Miskolc
| Miskolc | |||
| Széchenyi utca: belvárosi sétálóutca | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
| Kistérség | Miskolci | ||
| Rang | megyeszékhely megyei jogú város |
||
| Polgármester | Kriza Ákos (Fidesz-KDNP) | ||
| Irányítószám | 3500–3549 | ||
| Körzethívószám | 46 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 168 075 fő (2011. január 1.)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 715,06 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 236,66 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Miskolc weboldala | |||
Miskolc Északkelet-Magyarország legnagyobb városa[2] és Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelye[3]. Budapest, Debrecen és Szeged után Magyarország negyedik legnépesebb városa[4] (agglomerációval együtt Budapest és Debrecen után a harmadik legnagyobb [5]).
A környék Európa egyik legrégebben lakott területe, mint azt paleolit kori leletek tanúsítják. A különböző tájegységek találkozásánál, fontos kereskedőutak mentén épült település már a középkorban kereskedőváros volt, és 1365-ben Nagy Lajos királytól városi rangot kapott. A török hódoltság után ipara is fejlődésnek indult. A szocialista időszakban Magyarország egyik legjelentősebb iparvárosaként élt a köztudatban, ebben az időben érte el legnagyobb kiterjedését – számos szomszédos település, köztük a középkorban az uradalom székhelyéül szolgáló Diósgyőr hozzácsatolásával – és legnagyobb népességszámát is.
A rendszerváltás óta kulturális és idegenforgalmi szerepét igyekszik erősíteni; ebből a szempontból főbb látványosságai közé tartoznak a miskolctapolcai Barlangfürdő, a diósgyőri vár és a Miskolci Nemzeti Színház, illetve a közeli Bükki Nemzeti Park. A régió vezető városaként az ennek megfelelő funkciókat is betölti; egyetemi város, a megye és környéke gazdasági, kulturális központja. Miskolc város napja: május 11.
Miskolc neve szlovákul és csehül Miškovec.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A város a Bükk hegység keleti oldalán, a Szinva, Hejő és a Sajó völgyében, különböző természeti és gazdasági tájegységek találkozásánál épült. A Sajó, a Bódva és a Hernád összeolvadó völgysíkja, a Miskolci kapu ősidők óta jelentős áru- és személyforgalom színtere.
Miskolc területe 236,68 km², ebből 58,02 km² a belterület és 178,66 km² a külterület. A belterületi rész szélessége kelet-nyugat irányban 19 km, észak-dél irányban 10 km.[6] Mai felszíne – a kéregszerkezeti mozgások eredményeként – lépcsőzetes felépítésű. Keletről nyugat felé 30 km kiterjedésű, amin belül négy „lépcső” figyelhető meg; a magasságkülönbség eléri a 800 métert.
- Legmagasabb területe a Borovnyák-tető (945 m).[6] A legalacsonyabb terület a Sajó melléke (110–120 m), ez az alföldi táj része. Fiatal, pleisztocén-holocén üledékek (kavics, homok, agyag, iszap) építik fel.
- A síksági tájat az Avas–Tetemvár vonalától Diósgyőrig egy 250–300 méter magas dombvidéki tájövezet, az Alacsony Bükk váltja fel. Geológiai felépítésében harmadkori tengeri üledék – homok, homokkő, márga, agyag, közbeépült szénrétegek – és miocén-kori vulkáni anyagok, főleg tufák vesznek részt. Felszínét patakok, vízfolyások tagolták fel.
- Diósgyőrtől körülbelül Lillafüredig terjed a Középső Bükk 400–600 méteres rögsorozata, melyet túlnyomórészt triász mészkő, pala, alárendelt dolomit és egyéb kőzetek építenek fel. A tájövezet földrajzi sajátosságait a karsztos lepusztulásformák adják.
- Lillafürednél kezdődik a miskolci táj legmagasabb lépcsője, a 600–900 méterre emelkedő Magas Bükk, vagy Bükk-fennsík. Felépítésében ó- és középkori tengeri üledékek (mészkő, pala, dolomit) és eruptív kőzetek (például diabáz és porfirit) vesznek részt. Keletről nyugat felé fokozatosan emelkedik, belsejében kisebb-nagyobb barlangok alakultak ki.[7]
[szerkesztés] Demográfiai adatok
A 2001-es népszámlálás alapján a városnak 185 387 lakosa volt, ebből 95,7% magyar, 2,2% roma, 0,3% szlovák, 0,3% német, 0,1% görög és 1,4% egyéb. 73 508 lakás van a városban, km²-enként átlagosan 310,56.
Miskolc népességszámának változása 1850-től napjainkig:

[szerkesztés] Éghajlat
A város éghajlata nedves kontinentális. A napsütéses órák éves összege az országos átlaghoz képest alacsonyabban, általában 1800 óra alatt alakul. Az évi átlagos felhőborítottság 60% körüli.
