Vál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vál
Vál légifotó.jpg
Római katolikus templom
Vál címere
Vál címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Fejér
Járás Martonvásári
Kistérség Bicskei
Jogállás község
Polgármester Bechtold Tamás János (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 2473
Körzethívószám 22
Népesség
Teljes népesség 2409 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 62,01 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 194[3] m
Terület 40,48 km²
Földrajzi nagytáj Dunántúli-középhegység[4][5]
Földrajzi középtáj Vértes–Velencei-hegyvidék[4][5]
Földrajzi kistáj Lovasberényi-hát[4][5]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vál (Magyarország)
Vál
Vál
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 21′ 40″, k. h. 18° 40′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 21′ 40″, k. h. 18° 40′ 53″
Vál (Fejér megye)
Vál
Vál
Pozíció Fejér megye térképén
Vál weboldala

Vál község Fejér megyében, a Martonvásári járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fejér megye északkeleti részén, a Váli-völgy közepén található település. Budapest 45 km, Bicske 18 km, Baracska 9,5 km, Alcsútdoboz 8,5 km távolságra található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vál története a csiszolt kőkorszakig nyúlik vissza, az itt talált régészeti leletek alapján már ekkor lakott hely lehetett.

A megye területe a hagyományok szerint az Árpád családbeliek birtoka volt a honfoglalás után. A falut Árpád „Vaál” nevű unokája kapta, róla nevezték el a települést.

Már a római, később a török korban is a falun fontos hadi út haladt át.

1166-ban a település a Veszprémi püspökséghez tartozik.

1247-ben Váli Póka, 1353-ban Váli Tamás, 1388-ban Váli Péter, 1395-ben Váli Egyed birtokaként tartják számon.

1479-ben Somi Józsa temesi bán birtoka, 1518-ban örökösei Vál felét eladták Ákosházy Sárkány Ambrusnak.

1527-ben I. Ferdinánd király elkobozza Somogyi Ferenctől hűtlenség miatt, és Székesfehérvárnak adományozza.

1579-ben Jakusits Ferenc győri várkapitányé lett. 1543-tól Vál török hódoltság alá került. Jelentős településként tartották számon, mivel Buda és Székesfehérvár között félútnyi távolságra feküdt, ezért a törökök számára fontos stratégiai pont volt.

1728-tól 1773-ig a komáromi jezsuita rendház birtoka volt. 1773-ban, a jezsuita rendház feloszlatása után Mária Terézia Ürményi Józsefnek ajándékozza. Ürményi József Vált rövid idő alatt felvirágoztatta. Barokk stílus ú kastélyt, templomot épített a településen. A település mezőváros és járási székhely lett. 1767-ben már megalakultak az első céhek, Ürményi József kiharcolta Válnak a vásárjogot is, s hamarosan Vál a környék kereskedelmi központjává vált.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc első nagy csatája a közelben fekvő Pákozd mellett zajlott le, amely harcokban több falubeli is részt vett.

1878-ban Vál Dréher Antal birtoka lett, melyet halála után fia örököl. 1849 után a szolgabíróság a közeli Bicskére települ át, és csak 1865-ben kerül újból vissza.

1912-ben a járásbíróságot, s vele együtt a telekkönyvi hivatalt és a körjegyzőt is Bicskére helyezték.

A második világháború előtt Válon 3 elemi iskola működött, a római katolikus, a református és a marianna-pusztai uradalmi iskola. Utóbbiba Farkasfapusztánról is jártak gyerekek.

Az 1944. évi Helységnévtár szerint Vál területe 7033 kat. hold volt, lakosainak száma 2879 fő, valamennyien magyar anyanyelvűek. Kültelki lakott helyek a következők voltak: Farkaspuszta, Gyűrűsaljpuszta, Mária-Annapuszta, Újhegy. A községben 100 holdon felüli nagybirtokosok: Dreher Jenő (2757 kat. hold), Hollán Ernő és Sándor (104 kat. hold) és Kolossváry Miklós (102 kat. hold). A római katolikus egyház 10 holdas birtokkal rendelkezett, 181 Vál község tulajdona volt, amiből 101 hold földadó alá nem eső terület.

1945 előtt az egyéni gazdaságok birtokaránya a következő volt: 20 kat. holdon felüli gazdaságok száma: 18, 10-20 kat. hold közötti gazdaság: 70, 5-10 kat. hold közötti gazdaság: 185, 1-8 kat. hold közötti gazdaság: 180. Mezőgazdasági munkás, napszámos család: 145, a kisiparos családok száma 88, a kereskedők és a vendéglős családok száma 12. A falu lakosságának túlnyomó része ekkor római katolikus (1980 fő), számottevő volt még a reformátusok száma (750 fő).

Vál 1945 előtt járási székhely volt.

1944. március 19-én a németek megszállták Vált. Az SS és Wehrmacht alakulatok kiképzőtáborokat is létesítettek a községben. A németek birtokba vettek a római katolikus iskolából két tantermet, valamint a kastély délkeleti szárnyát, ahol a parancsnokság és a tisztek nyertek elhelyezést. 1944 végén ezt a részt kórháznak rendezték be, a 15–20 km-re húzódó frontról ide szállították a sebesülteket.

1944 október-novemberében erdélyi menekülteket telepítettek le a községben. Pesterzsébetről nyolc nyilas vezető és 25 nyilas család érkezett. 1944 november végén elrendelték a katonaköteles férfiak bevonulását, a község lakosságát pedig kitelepítésre utasították. A felhívásnak egyetlen férfi sem tett eleget, az "SAS"-es behívóparancsot megtagadták és elrejtőztek.

