Kápolnásnyék
| Kápolnásnyék | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Fejér | ||
| Kistérség | Gárdonyi | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Dr. Farsang Zoltán József [1] | ||
| Irányítószám | 2475 | ||
| Körzethívószám | 22 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3525 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 84,94 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 41,50 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Kápolnásnyék weboldala | |||
Kápolnásnyék település Fejér megyében, a Gárdonyi kistérségben.[3] A térség környező településeihez hasonlóan komoly gazdasági fejlődést mutat a rendszerváltást követő időkben. A település része Pettend, amely szintén dinamikusan gyarapszik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
A településen keresztülfolyik a Bágyom-ér, amely a Velencei-tóba torkollik.
[szerkesztés] Történelem
A környéken előkerült bronzkori leletek bizonyítják, hogy a terület már az őskorban lakott volt.
A település neve a honfoglaláskori Nyék törzs nevéből származik, amelynek egyik mellékága lakhatta a települést. Koppány legyőzése után Nyék feltehetőleg királynéi birtok lett. Első írásos említése 1193-ból származik Neck néven. Később Kápolnás Nyék, Káposztás Nyék, illetve Fertőfő Nyék néven is említik, de a Buda és Fehérvár közötti úttól délre fekvő település nem tett szert különösebb jelentőségre. A török időkben a határvidéken fekvő falut komolyan sújtotta a kettős adóztatás (Magyarország és a Török Birodalom is beszedte adóit), így népessége megcsappant, és az 1543. évi török hadjárat során lakatlanná is vált.
A falu csak 1772 körül kedzett újra benépesedni. Itt született 1800. december 1-jén Vörösmarty Mihály. A 19. század során Alsó és Felső Nyék néven két részből állt. A település fejlődésére a Déli Vasút 1861-es átadása sem jelentett különösebb hatást.
Mai arculatát az 1930-as években nyerte el, amikor a fellendülő velencei-tavi idegenforgalom kereskedelmi és szolgáltató bázisává vált. Ebben az időszakban telefonközponttal, csendőrőrssel, körzeti orvosi rendszerrel, vasútállomással és malommal gyarapodott a település.
A fejlődést a II. világháború visszavetette (nagy páncélos csaták voltak a község területén és környékén), a lakosság jelentős része elpusztult, és a település elmaradt a környék többi településétől. Az 1970-es-1980-as években a velencei nagyközségi közös tanács igazgatta a falut.
Függetlenségét 1990-ben nyerte vissza, és komoly fejlődésnek indult, így ismét a Velencei-tó idegenforgalmának egyik háttérbázisává vált, ahol számos új kereskedelmi és szolgáltató létesítmény jött létre, és az infrastruktúra is gyors ütemben fejlődött.[4]
[szerkesztés] Gazdaság
A település jelenleg komoly fejlődést mutat gazdasági téren. Az ebből származó bevételeket nagyrészt az infrastruktúra fejlesztésére fordítják. A községben mezőgazdasági és építőipari szaküzletek várják a környékbeli lakosokat. A településen malom működik.
[szerkesztés] Közlekedés
A 7-es főút és az M7-es autópálya között fekszik, a térség közlekedési központja saját autópálya-lehajtóval. Vasútállomása része a Budapest–Martonvásár–Székesfehérvár-vasútvonalnak. Ide futnak be Vereb és a Velencei-tó északi partja felől érkező autóbuszjáratok is.
[szerkesztés] Kultúra
A község általános iskolája immár középiskolaként is működik, 600 tanulót oktat, akik a környező településekről is érkeznek.
[szerkesztés] Turizmus
- Vörösmarty Mihály szülőháza helyén emlékmúzeum, a településtől délre, ahol egyben Kovácsmúzeum is található.
- Helytörténeti kiállítás
- Református templom
- Halász kastély
- Református-községi temető
- A Hősök terén: Első világháborús Emlékmű, Második világháborús Emléksír, 1956-os Kopjafa.
- Millecentenáriumi emlékmű
- 1848-as Emlékmű a polgármesteri hivatal előtti téren
- a Polgármesteri Hivatal falán a Községi címer és a Vörösmarty család címere
- Vörösmarty Mihály szobra a Vörösmarty parkban
- Bartók Béla szobra a róla elnevezett utca terén
- 2009-től Trianon emlékmű a Polgármesteri Hivatal előtt
[szerkesztés] Személyek
- Itt született Vörösmarty Mihály (1800-1855), költő, író
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] További információk
|
|||||||

