Velencei-tó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Velencei-tó
Kilátás a tóra
Kilátás a tóra
Országok  Magyarország
Hely Fejér megye
Elsődleges források Császár-víz, Bágyom-ér és több kisebb vízfolyás[1]
Hosszúság 10,8 km
Szélesség 1,5 – 3,3 km
Felszíni terület 24,9 km2
Átlagos mélység 1,5 m
Part hossza 28,5 km
Elhelyezkedése
Velencei-tó (Magyarország)
Velencei-tó
Velencei-tó
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 12′ 30″, k. h. 18° 36′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 12′ 30″, k. h. 18° 36′ 00″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Velencei-tó témájú médiaállományokat.

A Velencei-tó Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava.[2] Kedvező természeti és földrajzi adottságainak, valamint a mederszabályzásnak köszönhetően a Balatonhoz hasonlóan hazánk legkedveltebb üdülőhelyeinek egyike.

Területe 26 km², a felület harmada nádassal borított. A napsütés hatására, valamint a sekély, átlagosan 1,5 m-es mélysége miatt Európa egyik legmelegebb tava: a víz hőmérséklete elérheti a 26-28 °C-ot is.[3]

A Velencei-tó ásványi anyagokban (nátrium és magnézium) gazdag, kiváló vize a kimerült szervezetet felfrissíti, regenerálja. A fürdésen kívül a reumatikus fájdalmak enyhítésére is alkalmas.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fejér megyében, Budapest és Székesfehérvár között, a Velencei-hegység lábánál található. A Mezőföld földrajzi középtájon, azon belül a Velencei-medence földrajzi kistájon található.

Vízellátását főként a Vértesben eredő és a Zámolyi-medence vizeit összegyűjtő Császár-víz biztosítja. A Velencei-hegységből hat vízfolyás táplálja, közülük a pákozdi Bella-patak a legszámottevőbb. Velencénél ömlik bele a Bágyom-ér, déli irányból pedig három árok torkollik a tóba. Lefolyását a mesterséges Dinnyés–Kajtori-csatorna biztosítja.[4]

A tóban két mesterséges sziget található: a Cserepes-sziget és a Velencei-sziget.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A földtörténeti szempontból fiatal tó csupán 12-15 ezer éve, két párhuzamos törésvonal között alakulhatott ki. Az árkos mélyedést egyrészt a zivataros szelek egyre jobban kimosták, másrészt a hordalékok, a felszíni vizek és esőzések, továbbá a környéken élő birtokosok újra és újra feltöltötték, tehát a tó hol kiáradt, hol kiszáradt. [5]

A tó az elmúlt másfél évezred folyamán tizennégyszer, azaz átlagosan mintegy 100 évente kiszáradt. A legutóbbi ilyen eset 1863 és 1866 között volt, amikor a Fertő is erre a sorsra jutott.[4] Ebben az időszakban huszárok gyakorlatoztak a kiszáradt mederben.[forrás?] Ezzel szemben több alkalommal kiáradt, elöntve a parti területeket: a legjelentősebbek az 1838-as és az 1963-as tavaszi áradások voltak.[4]

Jelenleg a tó természetes életútjának körülbelül a felénél tart, külső beavatkozások nélkül az elláposodás, majd feltöltődés lesz a sorsa néhány évezreden belül, a mederkotrás viszont drasztikus beavatkozás a tó élővilágába, a kitermelt több millió köbméter iszap a tavon kívülre való elszállítása és elhelyezése szinte megoldhatatlan feladat.[forrás?]

A tó felületének jelentős részét ma is nádasok borítják

Az 1960-as évek végén kezdődött meg a tó akkori korszellemnek megfelelő szabályozása, ebben a természetvédelem mai szempontjai nem szerepeltek, ennek során a partvonal körülbelül felében a tó eredeti arculata teljesen elveszett.[forrás?]

A szabályozás keretében a Dinnyés–Kajtori-csatornán Dinnyésnél zsilipet, a Császár-vízen Zámolynál (1971-ben) és Pátkánál (1975-ben) víztározót építettek.

A tó medrének mintegy 50%-át 19771978-ban kotrással kimélyítették. A felgyűlt kotrási iszapból alakították ki mintegy 1 millió m³ iszap és nád felhasználásával a Cserepes-szigetet – amelyet ezt követően 6 m-es betoncölöpökkel cölöpöztek körbe –, valamint a Velencei-szigetet.

