Galgagyörk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Galgagyörk
Galgagyörk címere
Galgagyörk címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Váci
Kistérség Váci
Jogállás község
Polgármester Matejcsok Zsolt[1]
Irányítószám 2681
Körzethívószám 27
Népesség
Teljes népesség 1087 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 72,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 14,71 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Galgagyörk  (Magyarország)
Galgagyörk
Galgagyörk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 44′ 28″, k. h. 19° 22′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 44′ 28″, k. h. 19° 22′ 32″
Galgagyörk  (Pest megye)
Galgagyörk
Galgagyörk
Pozíció Pest megye térképén
Galgagyörk weboldala

Galgagyörk (1900 előtt Tótgyörk) község Pest megyében, a Váci járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galgagyörk a Cserhátban, a Galga patak mellett, Budapesttől 50 km-re helyezkedik el. Az M3-as autópálya felől az Aszódot Balassagyarmattal összekötő közúton vagy vasúton – az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonalon – érhető el a Galgamácsa és Püspökhatvan között fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községet 1484-ben említette először oklevél, Gerge néven. A falu eredetileg a Széchy család ősi birtoka volt, majd 1540 körül királyi adományként Werbőczy István tulajdonába került. A török megszállás alatt lakói elmenekültek és csak a 17. században tértek vissza. Az 1683-as esztendőben lakott helységek között írták össze. Az összeírások során az 1715-ös év nevezetes dátum, ugyanis a nyilvántartásban 18 szlovák vezetéknév is megjelent a magyar mellett. A szlovák ajkú lakosság betelepülése a Rákóczi szabadságharc után 1711-1723 között volt a legjelentősebb. Ennek köszönhető talán az is, hogy az 1720-as összeírásban Tót-Györkként a nemes községek között szerepelt a falu. Az 1754-es adatok szerint a település birtokosai Egry István, Horváth János, Jeszenszky Gábor, Darvas Gábor és Raicsán Sámuel. A falu lakossága 1760-ban 72 családra növekedett.

Galgagyörk néven 1900-tól ismert. A 19-20. században a megyére jellemző kis- és középnemesi családok birtokolták, mint a Tahy, Gosztonyi, Doblhoff, Kálnoki-Bedő család, akiknek kúriái a mai napig meghatározzák a település arculatát.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Evangélikus templom: A 18. századi eredetű, barokk stílusú evangélikus templom tervezője, építője ismeretlen. Egyik legnagyobb értéke egy 15. századi kehely. Legutóbb 1986-ban újították fel.

Ibrányi-kastély: A 19. század második felében épült, földszintes, klasszicista stílusú kastély érdekessége az U-alakú, négyoszlopos portikusz, a timpanonban fekvő szoboralakok és a címer. Az épület belsejében figyelemre méltó a kályha, a falikút, a mázas padlóburkolat.

Jegyzőház: A volt jegyzőház a 18. század második felében épült barokk stílusban. Földszintes, kontyolt, magastetős épület.A jegyzőház enyhe kiülésű rizalittal tagolt utcai homlokzatát tükrök díszítik. A rizaliton két, ívesen záródó ablaknyílás van; díszes ráccsal és íves szemöldök-párkánnyal. A belsőben a csehsüveg- és teknőboltozatos szobák megőrizték eredeti beosztásukat. Egy része alatt valószínűleg még 17. századi pincerendszer van. Az épület körül egykor a mainál nagyobb kert volt.

Kálnoky-Bedő-kúria: A volt Ibrányi, majd Kálnoky-Bedő-kúria 1828-ban épült klasszicista stílusban, 1921-ben átalakították, majd irodai célokra használták.

Tahy-kúria: A földszintes, U alakú volt Tahy-kúria részben barokk, részben klasszicista elemeket ötvöz. Az épületben több felúíjtás és átalakítás után a polgármesteri hivatal, illetve művelődési ház kapott helyet.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Galgagyörk települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]