Abaújvár
| Abaújvár | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
| Kistérség 2012-ig | Abaúj–Hegyközi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Csuha Pál[1] | ||
| Irányítószám | 3898 | ||
| Körzethívószám | 46 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 206 fő (2012. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 29,48 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 7,36 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 48° 31′ 35,11″, k. h. 21° 18′ 55,62″ | |||
| é. sz. 48° 31′ 35,11″, k. h. 21° 18′ 55,62″ | |||
Abaújvár község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Abaúj-Hegyközi kistérségben, Miskolctól 72 kilométerre északkeletre, a szlovák határ mellett, a Hernád folyó bal partjának lankás, 240 m-ig emelkedő dombjain. Abaúj vármegye első központja és névadó települése volt, aminek történelmi központja közvetlenül a folyó mellett, a várdombon és a mai Petőfi utca nyugati oldalán helyezkedett el. Mai, dombvidéki halmazfalu szerkezete a 15. század közepére alakult ki.[3] Körjegyzőség központja.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
"Ujvár (Aba), Abauj vmegyében, magyar falu, Kassához délre 2 mfldnyire, közel a Hernádhoz: 183 kath., 530 ref., 82 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház. Synagóga. Régi vára, melylyet Aba Sámuel épittetett, s mellytől a vmegye nevét vette, most omladékokban hever. F. u. Zombory b. Perényi b. Rudnyánszky, gr. Forgács és Csáky. Ut. p. Hidas-Németi."[4]
"ÚJVÁR. Magyar falu Abaúj Várm. földes Ura Gr. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Nádasdhoz közel, és annak filiája; határja középszerű".[5]
Őskor, ókor [szerkesztés]
Területén, illetve határában bronzkori leletek kerültek elő.
A középkorban [szerkesztés]
A környék a honfoglalás korában az Aba nemzetségé volt. A település feltehetőleg a 11. században keletkezett – első említése 1046-ból származik –, bár földvár már hamarabb is állhatott itt. A régészeti feltárás szerint a fa-föld építésű vár sánca egy, a római császárok korában (1.-4. század) itt állt település maradványaira épült. A 14. századi krónikás hagyomány szerint a várat Aba Sámuel építtette (1041–1044 között), ez az adat egybevág a régészeti feltárások eredményével is. Neve azért lett Újvár, hogy megkülönböztessék a közeli Abaújszina melletti, 10. századi, Óvár nevű földvártól. Az impozáns méretű, 3,9 hektár területű vár valószínűleg viszonylag rövid idő (három – három és fél év) alatt felépült. A fal alapszélessége huszonhárom méter volt, eredeti magasságát hét méterre becsülhetjük a belső oldalon, kívül pedig mintegy 15 méter magasra emelkedett a Hernád szintje fölé. A fal a külső oldalon meredeken emelkedett, itt a faszerkezetet vastag sárréteggel tapasztották be, hogy megakadályozzák a felgyújtását. Befelé viszont lépcsőzetesen lejtett, ez megkönnyítette a védők feljutását a sánc tetejére. Egyetlen kapuja kelet felől, a mai falu irányából nyílott. Innen egy mostanra már erősen feltöltődött árok is védte.
Valószínűsíthetően Aba Sámuel, aki István király sógora volt, az Aba nemzetség Hernád menti és mátraaljai birtokaiból szervezett egy megyét valamikor a 11. század első felében. Az itteni központjáról Újvár (első írott említése 1046-ból: Novum Castrum) nevet kapó vármegye területe a későbbi Heves, Abaúj és Sáros vármegyék területét foglalhatta magában.
1046-ban az Orseoló Péter királlyal elégedetlen magyar urak által hazahívott két száműzött Árpád-házi herceg, András és Levente e várban találkozott a lázadó Vatával és társaival, akik itt ismerték el királyuknak Andrást. András innen indult el Székesfehérvár felé seregeivel, ahol rövidesen királlyá koronázták.
A középkorban errefelé haladt a Lengyelország felé vezető fontos kereskedelmi útvonal, és itt pihentek meg a menekülésük után hazatérő Árpád-házi hercegek, a későbbi I. Géza és I. László királyok.
