Hajdú-Bihar megye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hajdú-Bihar megye
HUN Hajdú-Bihar COA.jpg
Hajdú-Bihar megye címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megyeszékhely Debrecen
Kistérségek száma 9
Települések száma 82
megyei jogú városok 1
egyéb városok 20
ISO 3166-2 HU-HB
Népesség
Teljes népesség 539 674 fő (2011. jan 1.)[1] +/-
Népsűrűség 87,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 6210,56 km²
Időzóna CET, UTC+1
Térkép
HU county Hajdu-Bihar.svg
Hajdú-Bihar megye elhelyezkedése Magyarországon
Hajdú-Bihar megye weboldala

Hajdú-Bihar megye Magyarország egy megyéje az Észak-Alföld régióban. Az ország negyedik legnagyobb megyéje. A megye székhelye Debrecen.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természeti földrajzi szempontból a megye nem egységes, a szomszédos tájak áthúzódnak területére. Északkeleti részét a homokbuckás Nyírség dél-nyírségi résztája alkotja. Közepén észak-déli irányban húzódik a Hajdúság két kistája: a Hajdúhát és a tulajdonképpeni Hajdúság. Nyugati részét a Közép-Tisza-vidék egyik tájegysége, a Hortobágy foglalja el. Déli pereme, a Berettyó-Körös-vidék átnyúlik a megye közigazgatási határain.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajdú-Bihar megye felszíne jellemzően síkság. A kevéssé tagolt sík terület teljes egészében az Alföldhöz tartozik. A megye legmagasabb pontja (170,5 m) a Nyírségben Fülöptől északra található, míg a legalacsonyabb része a megye délkeleti sarkában, a Hamvas- és Sárrét-csatorna térségében, Püspökladánytól és Szereptől délre a megyehatárnál nem éri el a 85 m-t.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Északnyugaton a megyehatáron folyik a Tisza, délen található a Berettyó és a Sebes-Körös. A Tiszát a Berettyóval a Keleti-főcsatorna köti össze, és ebből ágazik ki a Nyugati-főcsatorna. A megye mesterséges tavakban és hévízekben viszonylag gazdag.

Geológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Körös-vidék megsüllyedésével a Nyírség és a Hajdúság területén megszűnt a folyóvízi elöntés, és a szárazzá vált felszínen az eolikus felszínformálás vált meghatározóvá. A szél munkájának eredményeként a Nyírségben a hordalékkúp anyagából az északi irányú szelek homokot halmoztak fel, amelyen futóhomok, humuszos homok és kovárványos barna erdőtalajok alakultak ki. A Hajdúság területére a szelek finomabb szemcseméretű löszt halmoztak fel, amelyen igen jó termőképességű csernozjomtalajok képződtek.

A Hortobágy, valamint a Berettyó-Körös-vidék felszínét továbbra is a folyóvíz alakította. A Hortobágyot tulajdonképpen a Tisza hozta létre. A 19. században bekövetkezettfolyószabályozásokig a Tisza ártere volt, ahol a folyó kezdetben erodálta, pusztította a pleisztocén időszakban felépített hordalékkúpot, majd finom ártéri üledékével néhány méter vastagságban fel is töltötte. A víz hatására itt szikes (szolonyec és szoloncsák) és réti talajok alakultak ki. Hasonlóan alakult a Berettyó-Körös-vidék holocénkori fejlődéstörténete. Itt is az árvizekből leülepedett iszapos, löszös, agyagos üledék takarta be a hordalékkúp anyagát. Jellemző talajtípusai a réti és öntéstalajok talajok, helyenként a szolonyecek.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az időjárást a sok napsütés (évi 2000-2100 óra) és a kevés csapadék jellemzi. Az évi középhőmérséklet 10,5 - 11 °C, ami köszönhető a júliusi 20,5 - 22 °C átlaghőmérsékletnek. A tél általában kemény fagyokat hoz a megyében, a leghidegebb január. A csapadék szempontjából Hajdú-Bihar megye az Alföld egyik legszárazabb vidéke, a Hortobágy déli része pedig az ország egyik legszárazabb területe, ahol a csapadék évi mennyisége nem éri el az 500 mm-t.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye élővilága a mezőgazdasági termelés és a folyószabályozások miatt jelentősen átalakult. Leginkább a Hajdúháttól a Tiszáig terjedő hatalmas szikes területen, a Hortobágyon maradt meg az eredeti füves puszta. Az 1973-ban alapított Hortobágyi Nemzeti Park Magyarország első nemzeti parkja volt, ma már a világörökség része. Értékes növény- és állatvilága révén nemzetközileg is ismert.

Lásd még: Hajdú-Bihar megye védett természeti értékeinek listája

Hajdú-Bihar megye jellemző földrajzi pontjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Hajdú-Bihar megye létrejötte viszonylag újkeletű, hiszen jelenlegi közigazgatási kereteinek a kialakítására alig több mint fél évszázada, az 1950-es megyerendezés során került sor. A megyét alkotó területrészek, korábbi közigazgatási egységek és települések története azonban annál hosszabb múltra tekint vissza, kialakulása valójában hosszú és sajátos történelmi folyamat eredménye. A megye területe három, alapvetően különböző történelmi fejlődéspályára visszatekintő földrajzi egységből tevődik össze, így külön kell kezelni Debrecen, a Hajdúság és Bihar történetét.

