Obszidián

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Obszidián a természetben

Az obszidián (vulkáni üvegként is ismert) egy kiömlési kőzet, mely a magmatikus tevékenység során keletkezik, amikor a savas és viszkózus forró láva hirtelen lehűl és megszilárdul. A kőzet igen gazdag szilikát-vegyületekben. Az obszidián lényegében véve egy természetes, kemény üveg.

Egyes esetekben az obszidián definíciójához hozzáteszik, hogy a kőzet víztartalmának 1%-nál kisebbnek kell lennie.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vulkáni működés során láva képződik, amely a gravitáció és nyomás hatására mozog. Az útja során lassan elkezd hűlni. Amennyiben ez a hűlés megfelelően lassú, úgy kristályosodás következik be. Ha a lehűlés nagyon gyors, például azért, mert vízzel érintkezik, akkor a láva nem kristályosodik, hanem üvegszerű amorf szerkezet alakul ki. A víz a meleg láva hatására elkezd párologni, helyére új hideg víz kerül, amely az újabb adag lávát hűti.

A vulkáni kőzeteknek nagyon finom struktúrájuk van, amit gyors megszilárdulásuk okoz. Így nem ismerhető fel bennük a kristályszerkezet szabad szemmel. Különleges esetekben azonban előfordul, hogy az obszidián tartalmaz kvarc vagy földpát kitüremkedéseket. Jellegzetessége a kagylós törés, ami miatt a kőkorszakban különböző vágóeszközöket készítettek belőle. Jellegzetes sötét színe van, viszonylag széles spektrumban a feketétől a szürkén át a pirosig. A kőzet nem átlátszó, alotrimorf szerkezetű. A vasoxidok mennyiségének csökkenésével nő az áttetszősége.

A láva mozgása során gázokat is fejleszt, melyek aztán távoznak belőle. A gyors lehűlés során megtörténhet, hogy a gázbuborékok egy-egy kihűlt kőzetbe bezárva maradnak. Így az obszidiánban is maradhatnak belül zárványok. Ezen zárványok segítségével vizsgálhatók a vulkanikus gázok. Ezek előfordulása az obszidián ezüstös fényét eredményezi.

Obszidián a Vezúvról

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kőkorszakban már az őskőkorszaktól kezdve az obszidiánt különböző használati eszközök (kések, nyilak) készítésére használták. A legrégibb archeológiai lelet, mely az obszidián eszközhasználatát bizonyítja, Mezopotámiához kötődik és hozzávetőlegesen 9 000 éves.

Dél-Amerikában az indiánok előszeretettel használták, mint védelmező talizmánt a rossz erők ellen. A mai napig mágikus erőt tulajdonítanak neki.

A fémfeldolgozással egy időben az obszidián jelentősége elkezdett csökkenni és elsősorban dekoratív célokra, ékszerek, karkötők, nyakláncok díszítésénél használták.

Jelenleg az obszidiánt a szívsebészet használja, éles és kemény operációs segédeszközök formájában, mivel közel ötször keményebb, mint a legjobb minőségű acél. Ez lehetővé teszi, hogy a belőle készült orvosi segédeszközök élettartama igen hosszú legyen, emellett szikék és kések esetében pontosabb vágást tesz lehetővé, ami pedig gyorsabb gyógyulást eredményez.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az obszidián elsősorban más kiömlési kőzetekkel együtt fordul elő. Legjelentősebb lelőhelye az óceáni kéreg, amely vulkáni működés eredményeként keletkezik az óceáni törésvonalakon. Magyarországon a Tokaji-hegységben fordul elő.