Az évi középhőmérséklet: 9,7 °C. A leghidegebb hónap a január (havi középhőmérséklet: –3,3 °C), a legmelegebb a július (havi középhőmérséklet: 19,9 °C). Miskolcon az abszolút minimum-hőmérsékletet (amely egyben az országos abszolút minimum-hőmérséklet is) 1940. február 16-án mérték, amikor –35,0 °C-ig hűlt le a levegő. Az abszolút maximum-hőmérséklet 38,6 °C, melyet 2007. július 20-án mértek. A nyári napok (maximum-hőmérséklet 25 °C felett) éves száma 70 nap. A hőségnapok (maximum-hőmérséklet 30 °C felett) éves száma 15 nap. Forró nap (maximum-hőmérséklet 35 °C felett) átlagosan kétévente 1 nap. A fagyos napok (minimum-hőmérséklet 0 °C alatt) éves száma 105 nap. A téli napok (maximum-hőmérséklet 0 °C alatt) éves száma 30 nap. A zord napok (minimum-hőmérséklet –10 °C alatt) éves száma 10 nap.
Miskolcon az évi átlagos csapadékmennyiség 550 és 600 mm között alakul, ami megfelel az országos átlagnak.
| Miskolc éghajlati jellemzői | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 0,0 | 3,7 | 10,1 | 16,7 | 21,6 | 24,5 | 26,5 | 25,9 | 22,0 | 15,8 | 7,4 | 1,9 | |
| Átlaghőmérséklet (°C) | −3,3 | −0,5 | 4,4 | 10,3 | 15,2 | 18,3 | 19,9 | 19,1 | 15,2 | 9,4 | 3,7 | −1,1 | |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −6,3 | −3,9 | −0,6 | 4,3 | 9,0 | 12,3 | 13,6 | 13,0 | 9,5 | 4,5 | 0,7 | −3,7 | |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 27 | 28 | 32 | 40 | 65 | 83 | 60 | 65 | 41 | 34 | 43 | 36 | |
| Havi napsütéses órák száma | 41 | 70 | 128 | 177 | 224 | 224 | 255 | 236 | 181 | 142 | 53 | 36 | |
| Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat | |||||||||||||
[szerkesztés] A város története
| Főbb közigazgatás-történeti adatok 1900 óta | |
|---|---|
| Rangja | |
| 1909-ig | rendezett tanácsú város |
| 1909–1950 | törvényhatósági jogú város |
| 1950–1954 | közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város |
| 1954–1971 | megyei jogú város |
| 1971–1990 | megyei város |
| 1990 óta | megyei jogú város |
| Hozzá tartozó települések | |
| 1945 óta | Diósgyőr, Hejőcsaba |
| 1950 óta | Görömböly, Hámor, Szirma |
| 1981 óta | Bükkszentlászló |
| Területi beosztása | |
| 1909-ig | Borsod vármegye |
| 1909–1950 | (törvényhatósági jogú város) |
| 1950–1954 | Borsod-Abaúj-Zemplén megye |
| 1954–1971 | (megyei jogú város) |
| 1971 óta | Borsod-Abaúj-Zemplén megye |
| 1994 óta | Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Miskolci kistérség |
| Megyeszékhely | |
| 1923-ig | Borsod vármegye |
| 1923–1938 | Borsod, Gömör és Kishont k.e.e. vármegye |
| 1938–1945 | Borsod vármegye |
| 1945–1950 | Borsod-Gömör vármegye |
| 1950 óta | Borsod-Abaúj-Zemplén megye |
| Egyéb központi szerepköre | |
| 1983-ig | Miskolci járás székhelye |
| 1981–1990 | Miskolci városkörnyék központja |
| 1994 óta | Miskolci kistérség központja |
A régészeti leletek tanúsága szerint a terület ősidők óta lakott, s ez Magyarország legrégebben lakott területe is. A több mint 70 000 éves, paleolit kori leletek azt bizonyítják, egyike Európa legrégebben lakott területeinek. Első ismert lakói a kelta gotinok, talán hozzájuk köthető a Miskolctapolcától délre fekvő Leányvár építése is. A honfoglaló magyarok már kevert etnikumú lakosságot találtak ezen a vidéken, akik a Sötétkapu táján, a Papszer oldalán és a Tetemvár környékén laktak. A mai diósgyőri vár helyén a honfoglalás előtt már földvár állt.
A hely a Miskóc nemzetségről kapta nevét, elsőként Anonymus említi ezen a néven a Gesta Hungarorumban 1173 körül („que nunc uocatur miscoucy”). A Miskóc nemzetség, amely a megyének is nevet adó Bors nemzetség egyik ága volt, 1312-ben veszítette el a területet, mert Csák Máté pártjára álltak Károly Róberttel szemben. A király a Széchy-családnak adományozta a birtokot. Ők szereztek Miskolcnak először bíráskodási és vásártartási jogokat.
Miskolcot Nagy Lajos király emelte városi rangra – oppidummá, azaz mezővárossá nyilvánította, bíróválasztási és végrendelkezési jogok biztosításával –, 1365-ben, nagyjából ugyanabban az időben, amikor a közeli diósgyőri várat felújíttatta. A király egyben a diósgyőri koronauradalomhoz is csatolta a várost, amely egészen 1848-ig királyi tulajdonban állt. Zsigmond király 1435. október 2-ai oklevelében pallosjogot adott Miskolcnak. A település gyors fejlődésnek indult, a 15. század végén már 2000 lakosa volt, a török hódoltság idején azonban a fejlődés lelassult. 1544-ben a törökök felégették a várost és behódolásra kényszerítették. Miskolcot egészen az 1687-es felszabadulásig adóztatta a török, bár a diósgyőri várat már 1674-ben sikerült visszafoglalni. A város ebben az időszakban vált fontos bortermelő központtá és a 17. század végére már 13 céh is működött itt. A török idők végére a lakosság létszáma elérte az akkori Kassáét.
