Enying
| Enying | |||
 |
|||
| Nepomuki Szent János katolikus templom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Fejér | ||
| Kistérség 2012-ig | Enyingi | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Pődör Gyula [1] | ||
| Jegyző | Szörfi István | ||
| Irányítószám | 8130 | ||
| Körzethívószám | 22 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 6922 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 83,62 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 151[3] m | ||
| Terület | 82,78 km² | ||
| Földrajzi nagytáj | Alföld[4][5] | ||
| Földrajzi középtáj | Mezőföld[4][5] | ||
| Földrajzi kistáj | Enyingi-hát[4][5] | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Enying
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Enying
Pozíció Fejér megye térképén
|
|||
| é. sz. 46,92958°, k. h. 18,24297° | |||
| Enying weboldala | |||
Enying Fejér megye délnyugati részén, a Balatontól légvonalban 7 kilométerre fekvő város, az Enyingi kistérség központja.
Tartalomjegyzék |
Közlekedés[szerkesztés]
A település közlekedési gerincét jelentő 64-es főút egyben a településközi kapcsolatok jelentős részét is bonyolítja. Enyinget Dunaföldvárral, Veszprémmel, Székesfehérvárral és Siófokkal és a környező településekkel kötik össze sűrű autóbuszjáratok. A távolsági közlekedésben meghatározó az átmenő buszjáratok szerepe. Közvetlen buszjárat köti össze Budapesttel, Győrrel, Keszthellyel, Kecskeméttel, Szolnokkal, Szegeddel, Szekszárddal és Szombathellyel. A megszüntetett 49-es számú Lepsény–Tamási–Dombóvár vonalon vonatok helyett helyett vonatpótló autóbuszok jártak 2007. március 3-ig.
Története[szerkesztés]
Enying első említése 1241-ből való, királyi tulajdonban állt. A 15. században a király a Török családnak adományozta, ám 1541-ben a király a nándorfehérvári bán, Török Bálint birtokait elvette, így a település ismét királyi tulajdonba került. Az 1540-es évek végén azonban a terület török kézre került, nagyban elnéptelenedett.
A törökök kiűzése 1686 körül végződött a környéken, Enying újratelepülése azonban lassan zajlott. A terület birtokosai a 18. század második felében a Batthyányak lettek, és látványos fejlődés indult meg a településen. 1789-1792 között a református templom, 1810-ben uradalmi kastély alakult ki a településen, környékén pedig majorságok jöttek létre. A 19. század második felében pedig járásszékhely lett Enying.
A 20. század elején megépült Lepsény – Enying – Dombóvár vasútvonal leginkább csak a nagybirtokon megtermett termények eladását szolgálta, komolyabb tőkevonzó szerepe nem volt. A második világháború után a nagybirtokok földjeit az enyingiek és sok telepes közt szétosztották, majd Tsz és állami gazdaság alakult a községben. Az itt nyereségesen termelő üzemek a rendszerváltás után is meg tudtak maradni bevételt hozva a városnak. Az 1950-es megyerendezés előtt Veszprém vármegyéhez tartozott.
Enying városi címet 1992-ben kapott, majd nagyarányú fejlődést mutatott a szolgáltatás, kereskedelem és turizmus terén. 2000-ben szűnt meg a település vasúti ellátottsága.
Balatonbozsok településrész[szerkesztés]
A szomszédos, Enyinggel már majdnem telesen összeépült Balatonbozsok község 1966. év október 1-jén közigazgatásilag Enyinggel egyesült. Balatonbozsok ugyancsak régi település volt Veszprém megyében. Pred. Bosus néven már 1082-ben szerepel. 1435-ben a Fejérvári egyház birtokában volt. Az 1488-as évben egytelkes nemesek lakták. A török időkben elpusztult, de a XVII. század elején már ismét virágzó egyháza volt. Birtokosai a Jankovics család és más kisebb nemesek voltak (Szeghalmi Gyula: Dunántúli vármegyék, 1937.). Az 1848-as szabadságharcban részt vettek a balatonbozsokiak is. Leshegy alatt várták Jellasics seregét. Bozsok nemesurak fészke volt, kevés volt a parasztság, ezért a Bakonyból hoztak munkásokat aratásra, nyomtatásra. Az 1828-as évben 400 fő lakosa volt, a földművelés mellett virágzott a takács céhmesterség. A kiegyezésig Balatonbozsok volt a járásszékhely, illetékessége alá tartozott Enying is.
A „Budai Posta út” Bozsokon vezetett keresztül. Míg a dombóvári vasútvonal nem épült meg, addig Bozsokon keresztül szállították a gabonát délről Veszprémbe. Bozsokon volt az átutazók pihenőhelye. Minden harmadik ház vendégfogadó volt ebben az időben. Az utolsó két beszálló vendéglő az 1930-as években szűnt meg.
Temploma Árpád-kori, a 64-es úttól nyugatra levő dombon áll. A törökök a tetőzetét lerombolták, majd a lakosság később új tetőt épített rá. Az ablakmélyedések eredetiek. Nyolcvan centiméter vastag fala kőből épült. A templom melletti dombon volt az első település, egészen a török időkig. Szántáskor épületmaradványok és török időkből származó sarkantyúk kerültek elő.
A mai település gerince a 64-es közlekedési út mentén húzódik. A török hódoltság megszűnése után a mai gerincvonalon indult fejlődésnek a község. Itt épültek lakóházak, majd amikor a község járási székhellyé vált, a jelenlegi Fő utca 37. számú épület helyén volt a főszolgabírói hivatal, a járásbíróság pedig a Fő utca 27. számú ház helyén.
