s az összes szomszédos falukat és birtokokat megemlíti, – Gyúróról nem mond semmit. Ettől kezdve Kuldóról a 17. század végéig nincs említés. Mindebből valószínűsíthető, hogy a két község tulajdonképpen egy volt, mivel a község nem egy birtokosé volt: az egyik birtokrészt nevezték Gyúrónak, a másikat Kuldónak.
A török hódoltság alatt benépesedett újra s 1650 körül jelentős község, amikor nagyságra nézve a kuruc háborúk szünetében Sigbert Heister generális 1699-1700 években tartotta főhadiszállását – Rudolf király – a közben megszűnt fehérvári kiváltságos káptalan birtokában volt falut – hadipénztárnak kölcsön adott 2000 rénus forintért zálogba adta, mint zálogbirtokot; Mária Terézia – amikor a rendjüket megszüntette, – 1777-ben az általa alapított fehérvári Székeskáptalannak adományozta.
A római katolikus plébániát 1825-ben alapították, temploma a Szentháromság tiszteletére van szentelve. A római katolikus hitközség tagjait 1824-től kezdődően anyakönyvezik. A református gyülekezetnek 1628-tól van lelkésze, a hitközség tagjainak anyakönyvezése 1754-ben indult meg.
Az Ágostai Hitvallású Evangélikus gyülekezet 1790-ben alakult, templomukat 1856-ban Székács József budapesti lelkész és Gödör József esperes avatták fel. Az evangélikusok anyakönyvezése 1862-ben kezdődött.
A sorsfordító történelmi események nem múltak el később sem nyom nélkül.
1848 szeptemberében 60 szekérrel szállították a kenyérporciót a Borsod megyei nemzetőröket a velencei táborba a község gazdái.
Az első világháború szenvedéseiből is kivette részét, 61-estek el Isonzó és Piave folyónál vívott kegyetlen harcokban.
második világháború 60 áldozatot követelt.
A közeli Kuldó települést 1953-ban csatolták Gyúróhoz.[3]
A világháborúba bevonult katonák száma: 265, hősi halottaké: 61, hadiözvegyeké: 25, hadiárváké 36. Az evangélikus templom falába emléktáblával örökítették meg. A háború után rövid ideig önállóan működött a közigazgatás, majd Tordassal vonták össze. Új korszak kezdődött a község életében, amikor 1989-ben újra kiharcolta önállóságát.
A közigazgatás szétválásával egyidejűleg az oktatás is önállósodott, 1989-től van a községben egy 8 tantermes, 8 osztályos általános iskola.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Római katolikus templom (Az 1636-ben épült jezsuita templom az 1795-ös földrengésben megsérült. A ma is látható templom 1804-ben épült.)
- Református templom 1782 – 1783 között készült el. Tornya 1784-1787 között épült, keleti oldalát 1864-ben bővítették. Harangja 1792-ből való, az Úr asztala és az edények pedig a 18. században készültek.
- A Millenniumi parkot, és ennek közepén kerámiából készült Szent István-kutat 2000-ben avatták fel. A kúton Szent István király' arcképe látható a koronázási ékszerekkel, másik oldalán a Magyarország és Gyúró község címere, negyedik oldalán pedig egy turulmadár látható. A kút peremén a hét vezér neve található kerámia táblákon. Minden táblával szemben feltörő forrást szimbolizáló vízsugár tör elő.
- Emlékoszlop (1992) a világháborúkban elesett hősi halottak tiszteletére.
