Tisza
| Tisza | |
 |
|
| A Tisza Szegednél | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Ukrajna,  Románia Magyarország Szlovákia,  Szerbia |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 962 km |
| Vízhozam | 820 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 157 000 km² |
| Forrás | Északkeleti-Kárpátok, Ukrajna é. sz. 48° 4′ 26″, k. h. 24° 14′ 38″ |
| Torkolat | Duna, Szerbia é. sz. 45° 8′ 10″, k. h. 20° 16′ 34″ |
A Tisza (németül Theiß, szlovákul és románul Tisa, szerbül Тиса / Tisa, ukránul Тиса) a Duna leghosszabb mellékfolyója, Közép-Európa legfontosabb folyóinak egyike. A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza összefolyásából keletkezik, majd áthalad Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, valamint Szerbia területén. E folyó képez határvonalat Bácska és Bánát között, mielőtt a Vajdaság közepén, Titelnél a Dunába ömlik.
A Tisza vízgyűjtő területe mintegy 157 000 km², vízállása erősen ingadozó. Átlagos vízhozama Szegednél 820 m³/s, de mértek már itt 97 m³/s-os legkisebb és 4700 m³/s-os legnagyobb vizet is[1].
Tartalomjegyzék |
Történelem [szerkesztés]
Nevének eredete [szerkesztés]
A folyó neve vaskorban (Kr. e. 7–6. század) a mai Szeged területén megtelepedett agathürszosz és szignünna népcsoportoktól származhat: a „tijah” (ejtsd: tidzah) szó folyót jelenthetett. A szőke jelzőt a benne lévő iszapról kapta.
A Tisza szabályozása [szerkesztés]
A Tisza hossza valamikor 1419 km volt. Az Alföldön folyik keresztül, amely Közép-Európa legnagyobb síksága, s mint minden síkság, lelassítja a folyók futását. A Tisza is rengeteg kanyart és mellékágat alakított ki, így gyakoriak voltak az áradások.
Több kisebb, sikertelen próbálkozás után gróf Széchenyi István szervezte meg a Tisza szabályozását, ami 1846. augusztus 27-én vette kezdetét. A szabadságharc után jelentősen csökkentett költségvetéssel és számos kompromisszummal valósult meg a szabályozás, amelyet Pietro Paleocapa (a Pó folyót is szabályozó mérnök) irányított. A szabályozás eredményeként a folyó új hossza 962 km lett, született 136 km új, épített meder, valamint kialakítottak 589 km holtágat. A folyó esése a kilométerenként 3,7 cm-ről 6 cm-re növekedett. A szabályozás előtt mintegy két hónap alatt ért le az ár a Szamostól Szegedig, ma mindehhez 1-2 hét elegendő. A hajózható hossz ma 780 km. A szabályozás nem volt minden tekintetben kielégítő, amire leginkább az 1879-es szegedi katasztrófa figyelmeztetett; a vízgyűjtő terület vízháztartása szintén romlott [2].
A magyar országgyűlés 1884-ben elfogadta a Tiszáról szóló törvényt, amely összefoglalta a folyó szabályozásával összefüggő teendőket 1879-1884 közötti periódusban. A törvény kimondta, hogy a Tisza és vízgyűjtő területe a szabályozás és az ármentesítés tekintetében egységet képez. 1894-ben a parlament elfogadta Kvassay Jenő tiszai korrekciós programját, mely alapján tíz évig folynak a munkák. 1908-ban az országgyűlés elfogadta a Tisza újabb, immár húsz évre szóló fejlesztési programját. Az 1937-es XX. törvénycikk célja: a folyamszabályozás, ármentesítés és lecsapolás negatív következményeinek korrekciója.
A folyó szabályozását megtervező Vásárhelyi Pált (1795-1846) megörökítő szobor az ország első mérnökszobra (1905, Mátrai Lajos, ifj.) Szegeden látható. A talapzaton emléktábla mutatja az addigi legnagyobb vízállást, amely 961 cm volt 1970. június 2-án. Ez 154 cm-rel több, mint a várost romba döntő 1879-es árvíznél volt. (Ezt 2006. április 21-én sikerült "felülmúlnia" a folyónak: 1009 cm-es vízállást mértek a Belvárosi híd lábánál lévő vízmércén.)