A szabadságharc idején Rákóczi fejedelem rövid időre Miskolcon rendezte be főhadiszállását (1704. január 18-ától március 15-éig). 1706. szeptember 25-én az osztrákok kirabolták és felégették a várost, 1711-ben pedig kolerajárvány pusztított, melynek a népesség fele áldozatul esett. Miskolc ezután újra virágzásnak indult. 1724-ben Borsod vármegye mint központi helyen fekvő, nagy lakosságú mezővárost, Miskolcot választotta a megyeháza felépítésének helyszínéül. Az első népszámlálás 1786-ban 2414 házat és 14 179 lakost jegyzett föl a városban.
Több fontos épület a 18. és 19. század folyamán épült, köztük a városháza, az új megyeháza (1820 körül), a színház (az ország mai területén álló első kőszínház; az első Kolozsvárott épült), a zsinagóga, számos iskola és templom. 1867-ben elkezdődött a gázvilágítás bevezetése, 1870. január 9-én átadták a Hatvan-Miskolc vasútvonalat, amivel a város összeköttetésbe került Pesttel, 1878-ban pedig bekötötték az első telefonkészüléket Miskolcon. Ezek az évek azonban nemcsak fejlődést hoztak a városnak: több csapás is sújtotta Miskolcot, 1873-ban ismét kolerajárvány tört ki, 1878-ban pedig hatalmas árvíz követelt több száz emberéletet. Az árvíz rengeteg épületet is elpusztított, de helyükre szebb, nagyobb épületek épültek. 1897 júliusában indult el az első miskolci villamosjárat, a Tiszai pályaudvar és a Szent Anna tér között, valamint a Szeles utca és a Népkert között. Az első világháború közvetlenül nem érintette a várost, de közvetetten rengeteg ember halálát okozta, a fronton és a kolerajárványban is rengeteg miskolci halt meg.
Miskolc volt az 1886-os közigazgatási rendezés után a Trianon előtti Magyarország egyetlen városa, mely rendkívül dinamikus növekedésének köszönhetően rendezett tanácsú városból törvényhatósági jogú várossá tudott átalakulni 1909-ben.
Büntetés-végrehajtási intézetét (ma: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) 1902-ben alapították.
A trianoni békeszerződés után Miskolc Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegye székhelye lett. Ebben az időben a gazdaságban rövid időre hanyatlás következett be. A Trianon után elcsatolt országrészekből menekültek egész serege érkezett Miskolcra. A városnak át kellett vennie az addigi régióközpont, Kassa szerepét. Ez és a közelítő második világháborúra való felkészülés – mely Miskolcot az ország legfontosabb nehézipari központjává tette – újabb fejlődést hozott, bár a város sokat szenvedett a háború utolsó évében. Az első légitámadás 1944. június 2-án érte a várost. A Vörös Hadsereg december 4-én foglalta el Miskolcot. A háború alatt 350 épület semmisült meg és 7150-ben esett komoly kár.
1945-ben Diósgyőrt és Hejőcsabát, 1950-ben Görömbölyt, Szirmát és Hámort csatolták a városhoz. 1949-ben a Selmecbányáról Sopronba költöztetett Bányászati Akadémiát a nyugati határhoz túl közelinek ítélt városból keletebbre, Miskolcra hozták, akkor már Nehézipari Műszaki Egyetem néven. Az elkövetkezendő évtizedekben a város a Debrecennel folytatott örökös versengésben az ország második legnagyobb városa lett, az 1980-as években több mint 200 000 lakossal. Mai kiterjedését 1981-ben érte el, amikor hozzácsatolták Bükkszentlászlót.
Az 1990-es évek a miskolci nehézipar hanyatlását hozták. A város népessége csökkenni kezdett, Debrecen vette át helyét az ország második legnagyobb városaként. A 2000-es évektől folyamatos fejlődés figyelhető meg a városban, amivel az acélváros mítoszról a kultúra és turizmus városává válna Miskolc. A népesség viszont továbbra is csökken: 2008-ban már csak 171 ezren laktak a városban.
2005-ben az Európa kulturális fővárosa pályázaton Pécs után a második helyet szerezte meg, maga mögé utasítva ezzel Egert, Debrecent, Győrt, Budapestet és Sopront.
2008-ban a Kultúra Magyar Városa díjjal jutalmazták a várost, 2010-ben pedig megkapta az Értékgazdag Település címet.[8]
[szerkesztés] Városrészek
- Avas
Az Avas Miskolc „hegye”, a város fölé magasodó domb, melynek tetején a város jelképe, az avasi kilátó és tévétorony áll, a belváros felé eső részén pedig a gótikus avasi templom, melynek harangjátéka negyedóránként hallható. Az Avas északi részén hangulatos utcácskák és borospincék találhatók, a déli részen pedig a város legnagyobb lakótelepe. A lakótelepen belüli tájékozódást az építési sorrendet tükröző felosztás segítheti, három „ütemre” van osztva.
