Kazincbarcika
| Kazincbarcika | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
| Kistérség | Kazincbarcikai | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Szitka Péter[1] | ||
| Irányítószám | 3700 | ||
| Körzethívószám | 48 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 28 909 fő (2011. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 797,82 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 36,67 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Kazincbarcika weboldala | |||
Kazincbarcika észak-magyarországi város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A borsodi iparvidéken, Miskolctól kb. 20 km-re északra, a Sajó völgyében található. Miskolc és Ózd után a megye harmadik legnagyobb városa.
Várossá növekedését a második világháború után megindult iparosodásnak köszönheti. Elődjei ipari jellegű települések, Sajókazinc bányászfalu és az 1920-as évek óta erőműnek otthont adó Barcika. Az 1947-ben összevont két település mai nevét a rákövetkező évben vette fel. 1954-ben városi rangot kapott és újabb falut csatoltak hozzá, Berentét. Ekkor már tizenegyezer lakosa volt Kazincbarcikának, ez húsz éven belül megháromszorozódott, köszönhetően legnagyobb munkaadójának, a sok munkaerőt vonzó Borsodi Vegyi Kombinátnak, ami BorsodChem Rt. néven ma is a régió egyik legjelentősebb cége. A rendszerváltás körüli éveket Kazincbarcika az iparvárosok nagy részéhez hasonlóan megsínylette, de sikerült talpra állnia. 1999-ben Berente levált a városról.
[szerkesztés] Története
| Főbb közigazgatás-történeti adatok 1900 óta | |
|---|---|
| Megalakulása | |
| 1947 | Barcika és Sajókazinc egyesülése Sajókazinc néven |
| Neve | |
| 1947–1948 | Sajókazinc |
| 1948 óta | Kazincbarcika |
| Rangja | |
| 1947–1950 | kisközség, körjegyzőségi székhely |
| 1950–1954 | önálló tanácsú község |
| 1954–1971 | járási jogú város |
| 1971 óta | város |
| Hozzá tartozó települések | |
| 1947 óta | Barcika, Sajókazinc |
| 1954–1999 | Berente |
| Területi beosztása | |
| 1947–1950 | Borsod-Gömör vármegye, Sajószentpéteri járás |
| 1950–1954 | Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Putnoki járás |
| 1954 óta | Borsod-Abaúj-Zemplén megye |
| 1994 óta | Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Kazincbarcikai kistérség |
| Központi szerepköre | |
| 1980–1990 | Kazincbarcikai városkörnyék központja |
| 1994 óta | Kazincbarcikai kistérség központja |
Kazincbarcika, mint a neve is mutatja, több település összeolvadásából jött létre.
Sajókazincot 1240-ben említették először Kazincz néven. Ekkor a Rátót nemzetséghez tartozó Kazai Kakas család birtoka volt. A Kazai Kakas család ősi fészke Kazán volt, uradalma azonban Kazán kívül kiterjedt még Kazincz, Igrici, Galgócz és Divény helységekre is.
A 19. századig agrárjellegű település volt, majd 1850-től, a szénbánya megnyitásától kezdve az iparra helyeződött a hangsúly. Barcika Alsó- és Felsőbarcika összeolvadásából jött létre, és bár itt is nyitottak bányát a 19. század végén, itt az ipari jelleg mindvégig másodlagos maradt a mezőgazdaság mellett. Az 1920-as évek elején azonban erőmű épült, mely egész Dél-Borsodot ellátta árammal, így Barcika is vonzani kezdte a munkaerőt.
A második világháború utáni iparosodás idején a két település egyre nagyobb jelentőségre tett szert és még inkább növekedésnek indult. 1947-ben hivatalosan is összevonták őket, egyelőre Sajókazinc néven, majd a kialakult nagyközség 1948-ban felvette a Kazincbarcika nevet. 1954-ben városi rangot kapott, ugyanebben az évben a bővülő település magába olvasztotta Berente községet. Ekkor már 11 000 embernél is több lakosa lett.
Az 1960-as években Kazincbarcika tovább fejlődött, a Borsodi Vegyi Kombinát vonzotta a munkaerőt és aktívan részt vett a város fejlesztésében. Az 1970-es években a lakosság létszáma elérte a harmincezer főt.
Az 1980-as években a bányászat és az ipar is válságba került, s a rendszerváltás éveiben ez csak fokozódott. A munkanélküliség Kazincbarcikán is jelentős méreteket öltött. A kilencvenes évek közepétől, úgy tűnik, a város a legnehezebb időket már maga mögött tudta és lassan újra fejlődésnek indulhatott. A Borsodi Vegyi Kombinát helyén a BorsodChem Rt. működik. A BorsodChem Zrt. a régió egyik meghatározó cége. Tevékenységi köre műanyagalapanyag-gyártás és -feldolgozás, izocianátgyártás. Dolgozói létszám: kb 4200 fő.
1999-ben Berente levált a városról és önálló községgé alakult.
[szerkesztés] Visszatekintés Kazincbarcika népességének alakulására
| Év | Lélekszám (fő)[3] |
|---|---|
| 1949 | 5 029 |
| 1960 | 11 144 |
| 1965 | 23 331 |
| 1970 | 28 320 |
| 1980 | 37 442 |
| 1990 | 36 855 |
| 2006 | 31 252 |
| 2007 | 30 709 |
| 2008 | 30 185 |
| 2009 | 29 695 |
| 2010 | 29 256 |
[szerkesztés] Kazincbarcika tanácselnökei
- Bojkó József 1954. március 20. - 1956. március 30.
- Juhász Sándor 1956. április 1. - 1956. november 9.
- Szép József 1956. november 9. - 1957. március vége
- Szabó János 1957. március vége - 1963. március 1.
