Miskolc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miskolc
Miskolc címere
Miskolc címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Kistérség Miskolci
Jogállás megyeszékhely
megyei jogú város
Polgármester Kriza Ákos (Fidesz-KDNP)
Irányítószám 3500–3549
Körzethívószám 46
Népesség
Teljes népesség 162 905 fő (2013. január 1.)[1]
Népsűrűség 688 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 236,66 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Miskolc  (Magyarország)
Miskolc
Miskolc
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 15″, k. h. 20° 47′ 29″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 15″, k. h. 20° 47′ 29″
Miskolc  (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Miskolc
Miskolc
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Miskolc weboldala

Miskolc Észak-Magyarország legnagyobb városa[2] és Borsod-Abaúj-Zemplén megye és a Miskolci kistérség székhelye[3]. Budapest, Debrecen után Magyarország harmadik legnépesebb városa[4] (agglomerációval együtt Budapest után a második legnagyobb [5]).

A környék Európa egyik legrégebben lakott területe, mint azt paleolit kori leletek tanúsítják. A különböző tájegységek találkozásánál, fontos kereskedőutak mentén épült település már a középkorban kereskedőváros volt, és 1365-ben Nagy Lajos királytól kapott városi rangot. A török hódoltság után ipara is fejlődésnek indult. A szocialista időszakban Magyarország egyik legjelentősebb iparvárosaként élt a köztudatban, ebben az időben érte el legnagyobb kiterjedését – számos szomszédos település, köztük a középkorban az uradalom székhelyéül szolgáló Diósgyőr hozzácsatolásával – és legnagyobb népességszámát is.

A rendszerváltás óta kulturális és idegenforgalmi szerepét igyekszik erősíteni; ebből a szempontból főbb látványosságai közé tartoznak a miskolctapolcai Barlangfürdő, a diósgyőri vár, a lillafüredi Palotaszálló és a Miskolci Nemzeti Színház, illetve a Bükki Nemzeti Park. A régió vezető városaként az ennek megfelelő funkciókat is betölti; egyetemi város, a megye és környéke gazdasági, kulturális központja. Miskolc város napja: május 11.

Miskolc neve szlovákul és csehül Miškovec, németül Mischkolz.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város a Bükk hegység keleti oldalán (abba „beágyazódva”), a Szinva, Hejő és a Sajó völgyében, különböző természeti és gazdasági tájegységek találkozásánál épült.A város kivételes szépségét e csodás fekvése miatt is köszönheti. A Sajó, a Bódva és a Hernád összeolvadó völgysíkja, a Miskolci kapu ősidők óta jelentős áru- és személyforgalom színtere.

Miskolc területe 236,68 km², ebből 58,02 km² a belterület és 178,66 km² a külterület. A belterületi rész szélessége kelet-nyugat irányban 19 km, észak-dél irányban 10 km.[6] Mai felszíne – a kéregszerkezeti mozgások eredményeként – lépcsőzetes felépítésű. Keletről nyugat felé 30 km kiterjedésű, amin belül négy „lépcső” figyelhető meg; a magasságkülönbség eléri a 800 métert.

  • Legmagasabb területe a Borovnyák-tető (945 m).[6] A legalacsonyabb terület a Sajó melléke (110–120 m), ez az alföldi táj része. Fiatal, pleisztocén-holocén üledékek (kavics, homok, agyag, iszap) építik fel.
  • A síksági tájat az AvasTetemvár vonalától Diósgyőrig egy 250–300 méter magas dombvidéki tájövezet, az Alacsony Bükk váltja fel. Geológiai felépítésében harmadkori tengeri üledék – homok, homokkő, márga, agyag, közbeépült szénrétegek – és miocén-kori vulkáni anyagok, főleg tufák vesznek részt. Felszínét patakok, vízfolyások tagolták fel.
  • Diósgyőrtől körülbelül Lillafüredig terjed a Középső Bükk 400–600 méteres rögsorozata, melyet túlnyomórészt triász mészkő, pala, alárendelt dolomit és egyéb kőzetek építenek fel. A tájövezet földrajzi sajátosságait a karsztos lepusztulásformák adják.
  • Lillafürednél kezdődik a miskolci táj legmagasabb lépcsője, a 600–900 méterre emelkedő Magas Bükk, vagy Bükk-fennsík. Felépítésében ó- és középkori tengeri üledékek (mészkő, pala, dolomit) és eruptív kőzetek (például diabáz és porfirit) vesznek részt. Keletről nyugat felé fokozatosan emelkedik, belsejében kisebb-nagyobb barlangok alakultak ki.[7]

Demográfiai adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2011-es népszámlálás alapján Miskolcnak 165 321 lakosa volt, ami a 2001-es adat 91,1%-a, a népsűrűség 708,8 fő/km². 2013. január 1-jén a lakosságszám 162 905 volt. A városban 76 649 lakás van. A lakosságból 84,6% magyar, 3,2% roma, 0,5% német, 0,3% szlovák, 0,1% görög. A vallás szerinti megoszlás: 23,9% római katolikus, 15,3% református, 3,9% görög katolikus, 0,9% evangélikus, 0,1% izraelita, 1,6% egyéb vallású, 18,4% nem tartozik vallási közösséghez, felekezethez.[8]

Miskolc népességszámának változása 1850-től napjainkig:

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város sokévi átlagos havi középhőmérsékleteit tekintve elmondható, hogy a leghidegebb hónap a január, míg a legmelegebb a július. Az évi közepes hőingás 22,1 °C. Az évi átlagos felhőborítottság 60% körüli.

