Északi-középhegység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Északi-középhegység
Észak-magyarországi-középhegység[1]
Havas (Mátra, 599 m).jpg
A Havas csúcs a Mátrában

Hely  Magyarország
 Szlovákia
Hegység Kárpátok
Legmagasabb pont Simonka (1092 m)
Mo.-on: Kékes (1014 m)
Típus vulkanikus, mészkő
Hosszúság 250 km
Szélesség 50 km
Kor 5-300 millió év
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 52′ 60″, k. h. 19° 57′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 60″, k. h. 19° 57′ 00″
Térkép
Vnitřní Západní Karpaty, e.svg

Az Északi-középhegység vagy Észak-magyarországi-középhegység[1] elnevezés kétféle jelentésben is használható:

  • Szűkebb értelemben a Magyarország északkeleti részén található hegyvidéki területeket jelenti, ahol Magyarország legmagasabb hegyei is találhatóak. Ebben az esetben nem önálló földrajzi egységről van szó, hanem geopolitikai elnevezésről, mivel ez a terület a valóságban egy olyan hegyvonulat része, amely földrajzilag Szlovákia területére is átnyúlik. A kifejezés a szocialista időszakban vált közkeletűvé Magyarországon, amikor a szlovák-magyar határt egyben földrajzi választóvonalnak is tekintették.

Az Északi-középhegység az Északi-Kárpátok belső pereméhez tartozik. Fő részei délről észak, illetve nyugatról kelet felé haladva: Visegrádi-hegység, Börzsöny, Gödöllői-dombság, Cserhát, Mátra, Bükk, Cserehát, Eperjes–Tokaji-hegység, Zempléni-szigethegység. (Az Aggteleki-karsztot a szűkebb, geopolitikai értelmezés esetén szintén az Északi-középhegység részének tekintik, földrajzilag viszont valójában a Gömör–Szepesi-érchegységhez tartozó Gömör–Tornai-karszt Magyarországra átnyúló része.)

Az Északi-középhegység és a Dunántúli-középhegység közös összefoglaló neve Magyar-középhegység. Az Északi-középhegységben található Magyarország legmagasabb pontja, a Kékes.

Részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Északi-középhegységet az alapján oszthatjuk három szakaszra, hogy a Mátrát a szakirodalom többnyire a középhegység középső szakaszának tekinti.

Nyugati szakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lillafüred látképe a Bükkben
A Cserhát Hollókő közelében

A Visegrádi-hegységet a Kétbükkfa-nyereg és a Szentléleki-patak völgye választja el a Dunántúli-középhegységhez tartozó Pilistől. Ez egyben az Északi-középhegységet és a Dunántúli-középhegységet elválasztó geológiai törésvonal is. A Visegrádi-hegységet a köznyelvben – helytelenül – gyakran a Pilis részének tartják. Fő csúcsa a Dobogó-kő (699 m).

A kb. 600 km² területű Börzsöny a Visegrádi-hegység folytatása. Nagyrészt vulkanikus eredetű, kőzetanyaga andezit és andezittufa. Északról az Ipoly határolja, délről a Duna, kelet felől pedig a Nógrádi-medence választja el a Cserháttól. Legmagasabb pontja a 938 méter magas Csóványos. Szlovákia területén a Burda kapcsolódik hozzá.

A Cserhát ugyancsak andezitből áll, de az erózió sokkal jobban lekoptatta, gyakorlatilag dombvidék. Legmagasabb pontja a Naszály (654 m).

A Gödöllői-dombság és a Monor-Irsai-halomvidék szintén az Északi-középhegységhez sorolható, mint annak legdélebbi nyúlványai és legalacsonyabb elemei. Átmeneti tájegységet alkotnak az Alföld felé.

Középső szakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ajnácskői-hegység Szlovákiában

A Mátrában található a Kékes, Magyarország legmagasabb pontja (1014 m), de magának a hegységnek az átlagmagassága csak 600 méter, ebből a szempontból megelőzi a szomszédos Bükk hegység. A Mátra szintén vulkanikus eredetű, nagyrészt andezitből áll.

A Karancs-Medves-vidék a Karancs hegységet és a Medves-Ajnácskői-hegységet foglalja magában. A vidék vízrajzi különlegessége, hogy itt húzódik a Kárpát-medence két legnagyobb folyójának, a Dunának és a Tiszának a vízválasztó vonala.

A Gömör-Hevesi-dombság 300-500 méter magas dombvidék, amely hosszan átnyúlik Szlovákia területére is. Homokkő, homok, kavics és riolittufa építi fel. Szlovákiában található északi része a Gömöri-dombvidék (szlovákul Bučenská vrchovina). A dombság déli fele a Vajdavár-dombvidék, amelyet a szlovák-magyar határ két oldalán húzódó Gömöri-erdőhát (Petrovská vrchovina) és a Magyarországon található Heves–Borsodi-dombság vagy Ózd-Pétervásárai-dombság alkot.

A Karancs-Medves-vidék és a Gömöri-Hevesi-dombság szlovákiai területeit Szlovákiában Cseres-hegység (Cerová vrchovina) néven ismerik.

Keleti szakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bükk Bélapátfalva közelében

A Bükk nagyrészt mészkőhegység, a Bükk-fennsíkot körülvevő területen riolit és riolittufa is előfordul.

A Cserehát dombvidék, amely a Bódva és a Hernád között a Sajóig húzódó területen fekszik. Átlagos magassága 300-400 méter. Területét agyag és homok borítja, néhol márványszerű aprókristályos mészkő található.

A Eperjes–Tokaji-hegység az Északi-középhegység legkeletibb része. Néha nem az Északi-középhegységhez sorolják, hanem külön hegységcsoportnak tekintik. Fő tagjai a Zempléni-hegység és a Szalánci-hegység. A Zempléni-hegység Magyarország területére esik, a Szalánci-hegység zöme viszont Szlovákiában található.

  • Zempléni-hegység vagy más néven Tokaji-hegység vulkanikus eredetű, kőzetanyaga riolit és andezit. Híres szőlőtermesztő vidék. Északi részén a Bózsva és mellékvizeinek medencéje a Hegyköz.
  • Szalánci-hegység (szlovákul Slanské vrchy): túlnyomó része Szlovákiában húzódik. A Magyarországon található Nagy-Milic hegycsoport földrajzi szempontból a Szalánci-hegység déli nyúlványa, az országhatár miatt azonban többnyire a Zempléni-hegység részeként tárgyalják.

A Zempléni-szigethegység (szlovákul Zemplínske vrchy) Szlovákiában található. Az Északi-középhegység legkeletibb tagjaként szigetszerűen emelkedik ki a Zempléni-síkból.

Geopolitikai szempontból általában szintén az Északi-középhegységhez sorolják az Aggteleki-karsztnak nevezett, 300–500 méter átlagmagasságú mészkő- és dolomithegységet. Ez valójában a Szlovákiába átnyúló Gömör–Tornai-karszt része, tehát földrajzilag nem az Északi-középhegység, hanem a Gömör–Szepesi-érchegység része. A Bükk hegységtől északra fekszik, a két tájegységet a Sajó völgye választja el. Itt találhatóak Magyarország leghíresebb barlangjai, köztük a Baradla-barlang.

Ásványkincsei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Északi-középhegység témájú médiaállományokat.
  • Földrajzi Világatlasz (Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1962) 464. o. ISBN 963-352-516-0 CM
  • Magyarország atlasza (Cartographia, Budapest, 1999) 132. o. ISBN 963-352-516-0 CM