Debrecen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Debrecen, Magyarország második legnagyobb és legnépesebb városa, Hajdú-Bihar megye és a Debreceni kistérség székhelye. A megye mintegy 38,2%-a él Debrecenben. Debrecen a Tiszántúl legnagyobb és legjelentősebb városa. Időnként „a kálvinista Róma” néven vagy „cívisváros”-ként emlegetik. Kelet-Magyarország régió, az Észak-Alföld statisztikai régió és a Tiszántúl nagytáj szellemi, kulturális, gazdasági, idegenforgalmi és közlekedési központja, Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő nagyvárosa.

A 13. században említik először írásban. 1361-ben mezővárosi, 1693-ban szabad királyi városi rangot kapott. Nevét az egész kontinensen ismerték híres vásárairól és református iskolájáról, mely európai viszonylatban is kiemelkedőnek számított. Történelme során kétszer az Országgyűlés színhelye volt: 1848–49-ben, és 1944-ben. Az évszázadok folyamán többször is tűzvész áldozata lett, a második világháborúban jelentős károkat szenvedett. Ma Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő városa. Debrecen város napja: április 11.

Hajdúság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye nagy múltra visszatekintő területét jelentik az egykori Hajdú kerület települései, a hajdúvárosok. A hajdúk eredetileg, a 15-16. században az állatkereskedők által felfogadott marhahajcsárok voltak, a század végére azonban két csoportra szakadtak. Egy részük az uralkodó szolgálatában állt, és a végvárak védelmében vett részt, másik részük viszont, a „szabad hajdúk” a hagyományos életmódot folytatták, de keresetüket rablással, fosztogatással egészítették ki. Munkájukból adódóan jól bántak a fegyverrel, ezt bizonyították az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés során, majd a törökök elleni harcokban is. Különösen a tizenöt éves háborúban (15901605) tűntek ki vitézségükkel, ezért is tartotta fontosnak Bocskai István, hogy a saját oldalára állítsa őket a Habsburgok elleni függetlenségi háború idején. A békekötés után Bocskai jelentős részüket letelepítette, fegyveres szolgálatért cserébe földet és munkát adott nekik, mentesítve őket a jobbágyi kötelességek alól.

Az eredetileg több mint 9000 főnyi hajdú katona letelepedésével alakult ki 1608-1609-re a hét ún. öreg- vagy nagy hajdúváros: Böszörmény, Dorog, Hadház, Nánás, Polgár, Szoboszló és Vámospércs. Ezek mindegyike az akkori Szabolcs vármegyében feküdt. Kiváltságaik, különállásuk megőrzése a megyével és a központi államigazgatással szemben nem kevés viszály és harc árán sikerülhetett. Erőiket egyesítve hozták létre a 17. század végén a Hajdú kerületet, ami a vármegyékkel egyenrangú, önálló törvényhatóságként működött, 1790 után követei részt vehettek az országgyűléseken, a nemesi felkeléshez katonákat állítottak és nem fizettek közadót. Központja Böszörmény volt, mint a legnépesebb és központi fekvésű város. A Hajdú kerület az 1876-os vármegyerendezésig létezett, ekkor alakították ki ugyanis a hajdúvárosokat is magába foglaló Hajdú vármegyét a szomszédos (de nem hajdúváros) Debrecen székhellyel.

Bihar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Debrecen és a Hajdúság mellett a mai Hajdú-Bihar megye harmadik nagy területi egységét az egykori Bihar vármegye ma is Magyarországhoz tartozó része jelenti. Az Árpád-kori várispánság 1020 és 1050 között a Bihar nevű földvár köré szerveződött, történetében meghatározó szerepe volt a Szent István által alapított püspökségnek, amelynek székhelyét 1080-ban I. László helyezte Váradra. A török megszállásig a megye területének jelentős része (a 16. században közel fele) volt a püspökség birtokában. Az ország három részre szakadás után a terület az Erdélyi Fejedelemség része lett, a reformáció terjedésével a katolikus egyház birtokai a fejedelmi kincstárat gyarapították. Várad 1660-as elfoglalásával vette kezdetét a vármegye teljes török megszállása, amely viszonylag rövid ideig tartott ugyan, mégis hatalmas pusztítást okozott, a lakott porták száma a 17. század végére a 150 évvel korábbinak negyedére csökkent.

A következő évszázadokban gyakran változott Bihar vármegye területe és közigazgatási illetékességi köre, több települést csatoltak a szomszédos Békés, illetve Szabolcs vármegyékhez, ennek ellenére Bihar egészen az első világháború végéig a legnagyobb területű magyarországi megye volt. Drámai változás következett be ekkor, hiszen a trianoni békeszerződés eredményeként csonka megyévé vált. Az 1920-ban létrejött, Berettyóújfalu központú Csonka-Bihar vármegye 60 települése is csak a második világháborút követő közigazgatási reformig maradt összefüggő és önálló területi egység. Az 1949-50-es reformokkal 12 település, Sarkad és térsége a szomszédos Békés megyéhez került, a többi pedig az egykori Hajdú vármegyével alkotja ma is Hajdú-Bihar megyét.

1950-től[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajdú-Bihar megye az 1950-es megyerendezés során jött létre az addigi Hajdú vármegye kibővítésével Bihar vármegye nagy részével és néhány Szabolcs vármegyei községgel, székhelye Debrecen maradt.