Miskolc átlagos évi csapadékösszege 533 mm, ami jellegzetes évi menetet mutat, a nyári félév csapadékosabb, míg a téli félév szárazabb. A legkevesebb csapadék január-februárban hullik, a legcsapadékosabb hónap pedig – közel négyszer akkora értékkel – a június.

A napsütéses órák éves összege átlagosan 1800 óra, de évenként nagy változékonyságot mutat. Megfigyelhető a napfénytartam jellegzetes évi menete, a nyári hónapokban van a maximuma (havi 230–250 óra), míg november-január időszakban a minimuma (havi 40–60 óra).

A nyári napok (Tmax ≥ 25 °C) éves száma 70 nap. A hőségnapok (Tmax ≥ 30 °C) éves száma 15 nap. Forró nap (Tmax ≥ 35 °C) átlagosan kétévente 1 nap. A fagyos napok (Tmin ≤ 0 °C) éves száma 105 nap. A téli napok (Tmax ≤ 0 °C) éves száma 30 nap. A zord napok (Tmin ≤ –10 °C) éves száma 10 nap.


Miskolc éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec.
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 0,6 3,7 9,8 15,5 20,8 23,8 25,7 25,7 20,7 14,3 6,4 1,7
Átlaghőmérséklet (°C) −2,0 0,1 5,0 10,3 15,5 18,4 20,1 19,8 15,4 9,7 3,6 −0,6
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −4,5 −3,0 1,1 6,0 10,6 13,5 15,2 14,7 10,8 5,9 0,8 −2,7
Átl. csapadékmennyiség (mm) 19 23 25 46 60 82 66 61 46 40 38 27
Havi napsütéses órák száma 50 82 136 176 228 229 248 243 175 133 57 40
Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat


  • Abszolút minimum-hőmérséklet: –35,0 °C (1940. február 16.) Miskolc-Görömbölytapolca
  • Abszolút maximum-hőmérséklet: 38,6 °C (1952. augusztus 16.) Miskolc Repülőtér, (2007. július 20.) Miskolc Avas
  • Legnagyobb évi csapadékösszeg: 1554,9 mm (2010.) Miskolc-Lillafüred-Jávorkút

A város története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miskolc térképe 1759-ből

A régészeti leletek tanúsága szerint a terület ősidők óta lakott, s ez Magyarország legrégebben lakott területe is. A több mint 70 000 éves, paleolit kori leletek azt bizonyítják, egyike Európa legrégebben lakott területeinek. Első ismert lakói a kelta gotinok, talán hozzájuk köthető a Miskolctapolcától délre fekvő Leányvár építése is. A honfoglaló magyarok már kevert etnikumú lakosságot találtak ezen a vidéken, akik a Sötétkapu táján, a Papszer oldalán és a Tetemvár környékén laktak. A mai diósgyőri vár helyén a honfoglalás előtt már földvár állt.

A hely a Miskóc nemzetségről kapta nevét, elsőként Anonymus említi ezen a néven a Gesta Hungarorumban 1173 körül („que nunc uocatur miscoucy”). A Miskóc nemzetség, amely a megyének is nevet adó Bors nemzetség egyik ága volt, 1312-ben veszítette el a területet, mert Csák Máté pártjára álltak Károly Róberttel szemben. A király a rimaszécsi Széchy-családnak adományozta a birtokot. Ők szereztek Miskolcnak először bíráskodási és vásártartási jogokat.

Az Avason álló tévétorony a város jelképévé vált

Miskolcot Nagy Lajos király emelte városi rangra – oppidummá, azaz mezővárossá nyilvánította, bíróválasztási és végrendelkezési jogok biztosításával –, 1365-ben, nagyjából ugyanabban az időben, amikor a közeli diósgyőri várat felújíttatta. A király egyben a diósgyőri koronauradalomhoz is csatolta a várost, amely egészen 1848-ig királyi tulajdonban állt. Zsigmond király 1435. október 2-ai oklevelében pallosjogot adott Miskolcnak. A település gyors fejlődésnek indult, a 15. század végén már 2000 lakosa volt, a török hódoltság idején azonban a fejlődés lelassult. 1544-ben a törökök felégették a várost és behódolásra kényszerítették. Miskolcot egészen az 1687-es felszabadulásig adóztatta a török, bár a diósgyőri várat már 1674-ben sikerült visszafoglalni. A város ebben az időszakban vált fontos bortermelő központtá és a 17. század végére már 13 céh is működött itt. A török idők végére a lakosság létszáma elérte az akkori Kassáét.

A szabadságharc idején Rákóczi fejedelem rövid időre Miskolcon rendezte be főhadiszállását (1704. január 18-ától március 15-éig). 1706. szeptember 25-én az osztrákok kirabolták és felégették a várost, 1711-ben pedig kolerajárvány pusztított, melynek a népesség fele áldozatul esett. Miskolc ezután újra virágzásnak indult. 1724-ben Borsod vármegye mint központi helyen fekvő, nagy lakosságú mezővárost, Miskolcot választotta a megyeháza felépítésének helyszínéül. Az első népszámlálás 1786-ban 2414 házat és 14 179 lakost jegyzett föl a városban.

