Ormosbánya
| Ormosbánya | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
| Kistérség 2012-ig | Kazincbarcikai | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Sike Ferencné[1] | ||
| Irányítószám | 3743 | ||
| Körzethívószám | 48 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1729 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 229,01 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 7,55 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Ormosbánya
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Ormosbánya
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
|
|||
| é. sz. 48,33635°, k. h. 20,64843° | |||
| Ormosbánya weboldala | |||
Ormosbánya: község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai kistérségben. Miskolctól 30 kilométerre északra fekszik.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A környék az őskor óta lakott, a közelben találták a Rudapithecus Hungaricus-leletet. A község területén is találtak ősembermaradványokat, valamint kelta kori leleteket. Ezek ma a Herman Ottó Múzeumban találhatóak. Először 1275-ben említik a települést, Vrmus néven, de jóval korábban keletkezett. 1408-ban birtokosa, Perényi Imre pálos kolostort alapított, romjai ma is láthatóak. A törökök 1564-ben elfoglalták a települést, a lakosok a török uralom alatt többször is elmenekültek. 1612-ben pusztaság volt, de egy évvel később már állt. 1864-ben a közeli Disznóshorváthoz csatolták (ma: Izsófalva). A kiegyezés után megindult a bányászat, 1887-ben nyílik meg az első szénbánya. 1897-ben a Magyar Állami Szénbányák megvásárolta a falu birtokosától a bányászati jogot a Diósgyőri Acélművek szénellátásának biztosítására. 1912-ben megépült a vasút, majd a bányászkolónia. 1913-ra az erőmű is felépült. Az első világháború során a szénbányászat még fontosabbá vált, a település nőtt, iskolája is épült. A bányában már 250-en dolgoztak. 1917-ben sztrájk tört ki az alacsony bérek miatt, a katonaság verte le, majd több bányászt Kassára hurcolt.
A nagy gazdasági világválság komoly gondokat okozott, és a szénosztályzó is ebben az időben égett le, csak két évvel később épült újra fel. Ekkorra épült fel a katolikus templom is. A második világháború alatt az üzem katonai irányítás alatt állt. A szovjetek 1944. december 14-én foglalták el. A háború után a község gyorsan fejlődött. 1946 októberében az üzem két aknája különvált a Diósgyőri Vas- és Acélgyártól, és felvette az Ormospusztai Bányaüzem nevet. 1953-tól a település neve Ormospuszta helyett Ormosbánya. 1956-ban, a forradalom idején munkások tömege indult vonattal Miskolcra részt venni a forradalomban. Ezt követték a megtorlások. A település azonban tovább fejlődött, vízmű, csatornarendszer, művelődési ház épült. A bányákban már 3900 főnél is több munkás dolgozott. 1963 és 1973 között gimnáziuma is volt a településnek. 1984-ben a bánya fokozatos leépítés után bezárt, a lakosságszám csökkenni kezdett. 1993-ban Ormosbánya levált Izsófalváról.
Népcsoportok [szerkesztés]
A település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[3]
Környező települések [szerkesztés]
Izsófalva (2 km); a legközelebbi városok: Rudabánya (4 km) és Kazincbarcika (12 km).
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Ormosbánya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A nemzetiségi népesség száma településenként