- Bábonyi-bérc
A Városház tértől északra a belvároshoz közeli kertvárosi negyed. Egykoron jellemző volt rá a szőlőtermesztés, de most már kertes házas környék. Két dombot foglal magába, köztük egy mély völgy amit régen egy gáttal egészítettek ki, de erre ma már nincs szükség. Gyönyörű a kilátás a Bükk-hegységre, valamint az Avasra. 2006-tól már mindkét dombra jár fel helyi busz, a 11-es.
- Belváros
Miskolc történelmi belvárosa műemlék jellegű épületekben kevésbé gazdag, mint más városoké, a 19. század hangulatát tulajdonképpen csak a sétálóutca jellegű főutca (Széchenyi István utca) és az ennek folytatásában elterülő Városház tér őrzi. Itt található a bevásárlóközpontok, hivatalok és irodák többsége, valamint a Búza téri autóbusz-pályaudvar, a városi buszok egy részének és a vidéki buszok többségének végállomása.
- Diósgyőr
Diósgyőr a Nagy-Miskolcot alkotó másik történelmi település, itt található a diósgyőri királyi vár és a futballcsapat stadionja. A tulajdonképpeni Miskolccal Újdiósgyőr köti össze, melynek központja az Újgyőri főtér. A két központ között fekszik a Bulgárföld és a Kilián városrész. Miskolc belvárosát a Győri kapu nevű városrész kapcsolja össze a Felsővároson keresztül Újgyőrön át Diósgyőrrel.
- Egyetemváros
A Miskolci Egyetem épületei más városok egyetemeivel ellentétben nem a belvárosban szétszórtan helyezkednek el, hanem külön városrészt alkotnak az Avas és Tapolca között, előbbihez közelebb. A nagyrészt összekapcsolt épületeket hatalmas park veszi körül.
- Hejőcsaba és Görömböly
Két, mára egybeépült egykori község Miskolc fő tengelyétől távolabb. Hejőcsabát 1945-ben, Görömbölyt 1950-ben csatolták a városhoz. Hejőcsaba nyugati végéhez csatlakozik a Hejőpark (régebbi nevén Úttörőpark), mely fokozatosan növekszik, határos az Egyetemvárossal.
- Komlóstető
Komlóstető Vasgyártól délre a Bükk nyúlványára kapaszkodik fel egészen a gerincig, Miskolctapolca északi pereméig.
- Martinkertváros
Martinkertváros, (korábban Martintelep) soha nem volt önálló település; dinamikusan fejlődő kertvárosi övezet a Belváros és Szirma között.
- Miskolctapolca
Miskolctól különálló, de a városhoz tartozó lakó- és nyaralóhely, elsősorban barlangfürdőjéről és a Sziklakápolnáról híres. 1950 óta Miskolc része, azelőtt rövid ideig Görömböly községhez tartozott, előtte egyházi birtok volt. Lakói népszavazás útján önálló településsé alakítását kezdeményezték.
- Pereces
Pereces bányásztelepülés volt, ennek nyomai láthatók ma is.
- Közigazgatásilag a városhoz tartozó különálló települések
Miskolctól különálló települések, melyek közigazgatásilag a városhoz tartoznak, gyakorlatilag inkább az agglomeráció részei (az évszámok a városhoz csatolás évét jelentik). Ezek Szirmát kivéve mind hegyvidéki településrészek:
- Alsóhámor (1950)
- Bükkszentlászló (1981)
- Felsőhámor (1950)
- Lillafüred (1950)
- Ómassa (1950)
- Szirma (1950)
[szerkesztés] Városkapuk
Az egykor körülkerített mezőváros határait árok- és sáncrendszer óvta, ezeket jól őrzött városkapuk törték meg. Csak ezeken keresztül lehetett a városba bejutni, mellettük vámszedőhelyek, kocsmák és vendégfogadók várták az ide látogatókat. 1940 körül még 13 fő- és 19 mellékvámszedőhelyről tudtak a várostérképek, tehát ennyi fő- és mellékúton lehetett Miskolcot megközelíteni. A település növekedésével a kapuk egyre távolabb kerültek eredeti helyüktől, végül már pusztán elméleti határt jelentettek. Az egykori védőrendszer emlékét a mai napig fennmaradt kapu elnevezésű utcák nevei őrzik: a Győri kapu, Szentpéteri kapu, Csabai kapu és Zsolcai kapu ma is fő közlekedési útvonalak elnevezései, amelyek mentén a valamikor Diósgyőr, Sajószentpéter, Hejőcsaba és Felsőzsolca illetve Miskolc közötti forgalmat bonyolító városkapuk álltak. A kevésbé ismert Fábián kapu a bábonyibérci szőlőkbe, a Meggyesalja (vagy Megyesre-járó kapu) az Avas alján található meggyesek felé vezető, kisebb jelentőségű utakat rejtett.[9]
Különleges a Sötétkapu helyzete, amely nem egy utca, hanem magának a boltozatos kocsibejárónak az elnevezése.