2006. május 23-án a Felső-Tisza hajózhatósági tervének elkészítését jelentették be, a tanulmány meghatározza majd a folyó 90 kilométeres részén a hajóút kialakításához szükséges beruházásokat.[3]
Földrajz [szerkesztés]
A Tisza magyarországi szakasza 597 km hosszú.
Források [szerkesztés]
A Tisza két forrásból ered. A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza egymástól légvonalban 53 km-re található. A Tisza forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintik, s innen mérik folyónk hosszát is.[4] A Fehér-Tisza forrását a szegedi székhelyű GEO-ENVIRON Környezetvédő Egyesület [5] tagjai több évig kutatták, s 2000-ben felfedezték annak pontos helyét. A forrás környékét megtisztították és táblával látták el.[6]
Ez a folyószakasz Rahótól kb. 1,5 km-re egyesül a Fekete-Tiszával.
Folyása [szerkesztés]
A hegyvidéki jellegű Felső-Tisza a Szamos torkolatáig tart. A Közép-Tisza szakasz határait a Szamos, ill. a Maros torkolata adja, s a Maros beömlésétől a Dunáig terjed az Alsó-Tisza.
A Tisza magyarországi szakaszát is három – az előbbivel azonos névvel illetett – részre tagolják. A Felső-Tisza az országhatár és Tokaj, a Közép-Tisza Tokaj és Tiszaug, az Alsó-Tisza megnevezés pedig, a Tiszaug és a déli országhatár közötti szakaszra vonatkozik.
Tisza a Bereg-Szatmári-síkságon lépi át az országhatárt, s medrét heves árvizeivel töltögeti, bár közben kanyarog is. Azt mondhatjuk, kanyarogva feltöltő jellegű. A folyó a hasonlóan kanyarogva feltöltő Szamos betorkollásától a Tokajig terjedő szakaszon – mesterségesen megrövidített medrében – jelentős esésnövekedést nyert: itt már kanyarogva bevágódó jelleggel, élénkebben erodálja partjait. A kanyarulatképződés üteme e szakaszon eléri a Dunáét. A kis esésű Bodrog felvétele után a Tisza ismét módosítja szakaszjellegét, újra a feltöltő jellegű lesz egészen Kisköréig. Bár a szabályozásokkal hossza e szakaszon is jelentősen csökkent, esése pedig növekedett, a Sajó-Hernád által szállított durvább hordalékot csak fokozatosan tudja feldolgozni. A kiskörei duzzasztómű eséstörő hatása tovább fokozza feltöltő tevékenységét.
Kiskörétől lefelé Szegedig a Tisza újra kanyarogva bevágódó jellegű. Ez azért van, mert noha e szakaszon esése a jelentős rövidítések ellenére sem növekedett számottevően, egészen a Maros torkolatáig nem kap érdemi hordalék-utánpótlást. (A saját energiájával a mederből kitermelt anyag többnyire finomszemcsés, amelyet még a lassú folyású víz is könnyen magával visz.) Így medre itt fokozatosan kimélyül, és kisvízszintje is csökken (például Csongrádnál több mint 330 cm-rel).
Középvízi mederszélessége 191–236 m között változik. Árvízi víztükre Szegednél mindössze 350 m széles, Tiszadorogmánál viszont eléri a 6,7 km-t.
Torkolat [szerkesztés]
A Tisza torkolata Szerbiában van Titel közelében, itt vízhozama már megközelíti a Dunáét. Ennek alapján akár a Dráva nélküli Duna lehetne a Tisza mellékfolyója.
Keletkezésekor, a miocén elején a Tisza torkolata 117 km-rel lejjebb volt, mai helyére a természetes mederváltozások miatt került, s emiatt a folyó öt nagy mellékfolyót veszített.