1944. december 21-én a Válon pihenő és az utánpótláshoz tartozó német alakulatok visszavonultak, a szovjet csapatok aknákkal lőtték a visszavonuló németeket. December 22-én reggel fél 9-kor érkeztek meg a szovjet csapatok a községbe. December 23-án délelőtt a németek erős bombatámadást intéztek a község belterületének irányába, a lakóházakat és a szovjet csapatokat bombázták. Az István-téren megsemmisült a községháza, a tűzoltószertár, megsérült a római katolikus iskola, és a róm. kat. templom, romba dőlt a Hangya szövetkezeti bolt, az itt álló lakások háromnegyed része, a tejcsarnok és 27 lakóház. Kisebb sérülést szenvedett még 45 lakóház.

1945. január 24-én a szovjet csapatok kivonultak Válról. Január 25-én Székesfehérvárról Vereben keresztül törtek előre a németek, egészen a váli róm. kat. templomig jutottak. Az Antali erőd és a temető közötti területen folytak a harckocsi-összecsapások. A szovjetek visszaszorították a német támadást, ám a németek három szovjet T-34-es tankot kilőttek. Az elesett katonákat a róm. kat. templomtorony előtt kertben helyezték nyugalomra.

A szovjetek a kastélyban, a Vajda János utcai általános iskolában és a gyógyszertár épületében rendeztek be hadikórházat. Az itt elhunytakat a Vajda János emlékmű kertjében temették el. Február közepétől négy hétig a Vajda János utcában volt a szovjet főhadiszállás, az egész utca lakosságát kitelepítették, a főhadiszállás parancsnokságán kívül más nem tartózkodhatott ott.

A Vértes lábánál folyó harcok miatt Vértesboglár és Csákvár lakosságának egy részét Válra telepítették.

Március végére már csak egy kisebb létszámú szovjet egység maradt a községben.

1945. május 29-iki adatok szerint 353 család kapott földet. Igénybevételre 2678 kat. hold került, az igénylőknek 1833 kat. holdat osztottak ki. Dreher Jenő 845 kat. hold erdeje állami tulajdon lett. Házhelyeknek és a később hazatérő katonák számára tartalékoltak 127 holdat.

1945 után a szolgabíróság helyett megalakult a városi jegyzőség, s a választásokon a Kisgazdapárt kapta a legtöbb voksot.

1959-ben megalakult a településen a termelőszövetkezet, melybe az agitáció eredményeként a falu nagy része belépett, s csak 25 egyéni gazda maradt. 1961-ben a kastélyban megnyílt a Vajda János emlékmúzeum. 1963-ban Mezőgazdasági szakiskola nyílt az ürményi kastélyban, amit 1969-ben restauráltak.

1997-ben Vajda János halálának 100. évfordulójára felújították Vajda János szüleinek házát, s itt tartották a megemlékezést, melyen híres írók, művészek is részt vettek.

Vál mezőváros 18. századi pecsétje

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vajda János Emlékház A falutól kb. 3 km-re, az Antali erdőben található az a régi, de felújított kis erdészház, Vajda János gyermekkorának színhelye, melyet annyiszor megénekelt a költő. A ház falán lévő emléktáblát 1934 májusában helyezte el a Vajda János Társaság. Az emléktábla avatási ünnepségen jelen volt Móricz Zsigmond is, aki nagy tisztelője volt a költőnek.
  • Vajda János szobor Holló Barnabás alkotása a falu főutcáján található, 1908-ban avatták.
  • Ürményi-kastély Az épületben a török kiűzése után – egészen 1773-as feloszlatásukig – a komáromi jezsuiták rendháza működött, majd Ürményi József státusz-miniszter kapta ajándékba Mária Teréziától, a népoktatás terén szerzett érdemei elismeréseként. Ürményi József az addig földszintes épületre még egy szintet építtetett, s ekkor alakult ki ma is látható U-alaprajzú formája. A kastélyt ma már nem használják.
  • Az Ürményi család mauzóleuma 1834-ben épült. Kör alaprajzú, lapos kupolájú, felül világító ablakkal ellátott épület, melyhez lépcső vezet fel. A főpárkány alatt empire stílusú kő virágfüzérek húzódnak.
  • Római katolikus temploma 18191824 között klasszicista stílusban, torony nélkül épült. Építtetője a település földesura, Ürményi József volt. Az ország kilencedik legnagyobb templomának tartják, alapterülete 1170 négyzetméter. Szentélye kettős korinthoszi pillérű és oromzatú.

Híres váliak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vajda János költő (1829–1897) a váli erdőben töltötte gyermekkorát, ahol apja uradalmi erdész volt. Azt az erdőszéli kis házat, melyben nevelkedett, a tájat, vallotta szülőföldjének, noha nem itt, hanem Pesten született. Ide vágyott vissza mindig. Erről ír „A váli erdő” című versében is:
„Odabenn a mély vadonban,
A csalános iharosban,
Félreeső völgy ölében,
Sürű árnyak enyhelyében
Óh milyen jó volna ottan,
Abban a kis házikóban,
Élni, éldegélni szépen,
Békességben, csöndességben”!…

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A felszabadulás a bicskei járásban (Bicske, 1970)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vál települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Vál, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 8.)
  4. ^ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  5. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vál témájú médiaállományokat.