[szerkesztés] Címere
Miskolc város első pecsétlenyomata egy 1389. július 7-én kelt okmányon található, sárga viaszba nyomva. Körirata kivehetetlen, címerképe liliomos koronával ékesített királyi fő. 1433-ból való a következő pecsétváltozat, ugyancsak sárga viaszban, körirata Sigillum Civitas Miskolcz, ezen már szakállas a koronás fő, feltehetően Luxemburgi Zsigmond. A fej mellett balról hold, jobbról hatágú csillag. Egy időszakban a koronás fő helyett egy szétvetett lábú alak volt a pecsétnyomat, majd Szent István király teljes alakja, kezeiben jogarral és országalmával. Ezt a pecsétet 1687-ig használták, ezután jelenik meg a király alakja helyett egy hajdú egyik kezében szőlőfürttel, másikban búzaszállal. 1909-ben, amikor a város megkapta a törvényhatósági jogot, a címert az eddigi pecsétképek összevonásával alkották meg.[10][11]
[szerkesztés] Gazdaság
- Lásd még: A diósgyőri kohászat története
Bár Miskolc a köztudatban a nyolcvanas évek iparvárosaként él, és gazdaságának valóban a szocialista évtizedek nagyarányú iparosítása adta a legnagyobb lendületet, az ipar, közte a kohászat is már több évszázados múltra tekint vissza a városban.
Miskolc már a középkorban is kereskedőváros volt, köszönhetően annak, hogy fontos kereskedelmi útvonalak mentén feküdt. Gazdasági szempontból a középkor és a török idők történelmi viharai után indult igazán fejlődésnek. A 18. században már fűrészmalma, papírgyára, sörfőzdéje és puskaporkészítő üzeme is volt a városnak, a Szinván tizenöt vízimalom őrölte a búzát. A 18. század végére – 19. század elejére tehető az üveghuták és vashámorok megjelenése, melyet elősegített az, hogy a környező vidék fában igen gazdag. A Fazola Henrik által 1770 körül épített kohó sajnos nem maradt fenn, de az ezt követő, 1813-ban épített, ma „Őskohó” néven ismert vasolvasztó ma is látható; ipari műemlék. Az üveghuták és hámorok körül kialakult települések közül mára több is (Alsóhámor, Felsőhámor, Ómassa, Bükkszentlászló) Miskolc része lett.
A 19. század második felétől a fejlődés felgyorsult, részben a kiegyezés utáni kedvező politikai helyzet, részben a vasútvonal hatására. Diósgyőrben nagykohó épült, rengeteg nehéz-, könnyű- és élelmiszeripari gyár, üzem jött létre. A barnakőszén-bányászat is sokat fejlődött. A város lakossága negyven év alatt csaknem kétszeresére nőtt. Részben az ipari fejlődés eredménye volt Miskolc, Diósgyőr és több környező település egyesítésével Nagy-Miskolc létrejötte (1945, illetve 1950), mely csak az első lépés volt a város szocialista nehézipari központtá fejlődésében, mely az 1980-as években tetőzött, a több mint 18 000 főt foglalkoztató vasgyár termelése meghaladta az évi egymillió tonnát. A város lakossága ekkor érte el a rekordot, több mint 200 000 lakost; a munkaképes korúak több mint kétharmadának a nehézipari cégek adtak munkát.
A rendszerváltás utáni gazdasági visszaesés Észak-Magyarország iparvárosait érintette a legsúlyosabban, a munkanélküliségi ráta az egyik legmagasabb lett az országban, Miskolc lakossága drasztikusan csökkent (bár erre nemcsak a munkanélküliség, hanem a korszakra egyébként is jellemző szuburbanizációs folyamat is hatással volt.) A város gazdasági szerkezete átalakult, a nagy állami cégek túlsúlya helyett a kis- és középvállalkozások lettek jelentősek. Az ország többi részéhez hasonlóan az állami cégek privatizációja is lezajlott.
A 2000-es évek elejére az átalakulás nagyjából befejeződött, és a város túljutott a gazdasági mélyponton. Nőtt a szolgáltatószektor jelentősége, nemzetközi nagyvállalatok, hipermarketek jelentek meg a térségben. A városvezetés tudatosan igyekszik erősíteni Miskolc sokáig elhanyagolt idegenforgalmi és kulturális szerepét, melyben nagy lehetőségek rejlenek. 2004 végén az M30-as autópálya is elért a városig, amely az M3-as autópályához csatlakozva gyorsforgalmi közúti összeköttetést biztosít Budapesttel és az ország többi részével.
[szerkesztés] Turistalátványosságok
A turista számára Miskolc legvonzóbb helyei Tapolca (hivatalosan: Miskolctapolca), Lillafüred és Felsőhámor. Tapolcának hatalmas, gyönyörű parkja van csónakázótóval és a híres és egyedülálló Barlangfürdővel, Lillafüred és Felsőhámor pedig bájos települések a Bükkben, legismertebb látnivalóik a Palota-szálló, az ország legmagasabb vízesése, a Hámori tó, és az Anna- és István-barlangok.