A miskolci városháza a Városház téren

Több fontos épület a 18. és a 19. század folyamán épült, köztük a városháza, az új megyeháza (1820 körül), a színház (az ország mai területén álló első kőszínház; az első Kolozsvárott épült), a zsinagóga, számos iskola és templom. 1867-ben elkezdődött a gázvilágítás bevezetése, 1870. január 9-én átadták a Hatvan–Miskolc vasútvonalat, amivel a város összeköttetésbe került Pesttel, 1874-ben pedig bekötötték az első telefonkészüléket Miskolcon. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést hoztak a városnak: több csapás is sújtotta Miskolcot, 1873-ban ismét kolerajárvány tört ki, 1878-ban pedig hatalmas árvíz követelt több száz emberéletet. Az árvíz rengeteg épületet is elpusztított, de helyükre szebb, nagyobb épületek épültek. 1897 júliusában indult el az első miskolci villamosjárat, harmadikként az országban (Budapest és Pozsony után), a Tiszai pályaudvar és a Szent Anna tér között, valamint a Szeles utca és a Népkert között. Az első világháború közvetlenül nem érintette a várost, de közvetetten rengeteg ember halálát okozta, a fronton és a kolerajárványban is rengeteg miskolci halt meg.

Miskolc volt az 1886-os közigazgatási rendezés után a Trianon előtti Magyarország egyetlen városa, amely rendkívül dinamikus növekedésének köszönhetően rendezett tanácsú városból törvényhatósági jogú várossá tudott átalakulni 1909-ben.

Büntetés-végrehajtási intézetét (ma: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) 1902-ben alapították.

Miskolc madártávlatból. Baloldalt a Földes Ferenc Gimnázium, a főposta és a zsinagóga által közrefogott Hősök tere, középen a Miskolc Plaza. Jobboldalt a Búza téri autóbusz-pályaudvar és a Búza téri görög katolikus templom.

A trianoni békeszerződés után Miskolc Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegye székhelye lett. Ebben az időben a gazdaságban rövid időre hanyatlás következett be. A Trianon után elcsatolt országrészekből menekültek egész serege érkezett Miskolcra. A városnak át kellett vennie az addigi régióközpont, Kassa szerepét. Ez és a közelítő második világháborúra való felkészülés – amely Miskolcot az ország legfontosabb nehézipari központjává tette – újabb fejlődést hozott, bár a város sokat szenvedett a háború utolsó évében. Az ország német megszállása során – a vármegye főispánjának és a város polgármesterének közreműködésével – a helyi zsidó lakosságot gettósították, majd 1944 júniusának közepén a környék kisvárosaiból és a járásból összeszedettekkel együtt haláltáborokba szállították; mindent összevéve, a miskolci izraeliták 78 százaléka, mintegy 8900 fő veszett oda. Az első légitámadás 1944. június 2-án érte a várost. A Vörös Hadseregdecember 4-én foglalta el Miskolcot. A háború alatt 350 épület semmisült meg és 7150-ben esett komoly kár.

1945-ben Diósgyőrt és Hejőcsabát, 1950-ben Görömbölyt, Szirmát és Hámort csatolták a városhoz. 1949-ben a Selmecbányáról Sopronba költöztetett Bányászati Akadémiát a nyugati határhoz túl közelinek ítélt városból keletebbre, Miskolcra hozták, akkor már Nehézipari Műszaki Egyetem néven. Az elkövetkezendő évtizedekben a város a Debrecennel folytatott örökös versengésben az ország második legnagyobb városa lett, az 1980-as években több mint 210 000 lakossal. Mai kiterjedését 1981-ben érte el, amikor hozzácsatolták Bükkszentlászlót.

Az 1990-es évek a miskolci nehézipar hanyatlását hozták. A város népessége csökkenni kezdett, Debrecen vette át helyét az ország második legnagyobb városaként. A 2000-es évektől folyamatos fejlődés figyelhető meg a városban, amivel az acélváros mítoszról a kultúra és turizmus városává válna Miskolc. A népesség viszont továbbra is csökken: 2013-ban már csak 162 ezren laktak a városban.

2005-ben az Európa kulturális fővárosa pályázaton Pécs után a második helyet szerezte meg, maga mögé utasítva ezzel Egert, Debrecent, Győrt, Budapestet és Sopront.

2008-ban a Kultúra Magyar Városa díjjal jutalmazták a várost, 2010-ben pedig megkapta az Értékgazdag Település címet.[9]

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kriza Ákos, Miskolc város polgármestere

Városrészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miskolc térképe

Belváros
Martinkertváros
Szirma
Komlóstető
Görömböly
Miskolctapolca
Hejőcsaba
Bükkszentlászló
Bulgárföld
Vasgyár
Diósgyőr
Egyetemváros
Avas
Felsőgyőr
(Berekalja, Majláth)
Bábonyi-bérc
Pereces
Selyemrét
Újdiósgyőr
Kilián
Vörösmarty vr.
Szentpéteri kapu
Győri kapu
Zsolcai kapu
Csabai
kapu
Csanyik
Az avasi templom mellett álló harangtorony
Avas

Az Avas Miskolc „hegye”, a város fölé magasodó domb, melynek tetején a város jelképe, az avasi kilátó és tévétorony áll, a belváros felé eső részén pedig a gótikus avasi templom, melynek harangjátéka negyedóránként hallható. Az Avas északi részén hangulatos utcácskák és borospincék találhatók, a déli részen pedig a város legnagyobb lakótelepe. A lakótelepen belüli tájékozódást az építési sorrendet tükröző felosztás segítheti, három „ütemre” van osztva.

Bábonyi-bérc

A Városház tértől északra a belvároshoz közeli kertvárosi negyed. Egykoron jellemző volt rá a szőlőtermesztés, de most már kertes házas környék. Két dombot foglal magába, köztük egy mély völgy amit régen egy gáttal egészítettek ki, de erre ma már nincs szükség. Gyönyörű a kilátás a Bükk-hegységre, valamint az Avasra. 2006-tól már mindkét dombra jár fel helyi busz, a 11-es.

