Szokolya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szokolya
Szokolya címere
Szokolya címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Szobi
Kistérség Váci
Jogállás község
Polgármester Gyurcsik Mihály[1]
Irányítószám 2624
Körzethívószám 27
Népesség
Teljes népesség 1799 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 30,11 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 59,05 km²
Földrajzi nagytáj Észak-magyarországi-középhegység[3]
Földrajzi középtáj Börzsöny[3]
Földrajzi kistáj Börzsönyi-kismedencék[3]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szokolya (Magyarország)
Szokolya
Szokolya
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 52′ 02″, k. h. 19° 00′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 02″, k. h. 19° 00′ 28″
Szokolya (Pest megye)
Szokolya
Szokolya
Pozíció Pest megye térképén
Szokolya weboldala
Szokolya MÁV állomása
Szokolya régi, pálos eredetű református temploma egy 1865 előtti rajzon
A Királyréti Erdei Vasút pályája Szokolyán

Szokolya község Pest megyében, a Szobi járásban.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mányoki Ádám mellszobra Szokolyán

A Dél-Börzsönyben található.

Külterületi településrészei:

Királyrét[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falutól 4 km-re északra, a Börzsöny nyúlványai alatt, a Török-patak (Morgó-patak) völgyében fekszik a kedvelt kiránduló központ, Királyrét.

Királyrét a középkorban a királyok kedvelt vadászhelye volt. Az itteni Vár-hegy tövében kis tó tükre csillog. Itt, e tó partján egykor Mátyás király nejének, Beatrix királynénak fürdőhelye volt.

Később, évszázadok múltán az itteni rétre építette fel kastélyát Sierstoff gróf is, melyben ma kastélyszálló található.

Királyrétet egykor Szokolya-huta néven nevezték, ugyanis az itteni Vasbánya-hegyen vasércbányászat folyt.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve szláv eredetű, a szokol (sólyom) szóból származtatják. Az Árpád-korban feltételezhetően a király solymászai éltek itt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szokolya és környéke ősidők óta lakott hely volt, melyet a község határában található két földvár fennmaradt maradványai is bizonyítanak. Az egyik a Pap-hegy gerincén, a másik a Királyrét feletti Várhegyen található.

A hagyományok szerint az Árpád-korban már fennálló község lakosságát még Hont vezér telepítette erre a helyre. 1186-ban már említették nevét a korabeli oklevelekben Sokol néven. A települést a királyi udvarban szolgáló solymászok lakhelyének tartották.

A tatárjárás idején a település lakói rejtekhelyül itt pincéket vájtak, ezekből több még ma is megtalálható, közülök némelyik igen terjedelmes.

Egy 1263-ból fennmaradt oklevél szerint IV. Béla király bizonyos Szokol nevű templárius kolostorban békült ki a fiával, Istvánnal, László honti főesperes közbenjárására; azt azonban semmiféle följegyzés nem bizonyítja, hogy ez a Szokol a hontmegyei Szokolya községgel azonos. A falu határában ugyan állt egykor egy kolostor ez azonban kétségkivül a pálosoké volt, mert ez a szerzetesrend egy időben birtokos volt itt, amit a község régi pálos eredetű temploma is igazol, amely ma a reformátusoké.

A Börzsöny tövében fekvő kis település viharosnak mondható történelme során a fennmaradt adatok alapján többször is gazdát cserélt.

A 14. és 15. században Zsigmond király, majd Albert király is az itteni bányák művelése céljából telepítettek le itt szászokat. Ezt bizonyítja a faluban őrzött 1598-ból fennmaradt pecsét is, amelyen a sárkányölő Szent György lovag alakja látható ezzel a körfelirattal: Sigilum S. Georgii de P(ago) Martnau. Csehországban, Sziléziában, Ostrava és a német határ közelében ma is megtalálható egy Martnau nevű település, melynek jelképe máig Szent György, melyet lovon ülve, karddal a kezében ábrázolnak. Talán az ő őseik hozták magukkal régi falujuk jelképeként e pecsétet.

A településen ekkor már több évszázada folyt vasércbányászat és annak feldolgozása (vasolvasztás), amely virágkorát a 18. században, 1778 és 1792 között érte el. A régi, kimerített vasbányák nyomai a falu határában máig láthatók.

A község földesurai a 19. század elején az Esterházy család tagjai voltak, majd az 1900-as évek elején gróf Sierstorpff Henrik és Sándor lett itt a nagyobb birtokos.

A 20. század elején Hont vármegye Szobi járásához tartozott.

1910-ben 1842 lakosából 1793 magyar, 32 német volt. Ebből 566 római katolikus, 1173 református, 48 izraelita volt.

Vallási élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községben három felekezet van jelen. A falu lakóinak többsége református, de működik katolikus és 1892-től baptista gyülekezet is.

Intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községben megtalálható a Börzsöny Gyöngye Napköziotthonos Óvoda, valamint a Cseh Péter Általános Iskola. Orvosi rendelő, gyermekorvosi rendelő és gyógyszertár is üzemel. A településen üzemel a Sárkányölő Szent György idősek otthona.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kikapcsolódási lehetőségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szokolya ideális kiinduló vagy érkező pontja kerékpáros vagy gyalogtúráknak. A településen keresztül halad a K+ turistajelzés, valamint egyik végpontja a Z+ turistajelzésnek. Könnyen elérhető Királyrét, ahonnan a Börzsöny magasabb csúcsai is egyszerűen megközelíthetők. A települést érinti több, hagyományosan minden évben megrendezésre kerülő teljesítménytúra is.
  • Szokolyán is elhelyezték a Geocaching nevű GPS-alapú játék egyik geoládáját.
  • A Kacár tanya lehetőséget biztosít a magyar népi hagyományok ápolására, régi mesterségek megismerésére, a népi építészet bemutatkozására. A tanya a falu szélén, egy magaslaton terül el.
  • A Kacár tanyáról már látszik a Szent György Lovasudvar, ahol lovagolni lehet és megismerkedni a gazdálkodáshoz szükséges eszközökkel. Ha a Királyréti Erdei Vasúttal érkeznek, a Szokolya-Mányoki megállónál kell leszállni. Onnan tíz perc kellemes sétával elérhető.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szokolya szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díszpolgárok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település díszpolgárai az alábbi személyek:[6]

  • Csáki Tibor, pap (2001)
  • Galambos Lajos, zenész (2004)
  • Id. Hargas Gyula, nyugdíjazott baptista lelkész (2005)
  • Dr. Barvircz János gyermekorvos (2006)
  • Nyilas Zoltán lelkész (2006)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szokolya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 
  4. Szokolya. A Magyar Köztársaság Helységnévtára 2009. KSH, 2009. (Hozzáférés: 2011. február 10.)
  5. ^ a b A Kacár tanya weboldala. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  6. http://www.szokolya.hu/kituntetesek.htm

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szokolya témájú médiaállományokat.