[szerkesztés] Közlekedés
A Szinva patak szűk völgyében fekvő Miskolc közlekedés-földrajzi adottságai nem kifogástalanok. A Tiszántúl és a Felvidék keleti részét összekapcsoló két forgalmi tengelytől (Sajó és Hernád völgye) némileg távolabb eső város a 18. században nem volt a postakocsiútvonalak metszéspontjában. A városban 1790-ben nyílt meg a postaállomás, 1859-ben érkezett meg Szerencs irányából a vasút. 1862-ben omnibuszok jártak a belváros és Tapolcafürdő, valamint a Tiszai vasútállomás és Diósgyőr között. Az első pormentes járdát a Széchenyi utcában építették 1879-ben. 1925 és 1929 között jelentős útépítési programot hajtottak végre. 1948-ban három viszonylatban 22 km vonalhosszon jártak a Miskolci Gépkocsiközlekedési Vállalat autóbuszai.
Ma Miskolc tömegközlekedéséről az önkormányzati tulajdonú MVK Zrt. gondoskodik, ami 36 autóbusz- és 2 villamosvonalat tart fenn. Az első villamos 1897. július 10-én indult el, az országban harmadikként, míg menetrendszerinti buszjárat Magyarországon elsőként indult Miskolcon 1903. június 8-án.[12][13] A 2007-es átalakításokig és járatcsökkentésekig a miskolci tömegközlekedés volt az egyik legjobban szervezett az országban.[14] Több taxitársaság működik a városban.
A városnak két pályaudvara van, a Tiszai és a Gömöri pályaudvar. Miskolc és Lillafüred között kisvasút is közlekedik (Lillafüredi Állami Erdei Vasút), ami turisztikailag jelentős. A városban egy kisebb repülőtér is található füves kifutópályával, ám ez a nagyközönség számára nem nyitott, és a tömegközlekedésben nem játszik szerepet.
[szerkesztés] Kultúra
Lásd még: Miskolc képzőművészete, Miskolc zenei élete
[szerkesztés] Oktatás
Miskolc első ismert iskolája már a 15. században létezett. Legrégebbi múltra a Földes Ferenc Gimnázium tekint vissza, mely két, több évszázados múltú intézmény, a református és a katolikus gimnázium összevonásával jött létre. Ezen a két felekezeten kívül még több másiknak is volt iskolája már a 18–19. században: az ortodox görögkeletieknek és a zsidóknak is. A fiúiskolák mellett már a 19. században létrejöttek a leányiskolák is.[15]
Miskolc egyeteme országos viszonylatban a fiatalabbak közé számít – egy 1949-es törvény rendelkezett az alapításáról –, de jogelődje, a selmecbányai főiskola révén több évszázados múltra tekint vissza. Az egyetem eredetileg nehézipari képzést nyújtott, az 1980-as évektől kezdve azonban több más karral is bővült.[16]
Zeneoktatás is több intézményben folyik, legfontosabb a Zenepalota, melynek épületében közép- és főiskola is működik.[17]
Miskolcon 35 általános iskola és 22 középiskola van.[18]
[szerkesztés] Miskolc a magyar irodalomban
1543-ban Dévay Bíró Mátyás a város prédikátora volt.
1769. március 21-én itt született Dayka Gábor költő, a felvilágosodás korának egyik jelentős lírikusa. 1778–1782 között a minoriták gimnáziumának hallgatója volt.
Kazinczy Ferenc 1789–1795 között a miskolci szabadkőműves páholynak, az „Erényes vándorok”-nak volt a tagja.
Csokonai Vitéz Mihály 1800 nyarán járt a városban, innen keltezte „A szépség ereje a bajnoki szíven” című versének előszavát.
Petőfi Sándor háromszor járt Miskolcon, először 1844 februárjában, ennek emlékére írta „Keresztúton állok” című költeményét. Másodszor 1845. április 3-án, amikor felvidéki útja alkalmával időzött a városban, harmadszor 1847. július 8-án tartózkodott itt, amikor is a mai Városház tér 5-ös (Vadnay-Szeremley-ház) számú házban szállt meg, melyen ma emléktábla örökíti meg a költő itt-tartózkodását. Ekkor látogatta meg az egyik lillafüredi barlangot, amit ma Petőfi-mésztufabarlangnak hívnak, ekkor írta „Alkony” című versét, melyet a diósgyőri várból megfigyelt naplemente ihletett.
A Hunyadi utca 54. szám alatt élt 1848-tól haláláig, 1872. szeptember 29-éig Déryné Széppataki Róza. Élete vége felé, 1869-től 1872-ig itt írta meg „Napló”-ját. Sírja a Szent Anna-temetőben van.
Sokszor megfordult a városban Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza, aki Miskolcon született (1817. április 8-án). Fontos esemény volt 1883 decembere, amikor Laborfalvi Róza fellépett a Miskolci Nemzeti Színházban, az előadás nézői közt Jókai is ott volt. Verset is írt a színház óratornyáról.
Lévay József 1835-től volt a református gimnázium tanulója, később, 1852–1865 között tanára. 1865 után megyei aljegyző, főjegyző, végül alispán lett. A Hunyadi u. 4. (Mikuleczky-Lévay-ház) szám alatt lakott, itt is halt meg 1918. július 5-én.