Mellékfolyók [szerkesztés]
A Tisza 962 km-es hosszán számos mellékfolyó vizével gazdagodik. Ezek közül a legnagyobb mellékfolyói, azok torkolatának országa szerint:
| Ukrajna | Tarac, Talabor, Nagy-ág, Borzsa |
| Románia | Visó, Iza |
| Szlovákia | - |
| Magyarország | Túr, Szamos, Kraszna, Lónyai-főcsatorna, Keleti-főcsatorna, Bodrog, Sajó, Zagyva, Körösök, Maros |
| Szerbia | Béga |
A Tisza-tó [szerkesztés]
Az 1975-ben átadott Kiskörei-víztározó (Kisköre honlapja) nemcsak a vízszint szabályozására szolgál, hanem az aszályos időben igényelt vízpótlást is szolgáltatja. Ezen túl a keletkezett Tisza-tó egyike lett hazánk legnépszerűbb turista-célpontjainak, mivel a hasonló jellegű Balatonnál lényegesen olcsóbb és a zsúfoltság is kisebb. Hossza 27 km, területe 127 km², átlagos vízmélysége 1,3 m, legmélyebb pontja 17 m. Mintegy 43 km²-nyi sziget is található a tóban.
Közlekedés [szerkesztés]
|
|||||||||||
Kultúra [szerkesztés]
A magyarság a Tiszához erősebben kötődik, mint a többi folyóhoz; erre utal, hogy ez a népdalokban és versekben legtöbbször megénekelt folyónk. Gyakran illetik különböző jelzőkkel (pl. szőke, vad, zavaros, kanyargós), és általában egy szeszélyes, de szeretett folyónak tekintik. 1920-ig a „legmagyarabb folyónak” is nevezték, mivel teljes hosszában a történelmi Magyarország területén folyt.[7]
Hivatkozások [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ A TISZA-VÖLGY ÁRVÍZVÉDELME ÉS FEJLESZTÉSE
- ↑ Guelmino János: Tisza-parti jegyzetek - Vége nincs Tisza-szabályozás
- ↑ Hajózási terv a Felső-Tiszán Greenfo.hu, 2006. május 23.
- ↑ [1] tisza-forras.hu A Tisza forrásának magyarnyelvű honlapja
- ↑ GEO-ENVIRON Környezetvédõ Egyesület, Szeged
- ↑ Feltérképezték a Tisza forrásvidékét Délmagyar.hu, 2009. augusztus 24.
- ↑ Süli-Zakar István: Az élő Tisza (magyar nyelven). Múlt-kor, 2002. november 11. (Hozzáférés: 2010. december 12.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Barangolás a Tisza mentén Szegeden
- Tiszatúra – linkgyűjtemény
- A Felső Tisza vidékén
- Tisza-forrás
- Tisza folyó, Tisza mente – linkgyűjtemény
- Tisza vízitúra folyamkilométer mutató
- A Tisza Szolnoknál (Szolnok a Tiszánál – blog)
Irodalom [szerkesztés]
- Hidak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolci Közúti Igazgatóság, Miskolc, 1994. ISBN 963-02-9635-7
- Hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Jász-Nagykun-Szonok Megyei Állami Közútkezelő Kht., Szolnok, 2000. ISBN 963-85749-2-5
- Fejér László (szerk): Vizeink Krónikája - A magyar vízgazdálkodás története, Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001. ISBN 963 00 8967 X
- VendégVáró Tisza, Well-Press Kiadó, Miskolc - Hortobágyi Nemzeti Park, Debrecen, 2002. ISBN 963-9490-00-8
- Hidak Csongrád megyében, Csongrád Megyei Állami Közútkezelő Kht., Szeged, 2003. ISBN 963-210-501-X
- Tóth Imre dr.: Kárpátalja, a rahói járás honismereti olvasókönyve, Geo-Environ, Szeged, 2004. ISBN 963-216-461 X
- Orosz György (szerk.): 50 éves a Tiszalöki Vízlépcső, Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Miskolc, 2004. Jubileumi kiadvány
- Gyukics Péter - Hajós Bence - Tóth Ernő dr.: Hidak mentén a Tiszán, Yuki Studio Bp., 2007. ISBN 978-963-87472-0-4
- Lovas Erika - Ujszászi Róbert: Csongrád képeslapokon, Csongrád Város Önkormányzata, Csongrád, 2008. ISBN 978-963-06-6298-7 (II. javított, bővített kiadás)
- Tóth Ernő dr.: 50 hídmérnöki konferencia - 1962-2009, Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ Budapest, 2009. ISBN 978-963-88495-0-2
- Áy Zoltán: Ívek a Tisza felett - Százötven éve épült a szegedi vasúti híd, Vasúttörténeti Alapítvány, Szeged, 2009. ISBN 978-963-9804-22-7