Belváros

Miskolc történelmi belvárosa műemlék jellegű épületekben kevésbé gazdag, mint más városoké, a 19. század hangulatát tulajdonképpen csak a sétálóutca jellegű főutca (Széchenyi István utca) és az ennek folytatásában elterülő Városház tér őrzi. Itt található a bevásárlóközpontok, hivatalok és irodák többsége, valamint a Búza téri autóbusz-pályaudvar, a városi buszok egy részének és a vidéki buszok többségének végállomása.

Diósgyőr

Diósgyőr a Nagy-Miskolcot alkotó másik történelmi település, itt található a diósgyőri királyi vár és a futballcsapat stadionja. A tulajdonképpeni Miskolccal Újdiósgyőr köti össze, melynek központja az Újgyőri főtér. A két központ között fekszik a Bulgárföld és a Kilián városrész. Miskolc belvárosát a Győri kapu nevű városrész kapcsolja össze a Felsővároson keresztül Újgyőrön át Diósgyőrrel.

Kollégium az Egyetemvárosban
Egyetemváros

A Miskolci Egyetem épületei más városok egyetemeivel ellentétben nem a belvárosban szétszórtan helyezkednek el, hanem külön városrészt alkotnak az Avas és Tapolca között, előbbihez közelebb. A nagyrészt összekapcsolt épületeket hatalmas park veszi körül.

Hejőcsaba és Görömböly

Két, mára egybeépült egykori község Miskolc fő tengelyétől távolabb. Hejőcsabát 1945-ben, Görömbölyt 1950-ben csatolták a városhoz. Hejőcsaba nyugati végéhez csatlakozik a Hejőpark (régebbi nevén Úttörőpark), mely fokozatosan növekszik, határos az Egyetemvárossal.

Komlóstető

Komlóstető Vasgyártól délre a Bükk nyúlványára kapaszkodik fel egészen a gerincig, Miskolctapolca északi pereméig.

Martinkertváros

Martinkertváros, (korábban Martintelep) soha nem volt önálló település; dinamikusan fejlődő kertvárosi övezet a Belváros és Szirma között.

Miskolctapolca

Miskolctól különálló, de a városhoz tartozó lakó- és nyaralóhely, elsősorban barlangfürdőjéről és a Sziklakápolnáról híres. 1950 óta Miskolc része, azelőtt rövid ideig Görömböly községhez tartozott, előtte egyházi birtok volt. Lakói népszavazás útján önálló településsé alakítását kezdeményezték.

Pereces

Pereces bányásztelepülés volt, ennek nyomai láthatók ma is.

Közigazgatásilag a városhoz tartozó különálló települések

Miskolctól különálló települések, melyek közigazgatásilag a városhoz tartoznak, gyakorlatilag inkább az agglomeráció részei (az évszámok a városhoz csatolás évét jelentik). Ezek Szirmát kivéve mind hegyvidéki településrészek:

A KSH adatai

A KSH összeállítása a következő városrészeket tartalmazza, a mezőgazdasági és a lakónépesség nélküli területek kivételével (zárójelben a lakosságszám a 2011-es népszámláláskor):[10]

  • Központi belterület (149 344)
  • Egyéb belterület
    • Bükkszentlászló (569)
    • Hámor (270)
    • Lillafüred (217)
    • Miskolctapolca (4712)
    • Ómassa (165)
    • Pereces (3111)
    • Szirma (3918)
  • Külterület
    • Ághegy (129)
    • Bábonyibérc (98)
    • Bandzsalgó (65)
    • Bedegvölgy (44)
    • Bodótető (62)
    • Brucknertanya (3)
    • Csanyikvölgy (6)
    • Csernalj (26)
    • Erenyővölgy (410)
    • Felsőruzsin (21)
    • Garadna (7)
    • Kánás (31)
    • Kiskőbánya (54)
    • Középruzsin (107)
    • Kutyor és Danlos (4)
    • Lyukóbánya (767)
    • Magashegy (87)
    • Margitta (8)
    • Muszkástelep (32)
    • Nagyszentbenedek (326)
    • Őzugró (191)
    • Szentlélek (4)
    • Újmassa (5)

Városkapuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011-ben rovásos helynévtáblákat helyeztek el Miskolc bevezető útjai mentén
Miskolc faragott címere

Az egykor körülkerített mezőváros határait árok- és sáncrendszer óvta, ezeket jól őrzött városkapuk törték meg. Csak ezeken keresztül lehetett a városba bejutni, mellettük vámszedőhelyek, kocsmák és vendégfogadók várták az ide látogatókat. 1940 körül még 13 fő- és 19 mellékvámszedőhelyről tudtak a várostérképek, tehát ennyi fő- és mellékúton lehetett Miskolcot megközelíteni. A település növekedésével a kapuk egyre távolabb kerültek eredeti helyüktől, végül már pusztán elméleti határt jelentettek. Az egykori védőrendszer emlékét a mai napig fennmaradt kapu elnevezésű utcák nevei őrzik: a Győri kapu, Szentpéteri kapu, Csabai kapu és Zsolcai kapu ma is fő közlekedési útvonalak elnevezései, amelyek mentén a valamikor Diósgyőr, Sajószentpéter, Hejőcsaba és Felsőzsolca illetve Miskolc közötti forgalmat bonyolító városkapuk álltak. A kevésbé ismert Fábián kapu a bábonyibérci szőlőkbe, a Meggyesalja (vagy Megyesre-járó kapu) az Avas alján található meggyesek felé vezető, kisebb jelentőségű utakat rejtett.[11]

Különleges a Sötétkapu helyzete, amely nem egy utca, hanem magának a boltozatos kocsibejárónak az elnevezése.