Tompa Mihály gyakran meglátogatta Lévay Józsefet, egyik alkalommal, 1855 nyarán Arany János társaságában kereste fel a várost. Miskolcon jelent meg 1852-ban „Regék, beszélyek” című munkájának négy kötete.
A Csabai kapu 29. alatt lakott Kaffka Margit miskolci tartózkodása alatt. Az elszegényedett dzsentri családból való Kaffka Margitot az apácák nevelték fel Miskolcon, itteni élményeit eleveníti meg a „Levelek a zárdából” és a „Hangyaboly” című regénye. 1899-től a zárdaiskola tanárnője, 1902 és 1906 között polgári iskolai tanárnő. Ez időben jelent meg első két verseskötete: a „Versek” és a „Kaffka Margit könyve”.
Móricz Zsigmond sokszor járt itt élő rokonainál az 1920-as években. 1934 tavaszán Miskolcon az Abbázia Szállóban lakott, ahol befejezte és elkészítette az „Erdély” trilógia végleges kéziratát. Az írónak jó barátja volt Leszih Andor múzeumigazgató, és az ő meghívására gyakran látogatott Miskolcra. Miskolcot a legnagyobb jövőjű magyar városnak tartotta.
A Vörösmarty utca 49-es szám alatti házban (az 1970-es évek végén lebontották, ma lakótelepi épület áll a helyén) született 1900. március 31-én Szabó Lőrinc. Ötéves koráig élt itt. Miskolci éveiről a „Tücsökzene” című kötete „A gyermekkor bűvöletében” című fejezetében ír.
Miskolcon jelent meg 1962-től 1990-ig a Napjaink című irodalmi folyóirat, melynek jogutódjai a Holnap (1990–1995) és az Új Holnap (1995–2006) voltak.
A Műút című irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2007 nyarától kezdve jelenik meg a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum és a Szépmesterségek Alapítvány kiadásában.
[szerkesztés] Kulturális intézmények
- Művészetek Háza
- Miskolc Városi Szabadidőközpont („Sportcsarnok”)
- Színházak
- Miskolci Nemzeti Színház
- Csodamalom Bábszínház
- Akropolisz Szabadtéri Színpad (Miskolctapolca)
- Könyvtárak
- II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár
- Miskolci Városi Könyvtár és fiókkönyvtárai:
- Lévay József Muzeális Könyvtár
- Dayka Gábor Könyvtár
- József Attila Könyvtár
- Petőfi Sándor Könyvtár
- Szabó Lőrinc Könyvtár
- Tompa Mihály Könyvtár
- Kaffka Margit Könyvtár
- Avasi Közkönytár
- Miskolci Egyetemi Könyvtár [1]
- Selmeci Műemlékkönyvtár
- Múzeumok
- Templomok
[szerkesztés] Rendezvények
- Országos Grafikai Biennále (változó időpontban)
- Miskolci kocsonyafesztivál (február)
- Kamarakórus Fesztivál (március)
- Diósgyőri Várjátékok (1986 óta minden májusban)
- MEN, Miskolci Egyetemi Napok (május)
- Miskolci Nemzetközi Operafesztivál (Bartók+… Nemzetközi Operafesztivál; 2001 óta minden nyáron)
- Kaláka Nemzetközi Folkfesztivál (1979 óta minden júliusban) honlap
- Diósgyőri Várnapok (augusztus)
- Gyár Fesztivál (augusztus)
- Díszelgő alegységek és katonazenekarok nemzetközi fesztiválja (2005-tól, nyáron)
- Kamarazenei Nyár
- Nemzetközi Dixieland Fesztivál (1985-től, nyáron)
- Jameson CineFest – Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál (2003 óta minden szeptemberben) honlap
- Görömbölyi Ősz (szeptemberben)
- Rocktober Fesztivál
- Téli Tárlat (december)
[szerkesztés] Média
- Televízió
- Miskolc TV online
- Rádió
- Crazy FM - FM 88,7 MHz
- Rádió Eper - FM 92,4 MHz
- Európa Rádió - FM 90,4 MHz
- Diósgyőr Rádió - FM 92,4 MHz
- Rádió Oxygeen - FM 93,1 MHz
- Csillagpont Rádió - FM 94,0 MHz (B.A.Z. Megyei Kórházi és vonzáskörzete)
- Szent István Rádió - FM 95,1 MHz
- Szinva Rádió - FM 99,5 MHz
- Rádió M - FM 101,6 MHz
- MR6 Miskolc - FM 102,3 MHz; 1116 KHz
- Sztár FM Miskolc - FM 103,0 MHz
- FM1 Rádió -FM 107 MHz
- Újság
- Internet
[szerkesztés] Sport
A város számos sportban képviselteti magát az első osztályban. Két nagy múltú focicsapata van Miskolcnak. A Diósgyőri VTK az NB1-ben játszik, az MVSC a megyei első osztályban. A város női kosárcsapata, a DKSK-Miskolc kétszer nyerte meg a Magyar Kupát. Anyagi csőd miatt a klub megszűnt, azóta az NB1/B-ben játszik egy főleg ifjúsági játékosokból álló csapat, MISI-DKSK néven. A város jégkorongcsapata, a Miskolci Jegesmedvék az első osztályban játszik, és a 2006-os idénytől már Miskolc új Jégcsarnokában fogadhatják az ellenfeleiket. Miskolc egyik legújabb egyesülete a Miskolc Steelers amerikaifutball csapat.