Közigazgatási beosztás 1950–1990 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Járások 1950–1983 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1950-es megyerendezés előtt Hajdú megyéhez két járás tartozott (Központi és Püspökladányi), Bihar megyéhez pedig hat (Berettyóújfalui, Biharkeresztesi, Cséffa-NagyszalontaiSarkad székhellyel –, Derecskei, Nagylétai és Sárréti – Biharnagybajom székhellyel). A megyerendezéskor ezek közül a Cséffa-Nagyszalontai járást Békés megyéhez csatolták, a többi az újonnan alakult Hajdú-Bihar megyéhez került. Az újonnan létrehozott Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyék határa kettévágta az eddig Szabolcs megyéhez tartozott Nyíradony székhelyű Ligetaljai és Tiszalök székhelyű Dadai alsó járásokat. Az előbbit megszüntették, az utóbbi viszont tovább működött Szabolcs-Szatmár megyében, Hajdú-Biharhoz került részéből pedig, kiegészítve néhány Hajdú megyei községgel, létrehozták az új Polgári járást.

Az átszervezések nyomán az új megyében 1950. március 16-ától nyolc járás volt (Berettyóújfalui, Biharkeresztesi, Derecskei, Központi, Nagylétai, Polgári, Püspökladányi és Sárréti).

Az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén a Sárréti járás megszűnt, a Központi járás elnevezését pedig a székhelyéhez igazodva Debreceni járásra változtatták, így a tanácsrendszer bevezetésekor Hajdú-Bihar megye hét járásra oszlott (Berettyóújfalui, Biharkeresztesi, Debreceni, Derecskei, Nagylétai, Polgári és Püspökladányi).

Ezt követően 1983-ig a hétből négy járás szűnt meg: a Nagylétai (1956-ban), a Biharkeresztesi és a Polgári (1970-ben), végül a Derecskei (1978-ban). A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez három járás tartozott (Berettyóújfalui, Debreceni és Püspökladányi).

Városok 1950–1983 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1950-es megyerendezéskor Hajdú megyéhez három megyei város tartozott, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Hajdúszoboszló, Biharhoz viszont egy sem, a székhelye, Berettyóújfalu egyike volt az ország három községi jogállású megyeszékhelyének. Ezen kívül Hajdú megye székhelye, Debrecen törvényhatósági jogú város volt, így nem tartozott a megyéhez, hanem külön közigazgatási egységet alkotott. Mivel a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Debrecen attól kezdve Hajdú-Bihar megyéhez tartozott.

1983-ig egyetlen újabb település szerzett városi rangot a megyében: Berettyóújfalu 1978-ban, így 1983-ra a városok száma ötre nőtt.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Debrecen közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, míg Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Hajdúszoboszló közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként a Debreceni járáshoz tartozott.

Debrecen 1954 és 1971 között, a második tanácstörvény hatálya alatt megyei jogú város volt és nem tartozott a megyéhez. 1971-ben, a harmadik tanácstörvény hatálybalépésével megyei város lett, ami azt jelentette, hogy a megyéhez tartozott, de bizonyos kérdésekben a többi városnál nagyobb önállóságot élvezett. A többi város jogállása 1954 és 1971 között járási jogú város volt, azután pedig egyszerűen város.

Városkörnyékek 1971‑1983 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajdú-Bihar megye városai közül 1983-ig három körül alakult városkörnyék: a Hajdúböszörményi és a Hajdúszoboszlói 1970-ben, a Berettyóújfalui pedig 1978-ban. Ezek mindegyike csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába, Berettyóújfalu 1983-ig járási székhely is maradt. A Hajdúböszörményi városkörnyék volt az egyetlen az országban, amely 1990 előtt megszűnt, mivel egyetlen községét, Hajdúvidet 1978-ban Hajdúböszörményhez csatolták.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984‑1990 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban és a megye valamennyi városa városkörnyékközponttá vált Hajdúböszörmény kivételével. Ugyanekkor alakult városi jogú nagyközséggé és lett nagyközségkörnyék-központ az addig járásszékhely Püspökladány továbbá Balmazújváros, melyek azután 1986-ban illetve 1989-ben várossá alakultak. Szintén 1989-ben kapott városi rangot Biharkeresztes, Hajdúdorog, Hajdúhadháztéglás és Nádudvar is, ez utóbbi négy település azonban már nem lett városkörnyékközpont. Ezzel 1990-re a megye városainak száma tizenegyre nőtt.

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Járások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajdú-Bihar megye járásainak főbb adatai a 2013. július 15-ei közigazgatási beosztás szerint az alábbiak:

Sorszám Járás neve Székhely Település Ebből város Népesség
(2013. január 1.)
Terület
(km²)
Népsűrűség
(fő/km²)
1 Balmazújvárosi járás Balmazújváros
5
2
30 488
827,45
37
2 Berettyóújfalui járás Berettyóújfalu
25
3
45 539
1 073,90
42
3 Debreceni járás Debrecen
2
2
217 217
531,12
409
4 Derecskei járás Derecske
13
2
41 820
650,30
64
5 Hajdúböszörményi járás Hajdúböszörmény
2
2
40 424
471,43
86
6 Hajdúhadházi járás Hajdúhadház
3
2
22 328
137,02
163
7 Hajdúnánási járás Hajdúnánás
6
2
29 638
547,27
54
8 Hajdúszoboszlói járás Hajdúszoboszló
5
2
43 175
732,65
59
9 Nyíradonyi járás Nyíradony
9
2
29 846
510,28
58
10 Püspökladányi járás Püspökladány
12
2
40 877
729,04
56

Kistérségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajdú-Bihar megye kistérségeinek főbb adatai a 2013. július 15-ei beosztás szerint az alábbiak:

Kód Kistérség neve Központ Település Ebből város Népesség
(2013. január 1.)
Terület
(km²)
Népsűrűség
(fő/km²)
3901 Balmazújvárosi kistérség Balmazújváros
4
2
29 002
731,24
40
3902 Berettyóújfalui kistérség Berettyóújfalu
29
3
51 928
1 225,54
42
3903 Debreceni kistérség Debrecen
2
1
208 738
498,58
419
3908 Derecske-Létavértesi kistérség Derecske
10
2
35 221
542,88
65
3904 Hajdúböszörményi kistérség Hajdúböszörmény
3
3
57 592
731,05
79
3909 Hajdúhadházi kistérség Hajdúhadház
11
5
60 863
635,62
96
3905 Hajdúszoboszlói kistérség Hajdúszoboszló
4
1
34 288
506,74
68
3906 Polgári kistérség Polgár
6
1
13 956
383,86
36
3907 Püspökladányi kistérség Püspökladány
13
3
49 764
954,95
52

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajdú-Bihar megye 545 641 lakosával Magyarország negyedik legnagyobb megyéje.

Vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajdú-Bihar megyében ma is élénk vallási élet zajlik. A megye egyes térségeiben az eltérő történelmi fejlődés eredményeként a lakosság vallási hovatartozása is változatos képet mutat, a reformátusok többsége mellett. A protestantizmus, azon belül is elsősorban a református egyház hatása sokáig olyan mélyen itatta át az itt lakók jelentős részének életét, hogy azt a mentalitástól kezdve az életmódon keresztül egészen a települések képéig ma is sok területen érhetjük tetten. Számbeli súlyuk miatt a történelmi egyházak közül mára a római katolikus, a református és a görög katolikus egyházak jelenléte a legjelentősebb.

Reformátusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A református hitélet szimbóluma, a reformáció kialakulásától és elterjedésétől kezdődően centruma, szűkebb és tágabb környezetében, sőt külföldön is Debrecen. A várost egy időben kálvinista Rómának is nevezték. Eredetileg gúnynév volt ez, ám a református vallásos öntudat lanyhulásával csitult a debreceni reformátusok tiltakozása eme elnevezés ellen, sőt a múlt században már némi dacossággal vállalták a „vastagnyakú kálvinisták” e ragadványnevet. A megye lakosságának jelentős hányada vallja magát ma is reformátusnak, különösen a bihari és sárréti területeken. A református egyház a megye történelmében, kulturális és tudományos életében meghatározó szerepet játszott, és játszik ma is. Debrecenben található a Tiszántúli Református Egyházkerület székhelye, illetve több más tekintélyes iskola mellett a hazai oktatás történetében kiemelkedő jelentőséggel bíró Református Kollégium is.

Katolikusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye felekezeti összetételét hosszú időre meghatározta, hogy a reformáció térhódítása következtében a török hódoltság idején a hajdúsági városok református vezetése a katolikusok letelepedését tiltotta, megmaradt templomaikat a református gyülekezetek használták. Csak a 18. század első évtizedeiben vált ismét lehetővé plébániák alapítása és katolikus templomok építése. A katolikus egyház küzdelmes évtizedeit – akárcsak a többi egyház esetében – a pártállam korszaka jelentette. Iskoláit, szerzetesrendjeit felszámolta a korabeli hatalom, a vallásgyakorlást, ha lehetetlenné nem is tették, jelentősen korlátozták. A kilencvenes évek hoztak ezen a téren új lehetőségeket, az egyházi szociális intézmények, iskolák újraindítása mellett ezt jelzi a magyarországi latin szertartású egyházkormányzat területi beosztásának átalakítása is. 1993. május 31-én kelt II. János Pál pápa Hungarorum Gens (A magyarok nemzete) kezdetű apostoli konstitúciója, amely létrehozta a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét, és ekkor emelkedett székesegyházi rangra a debreceni Szent Anna templom.

