Kazincbarcika

Kazincbarcika Észak-Magyarországi város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Miskolc és Ózd után a megye harmadik legnagyobb városa. A borsodi iparvidéken, Miskolctól kb. 20 kilométerre északra, a Sajó völgyében található.

Tartalomjegyzék

1 Története
2 Népcsoportok
3 Látnivalók
4 Híres szülöttei
5 Testvérvárosok
6 Képgaléria
7 Külső hivatkozások
8 Jegyzetek

[szerkesztés] Története

Főbb közigazgatás-történeti adatok 1900 óta
Megalakulása
1947	Barcika és Sajókazinc egyesülése Sajókazinc néven
Neve
1947–1948	Sajókazinc
1948 óta	Kazincbarcika
Rangja
1947–1950	kisközség, körjegyzőségi székhely
1950–1954	önálló tanácsú község
1954–1971	járási jogú város
1971 óta	város
Hozzá tartozó települések
1947 óta	Barcika, Sajókazinc
1954–1999	Berente
Területi beosztása
1947–1950	Borsod-Gömör vármegye, Sajószentpéteri járás
1950–1954	Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Putnoki járás
1954 óta	Borsod-Abaúj-Zemplén megye
1994 óta	Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Kazincbarcikai kistérség
Központi szerepköre
1980–1990	Kazincbarcikai városkörnyék központja
1994 óta	Kazincbarcikai kistérség központja

Kazincbarcika, mint a neve is mutatja, több település összeolvadásából jött létre. Sajókazincot 1240-ben említik először, a 19. századig agrárjellegű település volt, majd 1850-től, a szénbánya megnyitásától kezdve az iparra helyeződött a hangsúly. Barcika Alsó- és Felsőbarcika összeolvadásából jött létre, és bár itt is nyitottak bányát a 19. század végén, itt az ipari jelleg mindvégig másodlagos maradt a mezőgazdaság mellett. Az 1920-as évek elején azonban erőmű épült, mely egész Dél-Borsodot ellátta árammal, így Barcika is vonzani kezdte a munkaerőt.

A II. világháború utáni iparosodás idején a két település egyre nagyobb jelentőségre tett szert és még inkább növekedésnek indult. 1947-ben hivatalosan is összevonták őket, egyelőre Sajókazinc néven, majd a kialakult nagyközség 1948-ban felvette a Kazincbarcika nevet. 1954-ben városi rangot kapott, ugyanebben az évben a bővülő település magába olvasztotta Berente községet. Ekkor már 11 000 embernél is több lakosa lett.

Az 1960-as években Kazincbarcika tovább fejlődött, a Borsodi Vegyi Kombinát vonzotta a munkaerőt és aktívan részt vett a város fejlesztésében. Az 1970-es években a lakosság létszáma elérte a harmincezer főt.

Az 1980-as években a bányászat és az ipar is válságba került, s a rendszerváltás éveiben ez csak fokozódott. A munkanélküliség Kazincbarcikán is jelentős méreteket öltött. A kilencvenes évek közepétől, úgy tűnik, a város a legnehezebb időket már maga mögött tudta és lassan újra fejlődésnek indulhatott. A Borsodi Vegyi Kombinát helyén a BorsodChem Rt. működik. A BorsodChem Zrt. a régió egyik meghatározó cége. Tevékenységi köre műanyagalapanyag-gyártás és -feldolgozás, izocianátgyártás. Dolgozói létszám: kb 4200 fő.

1999-ben Berente levált a városról és önálló községgé alakult.

[szerkesztés] Népcsoportok

A település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.^[1]

[szerkesztés] Látnivalók

Városi Kiállítóterem (időszakos kiállítások)
Kisgaléria (fotókiállítások)
Felsőbarcikai református templom (barokk, 18. század)
Görög katolikus templom (1995)
John Lennon-emlékoszlop amely 1986-ban a Kertváros II. számú Általános Iskola egyik tanárának és tanulóinak kezdeményezésére és közreműködésével készült, és a Jubileumi park egyik sétánya mellett állott. Az oszlopot vandál kezek tönkretették, és sajnos, mára csak fényképfelvétel maradt róla.^[forrás?]
Főtér (tervezte Hofer Miklós, 1952)

[szerkesztés] Híres szülöttei

Egressy Béni (1814-ben született Sajókazincon, a helyi református lelkész fiaként)
Itt született Lipcsei Péter labdarúgó 1972-ben
Simon Kornél színész 1976. 09. 01-én.
Rubint Réka fitness edző 1978-ban