A salakmotor terén is nagy múlttal rendelkezik Miskolc. Pár évnyi kihagyás után 2004-ben felújították a város szívében található sportlétesítményt, melyben azóta számos világversenyt bonyolítottak le. A Speedway Miskolc csapata a salakmotoros Lengyel Liga II. osztályában is versenyzett 2005 és 2010 között.
Miskolc legnagyobb sportlétesítménye a DVTK-stadion és a hozzá tartozó edzőpályák. A stadionban 4641 fedett és kb. 9000 nyitott hely várja a szurkolókat. 2006-ra fejeződött be a tribün felújítása, melynek során a tetőszerkezet egy részét cserélték, másrészt pedig az ülőhelyeket modern, műanyag székekre cserélték, ezenkívül felújították a tribün homlokzatát. A 2010-ben befejezett munkálatok, amelynek során lebontották a „napos oldalon” lévő álló lelátókat, és a helyükön új lelátói részt alakítottak ki több mint 3300 fedett ülőhellyel. A DVTK híres fanatikus szurkolóiról és a szurkolók kitartásáról. A Diósgyőrnek óriási szurkolói bázisa egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyére kiterjed. A 2005-ben felújított Miskolc Városi Sportcsarnokban 2000 ülőhely található, a mellette lévő Jégcsarnokban 1500 hely várja a szurkolókat. A Sportcsarnok neve 2010 elejétől Generali Aréna,[19] a köznyelvben azonban ez az elnevezés nem túl elterjedt.
[szerkesztés] Híres miskolciak
[szerkesztés] Testvérvárosok
Aschaffenburg, Németország (1996)
Aszan, Dél-Korea (2011)
Białystok, Lengyelország
Burgasz, Bulgária
Cleveland, USA
Fiume, Horvátország[20]
Kassa, Szlovákia (1997)
Katowice, Lengyelország
Kijev, Ukrajna (2009)
Ostrava, Csehország
Tampere, Finnország
Vologda, Oroszország
Selmecbánya, Szlovákia (2008)
Katowice és Kassa nevét utca, Tamperéét park és városrész, Vologdáét pedig városrész viseli Miskolcon.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑
- ↑ Magyarország.hu
- ↑ Borsod-Abaúj-Zemplén megye honlapja
- ↑ Magyarország.hu
- ↑ A KSH honlapja az agglomerációról
- ^ a b Gazdasági program a 2007–2008. évre (.doc)
- ↑ Miskolc (9-15. old); Budapest, 1979, Szerkesztő: Imreh József
- ↑ Miskolc, az Értékgazdag Település – MiNap.hu
- ↑ Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. 65. oldal és 8. 133-134. oldal összkiadás ISBN 963-02-9759-0
- ↑ Csanálossi Béla: Miskolc – várostörténeti kalauz (Bíbor Kiadó, Miskolc, 2003) ISBN 963-9466-29-8
- ↑ A címer Miskolc hivatalos oldalán
- ↑ MVK Zrt. hivatalos oldal
- ↑ A bérkocsitól a csuklós buszig. (In: Fejezetek Miskolc történetéből, szerk. Bekes Dezső, Veres László. Miskolc, 1984. p.94.) ISBN 963-03-1973-X
- ↑ index.hu – A miskolci tömegközlekedést szoríthatják meg először
- ↑ Miskolc nevezetességei. Szerk: Dr. Makánné Losonczy Magdolna. Kazincbarcika, 2004. pp.121-138
- ↑ A Miskolci Egyetem honlapja – Az egyetem története
- ↑ Miskolc hivatalos honlapja – Oktatás
- ↑ Miskolc hivatalos honlapja – Oktatási statisztika
- ↑ Generali Arénában szurkolhatunk!
- ↑
[szerkesztés] Források
- Miskolc honlapja
- Borsod-Abaúj-Zemplén megye honlapja
- Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. 65. o., Miskolc írásban és képekben 8. 133–134. o. ISBN 963-02-9759-0
- A Magyar Köztársaság helységnévkönyve, 2011. január 1.
- Csanálossi Béla: Miskolc – várostörténeti kalauz. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2003. ISBN 963-9466-29-8
[szerkesztés] További információk
- Miskolc Online (portál)
- miskolc.lap.hu – linkgyűjtemény
- Miskolc Blog – minden hétköznap frissülő blog a városról
- Webkamera – Városház tér (interaktív)
- Miskolci Napilap online folyóirat
- Miskolc anno – képgaléria
- Miskolc időjárása
[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek
- Miskolc díszpolgárainak listája
- Miskolc polgármestereinek listája
- Miskolc egészségügyének története
- Miskolc postatörténete
- A miskolci távközlés története
- Miskolc irányítószámai
|
|||||||
| Ez a cikk hangfelvétel formában is létezik a Beszélő Wikipédia műhely részeként. A felvétel a cikk 2005. augusztus 9-ei változatát tükrözi; a későbbi változtatások a felvételen nem jelennek meg. Ide kattintva meghallgathatod a cikkről készült felvételt. |