Görög katolikusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001-es népszámlálási adatokból kiderül, hogy a magyar görög katolikus egyház 269 ezer hívének jelentős része Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Hajdú-Bihar megyékben él. A magyarországi görög katolikus egyház évszázadokig volt kénytelen küzdeni, hogy önállóságukat, majd a magyar liturgiai nyelv használatát elfogadtassák. A küzdelmet végül siker koronázta, mikor 1912-ben X. Pius pápa megalapította a Hajdúdorogi Egyházmegyét. A 162 parókiával rendelkező egyházmegyének valójában két másik központja is van, a tényleges adminisztrációs központtá Nyíregyháza vált, a meghatározó búcsújáró hely pedig Máriapócs lett. Debrecen mellett jelentős számban találunk görög katolikus gyülekezeteket a Hajdúságban és a bihari területeken is, a legfontosabb egyházi központok Hajdúböszörmény, Létavértes (itt a hívek egy része román nemzetiségű) illetve Hajdúsámson.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajdú-Bihar megyében természetesen az eddig felsoroltakon kívül is számos felekezet létezik, Vannak közöttük, amelyek az elmúlt időszakban látványosan gyarapodtak (Magyarország egyik legnagyobb baptista gyülekezete Debrecenben működik), és vannak, amelyek csekély létszámuk ellenére a régió történetének részesei mint például az izraelita hitközségek vagy az Evangélikus Egyház. 1945 előtt a Berettyóújfaluban nagy létszámú izraelita hitközség működött, mára csak 1 lakos izraelita, a hitközség megszűnt.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye gazdasági életében a mezőgazdaságnak van vezető szerepe, hiszen erre a területre esik Magyarország legnagyobb agrártérsége. A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés) 1. Friesland Hungária Kft (40), 2. National Instruments Europe Kft. (43), 3. KITE Mezőgazdasági Szolgáltató Zrt. ( 174).

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőgazdaságilag művelt terület 544 472 ha, amelyből 334 203 ha-os szántóterületével a második helyet foglalja el az országos rangsorban. (A megye összterülete 621 056 ha.) Ez meghatározza a megye jelentőségét a mezőgazdasági termelés szempontjából.

Az ökológiai adottságok szinte minden növény termesztésének megfelelnek. A mezőgazdaság átalakulása a rendszerváltással kezdődött meg. A struktúra átalakításra jellemző, hogy míg 1990-ben 41 állami gazdaság és gazdasági társulás, valamint 82 mezőgazdasági termelőszövetkezet volt, addig 2001-ben már összesen 2546 vállalkozás (ebből 930 társas vállalkozás) működött a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászati nemzetgazdasági ágban. A szervezetek számának gyarapodása mellett csökkent az alkalmazásban állók száma. 1990-ben a nagyüzemi gazdaságokban 38500 fő dolgozott, 2001-ben pedig a négy főnél többet foglalkoztató szervezeteknél csak 10 000 fő állt munkaviszonyban.

A mezőgazdasági szervezetek társas formái mellett fontos tényezőként jelentkeznek az egyéni, valamint a családi gazdaságok. A megye földterületének fele az egyéni gazdaságok használatában van.

A szervezeti átalakulás a földterület művelési ágak szerinti megoszlását kisebb mértékben befolyásolta. A földterületnek 14,3%-a a művelés alól kivett terület. A növénytermesztésen belül kukorica, búza, napraforgó, cukorrépa és burgonya a meghatározó.

Az állattenyésztés a megye mezőgazdasági termelésének legnagyobb értékét adó ágazata, az alaptevékenységen belüli részaránya több mint 45%. A szarvasmarha-tenyésztési ágazat a megye állattenyésztésének meghatározó része. A 2002. december 30-i KSH-adatok szerint megyénkben 86.900 db szarvasmarha volt, mely jelentősen meghaladja az előző évi létszámadatokat.

A sertéságazatról az elmúlt 10-15 évben a termelők többnyire panasszal szóltak, hiszen alig volt egy-egy rövid időszak amikor megtérültek a költségeik, többnyire veszteséget termeltek.

A megye sertésállománya a 2002. december 1-jei KSH-adat szerint 546.900 db volt.

Az állatállományi adatok emelkedő tendenciát mutatnak, kivéve a tyúkféléket, melyek száma 2002-ben csökkent a korábbi évekhez képest.

Bányászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ásványkincsekben szegény a megye, bár bányásznak itt földgázt és kőolajat.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ipar teljesítménye a 80-as évek végén először kisebb, majd növekvő arányban csökkent. A gazdasági ág teljesítményében az 1992-es év bizonyult a mélypontnak, az 1988-at követő négy év alatt a termelés volumene mintegy 30%-kal csökkent. Ebben az időszakban a térség gazdaságát különösen érzékenyen érintette a KGST összeomlása, a kelet-európai országok gazdasági helyzetének romlása. Az import liberalizálásával egyre inkább kiéleződtek a korszerűtlen, a nemzetközi piacokon kevésbé versenyképes termékstruktúrából eredő problémák. A csökkenés 1993-ban állt meg, s indult el egy fokozatos növekedés, ami tartósnak bizonyult és jelenleg is tart. 1993 és 2002 között a kereskedelmi kapcsolatok újraalakulása, számos kis és közepes vállalkozás piacnyerése és több külföldi nagybefektető beruházása zajlott a megyében.

A megye iparának teljesítménye 2002-ben az országos átlagot meghaladó mértékben emelkedett. A hajdú-bihari telephelyű, kisebb ipari vállalkozások produktuma egy év alatt 7%-kal, a közepes és nagy méretű vállalkozások termelése 6%-kal bővült, a termelés értéke 415 milliárd forint volt.

A termelés bővülése elsősorban a 21%-os dinamikát mutató kivitelnek köszönhető, a belföldi értékesítés mindössze 2%-kal nőtt.

A termelési érték legnagyobb hányadát (37%-át) előállító élelmiszeriparban általánosan kisebb termeléscsökkenés mutatkozott, az ágazat egészének termelése és értékesítése területén bekövetkezett növekedése mögött elsősorban a dohányipar kedvezőbb – kapacitásfejlesztése révén – eredményei állnak.