Címere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miskolc város első pecsétlenyomata egy 1389. július 7-én kelt okmányon található, sárga viaszba nyomva. Körirata kivehetetlen, címerképe liliomos koronával ékesített királyi fő. 1433-ból való a következő pecsétváltozat, ugyancsak sárga viaszban, körirata Sigillum Civitas Miskolcz, ezen már szakállas a koronás fő, feltehetően Luxemburgi Zsigmond. A fej mellett balról hold, jobbról hatágú csillag. Egy időszakban a koronás fő helyett egy szétvetett lábú alak volt a pecsétnyomat, majd Szent István király teljes alakja, kezeiben jogarral és országalmával. Ezt a pecsétet 1687-ig használták, ezután jelenik meg a király alakja helyett egy hajdú egyik kezében szőlőfürttel, másikban búzaszállal. 1909-ben, amikor a város megkapta a törvényhatósági jogot, a címert az eddigi pecsétképek összevonásával alkották meg.[12][13]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: A diósgyőri kohászat története

Bár Miskolc a köztudatban a nyolcvanas évek iparvárosaként él, és gazdaságának valóban a szocialista évtizedek nagyarányú iparosítása adta a legnagyobb lendületet, az ipar, közte a kohászat is már több évszázados múltra tekint vissza a városban.

Miskolc már a középkorban is kereskedőváros volt, köszönhetően annak, hogy fontos kereskedelmi útvonalak mentén feküdt. Gazdasági szempontból a középkor és a török idők történelmi viharai után indult igazán fejlődésnek. A 18. században már fűrészmalma, papírgyára, sörfőzdéje és puskaporkészítő üzeme is volt a városnak, a Szinván tizenöt vízimalom őrölte a búzát. A 18. század végére – 19. század elejére tehető az üveghuták és vashámorok megjelenése, melyet elősegített az, hogy a környező vidék fában igen gazdag. A Fazola Henrik által 1770 körül épített kohó sajnos nem maradt fenn, de az ezt követő, 1813-ban épített, ma Őskohó néven ismert vasolvasztó ma is látható; ipari műemlék. Az üveghuták és hámorok körül kialakult települések közül mára több is (Alsóhámor, Felsőhámor, Ómassa, Bükkszentlászló) Miskolc része lett.

Miskolc látképe 1840-ben (Ludwig Rohbock metszete)

A 19. század második felétől a fejlődés felgyorsult, részben a kiegyezés utáni kedvező politikai helyzet, részben a vasútvonal hatására. Diósgyőrben nagykohó épült, rengeteg nehéz-, könnyű- és élelmiszeripari gyár, üzem jött létre. A barnakőszén-bányászat is sokat fejlődött. A város lakossága negyven év alatt csaknem kétszeresére nőtt. Részben az ipari fejlődés eredménye volt Miskolc, Diósgyőr és több környező település egyesítésével Nagy-Miskolc létrejötte (1945, illetve 1950), mely csak az első lépés volt a város szocialista nehézipari központtá fejlődésében, mely az 1980-as években tetőzött, a több mint 18 000 főt foglalkoztató vasgyár termelése meghaladta az évi egymillió tonnát. A város lakossága ekkor érte el a rekordot, több mint 200 000 lakost; a munkaképes korúak több mint kétharmadának a nehézipari cégek adtak munkát.

A rendszerváltás utáni gazdasági visszaesés Észak-Magyarország iparvárosait érintette a legsúlyosabban, a munkanélküliségi ráta az egyik legmagasabb lett az országban, Miskolc lakossága drasztikusan csökkent (bár erre nemcsak a munkanélküliség, hanem a korszakra egyébként is jellemző szuburbanizációs folyamat is hatással volt.) A város gazdasági szerkezete átalakult, a nagy állami cégek túlsúlya helyett a kis- és középvállalkozások lettek jelentősek. Az ország többi részéhez hasonlóan az állami cégek privatizációja is lezajlott.

A 2000-es évek elejére az átalakulás nagyjából befejeződött, és a város túljutott a gazdasági mélyponton. Nőtt a szolgáltatószektor jelentősége, nemzetközi nagyvállalatok, hipermarketek jelentek meg a térségben. A városvezetés tudatosan igyekszik erősíteni Miskolc sokáig elhanyagolt idegenforgalmi és kulturális szerepét, melyben nagy lehetőségek rejlenek. 2004 végén az M30-as autópálya is elért a városig, amely az M3-as autópályához csatlakozva gyorsforgalmi közúti összeköttetést biztosít Budapesttel és az ország többi részével.

Legnagyobb munkáltatók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

300–499 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek

  • Északerdő Erdőgazdálkodási Zrt.
  • Miskolci Patyolat Zrt.
  • Mivíz Miskolci Vízmű Kft.
  • Shinwa Precíziós Kft.
  • Technical Services Járműjavító Kft.
  • Work Force Tanácsadó Kft.

500–999 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek

  • MVK Miskolci Városi Közlekedés Zrt.
  • Remy Automotive Autóvillamossági Zrt.
  • Robert Bosch Alkatrészgyártó Kft.

1000–1999 fő közötti létszámot foglalkoztató egységek

  • Borsod Volán Személyszállítási Zrt.
  • Unió-Coop Kereskedelmi Zrt.
  • Robert Bosch Szerszámgyártó Kft.

Áruházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aldi diszkontáruház (2 db) - Kiss Ernő utca 13/c., Pesti út[14]
  • Auchan - Borsod hipermarket - József Attila út 87.
  • Auchan - Dél hipermarket - Pesti út 7.
  • Baumax barkácsáruház - József Attila út 67.
  • Coop szupermarket (27 db)
  • Decathlon sportáruház - József Attila út 83.
  • Interspar hipermarket - Bajcsy-Zsilinszky utca 2-4.
  • Lidl diszkontáruház (3 db) - Csermőkei út 207., Kiss Ernő utca 13/b., Pesti út 5.
  • Media Markt műszakiáruház - Király utca 1/a.
  • Metro Cash & Carry raktáráruház - József Attila út
  • Miskolc Plaza bevásárlóközpont - Szentpáli utca 2-6.
  • Möbelix bútoráruház - Pesti út 25.
  • Obi barkácsáruház - Szentpéteri kapu 103.
  • Park Center bevásárlópark - Pesti út 9.
  • Penny Market diszkontáruház (3 db) - Andrássy utca, Csaba vezér út 1., Ilona utca
  • Praktiker barkácsáruház - Pesti út 7.
  • Reál diszkontáruház (4 db) - Árpád út 2., Besenyői út 8., Corvin utca 11., Mátyás király út 21.
  • SPAR szupermarket (6 db) - Fényi Gyula tér, Király utca 7/a, Klapka utca 9-11., Széchenyi utca 7., Széchenyi utca 111., Újgyőri főtér 32.
  • Stop.Shop bevásárlópark - Szentpéteri kapu 80/a.
  • Szinvapark üzletközpont - Bajcsy-Zsilinszky utca 2-4.
  • Tesco -Avas hipermarket - Mésztelepi utca 1/a.
  • Tesco -Szentpéteri kapu hipermarket - Szentpéteri kapu 103.
  • Tesco szupermarket (3 db) - Arany János tér 1., Nagyváthy utca 1., Széchenyi utca 29.

Munkanélküliek száma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Munkanélküli (fő) Munkanélküli (%)
2001.01.20. 9 543 8,26%
2002.01.20. 8 948 7,55%
2003.01.20. 8 832 7,46%
2004.01.20. 8 676 7,43%
2005.01.20. 9 136 7,97%
2006.01.20. 9 192 8,04%
2007.01.20. 8 860 7,67%
2008.01.20. 9 807 8,59%
2009.01.20. 9 841 8,60%
2010.01.20. 13 213 11,66%
2011.01.20. 12 915 11,52%
2012.01.20. 11 443 10,33%
2013.01.20. 10 989 10,05%
2014.01.20. 9 009 7,89%

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2-es és 1-es villamos a Széchenyi utcán
A 3-as főút Miskolc szívében

A Szinva patak szűk völgyében fekvő Miskolc közlekedés-földrajzi adottságai nem kifogástalanok. A Tiszántúl és a Felvidék keleti részét összekapcsoló két forgalmi tengelytől (Sajó és Hernád völgye) némileg távolabb eső város a 18. században nem volt a postakocsi-útvonalak metszéspontjában. A városban 1790-ben nyílt meg a postaállomás, 1859-ben érkezett meg Szerencs irányából a vasút. 1862-ben omnibuszok jártak a belváros és Tapolcafürdő, valamint a Tiszai pályaudvar és Diósgyőr között. Az első pormentes járdát a Széchenyi utcában építették 1879-ben. 1925 és 1929 között jelentős útépítési programot hajtottak végre. 1948-ban három viszonylatban 22 km vonalhosszon jártak a Miskolci Gépkocsiközlekedési Vállalat autóbuszai.

Helyi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ma Miskolc tömegközlekedéséről az önkormányzati tulajdonú MVK Zrt. gondoskodik, ami 37 autóbusz- és két villamosvonalat tart fenn. Az első villamos 1897. július 10-én indult el, az országban harmadikként, míg a menetrend szerinti buszjárat Magyarországon elsőként indult Miskolcon, 1903. június 8-án.[15][16] A 2007-es átalakításokig és járatcsökkentésekig a miskolci tömegközlekedés volt az egyik legjobban szervezett az országban.[17] A 2010-es években a Zöld Nyíl program keretében felújították és bővítették a villamospályát, és új, Škoda gyártmányú villamosok váltják a régi szerelvényeket. A városban több taxitársaság működik.

Távolsági közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A távolsági és helyközi közlekedést Miskolcon és környékén a Borsod Volán és a MÁV végzi. A város hosszútávú közlekedése viszonylag jónak mondható.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városnak két pályaudvara van, a Tiszai és a Gömöri pályaudvar. Miskolc és Lillafüred között kisvasút is közlekedik (Lillafüredi Állami Erdei Vasút), ami turisztikailag jelentős.

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miskolc az M30-as autópálya, egyben az E71-es, amely Rijekától Kassáig és E79-es utak közelében található. Utóbbi nemzetközi út Thesszalonikitől a belváros felé veszi az irányt a régi országúton. Ezenkívül a 3-as és az 26-os főutak találkozópontja. Ezen kívül mellékutak és egyéb alacsonyabb besorolású útszakaszok érnek be a városba, illetve indulnak ki onnan. Például Egerbe, Kistokajba, Bükkszentkeresztre, Parasznyára, Szirmabesenyőre, Harsányba.

Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban egy kisebb repülőtér is található füves kifutópályával, ám ez a nagyközönség számára nem nyitott, és a tömegközlekedésben sem játszik szerepet.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: Miskolc képzőművészete, Miskolc zenei élete, A miskolci színjátszás története.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miskolc első ismert iskolája már a 15. században létezett. Legrégebbi múltra a Földes Ferenc Gimnázium tekint vissza, mely két, több évszázados múltú intézmény, a református és a katolikus gimnázium összevonásával jött létre. Ezen a két felekezeten kívül még több másiknak is volt iskolája már a 18–19. században: az ortodox görögkeletieknek és a zsidóknak is. A fiúiskolák mellett már a 19. században létrejöttek a leányiskolák is.[18]

Miskolc egyeteme országos viszonylatban a fiatalabbak közé számít – egy 1949-es törvény rendelkezett az alapításáról –, de jogelődje, a selmecbányai főiskola révén több évszázados múltra tekint vissza. Az egyetem eredetileg nehézipari képzést nyújtott, az 1980-as évektől kezdve azonban több más karral is bővült.[19]

Zeneoktatás is több intézményben folyik, legfontosabb a Zenepalota, melynek épületében közép- és főiskola is működik.[20]

Miskolcon 35 általános iskola és 22 középiskola van.[21]

Miskolc a magyar irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1543-ban Dévay Bíró Mátyás a város prédikátora volt.

1769. március 21-én itt született Dayka Gábor költő, a felvilágosodás korának egyik jelentős lírikusa. 1778–1782 között a minoriták gimnáziumának hallgatója volt.

Kazinczy Ferenc 1789–1795 között a miskolci szabadkőműves páholynak, az „Erényes vándorok”-nak volt a tagja.

Csokonai Vitéz Mihály 1800 nyarán járt a városban, innen keltezte A szépség ereje a bajnoki szíven című versének előszavát.

Petőfi Sándor háromszor járt Miskolcon, először 1844 februárjában, ennek emlékére írta Keresztúton állok című költeményét. Másodszor 1845. április 3-án, amikor felvidéki útja alkalmával időzött a városban, harmadszor 1847. július 8-án tartózkodott itt, amikor is a mai Városház tér 5-ös (Vadnay–Szeremley-ház) számú házban szállt meg, amin ma emléktábla örökíti meg a költő itt-tartózkodását. Ekkor látogatta meg az egyik lillafüredi barlangot, amit ma Petőfi-mésztufabarlangnak is hívnak, ekkor írta Alkony című versét, melyet a diósgyőri várból megfigyelt naplemente ihletett.

A Hunyadi utca 54. szám alatt élt 1848-tól haláláig, 1872. szeptember 29-éig Déryné Széppataki Róza. Élete vége felé, 1869-től 1872-ig itt írta meg „Napló”-ját. Sírja a Szent Anna-temetőben van.

Sokszor megfordult a városban Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza, aki Miskolcon született (1817. április 8-án). Fontos esemény volt 1883 decembere, amikor Laborfalvi Róza fellépett a Miskolci Nemzeti Színházban, az előadás nézői közt Jókai is ott volt. Verset is írt a színház óratornyáról.

Lévay József 1835-től volt a református gimnázium tanulója, később, 1852–1865 között tanára. 1865 után megyei aljegyző, főjegyző, végül alispán lett. A Hunyadi u. 4. (Mikuleczky–Lévay-ház) szám alatt lakott, itt is halt meg 1918. július 5-én.

Tompa Mihály gyakran meglátogatta Lévay Józsefet, egyik alkalommal, 1855 nyarán Arany János társaságában kereste fel a várost. Miskolcon jelent meg 1852-ban Regék, beszélyek című munkájának négy kötete.

A Csabai kapu 29. alatt lakott Kaffka Margit miskolci tartózkodása alatt. Az elszegényedett dzsentri családból való Kaffka Margitot az apácák nevelték fel Miskolcon, itteni élményeit eleveníti meg a Levelek a zárdából és a Hangyaboly című regénye. 1899-től a zárdaiskola tanárnője, 1902 és 1906 között polgári iskolai tanárnő volt. Ez időben jelent meg első két verseskötete: a Versek és a Kaffka Margit könyve.

Móricz Zsigmond sokszor járt itt élő rokonainál az 1920-as években. 1934 tavaszán Miskolcon az Abbázia Szállóban lakott, ahol befejezte és elkészítette az Erdély trilógia végleges kéziratát. Az írónak jó barátja volt Leszih Andor múzeumigazgató, és az ő meghívására gyakran látogatott Miskolcra. Miskolcot a legnagyobb jövőjű magyar városnak tartotta.

A Vörösmarty utca 49. szám alatti házban (az 1970-es évek végén lebontották, ma lakótelepi épület áll a helyén) született 1900. március 31-én Szabó Lőrinc. Ötéves koráig élt itt. Miskolci éveiről a Tücsökzene című kötete A gyermekkor bűvöletében című fejezetében ír.

Miskolcon jelent meg 1962-től 1990-ig a Napjaink című irodalmi folyóirat, amelynek jogutódjai a Holnap (1990–1995) és az Új Holnap (1995–2006) voltak. A Műút című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2007 nyarától kezdve jelenik meg a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum és a Szépmesterségek Alapítvány kiadásában.

