Nagy kócsag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagy kócsag
Lightmatter egret.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Gémfélék (Ardeidae)
Alcsalád: Gémformák (Ardeinae)
Nem: Ardea
Faj: A. alba
Tudományos név
Ardea alba
(Linné, 1758)
Szinonimák
  • Egretta alba
  • Casmerodius albus
Elterjedés
Ardea alba map.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagy kócsag témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy kócsag témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy kócsag témájú kategóriát.

Ardea alba; 3 chicks, Morro Bay Heron Rookery 2 - by Mike Baird.jpg
Snowy egret - natures pics.jpg
A nagy kócsag jellegzetes röpte

A nagy kócsag (Egretta alba; más néven Ardea alba vagy Casmerodius albus) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába tartozó gázlómadár. A hófehér gémfélék legnagyobb képviselője. Régies neve nemes kócsag. A magyar természetvédelem címermadara.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ nagy részén – Észak-Amerikában (Egretta alba egretta), Afrikában (Egretta alba melanorhynchos), Ázsiában és Ausztráliában (Egretta alba modesta), valamint ritkábban Dél-Európában (Egretta alba alba) is előfordul.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 85-102 centiméter, szárnyfesztávolsága a 140-170 centimétert is eléri. A nemek hasonlóak, bár tömegét tekintve a hím kissé nagyobb, 1030 gramm körüli, míg a tojó mintegy 960 grammot nyom.

A nagy kócsag tollazata kikelésétől fogva fehér, költési időn kívül csőre sárga, lába barna, arcbőre zöldes. Nászruhája szintén fehér, ám sok gémfélével ellentétben nincs bóbitája, helyette hosszú, fátyolos szárnytollai nőnek; ilyenkor csőre rózsaszínes, pirosas, később fekete (olykor sárga tővel), arcbőre élénkzöld, lába pedig fekete.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyobb termetű, társas gázlómadarak közé tartozik. Élőhelyét sziki és nádas mocsarak, brakkvizes lagúnák, árterek képezik. Halakat, kétéltűeket, vízirovarokat, kisemlősöket fogyaszt a többi gémféléhez hasonló, kivárásra és villámgyors lecsapásra épülő vadászstratégiájával. Alapvetően magányosan táplálkozik, bár nagy bőség esetén több példány is összeverődhet.

Rövidtávon vonuló madár, hazánkban februártól novemberig figyelhetjük meg. Az állomány egy része rendszeresen áttelel; az utóbbi időben mind többen. A magyar példányok a Mediterráneum vidéken telelnek.

Röpte jellegzetes, a többi gémféléhez hasonló: hátranyújtja lábát, nyakát S alakban hátragörbíti, s lassú, nehézkes szárnycsapásokkal halad a levegőben. Hangja a többi gémféléhez képest kevésbé érdes, nyers.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gémfélék többségéhez hasonlóan költőtelepeket alkot, többnyire földközelben a nádasban, de olykor fákon is. A kolóniák akár 50 párból is állhatnak, olykor egyéb gémfélék is csatlakozhatnak. Átlagosan egy méter átmérőjű fészkét avas nádból építi, bár olykor az előző évi fészket is kicsinosíthatja. A párzásra nem sokkal a hazatérés után,február-március során sor kerül, amit látványos udvarlási ceremónia előz meg, melynek keretében a hím mutogatja megnyúlt dísztollait.

A nagy kócsag évente csak egyszer költ. Egy alkalommal 3-4 kékeszöld tojást rak, melyeken 24-26 napig ül a két szülő felváltva. A fiókák fehér pehelytollakkal jönnek a világra, a fészket csak 34-35 nap után hagyják el.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa területén belül Magyarország a faj egyik legjelentősebb előfordulási helye. A nagy kócsagok magyarországi állománya növekvő, 1800-3000 költő pár közé tehető. Elsősorban a Tisza-tó, és a Kis-Balaton vidékén nádasokban és ártéri erdőkben rendszeresen fészkelnek nagyobb telepekben is, de gyérebb állománnyal a Tisza mentén, a Velencei- és Fertőnél is találkozhatunk. (Ez utóbbi az osztrák résszel együttvéve viszont már jelentős gócnak tekinthető.) Az Északi- és a Dunántúli-középhegységben, valamint Magyarország déli és keleti régióiban ritkának mondható. Ez azonban nem volt mindig így. A negyvenes, ötvenes években még csak két telep volt az országban, a Kis-Balaton és a Velencei-tó nádrengetegében. Ennyi maradt, a hajdan bizonyára sokkal nagyobb fészkelő állományból, amely felett a folyószabályozások, a mocsarak lecsapolása, és a dísztollaik miatt történő vadászat kongatták meg a vészharangot. Jellemző, hogy a múlt század elején, külön kócsagőrt alkalmaztak, melynek feladata az volt, hogy a töredékére zsugorodott állományt megvédje. Majd a hetvenes években a hazai nagy kócsag populáció nagy fejlődésnek indult. 1996-ban végzett számláláskor 1425 pár fészkelt Magyarországon.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kócsagállományt a 19. században tizedelte meg a kócsagtoll viselésének divatja, azóta az állomány regenerálódik. A brit Királyi Madárvédelmi Egyesület [1], mely ma Európa legnagyobb közhasznú természetvédelmi szervezete, 1889-ben alapvetően a kócsagirtás (pontosabban a dísztollkereskedelem) megfékezésére jött létre.
Vönöczky Schenk Jakab a hágai madárkongresszuson felolvasott dolgozata nyomán a védelem érdekében gyűjtés indult Hollandiában, de német és angol területeken is, sőt még hazánkból is befolyt egy kisebb összeg. Így lehetett felfogadni az első magyar természetvédelmi őrt, egy kócsagőrt a Kisbalatonon.[1]
Bár Magyarországon az állomány növekvő, a nagy kócsag, a magyar természetvédelem szimbóluma fokozott védettséget élvez, eszmei értéke 100 000 forint. Állománya európai léptékben is stabil, ezért nem került fel a SPEC listára.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]