A foglalkoztatásban jelentős szerepet betöltő textília, textiláru, bőrtermékek gyártása területén fokozódott a kereslet szűkülése. Ennek következményeként Hajdú-Biharban közel 20%-os termelés csökkenés következett be, ami az ágazatban dolgozók létszámának mintegy 15%-os leépítésével járt.

A vegyipar termelékenysége az előző évhez képest növekedett, a terméktöbblet teljes egészében külpiacokon került értékesítésre. Az ágazat termelésének több mint 80%-át a gyógyszeripar, a fennmaradó részt műanyagtermékek gyártása teszi ki.

A gépipar teljesítménye kiemelkedő mértékben növekedett, a termelés egy év alatt 60%-os bővülést produkált, amit a kivitel mennyiségének megkétszereződése tett lehetővé.

Ezzel a teljesítménnyel az ágazat korábbi 7%-os részesedése 10%-ra emelkedett. Kedvező változást hozott az elektronikai alkatrészgyártás meghonosodása a megyében (National Instruments – debreceni ipari park).

Az elmúlt év sikerágazatának tekinthető az építőipar. A megyei székhelyű vállalkozások az év folyamán 51,3 milliárd forint termelési értéket hoztak létre, ami az előző évhez képest mintegy 29%-os növekedést jelent. A 2002. évben kötött 72,4 milliárd forint érétkű új építési szerződés 23%-kal haladta meg az előző évit, az év végén érvényben lévő szerződésállomány pedig még erőteljesebben, 85%-kal emelkedett. A lakáspiac élénkülésére pozitívan hatott az állami és banki finanszírozású kedvező hitelkonstrukciók kialakítása.

Napjainkban az iparfejlesztés egyik fontos és lehetséges eszközének minősülnek az ipari parkok, amelyek az intenzívebb tőkebevonással elősegítik a termékek és a technológiák szempontjából egyaránt korszerű termelőtevékenység megvalósítását, a változó piaci igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodást, így nagymértékben hozzájárulnak az ipari struktúra átalakulásához.

Külkereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002. évi kivitel értéke 694,3 millió euró volt, amely a 2001. évhez viszonyítva 4%-os növekedést mutat. A megye behozatali tevékenysége 482,8 millió eurot tett ki, amely az előző évhez képest 12,5%-ot emelkedett. A megye külkereskedelmi szaldó 2002. évben pozitív volt, 211,5 millió euro.

2002. évben a megyei export 63,6%-a EU tagállamokba, 10,7%-a a CEFTA, 4,6%-a a FÁK országaiba irányult. Az export országok szerinti megoszlását a következő grafikon szemlélteti:

Megyei export

A kivitel áruosztályok szerinti összetételében a vegyipar és rokon termékek állnak az első helyen, második helyen a gépek és berendezések szerepelnek. A behozatalban az EU államok részesedése, 62,4%, a CEFTA országok 13,1%, a FÁK országok részesedése 6,3% volt 2002. évben. Az import országok szerinti megoszlását a következő ábra szemlélteti:

Megyei import

A behozatalt árucsoportok szerint vizsgálva a gépek, berendezések a listavezetők 24,3%-os részaránnyal, ezt a vegyipari termékek (14,5%), a textilipari alapanyagok (11,5%), és a járművek (7,9%) követik.

Idegenforgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megyében az idegenforgalom különös jelentőségű, adottságai, vendégforgalma országos szinten is kiemelkedő ebben az ágazatban. A megye sajátos értékei komoly vonzerőt jelentenek a külföldiek számára is. Az idegenforgalmi háromszögként emlegetett Debrecen-Hajdúszoboszló-Hortobágy mellett újabb térségek is egyre intenzívebben kapcsolódnak be a megye idegenforgalmába. (Lásd még a Turizmus fejezetet!)

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Debrecen a Nagytemplom tornyából

A megye fontos közvetítő terület a keleti és nyugati nemzetközi kapcsolatokban. A tranzitszerep meghatározó a közúti és vasúti közlekedésben.

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye közúton a 4, 33, 35, 42, 47-es fő közlekedési utakon érhető el, az M3-as autópályán Görbeházáig, valamint az M35-ös autópályán Debrecenig. A megye 1511 km-es állami közúthálózatában az I. és II. rendű utak hossza 396 km, az összekötő-, bekötő-, vasútállomási-, és egyéb utaké 1115 km. Az utakon 122 db híd található, amelyek hossza az országos átlagtól több, a szerkezeti hosszak, az áthidalások nagyok. Közúti határátkelők Románia felé Ártándon, Létavértesen és Nyírábrányban találhatók.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajdú-Bihar megye vasúton a 100-as Budapest-Szolnok-Debrecen-Nyíregyháza-Záhony fővonalon érhető el. Debrecen vasúti hálózattal az egyik legjobban ellátott csomópont az országban, a fő-, és mellékvonalak hálózata a megye területét jól lefedik. A megyeszékhelyet 8 vasútvonal köti össze a megye településeivel, amelyek közül öt egyben a szomszédos országok elérhetőségét biztosítja. A vasútvonalak sok helyütt közel párhozamosak a kiágazó közutak nyomvonalával.

A MÁV a fővonalakon IC, gyors-, sebes- és személyvonatokat közlekedtet, a mellékvonalakon személyvonatok közlekednek. A közúti-vasúti szintbeni kereszteződések száma a megyében 333, amelyből 269 országos közforgalmú vonalon, míg 64 iparvágányon található. 130 keresztezés fény-, teljes-, ill. fény/fél sorompóval biztosított.

A megye két nemzetközi vasúti határállomása Biharkeresztes és Nyírábrány. Biharkeresztesen növény-, és állategészségügyi kirendeltség is működik, míg Nyírábrányban csak korlátozott növény-egészségügyi forgalom engedélyezett. Mindkét határátkelőn vámkezelési és egyéb szállítmányozási tevékenység lehetséges.

Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Debreceni repülőtér tulajdonosa a Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata, üzemeltetője a Debrecen-Airport Kft. A repülőtér fontos beruházásokat igényel, amelyek közül az ILS rendszer kiépítésére 2003. évben kerül sor. A repülőtér működése fontos katalizátorként hat Debrecen és a megye fejlődésére, az igényes turizmus, valamint a régió gyógy-idegenforgalmának növekedésére.

Vízi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megyénket a Tisza folyó, mint természetes megyehatár két rövid szakaszon érinti. Egyrészt Polgárnál, ahol vasúti és közúti híd biztosítja az átmenő forgalmat, másrészt Tiszacsegénél, ahol menetrendszerű kompjárat közlekedik Tiszacsege és Ároktő között. A többi folyó- és állóvizünk esetében csak – a hajózási előírások mellett – magáncélú hajózásról, valamint a Tisza-tavon vízi sport-eszközök használatáról beszélhetünk.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajdú-Bihar megye, s azon belül is kiemelten Debrecen város az országnak azok közé a tájegységei közé tartozik, amelyek kivételesen gazdagok értékes kulturális, művészeti, szellemi hagyományokban. Ezek mindenekelőtt a vidék sajátos történelmi múltjából, a társadalmi és szellemi progresszió iránti fogékonyságból születtek.

A szellemi kulturális élet egészét tekintve kiemelkedik a „Tiszántúl fővárosa”, Debrecen, amely nem egyszerűen csak regionális, hanem makroregionális szerepkörrel bír évszázadok óta. A cívis város az ősi Református Kollégium 1538-ban történt megalapítása óta nemcsak az „ország iskolája”, hanem olyan tudományos, kulturális, szellemi központ és műhely is volt, amely támogatta a művészetek és az irodalom fejlődését, Debrecen szellemi-kulturális kisugárzó ereje messzeföldön hatott. Ki kell még emelni a megye jó néhány gazdag hagyományokkal rendelkező középvárosát, hiszen Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Hajdúnánás, Balmazújváros vagy éppen Berettyóújfalu kulturális élete napjainkban is kiemelkedő.

Néphagyományok, népművészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az évszázadok során kikristályosodott népi kultúra megőrzésének, ápolásának Hajdú-Bihar megyében szép hagyományai vannak. Élnek még olyan idős mesterek, akik őrzik az egykori kézműves hagyományokat és továbbadják azokat. A szíjgyártó mesterségek különösen a hajdúböszörményi mesterek kezén fejlődött művészivé. Mai is élő mesterség a fazekasság, az ősi fekete kerámia készítése Nádudvaron és a mézeskalácsos mesterség Debrecenben, Hajdúböszörményben. A szűrhímzés, szűrrátét (applikáció) művészetét sokan gyakorolják Debrecen, Derecske, Nádudvar térségében. Új életre kelt a nagy- és kissárréti fehérhímzés Furtán, Komádiban és a kulacsos mesterség is. Főleg a csikóbőrös kulacsokat készítik művészi fokon. Részben a turizmus tartja életben a „pásztorművészet” néven ismert bőrmegmunkáló, karcoló, berakásos technikát. Készítenek karikás ostorokat, bőr bicskatartókat, dobozokat. A régi kézműves és népi mesterségek mai művelői termékeiket nagy választékban kínálják a nagyvásárokon (Debrecen, Hortobágy).

A népművészeti hagyományok újraélesztésének és ápolásának, illetőleg a népi iparművészet elsajátításának és művelésének fontos alkotóműhelyei jöttek létre az elmúlt években Debrecenben, úgymint a Népművészeti Alkotóház, a Tímárház. A hagyományos népi élet eredeti nyomai főként ma már csak a részben turisztikai-idegenforgalmi attraktív célokat, részben pedig a tudományos kutatást szolgáló hortobágyi pásztorkodó pusztai életmódban a Hortobágyi Nemzeti Park területén találhatók meg. Másutt a néprajzi értékek megőrzése döntően a múzeumok, tájházak, hagyományápoló tánc- és énekkörök, kézimunkakörök, mindenekelőtt pedig a néprajztudomány feladata.

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Debreceni Egyetem főépülete

Debrecen egyetemváros, ahol számtalan konferenciát, kongresszust tartanak. Ezek lebonyolítására egyre nagyobb az igény. Minden évben megrendezik a Debreceni Nyári és Téli Egyetemet.

Képzőművészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különböző képzőművészeti ágak gazdag múltra tekintenek vissza Hajdú-Bihar megyében, s különösen Debrecenben, ma is pezsgő képzőművészeti élet zajlik. Az ősi Református Kollégium nem csak a tudományos élet, de a művészetek fejlődésében is meghatározó szerepet játszott. A debreceni rézmetsző diákok alkotásai, a helyi nyomdászat, könyvkötészet, könyvművészet remekei, a díszítőművészet egyéb megjelenési formái, valamint a kézművesek egy részének, a hasznosságot a művészi szépséggel ötvöző termékei már az elmúlt századok során messze földön ismertté tették a várost.