1106-ban egy másik Árpád-házi herceg, a bátyja ellen lázadó Álmos foglalta el a várat Lengyelországból kapott katonai segítséggel. Könyves Kálmán ostrom alá vette Újvárat, mire a megrettent Álmos herceg megadta magát a királynak.
A vár a 13. század közepén Észak- és Kelet-Magyarország legerősebb várának számított, a megmaradt okiratok szerint a tatároknak nem sikerült bevenniük 1241-42-ben. Újvár, amelyet éppen ettől az időtől kezdtek mind gyakrabban Abaújvárnak nevezni, a sok más Árpád kori ispáni székhellyel ellentétben a tatárjárás után még hosszú ideig megőrizte vezető szerepét. Nem sokkal a tatárjárás után, 1251-ben IV. Béla király személyesen intézkedett védelméről; ekkor valószínűleg kőfalat is építettek a fa-föld sáncok tetejére.
Az itt szolgáló ispánok egyben a királyi udvar főtisztviselői (nádor, udvarbíró, főlovászmester) is voltak.
Károly Róbert 1312-ben az Abaúj megyei Rozgonynál aratta első jelentősebb sikerét a „kiskirály” tartományurak felett. A győzelem után megfosztotta hatalmas birtokaktól Amadé nádor fiait, és a vidék kormányzását Itáliában született hívére, Drugeth Fülöpre bízta. A vár kapitánya Perényi Miklós lett; a család rövid megszakításokkal évszázadokig birtokolta Abaújvárt. 1394-ben Zsigmond király megerősítette Perényi Pétert birtokában. A Perényi család több alkalommal is királyi engedélyt kapott a vár megerősítésére, a hatalmas területű várat azonban feltehetően nem érte volna meg korszerűsíteni, ezért helyette Nagyidán építtettek maguknak új főúri központot kisebb, korszerűbb új várral.
A település és a vár a 14. század végére vesztette el megyeszékhely szerepét.
1441-ben Giskra János elfogatta a nagyidai vár és tartozékai – köztük Újvár – birtokosát, Perényi Jánost, és 24 000 aranyat követelt tőle szabadulása fejében. Perényi ennek csak egy részét tudta kifizetni, ezért elzálogosította a nagyidai várat és tartozékait Giskrának. Giskra pénzzavarai miatt 1449-ben Modrár Pálnak adta tovább a nagyidai uradalmat. 1461-ben Perényi János – a Giskra által elfogatott Perényi János fia – újra megszerezte a falut, amit azzal is megpecsételtek, hogy János elvette Modrár lányát, Katát.
A török hódoltságban [szerkesztés]
1556-ban Perényi Ferenc részt vett a nagyidai vár védelmében, a várat azonban I. Ferdinánd csapatai elfoglalták, majd lerombolták, Ferencet pedig fogságba hurcolták. Ekkor, 1557-ben került a falu Perényi Mihály tulajdonába (a szerződésben szerepel először a falu nevében az Aba előtag). Az ő sírját 1835-ben találták meg a templomban.
Karbantartás híján a sáncok faszerkezete romlásnak indult, a kőfal köveit pedig a falubeli építkezésekhez használták fel. Noha a sáncok napjainkban is állnak, az ide látogatónak nem jelent maradandó élményt látványuk, mert a falu teljesen körbenőtte az egykori falakat, és egyébként sem esik jó rálátás a fákkal, bokrokkal benőtt egykori várfalra.
A 20. században [szerkesztés]
A trianoni békeszerződés után a falu az ország peremére került, így még többet veszített jelentőségéből. Lakossága a században erőteljesen csökkent:
- 1910: 763 fő,
- 1990: 328 fő.
A település a lakosságának 80%-a magyarnak, a 20%-a cigánynak vallja magát[6].
Látnivalók [szerkesztés]
Református templom [szerkesztés]
14. században épült, egyhajós templom félkörös, gótikus szentéllyel végződik. Állagmegóvás céljából a századok során tizenöt támpillérrel vették körbe — amint később kiderült, ezek nemhogy javítanák a templom állapotát, de kimondottan rontják azt.
