Pilis (hegység)
| Pilis | |
 |
|
| A Pilis a Nagy-Kevély csúcsáról | |
|
|
|
| Hely | Pest megye, Komárom-Esztergom megye |
| Hegység | Dunántúli-középhegység |
| Legmagasabb pont | Pilis (756 m) |
| Típus | mészkő, dolomit |
A Pilis vagy Pilis hegység (gyakran hibásan: Pilis-hegység) röghegység a Duna jobb partján, Budapest és Esztergom között. A Dunántúli-középhegység legkeletibb tagja. Nem magas, de természeti szépségei miatt sokan felkeresik. Fő csúcsa a Pilis (756 m). A Pilis hegységet a Két-bükkfa-nyereg és a Szentléleki-patak völgye választja el a Visegrádi-hegységtől, amelyet a köznyelvben – helytelenül – általában szintén a Pilis hegység részének tartanak, pedig geológiailag már az Északi-középhegységhez tartozik.
A Pilis hegység szláv eredetű nevét legmagasabb csúcsáról, a Pilis hegyről kapta, eredetileg kopasz hegytetőt jelent, és összefügg a tonzúra jelentésű régi magyar pilis szóval.[1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] 600 méter feletti csúcsai
- Pilis vagy Pilis-tető (756 m, a Dunántúli-középhegység legmagasabb csúcsa)
- Nagy-Bodzás-hegy (717 m)
- Nagy-Szoplák (710 m)
- Kis-Szoplák (686 m)
- Vaskapu-hegy (651 és 645 m – nem azonos az esztergomi Vaskapuval)
Az itt felsorolt csúcsok lényegében egy tömbben, a Pilis sasbércén helyezkednek el.
Nevezetesebb csúcsok még a Kevélyek és a sziklamászó gyakorlóterepéről ismert Oszoly.
[szerkesztés] Jelentősebb barlangjai
- Ajándék-barlang, Pilisszentlélek
- Leány–Legény–Ariadne-barlangrendszer, Pilisszentlélek
- Mackó-barlang, Csobánka
- Macska-barlang, Csobánka
- Papp Ferenc-barlang, Pilisborosjenő
- Pilisszántói-kőfülke, Pilisszántó
- Sátorkőpusztai-barlang, Esztergom
- Szent Özséb-barlang, Pilisszentkereszt
- Szopláki-ördöglyuk, Pilisszentkereszt
- Vacska–Rejtekút-barlangrendszer, Pilisszentlélek
- Ziribári-barlang, Pilisszántó
[szerkesztés] Növényzete
Növényföldrajzilag a Bakonyicum flóravidék Pilisense flórajárásának névadó tájegysége.
Zonális erdőtársulásai a cseres-kocsánytalan tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris), a gyertyános-tölgyesek (Carici pilosae-Carpinetum) és a bükkösök (Fagio medio-europaeum, kevés). Jellemző erdőtársulása a mészkedvelő tölgyes (Orno–Quercetum pubescenti-cerris). A régibb korok erdőirtásainak eredményeként jelentős területet borítanak karsztbokorerdők. A meleg, déli lejtőkön dolomit sziklagyepek (nyílt dolomit sziklagyep — Festucetum pallentis - és zárt dolomit sziklagyepek — Brometum Pannonici), valamint dolomit lejtősztyeppek alakultak ki; a hűvösebb északi lejtőkre a hársas törmeléklejtő-erdők (Mercuriali–Tilietum) és az elegyes karszterdők (Fago–Ornetum) jellemzőek.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. (L–Zs). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 346-347. o. ISBN 963-05-4569-1
[szerkesztés] Források
- Dénes György, Juhász Árpád, Miczek György, Sánta Antal: A Pilis és a Visegrádi-hegység. Sport, Budapest 1991. ISBN 963-253-393-3
- 3. A Dunántúli-középhegység flóravidéke (Bakonyicum)
- Növényföldrajz
- Barina Zoltán: A Dunántúli-középhegység növényföldrajzának főbb jellemzői
[szerkesztés] További információk
- Pilisi portál
- Kirándulás a Pilisben és a Visegrádi-hegységben
- Rövid pilisi ismertető
- Vendégváró a Pilisről
- A Pilis barlangjai
- Túrák Pilis csúcsára - Ingyenes, nyitott, változatos
- Pilis.lap.hu - linkgyűjtemény
- A pilisi szénbányászat története
- A Pilis és Visegrádi hegység látnivalói gömbpanorámákon
Térképek:
