Tolcsva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Tolcsva
Tokaji Aszu 5 puttonyos.jpg
5 puttonyos tokaji aszú
Tolcsva címere
Tolcsva címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásSárospataki
KistérségSárospataki
Jogállás község
Polgármester Csoma Ernő (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 3934
Körzethívószám 47
Népesség
Teljes népesség 1850 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség104,00 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület16,49 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tolcsva (Magyarország)
Tolcsva
Tolcsva
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 17′ 02″, k. h. 21° 26′ 46″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 02″, k. h. 21° 26′ 46″
Tolcsva (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Tolcsva
Tolcsva
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Tolcsva weboldala

Tolcsva község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Sárospataki járásban, a Tokaj-hegyaljai borvidéken.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tolcsva Magyarország északkeleti részén, Tokajhegyalja középső területén, a Bodrogba folyó Nagy-Tolcsva-patak két oldalán fekszik, Szerencs és Sátoraljaújhely között, 25–25 km távolságra.

Öt hegyaljai szőlőtermelő településsel határos: északon és északnyugaton Erdőhorváti, keleten és délkeleten Sárazsadány, dél-délnyugaton Olaszliszka, nyugaton Erdőbénye, délen Vámosújfalu.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzatának alapvető jellemvonásai:

  • a felszín gyenge függőleges tagozottsága
  • a magasabb (500 m-nél magasabb) hegységek hiánya
  • a tenger szintje felett 300 m-nél nem magasabb dombok

Az altalaj vulkáni utóműködésből származó riolittufa, zeolit. A talaj felszínét főleg jégkorszaki nyirok és humuszos talaj borítja, a település kiváló természeti, földrajzi adottságokkal rendelkezik, melyek fontos tényezői az eredményes szőlőművelésnek.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település a Tolcsva-patakról kapta a nevét, amelynek mentén épült.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tolcsva és környéke az őskőkortól kezdve lakott volt, amit az itt talált régészeti leletek is bizonyítanak. A Várhegy[3]) nevű határrész arra utal, hogy ott vár állhatott, IV. Béla korabeli, melynek nyomai még a múlt század közepén láthatók voltak. A régészek értékes leleteket találtak a településen és környékén, melyek többsége megtalálható a miskolci Herman Ottó Múzeumban, illetve a budapesti Nemzeti Múzeumban.

Az oklevelek 1255-ben említették először, Tolchwa néven. A Zsigmond-kori okmányokban nyomon követhetők Tolcsva birtokosainak változásai:

1366-ban Tolcsvai János és fiainak, 1398-ban Debrői Istvánnak, 1404-ben Keéri Lászlónak, 1410-ben Toronyi Pálnak,1414-1445 között a Csicseri családnak, 1446-tól a Tolchvai és Upori családnak volt itt birtoka.

1511-től a Bánffy, Eödönffi, Dobó, Gerendi, Czékei, Mezőssyek, Szekrényessyek, Dessewffyek és sok más nemesi család birtoka volt. 1602-ben a Lónyay, 1630-ban a Rákóczi-család volt Tolcsva birtokosa. 1486-ban Nagytolcsva mezővárosi rangot kapott, és a későbbiek során is különféle városi szabadalmakat élvezett.

Egykor arany- és ezüst-bányászata is volt. A Tolcsva környéki hegyek pedig jáspist, obszidiánt és kalcedont tartalmaznak.

Az 1700-as évek második felében Tolcsva a gróf Szirmay és utána a báró Waldbott Frigyes családok tulajdonába került. A Waldbott kastély ma is áll, melyben a község általános iskolája működik.

A görögök megjelenése Tolcsván 1711 után figyelhető meg, akik az ún. Tokaji Compania kereskedő társaság tagjaiként fontos szerepet játszottak a Hegyalja borkereskedelmével és a vidéknek külföldi árukkal történő ellátásában. Az 1725-1728-as népszámlálás szerint már éltek zsidó családok Tolcsván. A későbbi időben nagy szerepet játszottak a vidék borkereskedelmében.

A 18. század végén Tolcsva bekapcsolódott az országos postahálózatba. A faluban gyógyfürdő működött. Az 1828-as népszámlálás adatai szerint a településen 501 ház állt. Az 1848-as forradalom eseményeiről a zsidó kereskedők számoltak be a falu lakosainak, akik a pesti vásáron tartózkodtak. 1848 szeptemberében Szirmay Ödön akkori polgármester rendelete értelmében a szőlődézsmát eltörölték, mely egyike volt a legnehezebb feudális terheknek. A szabadságharc csatáiban aktívan részt vettek a tolcsvaiak.

Az 1850-től 1945-ig tartó történelmi korszakban fontos változások következtek be Tolcsva társadalmi, gazdasági, kulturális életében. A települést 1856-ban súlyos tűzvész pusztította, melynek során számos középület és 90 ház porig égett. Az iparosság továbbra is egységes céh keretek között működött. Az 1867. évi kiegyezés megteremtette a modern közigazgatást, gazdálkodást, pénzintézeti működéseket, az iskola ügyet, a művelődés irányítását új alapokra helyezte. Tolcsva 1872-ben, a Sátoraljaújhely-Legenye-Mihályi vasúti szárny bővítése révén bekapcsolódott az országos és nemzetközi vasúti közlekedésbe. 1886. évi közigazgatási törvény a várost lefokozta nagyközségi rangra.

A filoxéra járvány (szőlővész) 1886-ban érte el Tolcsvát, és a hegyaljai települések közül itt volt a legnagyobb a szőlő pusztulása. Az újratelepítés után 1895-re majdnem visszaállt a vész előtti állapot. A nagyobb szőlőbirtokosok nemcsak pincészettel, hanem feldolgozó és palackozó üzemekkel is rendelkeztek, önálló kereskedelmi, értékesítési joggal, az üvegeken saját címerrel ellátott címkékkel. A Hegyalján a XIX. század második felétől különböző társaságok, egyesületek alakultak, melyekhez a tolcsvai birtokosok is csatlakoztak.

1913-ban nagy árvíz pusztított a településen, melynek során kb. 160 lakóház került víz alá. A természeti csapás után, emberi áldozatokat követelő világháború jött. A háború éveiben nemcsak a hadszíntéren, de a hadi üzemekben is jelen voltak a tolcsvai lakosok. Az áldozatok emlékére a községi képviselőtestület emlékművet állított. A világháború pusztításai, a Tanácsköztársaság helyi negatív intézkedései, majd a trianoni békeszerződés hátrányosan hatott Tolcsva fejlődésére 1920 után. A tolcsvaiak elvesztették a korábbi piacaikat, országos vásáraikra sem jöttek el az elcsatolt területekről.

Riolittufából készített léleklyuk Tolcsván

1939-ben, a világháború kitörése után lengyel menekültek telepedtek meg Tolcsván. Központi utasításokra fokozódott a helyi zsidóság tevékenységének korlátozása. Megszüntették egyesületeiket, szervezeteiket, iskolájukat, eljárást kezdeményeztek ellenük, bolti készleteiket elkobozták, ingatlanaikat elvették stb. Tolcsváról a hadköteles férfiakat a hadszíntérre küldték, a polgári lakosság pedig a katonaság felszerelésének kiegészítésében vett részt. A II. világháború áldozatainak emlékoszlopán 47 név szerepel, kik katonaként, vagy polgári személyként haltak meg.

1944. december 17-én vonultak be a román, majd a szovjet csapatok. Komoly megterhelést jelentett a lakosság számára a szovjetek rendelkezései: a borkészlet felmérése és lefoglalása, termények, élő állatok, takarmány, élelmiszerek stb. hadi célra való beszolgáltatása. 1945 márciusában Tolcsván is megalakult a néphatalmi szervezet, a Nemzeti Bizottság. Ezen év augusztus 4-én Ónody Imre községi bíró elnökletével összeült az új képviselőtestület. Intézkedés történt a zsidó vagyonok visszajuttatásáról. Az 1945-46-os tanév már nyugodt körülmények között folyt. Az óvoda folyamatosan működött. 1945 márciusában Tolcsván is földosztás kezdődött. 1947-ben megtörtént a község villamosítása, 1948-ban pedig államosították az iskolákat. Megindult a mozi működése, a kultúrház és könyvtár intézményes működése és takarékpénztár is alakult.

A településről vette nevét a Tolcsvai család, valamint előnevét a Tolcsvai Nagy család.

