Pátka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pátka
Pátka címere
Pátka címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Fejér
Járás Székesfehérvári
Kistérség Székesfehérvári
Jogállás község
Polgármester Nagy Dániel Ferenc (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 8092
Körzethívószám 22
Népesség
Teljes népesség 1686 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 40,76 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 147[3] m
Terület 40,38 km²
Földrajzi nagytáj Dunántúli-középhegység[4][5]
Földrajzi középtáj Vértes–Velencei-hegyvidék[4][5]
Földrajzi kistáj Lovasberényi-hát[4][5]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pátka  (Magyarország)
Pátka
Pátka
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 16′ 28″, k. h. 18° 29′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 16′ 28″, k. h. 18° 29′ 27″
Pátka  (Fejér megye)
Pátka
Pátka
Pozíció Fejér megye térképén
Pátka weboldala

Pátka község Fejér megyében, a Székesfehérvári járásban.

A víztározó római korból való egykori gátja

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Velencei-hegység nyugati peremén, ahol az a Zámolyi medencére nyúlik le, a Székesfehérvár és Lovasberény közötti főutról leágazó út mentén terül el mint zsákfalu. A község a Császár-víz (mely a Vértes-hegység déli lejtőin fakadó forrásokból ered) bal partján fekszik. Határában helyezkedik el a Velencei-tó vízkiegyenlítésében jelentős szerepet játszó Pátkai-víztározó, ami a Császár-víz közvetítésével összeköttetésben van a Zámolyi-víztározóval. A víztározók kialakítása révén a környezet üdülőterületté vált.

A községet déli irányból a Velencei-hegység gránit röghegységének maradványai határolják, melynek legmagasabb pontja, a Varga-hegy 169 méter magasan van a tengerszint felett. A Székesfehérvár és Bicske közötti vasútvonal 1898-ban épült meg, ami érintette a községet, de azon a személyforgalmat 1975-ben megszüntették. Azóta a község csak közúton közelíthető meg, Budapest irányából Lovasberényen át, míg Székesfehérvárról 15 kilométer közúton, ahonnan menetrendszerű autóbusz járatokkal is megközelíthető.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község délkeleti határában lévő Szűzvár mellett keltakori földvár sáncmaradványi találhatók, ami a terület bronzkori betelepültségét bizonyítja. Az 1800-as évek végén keltakori vagy korai római korból származó ezüst-leletek kerültek elő. A római korból a Császár-vízen duzzasztógát maradványai találhatók. A római korból útmaradványok, kőfaragványok és egy Mithrász-szentély maradványi is fennmaradtak. Az Árpád-kori templom maradvány körül a 11. századi halomsírokat találtak. A község első írásos emléke 1192-ből származik, amikor Pacca néven említik. A községet I.Mátyás király a Zsámbékra betelepített pálosrendi szerzeteseknek adományozta. 1426-ban a település előbb a tatai vár, majd a csókakői vár uradalom része lett. A török hódoltság alatt a falu teljesen elnéptelenedett, míg 1692-ben a terület a Hochburg család (majd leszármazottaik) birtokába került. A kuruc időkben a község fontos tanácskozási hely volt, melyre emléktábla hívja fel a figyelmet. 1725-ben a falut tűzvész pusztította el, amely gondatlanságból keletkezett. Az 1848-1849-es szabadságharc híres pákozdi csatát követően a községet a menekülő császári csapatok feldúlták. A 20. század fordulójára a község lakosainak száma elérte a 2000 főt. A község területe 1945-ig a Hochburg leszármazott Ivánka család birtokában volt. A második világháború harcai a községet elkerülték, holott a közelében nagy tankcsata zajlott Székesfehérvár birtoklásáért.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község északi területein a termőföld jó minőségű. Lakossága földműveléssel és szőlőtermeléssel foglalkozott. 1949-ben a község területén fluorit reményében érckutatásokba kezdtek és galenit és szfalerit tartalmú telért találtak. A legerdményesebbnek a kutatás a községtől délkeleti irányban lévő Szűzvár térségében bizonyult. A gránitmagmatizmushoz kötött ércesedés ólom és cink ásványokon túl fluoritot s tartalmazott. Az ércbányát 1952-ben nyitották meg, majd 1959-ben ércelőkészítő és dúsító üzemet is létrehoztak, ahol a szomszédos Pákozd térségében termelt tarkaércet is dúsították. Az ércesedés 1967-ben kimerült, a bányát bezárták és 1973-ban az előkészítőművet is leszerelték. A lakosság a helyi kisebb jelentőségű erdészetben, az egyre jobban fejlődő idegenforgalomban és egyéb helyi munkákon kívül a közeli Székesfehérváron talál munkalehetőséget.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református templom barokk stilusú épülete 1730 körül épült.
  • Római katolikus templom, épült 1818-ban késő barokk stilusban.
  • Ivánka kúria, épült a 18. század második felében késő barokk stilusban. Ma iskolaépület.
  • Pátkai víztározó. 1975-ben alakították ki a Császár-víz szabályozott visszaduzzasztásával a Velencei-tó vízellátásának szabályozására. A tározó területe 312 hektár (árvízi terület: 328 hektár), legnagyobb vízmélysége: 6,8 méter (árvízkor: 7,2 méter).

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pátka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Pátka, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 8.)
  4. ^ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  5. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 587. o. ISBN 9639257117  
  • A magyar bányászat évezredes története. II. kötet. OMBKE.1996.