Százhalombatta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

Százhalombatta

Szent István templom (Makovecz Imre alkotása)

Százhalombatta címere

Közigazgatás

Ország

Régió

Megye

Kistérség

Rang

Polgármester

Vezér Mihály (ÉSZKE)^[1]

Irányítószám

2440

Körzethívószám

23

Népesség

Teljes népesség

18 482 fő (2010. január 1.)^[2] +/-

Népsűrűség

658,66 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

28,06 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Százhalombatta

Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 47° 19′ 0.26″, k. h. 18° 54′ 41.33″

Százhalombatta

Pozíció Pest megye térképén

é. sz. 47° 19′ 0.26″, k. h. 18° 54′ 41.33″

Százhalombatta weboldala

Őskori házikó a Régészeti Park skanzenjében

Prehisztorikus épület a skanzenben

Százhalombatta város Pest megyében, az Érdi kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

Százhalombatta Budapesttől 27 kilométerre fekszik, délnyugati irányban, a Duna nyugati partján, a „Mezőföld csücskében”. A Benta-patak itt folyik a Dunába. Mivel a táj löszös talajon fekszik, ami rendkívül jó a mezőgazdaságnak, már évezreddekkel ezelőtt települtek itt le emberek.

[szerkesztés] Története

Az Óváros a katolikus templommal, a háttérben Tököl

Százhalombatta környéke a bronzkor óta lakott. Ennek bizonyítéka a régészek által feltárt bronzkori falu maradványai mintegy 4000 évvel ezelőttről. A környék i. e. 1300 körül elnéptelenedett, majd az urnamezős kultúra népe lakott itt. I. e. 7-6. században a hallstatti kultúra népe telepedett le.^[3] Ennek emléke az előkelők mintegy 120 halomsírja (a Révai-lexikon még 126 halomsírról beszél, ma már csak mintegy 90 ismerhető fel), melynek 6 hektáros területén ma a Régészeti Park terül el.

A római korban Matrica néven katonai tábor volt a város területén, mely a Duna partján húzódó határt, a limest védte. Először palánkvárat építettek a rómaiak, majd kőerődítményt. Itt a 2. században az afrikai 2. segédlégió állomásozott. Ebben az időben keresztények is éltek a római településen, amit a római korból megmaradt szobortöredékek bizonyítanak.^[4]

A legenda szerint a Tárnok-patak völgyében zajlott le a sorsdöntő csata a rómaiak és a hunok között. A monda szerint Detrik (szász barbárok fejedelme) és Macrinus Potentiánál megütközve a hunokkal azokat a Tárnokvölgybe szorította vissza. A hagyomány szerint itt temették el Kevét (Keveháza-Kajászó), Bélát és Kadosát. A Batta név először 1318-ban fordul elő oklevélben. A 19. század elejéig a falu neve Százhalom (Szászhalom? Sok szász halott?), Batta a mellette fekvő puszta. A Batta név állítólag török eredetű és „itatót” jelent. A település a török időben is lakott volt. Lakosainak száma 1720-ban 162-168 volt. A faluban magyar, szerb és sváb nemzetiség élt. 1914-ig a vasárnapi istentiszteletek rendje a következő volt: 2 rác, 1 német, 2 rác, 1 magyar, tehát magyar istentiszteletre csak minden 7. héten került sor.^[4] A 20. század második felében virágzott fel a város a Barátság-vezeték végpontján épült Dunai Olajfinomító és a melléktermékeit hasznosító Dunamenti Erőmű révén, melynek dolgozói számára új városrész épült. 1970-ben a város lakóinak száma 7742 főre gyarapodott. 2007-ben a város átkerült a Budaörsi kistérségből az újonnan megalakult Érdi kistérségbe.

Az olajfinomító távlati képe (autóból fotózva)

[szerkesztés] Nevezetességei

A feltárt halomsír a régészeti parkban

Nevét a 123 vaskori halomsírról (kurgán) kapta. A Matrica (ejtsd:"mátrika") katonai erődöt feltárták. A Matrica múzeum a feltárt gazdag régészeti leleteket mutatja be a történelem előtti időktől kezdve. A Régészeti Park egy látogatható feltárt halomsírral és a mellette kialakított őskori skanzen rekonstruált rézkori és vaskori házaival, kemencéivel egyedülálló látnivaló Magyarországon.

Az újváros római katolikus temploma Makovecz Imre értékes alkotása.^[5]

Szintén „látványosságként” a város fölé magasodik az 1960-ban épült Duna-menti Erőmű három 207 méter magas kéménye.

A városban áll Szabolcs Péter alkotása, Szent István bronzszobra^[6]