1866-ban neogótikus stílusban nyolcszögletű tornyot építettek hozzá, amely olyan jól sikerült, hogy még a szakavatott szemet is megtévesztheti.
1912-ben egy felújítás során kerültek elő a falfestmények. 1966-ban az egész északi falat borító falfestményre találtak rá.
2008 novemberében a feltáró régészek megtalálták a valamikor 1423 előtt meghalt Perényi Péter országbíró sírkövét.[7]
Csáky kastély, majd Ferdinandy-kastély [szerkesztés]
A Csáky-kastély építtetője Csáky János volt a 18. században. De már jóval korábban is említenek egy fából készült kastélyt, amely a 16-17. században épült[8]
Csáky Ferenc tulajdonrésze 1682-84 években: Nemesi curia fából, elhagyatva. A curiához szántók, ezek kapacitása; rétek hozadéka. Malom, kölyü is. Makkos erdő ezer disznóra. Termés után kilenced, sertések után tized. Szolgáltatás: 1 icce mogyoró. [9]
Nemesi kúria allódiummal - Szántók, befogadóképességük - Rétek, szénahozamuk - Makkos erdő, hízlalható disznók - Malom hely, egykor 3 kőre forgó malom.[10]
Nemesi curia fundusa a majorsági házzal 50 Ft. Szántói 30 kassai köböl elvetésére elegendők. Rétjei 16 szekér szénát hoznak. Két szőlő in promontorio Felke Bánya. Makkos erdeje 1000 disznó makkoltatására elegendő; a fele a fiscust illeti. Háromkerekű malma volt a kölyüvel együtt; Csáky Ferencet illette; teljesen elpusztult. 13 féltelkes jobbágy, á 75 Ft. 14 féltelek puszta, á 37,50.[11]
A kastély a 20. század elején került Ferdinandy Gyula tulajdonába. Földszintes, hét tengelyes, keleti szárnya emeletes volt. Több szervezet üzemeltette az épületeket (TSZ, községi tanács stb.), 1955-ben renoválták. Az 1960-as évek után pusztult el.[12]
Az abaújvári vár [szerkesztés]
A megyének nevet adó vár a Zempléni-hegység északi peremén, egy alacsony, közvetlenül a Hernád partján álló dombon épült úgy, hogy a domb tetejét föld-fa sáncokkal vették körül; ez a gyakorlat a korabeli Magyarországon és Európában meglehetősen általános volt. A régészeti adatok szerint az abaújvári vár a 11. század első felében épült; a 14. századi krónikás hagyomány szerint Aba Sámuel emelte, mint ahogy neki tulajdonítják a megye megszervezését is.
A vár többször is a magyar történelem fő sodrába került. Az 1046-ban hazatérő két Árpád-házi herceg, Levente és András itt gyűjtötte össze seregeit. Csaknem fél évszázaddal később, 1106-ban egy másik Árpád-házi herceg, Álmos tartotta hatalmában, amíg meg nem adta magát a várat ostromló bátyjának, Könyves Kálmánnak. A tatárjárás (1241-42) idején Újvár volt Északkelet-Magyarország legerősebb erődítménye — olyannyira, hogy ellent tudott állni a tatárok támadásának.
Korai, megyeszékhelynek épült váraink a 13. század végén általában elveszítették jelentőségüket, de Újvár a 14. század közepéig megőrizte vezető szerepét. 1399-ben a Perényi család engedélyt kapott a királytól a vár megerősítésére — föltehető, hogy ekkor építették a föld-fa sánc tetejére azt a kőfalat, amelynek a nyomai máig jól kivehetők. A továbbiakban a várról nincs adatunk; várnagyát is csak 1332 körül említik utoljára iratok.
Sánca meglepően épen élték túl a századokat. A ma is impozáns, 754 méter kerületű, trapéz alakú sánc 3,9 hektárt zár körül. Magassága a Hernád fölött tizenöt méter, a belső udvar fölött öt méter. A földsáncot igen komoly faépítmény erősítette; építésének módját a szerkezetét feltáró régészek rekonstruálták. A faszerkezet tette lehetővé, hogy az építmény külső fala meredekek legyen, és formáját ezer éven át, napjainkig megőrizze. A sáncba 72 260 m³ földet és 11 770 m³ fát építettek be — ezt munkát száz ember nyolcszáztíz munkanap alatt végezhette el; ennyi fa kitermeléséhez mintegy negyven hektárnyi erdőt kellett kivágni.
