Pázmánd
| Pázmánd | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Fejér | ||
| Kistérség | Gárdonyi | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Dr. Virányiné Dr. Reichenbach Móni[1] | ||
| Irányítószám | 2476 | ||
| Körzethívószám | 22 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2043 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 75,28 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 27,14 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Pázmánd
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Pázmánd
Pozíció Fejér megye térképén
|
|||
| Pázmánd weboldala | |||
Pázmánd község Fejér megyében, a Gárdonyi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Fejér megye közepén, a Velencei-hegység keleti nyúlványai alatt, az M7 (autópálya) közelében fekvő település. Kápolnásnyék 7 km, Nadap 6 km, Pákozd 14 km, Baracska 10 km, Csákvár 23 km, Martonvásár 13 km távolságra található.
[szerkesztés] Története
Pázmánd és környéke már ősidők óta lakott helynek számít, amit a területén feltárt kora vaskor-ból származó temető leletei, s az itt átmenő római hadiút, és római kori település nyomai is bizonyítanak.
A falut és környékét még I. István király adta Hontnak és Pázmány-nak, az államalapítás idején, akiknek e környék lett nyári szálláshelye, s a későbbiekben itt alakult ki a mai falu is. Hont és Pázmány, a későbbi Hont-Pázmány nemzetség megalapítója, s róluk vette nevét a település. A tatárjárás idejéből a településről írásos emlék nem maradt fenn, az 1500-as évekről azonban már fennmaradt néhány adat: a Székesfehérvár-ról kivonuló török csapatok útjába eső települést a törökök templomával együtt felégették, s az csak a XVIII. század elején népesedett újra, nagyrészt szlovák telepesekkel.
1517-ben Pázmánd a Buzlay családé és Buzlay Mózes Katalin nevű leányáé volt.
1593-ban a baracskai Pálffyak kapják adományba.
1637-ben a Pálffy család,-tól Jakussics György vásárolta meg, és még ez évben a komáromi jezsuitáknak adományozta, akik itt templomot és kastélyt építettek. Első templomukat a törökök elpusztították, de az a falu lakosainak segítségével újra felépült.
A XVIII. század közepén Mária Terézia a falut Kempelen János generálisnak adományozta, kinek a falu – II. József nek 1782-ben a szerzetesrendek feloszlatásáról hozott rendelete után – végleg tulajdonába került.
Kempelen János halála után fiáé Kempelen Nándor-é, majd Imréé lett.
1800-as években a Lyka család vásárolta meg.
1863-ban a falu a templommal és a kastéllyal együtt leégett.
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Nevezetességei
- Katolikus templom – 1688-ban a törökök felgyújtották, de a jezsuiták újjáépítették.
- Jezsuita rendház épülete – Ma iskola működik benne.
- Nepomuki Szt. János szobor.
- Jankovich kúria, a templom és a kastély után a falu harmadik legidősebb épülete.
- Tájház.
- Vízimalom.
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||||