A kotrás hatására a nádasok aránya a tó felületének 60%-áról 40%-ára szorult vissza. A partvonal feltöltése és beton védművekkel való kiépítése miatt a természetes tópart csak kevés helyen maradt meg.[4][6][7]

Az északkeleti parton a feltöltések miatt a tóból mintegy 100 méteres sáv elveszett. Az egykori partvonal közvetlenül az országút mentén húzódott, vonalát a még élő élő fűzfák mutatják. A tómeder feltöltött helyén strandot, bevásárlóközpontot, üdülőparkot építettek, a maradék területet felparcellázták. Az északi partvonal kelet felé eső szakaszán két és fél kilométer hosszban evezős pályát építettek, a természetes környezet, nádas itt sem maradt meg.

A tópart természetközeli arculatát nagyarányú építkezések változtatták meg. Az első nagyobb modern épület az Expressz Ifi szálló volt a velencei vasútállomás mellett, ez az 1970-es évek elején épült. 2000 után a közel egy évszazadig működő régi strand helyén több épületből álló wellness-szálló létesült, majd 2010 körül kezdődőtt a feltöltött északkeleti parton a pláza építése. Mindezek a változások végleg eltüntették a tó nagy részének természetközeli arculatát.

Kulturális és természeti látványosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vörösmarty Mihály szülőháza Kápolnásnyéknél
  • A Meszlényi kastény romjai Velence községben
  • Beck kastély
  • Gárdonyi Géza szülőháza Gárdonyban
  • Öreg hárs a Gárdonyi-ház mellett
  • Az agárdi madárvárta és megfigyelőtorony
  • A vízbe veszett tóbíró emlékkeresztje, mellette kisebb kilátótorony Dinnyésnél.
  • A Szent György templom, mellette kulturközpont Dinnyésen.
  • A dinnyési fertő
  • A Várpark, Magyarország várai miniatűr változatban Dinnyésen.
  • Madármegfigyelő állomás és torony a délnyugati parton
  • A Bella-tó és az ingókövek Pákozdon
  • Az Anikó-forrás Pákozd mellett
  • Arborétum és kilátótorony a Pákozdi-félszigeten
  • Doni csata emlékmű a Pákozdi-félszigeten
  • Pákozdi csata emlékmű és katonai emlékpark a Pákozdi-félszigeten
  • Halászcsárda a Szúnyog-szigeten
  • Gyapjaszsák, ingókő Sukorón
  • Angelika-forrás, Sukoró mellett a hegyen
  • Loyolai Szent Ignác templom Sukorón, előtte kilátópont
  • Református templom Sukorón
  • Néprajzi ház Sukorón
  • Éva-forrás Sukoró mellett
  • Kilátódomb Sukorón
  • Kilátóhely Velencén, a tó északkeleti sarkában a dombon
  • Nadapi szintezési ősjegy és geológiai bemutatóhely
  • Nadapi templom
  • A tóbíró egykori háza a Csontréti-patak torkolatánál, magánház
  • Hauszmann-Gschwind-kastély az északkeleti parton

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt található a Velencei-tavi madárrezervátum.

Bütykös hattyú a Velencei-tavon

Állatok a tóban és környékén:

  • Halak:

A tóban 26 féle növényevő és ragadozó hal él, köztük

A tó szabályozása miatt számos halfaj egyedszáma erősen lecsökkent.

Növények: gyékény, hínár, nád és tengermelléki káka

Tóparti települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tókörnyéki települések a Gárdonyi kistérséghez tartoztak 2012-ig, 2013-tól pedig mindegyik a Gárdonyi járáshoz tartozik.[8]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesttől 40–50 km, Székesfehérvártól 15–20 km, autóval, busszal és vonattal egyaránt jól megközelíthető.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Velmira: A Velencei-tó térsége. Velence Ó-falui Ingatlaniroda. (Hozzáférés: 2008. július 30.)
  2. Bozó András: MAGYARORSZÁG TERMÉSZETJÁRÓ FÖLDRAJZA 4.3 Magyarország tavai
  3. A tó bemutatása. velenceito.hu. (Hozzáférés: 2008. július 31.)
  4. ^ a b c d Csatornázás és szennyvíztisztító beruházás a Velencei-tónál – Vízrajz (magyar nyelven). Nadap. (Hozzáférés: 2014. november 28.)
  5. Velencei-tó – "a napfény tava" kul-tura.hu
  6. Boromisza Zsombor: Tájváltozás a Velencei-tó partján (magyar nyelven) (pdf). Tájvédelmi füzetek 2. szám. Budapesti Corvinus Egyetem. (Hozzáférés: 2014. november 28.)
  7. Kiss Gábor, Boromisza Zsombor, Tari Anna, Kiss Péter: Természetismereti kenutúra (magyar nyelven). Nádastó Környezetvédő Csoport. (Hozzáférés: 2014. november 28.)
  8. A Kormány 218/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelete (magyar nyelven) (PDF). magyarkozlony.hu. Magyar Közlöny, 2012. augusztus 13. (Hozzáférés: 2013. március 15.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]