Luigi Ferdinando Marsigli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luigi Ferdinando Marsigli
Marsili Luigi.jpg
Luigi Ferdinando Marsigli
Született 1658. július 10.
Bologna
Elhunyt 1730. november 1. (72 évesen)
Bologna
Nemzetisége olasz
Foglalkozása botanikus

Luigi Ferdinando Marsigli vagy latinosan Marsilius (1658. július 10. Bologna1730. november 1. Bologna) olasz földrajztudós, műgyűjtő, diplomata, utazó, tudós, hadmérnök, nyelvész-filológus, katona és kalandor. „Ezerarcú, egyetemes ember, aki átmenetet jelent a magyarországi háborúkban harcoló itáliai hadvezérek és a magukat »filozófusnak« nevező felvilágosodás kori értelmiségiek közt.”

Élete és magyarországi tartózkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neves patríciuscsalád sarja volt, aki rangjához méltó kiváló oktatásban részesült. Matematikát, anatómiát, és természettudományokat tanult.

1679-ben a Velencei Köztársaság új állandó követének a Török portára induló kíséretében érkezik Konstantinápolyba, és így tizenegy hónapot töltött ott. A főváros fekvését, a tengerszorost, és az Oszmán Birodalom katonai erejét figyelte, adatokat gyűjtött, mai szóval „hírszerző”" volt. Amikor 1680-ban az oszmánok újabb támadásra készültek, felajánlotta szolgálatait I. Lipót császárnak.

1683 tavaszán, Kara Musztafa nagyvezír előrenyomulásakor a Bécs számára stratégiailag igen fontos Rába folyóhoz rendelték, július 2-án megsebesült, és a tatárok fogságába esett. Bécs török ostromát mint rab élte meg.

1684. március 25-én szabadult meg a fogságból, és mindvégig részt vett a Magyarország és a Délvidék felszabadításáért folyó harcokban. Jelen volt Buda visszafoglalásánál (1686), ahol nagy érdeme volt, hogy az ostrom utáni üszkös romok alól ő menekítette ki a még épen maradt corvinákat. A karlócai béketárgyalásokon (1699) a császári tárgyaló bizottságban mint az egyetlen, a határvidéken helyismerettel rendelkező szakértő vett részt. A velenceieket segítette a határok megvonásában.

Ezek után a spanyol örökösödési háborúban vett részt, sikertelenségei miatt (tagja volt annak a katonai egységnek, amely túl korán adta fel Breisach városát) megvonták tőle kiváltságait. Katonai karrierje megtörése után a tudomány felé fordult. Csillagászatról, folyókról, madarakról, halakról, fosszíliákról és még sok minden másról írt munkákat. Bolognába visszatérve Istituto delle Scienze ed Arti Liberali néven tudományos intézetet alapított, ahol írásait, feljegyzésit, térképeit, valamint az általa összegyűjtött nagy mennyiségű keleti és egyéb kéziratokat, kódexeket is elhelyezte. Latin, arab, görög és héber szövegek nyomtatására is alkalmas nyomdát is alapított.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Selmecbánya- Danubius Pannonico-mysicus, observationibus,1726

1730-ban bekövetkezett halálakor Marsigli számos kiadatlan munkát hagyott hátra, melyek közül az egyik legjelentősebb Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és hanyatlásáról címet viselő, s amely a szerző halála után két évvel, 1732-ben látott nyomtatott formában napvilágot Hágában, illetve Amszterdamban. Marsigli műve a kor hadtörténetével, illetve az Oszmán Birodalommal foglalkozó kutatók számára elengedhetetlen alapművé vált. A munka részletesen bemutatja a török hadsereg szervezetét, csapatnemeit, ezek fegyverzetét és felszerelését. Áttekinti ellátásuk módját, fizetésüket, a hadsereg egész anyagi hátterét. A mű első része egy nagyobb részt hasonló témájú török mű fordításán alapul, míg a másodikban a szerző saját tapasztalatait összegezte és rendszerezte. A szöveg mellett számos illusztrációt (fegyverekről, csatákról) is ránk hagyott.

Először térképezte fel Magyarország és az Oszmán Birodalom közötti mintegy 850 kilométeres határszakaszt (a mai Horvátország, Szerbia és Románia területén). Marsigli, mint a császári csapatok tisztje részt vett Buda visszavételében, majd 1690-ben Erdélybe vezényelték. Ott került kezébe egy kb. 1,5 méter hosszúságú farúd, fatábla, amely névnapokat és a dátumhoz kötött egyházi ünnepeket tartalmazta a léc négy oldalára bekarcolva. A rovásírásos jeleket 9 lapra másolta le.

Továbbá jelentős ichtiológiai munkássága is, hiszen ő térképezte fel először az itáliai félsziget halait és kategorizálta azokat. Számos műve közül, amelyek Magyarországra is vonatkoznak a következők: az 1700-ban kiadott Danubalis Operis Prodromus, amelyben elsőként írja le a közönséges tokot. Jelentős természettudományi műve a hat kötetből álló Danubius Pannonicomysicus, melyből az 1726-ban kiadott utolsó kötete, a Catalogus Plantarum circa Danubium Sponte, a magyar flórára vonatkozó első összefoglaló mű.[1] Magángyűjteményeit még életében Bolognának ajándékozta, ebből alakult meg később a bolognai akadémia.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyomtatásban megjelent művei
  • „Osservazioni interne al Bosforo Tracio” (Rome, 1681)
  • „Bevanda Asiatica, brindata all'Eminentissimo Bonvisi" (Vienna, 1685)
  • „Danubalis Operis Prodromus” (1700)
  • „Histoire physique de la mer”, ford. Leclerc (Amsterdam, 1725)
  • „Danubius Pannonicomysicus, observationibus”, etc. (7 vols., Hague, 1726)
  • „Danubius Pannonico-Mysicus. Observationibus geographicis, astronomicis, hydrographicis, historicis, physicis perlustratus”. Vízügyi Múzeum, Budapest 2004, ISBN 963-217-033-4 (Repr.)
  • L'Etat militaire de l'empire ottoman" (Amsterdam, 1732)
    • Magyarul: Marsigli, Luigi Ferdinando: Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és… Históriaantik Könyvesház Kiadó, 2007, ISBN 978-963-872-592-9

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • FONTENELLE, Eloges des Acad., II (Paris, 1825); QUINCY, Mémoires (Zurich, 1741).
  • The Catholic Encyclopedia, Volume IX. Published 1910. New York: Robert Appleton Company. Nihil Obstat, October 1, 1910. Remy Lafort, Censor. Imprimatur. John M. Farley, Archbishop of New York
  • John Stoye: Marsigli's Europe. The life and times of Luigi Ferdinando Marsigli, soldier and virtuoso. Yale University Press, New Haven, N.J. 1994, ISBN 0-300-05542-0

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horváth Árpád: Csillagnézők. A csillagászat regénye. Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1961. 199. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Ferdinando Marsigli témájú médiaállományokat.