- dr. Csikós Istvánné 1963. március 1. - 1968. augusztus 31.
- Takács István 1968. szeptember 1. - 1989. április 1.
- Rádóné Gyárfás Ildikó 1989. április 1. - 1990. október 24.
[szerkesztés] Kazincbarcika polgármesterei
- Ludányi Attila 1990 - 1994
- dr. Király Bálint 1994 - 2006
- Szitka Péter 2006 -
[szerkesztés] Népcsoportok
A település lakosságának 90%-a magyar, 10%-a roma nemzetiségűnek vallja magát.[4]
[szerkesztés] Közintézményei
- ÁNTSZ Kazincbarcikai Kistérségi Intézete (Egressy Béni út 34-36.)
- Arborétum Városüzemeltetési Non-profit Kft. (Mátyás király út 36.)
- Debreceni Egyetem Kazincbarcikai Kórháza (Május 1. út 56.)
- Egressy Béni Könyvtár, Kulturális és Sport Központ (Fő tér 5.)
- Egységes Kistérségi Pedagógiai Szakszolgálat Központ (Építők útja 15.)
- Megyei Munkaügyi Központ Kirendeltsége (Tóth Árpád út 2.)
- Műjégpálya (Hadak útja 1.)
- Polgári Védelmi Kirendeltség (Rákóczi tér 4.)
- Polgármesteri Hivatal (Fő tér 4.)
- Szociális Szolgáltató Központ (Építők útja 13-15.)
- Timpanon Vagyonkezelő és Szolgáltató Kft. (Eszperantó út 2.)
- Városi Fedett Uszoda (Hadak útja 3.)
- Városi Sporttelep (Akácfa út 1.)
- Városi Tűzoltóság (Szent Flórián tér 4.)
[szerkesztés] Oktatási intézményei
[szerkesztés] Általános iskolák
Tagiskolái:
- Dózsa György Tagiskola
- Gárdonyi Géza Tagiskola (Szuhakálló)
2. Pollack Mihály Általános Iskola
Tagiskolái:
[szerkesztés] Művészeti iskola
[szerkesztés] Középiskolák
- Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Deák Ferenc Szakképző és Művészeti Tagiskolája
- Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Irinyi János Szakközépiskolai Tagiskolája
- Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Surányi Endre Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium
[szerkesztés] Egyházi fenntartású oktatási intézmények
- Don Bosco Általános Iskola, Szakiskola, Szakközépiskola és Kollégium
- Szalézi Szent Ferenc Gimnázium (korábban Ságvári Endre Gimnázium)
- Tompa Mihály Református Általános Iskola (korábban Herman Ottó Tagiskola)
- Angyalkert görög katolikus óvoda
[szerkesztés] Látnivalók
- Városi Kiállítóterem (időszakos kiállítások)
- Kisgaléria (fotókiállítások)
- Felsőbarcikai református templom (barokk, 18. század)
- Görög katolikus templom (1995)
- Szent Család római katolikus templom (2007)
- Hild-emlékoszlop (1984), mely Mezey István tervei alapján készült, s a város Fő terén áll, emléket állítva az 1982-ben elnyert Hild János-díjnak.
- John Lennon-emlékoszlop, amely 1986-ban a Kertváros II. számú Általános Iskola egyik tanárának és tanulóinak kezdeményezésére és közreműködésével készült, és a Jubileumi park egyik sétánya mellett állt. Az oszlopot vandál kezek tönkretették, mára csak fényképfelvétel maradt róla.[5]
- Főtér (tervezte Hofer Miklós,1952)
- Kazincbarcikai Városi Strandfürdő és Szabadidőközpont
- Csónakázó-tó: horgászparadicsom, mellette csónakázási lehetőség. Közkedvelt parkját rengeteg virág, változatos faállomány színesíti. A közelében lévő modern gyermekjátszóteret 2009-ben adták át.
[szerkesztés] A városközpont szobrai
- Jókai Mór mészkőszobra (Antal Károly, 1966) Jókai Mór tér
- Egressy Béni kőportréja (Nagy István János, 1974) Művelődési Központ mellett
- Munkácsy Mihály bronz szobra (Pátzay Pál, 1965) Munkácsy Mihály tér
- Derkovits Gyula bronz szobra (Melocco Miklós, 1989) Derkovits Gyula tér
- Táncospár (bronz; Olcsai Kiss Zoltán, 1957) Egressy Béni tér
- Diana őzzel (bronz; Huszár Imre, 1960) Völgy park
[szerkesztés] A várost ért kitüntetések
- 1982. Hild János-díj
- 1988. Nemzeti Sportváros
- 1999. Európa Diploma
- 2002. Európa Becsületzászló
[szerkesztés] Híres szülöttei
- Egressy Béni zeneszerző, író, színész 1814. április 21-én (Sajókazincon, a helyi református lelkész fiaként).
- Lipcsei Péter labdarúgó 1972. március 28-án.
- Simon Kornél színész 1976. szeptember 1-jén.
- Rubint Réka fitnesz-edző 1978. június 28-án.
[szerkesztés] Kazincbarcika Város Díszpolgára
[szerkesztés] Testvérvárosok
Burgkirchen, Németország
Dimitrovgrád, Bulgária
Knurów, Lengyelország
Swidnica, Lengyelország
Nagyrőce, Szlovákia
Nagyszentmiklós, Románia
Técső, Ukrajna
[szerkesztés] Képgaléria
[szerkesztés] Források
- Árpádkori új okm. VII. 102. (Dl. 9815)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Papp Attila. Ismerkedjünk Kazincbarcikával (pdf), Kazincbarcikai Városi Könyvtár (1974)
- szerk. Sikos T. Tamás. Kazincbarcika - zsákutca vagy útelágazás? (pdf). Hozzáférés ideje: 2011. január 25.