A második világháború után a 64-es úttal párhuzamosan keletre alakultak ki a Mikszáth Kálmán és a Gárdonyi utcák. Ezek az úgynevezett "FAGI"-házak (1945. évi kedvezményes házhely-juttatások). Majd ezután ugyancsak a Virág utca, párhuzamosan a 64-es úttal. A Fő utcától nyugatra nyílik a Kertalja utca, keltre pedig a Kun Béla, Arany János és Móra Ferenc utcák. Az utóbbi négy utca az 1950-60-as években alakultak ki.
A már Balatonbozsokkal egyesült Enying gerincvonala mintegy nyolc kilométer hosszúságban húzódik a 70-es főútvonal irányában.
Kultúra, oktatás[szerkesztés]
A városban több óvoda is található, a Herceg Batthyány Fülöp Gimnázium és Általános Iskola a város önkormányzata, a Tinódi Lantos Sebestyén Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény pedig a református gyülekezet fenntartásában működik. A Vas Gereben városi művelődési ház igazgatása alatt működő könyvtár az olvasni vágyókat várja. A Batthyány-kastély, a református és a római katolikus templom több kulturális eseménynek is helyet ad.
A Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola a '48-as államosítást követően 1996-ban indul újra - ekkor egyelőre zeneiskolaként (alapító-igazgatója: Hajdú Zoltán református lelkész). Később a néptánc, képző- és iparművészet, valamint dráma művészeti ágak képzése is elindul. 2002-től általános iskolai képzés is folyik a falak között, de ennek és a többi művészeti tanszak sok elismeréssel díjazott működése ellenére a mai napig a városban leginkább csak zeneiskolaként emlegetik a Tinódit, mely 2007-ben kiválóra minősített alapfokú művésztoktatási intézmény lett. Az iskolában a 2010-től gyermekpszichiáteri szolgálat is segíti a gyermekeket.
Az iskola nemcsak saját diákjainak igyekszik mindent megadni, hanem a város kulturális életéhez is - indulásától kezdve - jelentős mértékben hozzájárul. Például minden évben szeptember második hétvégéjén várja az enyingi és környékbeli diákokat az „Enyingi Török Bálint Napok”-ra. Immár hagyomány, hogy a rendezvénysorozatot az iskola rézfúvós együttese nyitja meg a református templom kertjében álló Enyingi Török Bálint szobor előtt. A programsorozathoz gyakran kapcsolódik történeti előadássorozat - hiszen Enyingi Török Bálint és kora érdekes színfoltja a magyar történelemnek.
A Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola rézfúvós kamarazenekara több, mint tízéves múltra tekint vissza, és bel- és külföldi fellépéseivel hathatósan munkálta-munkálja nemcsak a református gyülekezet és iskola, hanem Enying városának jó hírnevét is. Enyingi ünnepségek mellett rendszeresen játszanak a környező falvak református gyülekezeteinek ünnepségein, és külföldön is: Németországban, Ausztriában, Lengyelországban, Erdélyben, Felvidéken, horvátországi magyar településeken (Drávaszögben és Kelet-Szlavóniában) és Hollandiában. Karvezető a kitűnő szakmai tudással bíró Demény István, aki számos enyingi és vonzáskörzetében élő gyermek zenei fejlődéséhez járult hozzá.
Október 1. - A zene világnapja. A református iskola újraindulása óta Enyingen is megünneplik. Ezen a napon a református templomban adnak koncerteket a diákok, öregdiákok és tanáraik, ill. idén első ízben a tinódis diákok a két idősek otthonába is elmennek muzsikálni - mert a zene mindenkié.
A város hagyományos kulturális programja a református iskola és gyülekezet Nyáresti Orgonamuzsika koncertsorozata is. A koncertek ingyenesek, a perselyadománnyal a koncertek kiadásait támogatják az érdeklődők. Az enyingiek mellett a környező falvakból és balaton-parti településekről (Siófokról, Akarattyáról, Keneséről) is jönnek a muzsikára éhes jóakaratú emberek. 2012. július 29-én (vasárnap) 19 órakor ifj. Szotyori Nagy Gábor (orgona) és Molnár Eszter (oboa) Bach estje lesz műsoron. Augusztus 29-én (vasárnap), 19 órakor pedig Pálúr János orgonaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára ad koncertet a református templomban (műsoron: Bach, Frescobaldi, J. K. Kerll, J. B. Lully, Sz. Rahmanyinov művei és improvizáció).
Testvérvárosai[szerkesztés]
Nevezetességei[szerkesztés]
Neves személyiségek
- Vas Gereben író itt született és itt élt.
- Bocsor István pápai professzor itt született.
- Szent-Györgyi Albert Nobel díjast a második vh. alatt itt bújtatták.
- Római katolikus templom (1838, klasszicista)
- Református templom
- Batthyány-Draskovich-Csekonics-kastély - Csekonics-kastély (más néven Batthyány-kastély)
Források és irodalom[szerkesztés]
- ↑ Új polgármestert választott a település (magyar nyelven). mno.hu, 2012. június 17. (Hozzáférés: 2012. június 17.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Enying, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
- ^ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
- ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010)
- Ila Bálint-Kovacsics J.: Veszprém megye helytörténeti lexikona (1. k. p. 181-183.) - Bp- Akadémiai K. 1964 - AK 289 k 6467
- Csizmazia Istvánné: ENYING A település rövid története (monogáfia,1984) - Városi Könyvtár, Enying
- Kiss Tamás: Enying településrendezési terve 1998. - TELINFO.sys Munkacsoport, Veszprém/Enying - Orsz. Ter. R. Tervtár és KT_ARCHÍV_VeML
Külső hivatkozás[szerkesztés]
|
||||||||||
