Gémfélék
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Nászruhás szürke gém
|
||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
|
||||||||||||
| Alcsaládok és nemek | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikimedia Commons tartalmaz Gémfélék témájú médiaállományokat. |
A gémfélék (Ardeidae) a madarak osztályának gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe tartozó családja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulásuk
[szerkesztés] Elterjedésük
A gémek minden földrézen jelen vannak, kivéve az Antarktiszt. Csak a sarkvidékről és néhány óceáni szigetről hiányoznak. Dél– és Délkelet–Ázsiában 24 faj él, Afrikában 21 faj, Közép– és Dél–Amerikában 20 faj, Ausztrália és Óceánia területén pedig 16 faj él.
[szerkesztés] Élőhelyük
Megtalálhatóak sekély tavaknál, folyóknál, mocsaraknál és tenger partokon. De egyes fajok átmenetileg vagy véglegesen eltávolodtak a víztől, ilyen a pásztorgém, amely szavannákon él, és nincs összefüggésben a vizí élettel.
[szerkesztés] Megjelenésük
Közös jellemzőjük a hosszú láb, a hosszú tőrszerű csőr é az S-alakú hosszú nyak. Szárnyuk széles, lekerekített, farkuk rövid. A nagyobb fajok repülés közben jellegzetesen hátranyújtják lábukat, nyakukat viszont S alakban begörbítik, miközben lassú, nagy csapásokkal verdesnek. A nemek többnyire hasonlóak,de a hímek valamivel nagyobbak mint a tojók. A dísztollak többnyire a fej vagy a szárnyak meghosszabbodott tollai. Költési időszakban színváltozás bekövetkezhet. Tollazatuk között is van nagyon színes vagy csak alig világos baran é szürke színűek is. A leggyakoribb alapszinek a fekete, barna, kék, szürke és a fehér. Lábaik, csőrük, szemeik és fejük általában sárga, fekete vagy barna színűek. A szaporodási diőzakban csőrük általán élék narancssárga színű. A kanálcsőrű bakcsó az egyetlen amelynek széles és vastag csőre van.
[szerkesztés] Életmódjuk
Nappal és éjjel is vadáznak. Néhány faj kivételével táplálékuk szinte csak vizí állatokból áll, de kicsiny részt egyébből is, mint például halakból, kétéltűekből, hüllőkből, kis emlősökből, rovarokból, kagylókból és rákokból. Egy gém átlagos napi élelmiszerszükséglete 330–500 gramm. Általában csendben figyelve majd gyorsan lecsapva az áldozatra vadásznak. Gyakran fészkeket is fosztogatna, esznek tojásokat és fiatal madarakat. Egyes fajnál megfigyelhető hogy dögöt is eszik.
[szerkesztés] Szaporodásuk
A legtöbb faj telepekben költ, melyek akár 68.300–70.800 párból is álhatnak. A hím rituális mozgással vonzza magára a tojó figyelmét amely a fej és a nyak mozgatásábol áll, miközben szárnyát elöre hátra mozgatja. Fészküket fára vagy nádasba építik, egyes fajoknál csak a hím egyedül készíti a fészket, míg másfajoknál mindkét szülő részt vesz ebben. A fészek vesszők és száraz nád felhalmozásából áll,sok faj évente felújítsa, így akár 1,5 méteres fészek is kialakulhat. Fészekaljuk 1–10 tojásból áll. A fajok túlnyomó résznek fészekalja 3–5 tojásból áll. A tojások általában fehérek, feketék vagy foltosak. Költésük 14–30 napig tart.