Egyéb [szerkesztés]
- A két világháború hősi halottainak emlékművét 1958-ban emelte „a falu dolgozó népe”. Az I. világháborúban 13, a II. világháborúban 23 falubeli esett el. Egy abaújvárit az I. világháború után vitézzé avattak.
Említést érdemelnek azok, a „látnivalók” is, amik már nincsenek.
- Ilyen például a malom, ami több évszázadig a faluhoz tartozott, majd a 20. század elején elbontották.
- A zsinagóga (tulajdonképpen egy imaház) már 1851-ben állt; maradványait szintén a 20. században bontották el. (A falu határában van a zsidó temető).
- A várnál találhatók az egykori esperesi székhely alapjai.
Nevezetes lakói [szerkesztés]
- 1620-ban Bethlen Gábor, a habsburgellenes harcok egyik legnevesebb alakja táborozott seregei élén a faluban.
- Ferdinandy Gyula rövid ideig igazságügy-, majd belügyminiszter az 1920-as években. 1917-ben vásárolt Abaújváron egy 50 holdas birtokot, és családjával itt telepedett le.
- Mészáros István, a Tiszáninneni református egyházkerület későbbi püspöke az 1950-es években segédlelkész volt Abaújváron.
Érdekességek [szerkesztés]
- Budapest XVIII. kerületében létezik egy Abaújvár nevű utca
- Franco Nero 2007. június 12-től július 28-ig Abaújváron és a környező településeken forgatta legújabb filmjét, a Mário, a varázslót.
- 2008 júniusának elején attól a leányanyától volt hangos a sajtó, aki 11 évesen szülte meg egészséges gyermekét, Mirandát a miskolci kórházban, május 31-én. A lány, P. Mónika abaújvári lakos nem hajlandó elárulni, ki a gyermek apja, állítása szerint nem ismeri. A nyomozás során DNS vizsgálattal próbálják kideríteni az apa kilétét. Hasonló eset 1998-ban történt, amikor egy boldogkőújfalui lány szült, szintén 11 évesen.[13]
Környező települések [szerkesztés]
Legközelebbi város: Gönc (12 km)
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Abaújvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2012 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Abaújvár története
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása, 1796
- ↑ Népszámlálás 2001 – 4. Nemzetiségi kötődés – Központi Statisztikai Hivatal
- ↑ Múlt-kor történelmi portál - Hírek - Páratlan régészeti lelet Abaújváron
- ↑ 1957-ből származó bizottsági jegyzőkönyv http://www.freeweb.hu/ujholnap/olajos024.htm
- ↑ UC 38 : 41 1682–1684. 163 oldal latin, egyszerű másolat. "Conscriptio" Összeírás: subditusok név szerint, állataik, úrbéres szolgáltatásaik, kúria és postfunduáliák, erdő. [1]
- ↑ UC 39 : 25 Ujvár, 1686. július 15./9 old. latin, egyszerű másolat/„Conscriptio et Aestimatio”/Összeírás és becslés: lerombolt regéci vár, puszta ház, kúria Tályán, szőlők, telkek, allódiális javak.
- ↑ UC 49 : 31/1686. /61 old. latin, egyszerű másolat./"Conscriptio et aestimatio" (Összeírás: subditusok száma, kúria és tartozékai, malom.)
- ↑ Untitled Document
- ↑ 16 éves fiútól szült gyereket a 11 éves lány? - Borsod-Abaúj-Zemplén - Friss hírek - Borsod Online
Források [szerkesztés]
- Wolf Mária: Abaújvár (100 magyar falu könyvesháza)
- Abaúj-Torna Vármegye 1939
- Abaújvári iratok a Sárospataki Levéltárból
- Fényes Elek: Magyarország geografiai szótára, 1851
- Abaújvár története
- Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 16. o. ISBN 963-05-6612-5