Tolcsvával volt határos a mára már elpusztult Kutpataka község is, melynek nevét a 14. század végén említették az oklevelek Kughpathaka, Kwthpataka néven. 1410-ből ismerjük birtokosa nevét is: Toronyai Pál.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település lakosságának 91%-a magyar, 8%-a cigány és 1%-a ruszin nemzetiségűnek vallja magát.[4]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vidék alapvető gazdaság-földrajzi sajátosságát a XVII-XIX. században a szőlő- és borgazdaság jelentette, azonban a szántóföldi gazdálkodásnak, az állattartásnak, erdőhasznosításnak és a hozzájuk kapcsolódó iparágaknak is jelentős szerepük volt Tolcsván. Az itt lakók két nyomásban búzát, kukoricát, rozsot, zabot termeltek. Az erdőt építkezésre, tüzelésre, mekkoltatásra, legeltetésre, vadászatra hasznosították. A Tolcsva patakon több nagy teljesítményű malom működött. A kerti gyümölcsösökben szilvát, diót, körtét termeltek. Az állattartás rideg körülmények között folyt.

A Rákóczi-szabadságharc után a borpiac kiszélesedése, az aszúbor megjelenése, az értékesítés akadályainak eltűnése segítették a minőségi és mennyiségi fejlődést. Az itteni pincékben érlelt borokból kerültek ki a leghíresebbek, melyek az egész Hegyaljának megalapozták a hírnevét. A borszállítások elsősorban a felvidéki városokon át Lengyelországba irányultak.

1904 januárjában hosszú készülődés után újjáalakult a tolcsvai ipartestület, mely egybefogta a helyi iparosságot, mestereket, segédeket, tanoncokat egyaránt. A lakosság ellátására kiépült az üzlethálózat, mely a környező falvakból a piacra ideérkező lakosság igényeit is kielégítette.

1920 után a trianoni határ miatt a tolcsvaiak elvesztették a korábbi piacaikat. A pénzromlás, majd a gazdasági válság mind kedvezőtlenül hatott a község iparos, gazdálkodó rétegére.

Egy 1940. évi összeírás ipari létesítmény között említ egy fűrésztelepet, egy hengermalmot, gyümölcskonzervgyárat, szeszfőzdéket.

Az 1945 óta működő Szövetkezeti Borvásárló Egyesület utódaként 1950-ben alakult a Magyar Állami Pincegazdaság Tolcsvai Pincészete. Az állami gazdaság és pincegazdaság egyesülésével 1971. január 1-jétől kezdte meg működését a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság Borkombinát, melynek II. sz. kerülete volt a tolcsvai. A Borkombinát 4 korszerű szőlőfeldolgozó üzemmel rendelkezett, a tároláshoz 16 pincészet, 200 pince szolgált, szeszfőzdék, palackozó üzemek is tartoznak hozzá.

1974-ben kezdte meg működését a tolcsvai palackozó üzem. Itt palackozott fajták: Tokaji Muskotályos, Tokaji Ó Furmint, Tolcsvai Édes Furmint, Tolcsvai Édes Hárslevelű, Tokaji Száraz Szamorodni, Tokaji Édes Szamorodni, Tokaji 3-6 puttonyos Aszú, Tokaji 6 puttonyos Muskotályos Aszú, melyek hazai és nemzetközi borversenyeken sok aranyérmet, világversenyt nyertek. A Borkombinát megalakulásától a Rákóczi-család történelmi címerének felhasználásával készítette el emblémáját, borcímkéjét.

A politikai változások után az 1990-es évek elején a Borkombinátból kisebb gazdasági egységek alakultak, a tolcsvai területen az Oremus Kft. működik, mely a helyi pincészeteket is kezeli.

Tokaj Kereskedőház Zrt

A korábbi Békeharcos MgTsz 1992. szeptember 22-én átalakult Kertészeti és Borászati Pinceszövetkezetté. A község területén működik még az Északerdő Rt. Hegyaljai Erdészeti Igazgatósága, Tolcsva-Olaszliszka és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet. A közelmúltban megalakult a kistermelőket egyesítő Tolcsva-Erdőhorváti Hegyközség.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tolcsva idegenforgalmi vonzerejét a műemlékek sokasága, a világhírű hegyaljai bor, valamint a térség szemet gyönyörködtető, szinte érintetlen természeti szépsége jelenti. A település különösen gazdag műemlék jellegű épületekben, amelyeket a Hegyalja neves szőlőgazdáinak kastélyai reprezentálnak.

Görög katolikus templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 18. században bevándorló ruszin és a Balkánról feltelepülő görögök hozták magukkal vallásukat. Templomuk 1859-ben, Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére lett felszentelve. A templom 1909-ben új főoltárt kapott, 1918-ban freskókkal díszítették. Az egyház 1925-ben két harangot vásárolt, 1927-ben pedig felújították a templomot.