[szerkesztés] Rendszerezés
A családba az alábbi 4 alcsalád, 19 élő nem és 65 faj tartozik:
[szerkesztés] Bakcsóformák
A bakcsóformák (Nycticoracinae) alcsaládba 4 nem 8 faja tartozik
- Nyctanassa (Stejneger, 1887) – 1 faj
- sárgakoronás bakcsó (Nyctanassa violacea vagy Nycticorax violaceus)
- Cochlearius (Brisson, 1760) – 1 faj
- kanálcsőrű bakcsó (Cochlearius cochlearius)
- Nycticorax (Forster, 1817) – 2 faj
- bakcsó (Nycticorax nycticorax)
- kaledón bakcsó (Nycticorax caledonicus)
- Gorsachius (Bonaparte, 1855) – 4 faj
- japán bakcsó (Gorsachius goisagi)
- Gorsachius melanolophus
- Gorsachius leuconotus
- hainani bakcsó (Gorsachius magnificus)
[szerkesztés] Tigrisgémformák
A tigrisgémformák (Tigrisomatinae) alcsaládjába 3 nem és 5 faj tartozik
- Tigrisoma (Swainson, 1827) – 3 faj
- Tigrisoma fasciatum
- vörhenyes tigrisgém (Tigrisoma lineatum)
- csupasztorkú tigrisgém (Tigrisoma mexicanum)
- Tigriornis (Sharpe, 1895) – 1 faj
- fehérbóbitás tigrisgém (Tigriornis leucolophus)
- Zebrilus (Bonaparte, 1855) – 1 faj
- zebracsíkos gém (Zebrilus undulatus)
[szerkesztés] Bölömbikaformák
A bölömbikaformák (Botaurinae) alcsaládjába 2 nem és 14 élő faj tartozik
- Botaurus (Stephens, 1819) – 4 faj
- amerikai bölömbika (Botaurus lentiginosus)
- brazil bölömbika (Botaurus pinnatus)
- bölömbika (Botaurus stellaris)
- ausztrál bölömbika (Botaurus poiciloptilus)
- Ixobrychus (Billberg, 1828) – 9 faj
- amerikai törpegém (Ixobrychus exilis)
- Ixobrychus involucris
- törpegém (Ixobrychus minutus)
- Ixobrychus sinensis
- új-zélandi törpegém (Ixobrychus novaezelandiae) – kihalt
- szerecsentörpegém (Ixobrychus sturmii)
- Ixobrychus cinnamomeus
- vörhenyes törpegém (Ixobrychus eurhythmus)
- Ixobrychus flavicollis vagy Dupetor flavicollis
[szerkesztés] Gémformák
A gémformák (Ardeinae) alcsaládjába 10 élő és 2 kihalt nem tartozik
- Zeltornis (Balouet, 1981) – kihalt nem
- Zeltornis ginsburgi – 1 faj kihalt
- Butorides (Blyth, 1852) – 3 faj
- zöld gém (Butorides virescens)
- mangrovegém (Butorides striatus)
- lávagém (Butorides sundevalli)
- Agamia (Reichenbach, 1853) – 1 faj
- agami vagy szigonyos gém (Agamia agami)
- Pilherodius (Bonaparte, 1855) – 1 faj
- kucsmás gém (Pilherodius pileatus)
- Ardeola (Boie, 1822) – 6 faj
- kínai üstökösgém (Ardeola bacchus)
- indiai üstökösgém (Ardeola grayii)
- kékcsőrű gém (Ardeola idae)
- pompás indonéz üstökösgém (Ardeola speciosa)
- üstökösgém (Ardeola ralloides)
- vöröshasú gém (Ardeola rufiventris)
- Bubulcus (Bonaparte, 1855) – 1 faj
- pásztorgém (Bubulcus ibis)
- Proardea (Lambrecht, 1933) – kihalt nem
- Proardea amissa – 1 faj kihalt
- Ardea (Linnaeus, 1758) – 12 faj
- királygém (Ardea herodias)
- szürke gém (Ardea cinerea)
- kókuszgém (Ardea cocoi)
- óriásgém (Ardea goliath)
- madagaszkári gém (Ardea humbloti)
- feketenyakú gém (Ardea melanocephala)
- fehérnyakú gém (Ardea pacifica)
- tarka kócsag (Ardea picata)
- vörös gém (Ardea purpurea)
- nagy kócsag vagy nemes kócsag (Ardea alba, Casmerodius albus vagy Egretta alba)
- fehérhasú gém (Ardea insignis)
- nagycsőrű gém (Ardea sumatrana)
- Syrigma (Ridgway, 1878) – 1 faj
- fütyülő gém (Syrigma sibilatrix)
- Egretta (Forster, 1817) – 12 faj
- hókócsag (Egretta thula)
- kis kócsag (Egretta garzetta)
- haranggém (Egretta ardesiaca)
- kontyos kócsag (Egretta eulophotes)
- zátonykócsag (Egretta gularis)
- madagaszkári zátonykócsag (Egretta dimorpha)
- vörhenyes kócsag (Egretta rufescens)
- keleti zátonykócsag (Egretta sacra)
- lagúnagém (Egretta tricolor)
- kék gém (Egretta caerulea)
- fehérarcú gém (Egretta novaehollandiae)
- zambézi kócsag (Egretta vinaceigula)
- Mesophoyx (Sharpe, 1894) – 1 faj
- közepes kócsag (Mesophoyx intermedia vagy Egretta intermedia)
[szerkesztés] Magyarországon előforduló gémfélék
A gyakori fészkelők közé tartozik a szürke gém (lásd a képen) és a törpegém vagy pocgém. A többi magyarországi gémféle kevésbé elterjedt, ám egyikük sem tekinthető ritkának. Ezek a bölömbika, az üstökösgém, a bakcsó, a nagy kócsag és a kis kócsag, illetve a vörös gém. Kóborlóként alkalmanként pásztorgémek és zátonykócsagok is felbukkannak. A nagy kócsag a magyar természetvédelem jelképe.
[szerkesztés] Forrás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Reiher című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul.
