Üstökösgém

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Üstökösgém
Ardeola ralloides.üstökösgém.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 500 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Gémfélék (Ardeidae)
Alcsalád: Gémformák (Ardeinae)
Nem: Ardeola
Faj: A. ralloides
Tudományos név
Ardeola ralloides
(Scopoli, 1769)
Elterjedés
Ardeola ralloides map.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Üstökösgém témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üstökösgém témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üstökösgém témájú kategóriát.

Az üstökösgém (Ardeola ralloides) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába tartozó gázlómadár. Népies nevei: hajasgém, kontyosgém, hajaskócsag, sárgakócsag, galambkócsag, tyúkgém, vértesgém, selyemgém.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Európától a Kaszpi-tengeren keresztül Afrikáig terjed. Szabad vízfelületű mocsaras, bokros folyóparton vagy szigeteken óvatos, rejtőzködő életet él.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 44-47 centiméter, szárnyfesztávolsága 80-92 centiméter, testtömege 230-370 gramm. A szeme világossárga. Meglehetősen erős csőre orma és hegye fekete. Fejtetejéről a tarkóra nyúló sörényszerű üstöke van, melynek tollai rozsdásan sárgásfehérek, feketésbarna szegéllyel. A fej oldalai és a nyak világos rozsdássárgák. Dolmánya és a szőrszerű válltollak izabellaszínűek, többi része fehér.

Szárazon
vízen
és a levegőben

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tavakban, mocsarakban és nádasokban keresi rovarokból, rákokból, apró halakból, békákból, kisemlősökből, férgekből, puhatestűekből álló táplálékát. A sekély vízben vadászik. Hosszútávú vonuló.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ártéri erdőkben, fűzbokros mocsaraknál és nádasokban telepesen fészkel. Ágakból, avas nádszálakból álló fészkébe rakja 4-6 zöld tojását, melyeken 22-24 napig kotlik.

Tojásai

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendszeres fészkelő, áprilistól szeptemberig tartózkodik Magyarországon. Délnyugat felé vonul, Olaszországon és Szicílián keresztül Tunéziába s onnan tovább a Szaharán átkelve Nigériába. Vándorlása során kb. 4000 kilométeres utat tesz meg.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországi állománya stabil, mégis fokozott védettséget élvez, eszmei értéke 500 000 forint. Európai léptékben azonban sebezhető a faj, SPEC értékelése 3-as (az európai állomány kedvezőtlen státusban van).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]