Református templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tolcsván aránylag kis lélekszámú volt a református közösség. A község ma is álló temploma 1864-1869 között épült, a korábbi templom leégése után. Harangja 1866-ban készült el, orgonája 1882-ben épült.

Római katolikus templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építészeti szakemberek értékelései szerint a legrégebbi műemlék épület a mai Bajcsy-Zsilinszky u. 67. sz. alatt lévő gótikus plábánia templom, mely a leletek alapján a 14. században épült. Itt őrizték 1806. március 14-20-én a magyar Szent Koronát. A templom Kisbolgogasszony tiszteletére van szentelve. A templom kétszer is a reformátusok birtokába került, de 1711-től a helyi római katolikus közösség használatában volt.

Kastélyok, kúriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tolcsva, Rákóczi-kastély
Tolcsva, kastély

A templomok mellett Tolcsva jelentős más műemlékekkel, kastélyokkal, kereskedő- és polgárházakkal rendelkezik.

  • A Rákóczi-kastély kora barokk stílusban épült, mely méreteivel, építészeti emlékeivel a XVII. század felső-magyarországi építészetének jellegzetes építménye. A műemlék helyreállítására 1960-ban került sor. 1972-től a kastélyban szőlészeti és borászati múzeum működik, mely a tolcsvai szőlészet, borászat tárgyi és szellemi emlékeit őrzi.
  • A Dessewffy-kastélyt 1659-ben valószínűleg Bónis Ferenc építtette. Többszöri tulajdonosváltás után a XIX. században került a Dessewffy család birtokába, akik igényeik szerinti átalakításokat végeztek rajta. Az épületet majorsági épület és nagyméretű kert veszi körül.
  • Tolcsva harmadik jelentős kastélya az 1820 körül klasszicista stílusban, Szirmay Ádám által épített kastély. Eklektikus átalakításokkal, bővítésekkel módosított épület a mai alakját a XIX. század végén br. Waldbott Frigyes átépíttetésével nyerte. Az épületben ma iskola működik.
  • A Kossuth u. 64. sz. alatt található az ún. Stépán kúria, a XIX. századi klasszicista nemesi házak egyik jellegzetes emléke, feltehetően az 1820-as években épült.
  • Tolcsván még az 1959. évi műemléki összeírás idején is két másik klasszicista kúria állt, az 1820 körül épített Szemere-kúria, a Jókai u. 5. sz. alatt és az ekkor-tájt épült régi Szirmay kuria, mely később dr. Bekény József családjáé volt, a Bajcsy-Zsilinszky u. 29. sz. alatt látható. Ezen kívül figyelmet érdemel még számos barokk és klasszicista polgárház.
  • Az elmúlt években a térség gazdaságában végbement privatizációk hatásaként, a külföldi érdekeltségű társaságok – megismerve a település turisztikai lehetőségeit – visszatérő vendégei a falunak. A turisták érdeklődésének hatására mindinkább erzékelhetőek a belföldi turizmus fellendülésének a jelei is. Az utóbbi években jelentősen bővültek az igényes szálláslehetőségek és vendéglátóegységek száma. Felejthetetlen élményt nyújt az idelátogatóknak a borkóstolással egybekötött pincelátogatás, melyhez tájjelegű ételek kínálata is társul.

Ismert tolcsvaiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szekrényessy Anna (Nuschi) /1880-1939/ nemzetközi hírű opera-énekesnő. Szekrényessy Lajos (1847-1909) és Mezőssy Margit tolcsvai birtokosok leánya, született Miskolcon. Ifjúsága jelentős részét töltötte Tolcsván. A nemzetközi operaszínpadok ünnepelt Wagner-énekesnője, ki Wagner minden jelentősebb operájának női főszerepét végig énekelte német, svájci, magyar és amerikai színpadokon.
  • Itt született 1923. március 22-én Antalóczy Zoltán nemzetközi hírű szívgyógyász orvos, professor emeritus, MTA doktor, filozófus, a Magyar Kultúra Lovagja.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tolcsva települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Varhegy (lengyelül) A Lengyel Királyság és egyéb szláv országok földrajzi szótárában, tom XII (Szlurpkiszki — Warłynka) 1892
  4. A nemzetiségi népesség száma településenként

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]