Miskolci Nemzeti Színház

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színházak
Könyvtárak
Múzeumok
Templomok

Rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Televízió
Rádió
Újság
Internet

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében 237 ezer vendégéjszakával (2012) Magyarország 15. legnépszerűbb települése.[24]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A turista számára Miskolc legvonzóbb helyei Tapolca (hivatalosan: Miskolctapolca), Lillafüred és Felsőhámor. Tapolcának hatalmas, gyönyörű parkja van csónakázótóval és a híres és egyedülálló Barlangfürdővel, Lillafüred és Felsőhámor pedig bájos települések a Bükkben, legismertebb látnivalóik a Palota-szálló, az ország legmagasabb vízesése, a Hámori tó, és az Anna- és István-barlangok.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város számos sportban képviselteti magát az első osztályban. Két nagy múltú focicsapata van Miskolcnak. A Diósgyőri VTK az NB1-ben játszik, az MVSC a megyei első osztályban. A város női kosárlabda-csapata, a DKSK-Miskolc kétszer nyerte meg a Magyar Kupát. Anyagi gondok miatt a klub megszűnt, egy ideig az NB1/B-ben játszott egy főleg ifjúsági játékosokból álló csapat, MISI-DKSK néven. A csapat – 2013-tól Aluinvent-DVTK néven – ismét az első osztályban szerepel. A város jégkorongcsapata, a Miskolci Jegesmedvék az első osztályban játszik, és a 2006-os idénytől már Miskolc új Jégcsarnokában fogadhatják az ellenfeleiket. Miskolcnak két amerikaifutball-csapata is van: a Miskolc Steelers és a Miskolc Renegades. A salakmotor terén is nagy múlttal rendelkezik Miskolc. Pár évnyi kihagyás után 2004-ben felújították a város szívében található sportlétesítményt, amelyben azóta számos világversenyt bonyolítottak le. A Speedway Miskolc csapata a salakmotoros Lengyel Liga II. osztályában is versenyzett 2005 és 2010 között. 2013-tól átmenetileg szünetel a sportág Miskolcon.

Miskolc legnagyobb sportlétesítménye a DVTK-stadion és a hozzá tartozó edzőpályák. A stadionban 4641 fedett és kb. 9000 nyitott hely várja a szurkolókat. 2006-ra fejeződött be a tribün felújítása, amelynek során a tetőszerkezet egy részét cserélték, az ülőhelyeket pedig modern, műanyag székekre cserélték, ezenkívül felújították a tribün homlokzatát is. A 2010-ben befejezett munkálatok, amelynek során lebontották a „napos oldalon” lévő álló lelátókat, és a helyükön új lelátói részt alakítottak ki több mint 3300 fedett ülőhellyel. A DVTK híres fanatikus szurkolóiról és a szurkolók kitartásáról, szurkolói bázisa egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyére kiterjed. A 2005-ben felújított Miskolc Városi Sportcsarnokban 1488 ülőhely található de a teljes befogadóképessége 4500fő, a mellette lévő Jégcsarnokban 1334 ülőhely várja a szurkolókat. A Miskolci Sportcsarnok neve 2010 elejétől Generali Aréna,[25] a köznyelvben azonban ez az elnevezés nem túl elterjedt.

Híres miskolciak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katowice nevét utca és városrész, Kassáét utca, Tamperéét park és városrész, Vologdáét pedig városrész viseli Miskolcon.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  2. Magyarország.hu
  3. Borsod-Abaúj-Zemplén megye honlapja
  4. Magyarország.hu
  5. A KSH honlapja az agglomerációról
  6. ^ a b Gazdasági program a 2007–2008. évre (.doc)
  7. Miskolc (9-15. old); Budapest, 1979, Szerkesztő: Imreh József
  8. KSH – Helységnévtár, Miskolc, 2013
  9. Miskolc, az Értékgazdag Település – MiNap.hu
  10. KSH – Helységnévtár, Miskolc, 2013
  11. Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. 65. oldal és 8. 133-134. oldal összkiadás ISBN 963-02-9759-0
  12. Csanálossi Béla: Miskolc – várostörténeti kalauz (Bíbor Kiadó, Miskolc, 2003) ISBN 963-9466-29-8
  13. A címer Miskolc hivatalos oldalán
  14. Miskolci áruházak, üzletek, boltok
  15. MVK Zrt. hivatalos oldal
  16. A bérkocsitól a csuklós buszig. (In: Fejezetek Miskolc történetéből, szerk. Bekes Dezső, Veres László. Miskolc, 1984. p.94.) ISBN 963-03-1973-X
  17. index.hu – A miskolci tömegközlekedést szoríthatják meg először
  18. Miskolc nevezetességei. Szerk: Dr. Makánné Losonczy Magdolna. Kazincbarcika, 2004. pp.121-138
  19. A Miskolci Egyetem honlapja – Az egyetem története
  20. Miskolc hivatalos honlapja – Oktatás
  21. Miskolc hivatalos honlapja – Oktatási statisztika
  22. Becherovka Miskolci Kocsonyafarsang. hellomiskolc.hu, 2014. január 24. (Hozzáférés: 2014. február 1.)
  23. Jameson CineFest honlap
  24. Budapest, Hévíz és Hajdúszoboszló volt a legnépszerűbb (magyar nyelven). Turizmus Online, 2013. február 19. (Hozzáférés: 2014. január 10.)
  25. Generali Arénában szurkolhatunk!

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Miskolc témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Miskolc témában.
Wikivoyage
A Wikivoyage tartalmaz Miskolc témájú leírást.
Miskolc panorámája az avasi kilátóból
Miskolc panorámája az avasi kilátóból
Reinel compass rose.svg Parasznya Szirmabesenyő Arnót Héraldique meuble compas.svg
Bükkszentkereszt

Észak
Nyugat  Miskolc  Kelet
Dél

Felsőzsolca
Kisgyőr Nyékládháza Alsózsolca
Sound-icon.png Ez a cikk hangfelvétel formában is létezik a Beszélő Wikipédia-műhely részeként.

A felvétel a cikk 2005. augusztus 9-i változatát tükrözi; a későbbi változtatások a felvételen nem jelennek meg. Ide kattintva meghallgathatod a cikkről készült felvételt.