Sajókaza
| Sajókaza | |||
 |
|||
| Református templom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
| Kistérség 2012-ig | Kazincbarcikai | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Stefán László Mihály[1] | ||
| Irányítószám | 3720 | ||
| Körzethívószám | 48 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3481 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 113,31 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 30,72 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Sajókaza
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Sajókaza
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
|
|||
| é. sz. 48,28335°, k. h. 20,58276° | |||
| Sajókaza weboldala | |||
Sajókaza község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai kistérségben. Miskolctól 26 km-re északnyugatra, a Sajó bal partján fekszik.
Tartalomjegyzék |
Nevének eredete [szerkesztés]
Neve vagy magyar törzsnévből, vagy az ótörök eredetű Quaz személynévből származik, mások szerint azonban szláv eredetű és az ószláv ''koza (= kecske) főnévből való.
Története [szerkesztés]
1231-ben Kaza néven említik először. Református temploma 13. századi román eredetű, a 15. században gótikus stílusban átépítették, a 19. században tornyát magasították. 1562-ben körítőfallal erősítették meg, mely részben ma is áll. Középkori monostorát a Rátold nemzetség építtette, keletkezési ideje ismeretlen, de 1343-ban már állott. A település a 14. századtól élte virágkorát, ekkor többször tartottak itt megyegyűlést.
Később királyi birtok lett, majd Zsigmod Serkey Györgynek adta zálogba. 1461-ben már mezővárosként említik. A fejlődésnek a török megjelenése vetett véget. 1552-ben Eger ostromakor kifosztották. 1558. október 18-án határában csata zajlott. A sorozatos török sanyargatások miatt lakói elmenekültek és 1564-ben lakatlan pusztaság lett. 1638-ban nagy tűzvész pusztított, melyben csaknem az egész város leégett.
A 17. században Rákóczi birtok lett. A szabadságharc leverése után mint Rákóczi birtokot lefoglalta a kincstár. 1756-tól 1945-ig birtokosai a Radvánszkyak voltak. 1910-ben 2367 lakosa volt, ekkor Borsod vármegye Edelényi járásához tartozott. 1945 után lakói nagy része szénbányászatból élt, de az 1960-as évek elején a bányákat bezárták.
Népcsoportok [szerkesztés]
A település lakosságának 85%-a magyar, 15%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[3]
Nevezetességei [szerkesztés]
- Református templom (13. század)
- Radvánszky-kastély
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Sajókaza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A nemzetiségi népesség száma településenként
