Tinnye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tinnye
Tinnye címere
Tinnye címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Kistérség Pilisvörösvári
Jogállás község
Irányítószám 2086
Körzethívószám 26
Népesség
Teljes népesség 1604 fő (2013. január 1.)[1]
Népsűrűség 100,06 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 16,10 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tinnye  (Magyarország)
Tinnye
Tinnye
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 12″, k. h. 18° 46′ 42″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 12″, k. h. 18° 46′ 42″
Tinnye  (Pest megye)
Tinnye
Tinnye
Pozíció Pest megye térképén
Tinnye weboldala

Tinnye község Pest megyében, a Pilisvörösvári járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pilis-hegység, a Budai-hegység és a Gerecse között, a Körtvélyes (Békás) patak völgyében, Budapesttől 35 km-re található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tinnye és környéke már az ókorban is lakott hely volt. Területén római, honfoglaláskori, Árpád-kori és török időkből származó leleteket találtak.

Első okleveles említése 1274-ből ismeretes, ekkor Tinnyei Miklós birtoka volt.

A tatárjárás után a település délkeleti részén lévő hegycsúcson az Aynard lovagok vára állott, rövid ideig.

A Páskom nevű részen földvár-maradványok találhatók, valószínűleg az Árpád-korból.

1300 után a község egy ideig lakatlan, majd 1346-ban Iwandorf János és Zudor Péter birtoka.

1319 előtt – az akkor lakatlan területet – a király Hontpázmány nemzetségbeli Kázmérnak és Andrásnak adta.1319 után Moys nándor Tinnyét Vendel és fia budai várnagyoknak zálogosította el. 1361-ben Magyar Pál nejének, Margitnak tulajdona,templomát a régi írások már ekkor említik. 1369-ben az óbudai apácák birtoka.

1541-ben a törökök kezére került, de a település a török idők alatt sem néptelenedett el, lakott hely maradt, s az apácák is fenntartották itteni tulajdonjogukat, ugyanakkor mellettük birtokosa volt a településnek a Hagymássy, majd az Eölbey család is.

1715-ben Tinnyén 23 adózott portát írtak össze, a lakosság létszáma azonban folyamatosan emelkedett.

1825-ben már 1364 lakost számláltak a településen. 1843 és 1846 között itt lakott Kossuth Lajos, akinek a szomszédos Úny községben kisebb birtoka volt. Házát, mely egyben műemlék is, emlékoszlop jelöli. A hagyomány szerint a községből kivezető út szederfasorait is ő ültette. A Piliscsaba felé vezető műút mentén Török-várnak nevezett, ismeretlen eredetű földhányás található, alatta Török-kútnak nevezett, jóvízű forrás, távolabb pedig a Garancsi tó látható.

Önálló településsé válása dr. Bak Ferenc polgármesterségének idejére esett, aki a rendszerváltástól 2014. február 8-án bekövetkezett haláláig vezette a települést.[2]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus templom műemlék. 1797-ben épült,késő barokk stílusban, homlokzattoronnyal. Tornyát ívelt sisak fedi. Főoltárán Szent Annát és a gyermek Jézust ábrázoló oltárkép látható; védett kegykép.
  • Református temploma román kori, műemlék épület. Mai formáját többszöri átépítés után nyerte el. 2000-ben újították fel.
  • A Piliscsaba felé vezető út mellett található a Garancsi-tó, mely természetvédelmi terület. Környéke és a horgásztó kedvelt kirándulóhely. Itt forgatták az Üvegtigris című filmet.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]