Az alkotóművészetek ipari felvirágzása a 20. században következett be. Az 1927-ben létrejött Ady Társaság nagy hatású szellemi műhellyé vált, amelyen belül külön művészeti osztály alakult. Az osztály munkájába olyan neves művészek is bekapcsolódtak, mint Káplár Miklós, Toroczkai Oszwald, Félegyházi László, vagy a Debrecenben emlékmúzeummal is rendelkező Holló László festő- és Medgyessy Ferenc szobrászművész. A II. világháború után Debrecenben képzőművészeti szabadiskola alakult, amelynek tagjai közül több művész – Félegyházi László, Veress Géza, Dienes János, Holló László – kapott Munkácsy-díjat.

Régtől fogva fontos feladatot lát el a tehetségek felkarolásában, a művészpalánták képzésében a Medgyessy Képzőművészeti Kör és Stúdió a művészi munkára való felkészítés, a képzőművészeti nevelés, ízlésformálás révén. Bázisszerepe van e téren az amatőr képzőművészeti mozgalmaknak, amelyeken belül körök, stúdiók, alkotótáborok működnek.

A megye képzőművészei ma is rendszeresen, sikeresen szerepelnek helyi, országos és külföldi tárlatokon is. Hajdú-Bihar megye több országos jelentőségű tárlatnak is otthont ad. A tavaszi rendezvények elsősorban a Debreceni Országos Nyári Tárlatra való előkészületek jegyében kerülnek megrendezésre. Az amatőr és profi képzőművészek együttes bemutatkozásának a feltételeit biztosítja az ugyancsak fölöttébb rangos Megyei Őszi Tárlat.

A képzőművészek munkásságát számottevően segítik a művésztelepek, alkotótáborok. Közülük a legjelentősebb a több mint három évtizede működő Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Hajdúböszörményben, amely arra vállalkozott, hogy megújítja az alföldi festészet klasszikus hagyományait, közelítve az ábrázolási módot modern korunk szelleméhez. Már több mint két évtizedre múltra tekint vissza a Hortobágyi Téli Művésztelep (Alkotótábor) is. A társmegyei és -városi kapcsolatok révén a megye művészei bekapcsolódhatnak külföldi művésztelepek munkájába is (Potsdam, Kazimierz, Vilnius, Jyväskylä). Fátyol Zoltán festőművész hozta létre a Vámospércsi Művésztelepet, többnyire ma már Debrecenben élő, de onnan elszármazott művészek és új, tehetséges jelentkezők részvételével. Az 1992-től évente augusztusban megrendezendő Képzőművészeti Alkotóműhely Művésztelep mellett 1997-től Grafikai Alkotóműhelynek is otthont ad a település.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különösen gazdag Hajdú-Bihar irodalmi és művészeti öröksége. Az elmúlt századokban a magyar irodalom olyan neves költői és írói alkottak itt többek között, mint Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Tóth Árpád, Bessenyei György, Kölcsey Ferenc, Nadányi Zoltán, vagy Veress Péter. Emellett számos irodalmi személy tanult (például Arany János, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Szabó Lőrinc, Szép Ernő), Wass Albert, vagy hosszabb-rövidebb ideig dolgozott (például Petőfi Sándor, Jókai Mór, Krúdy Gyula) a megyében. Ezek mellett itt született Sarkadi Imre és Kiss József.

Színház és zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A debreceni Csokonai Színház

A kórus- és a zenei élet igazi csúcsát természetesen az olyan, az ország koncertéletében és nemzetközileg is elismert profi kórusok és zenekarok jelentik, mint a Gulyás György alapította, nemzetközi hírű Debreceni Kodály Kórus, vagy az ugyancsak jól ismert és népszerű MÁV Filharmonikusok Zenekara.

A megye kulturális, művészeti és művelődési életének kiemelkedő területe a színházi élet, amely tulajdonképpen Debrecenre koncentrálódik. A közelmúltban külső felújításon átesett Csokonai Színház impozáns épületében magas színvonalú előadások várják a színházkedvelő közönséget. A néptáncegyüttesek közül a Debreceni Népi Együttes és a Hajdú Táncegyüttes az ország legjobbjai közé tartoznak.

A megye országszerte jól ismert rendezvényei közül az immár több mint 40 alkalommal megrendezett Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyt és a több mint három évtizedes múltra visszatekintő Nemzetközi Katonazenekari Fesztivál és Debreceni Dzsessz Napok (a debreceni virágkarnevál kísérőrendezvényei).

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye jellegzetes fogásai a hajdúsági orjaleves, a marhahúsból, zöldségekből és burgonyából készült gulyásleves, előételként a hortobágyi húsos palacsinta, főételként pedig a debreceni töltött káposzta, a hortobágyi pecsenye és a változatos módon készített pulykahúsok. A gazdagon fűszerezett helyi ételkülönlegességekhez a szilva- és a barackpálinkát, kísérőitalnak pedig a száraz alföldi borok bő választékát fogyasztják. Igazi ételspecialitások a szabadtűzön, bográcsban főzött pásztorételek: a slambuc, a birkapörkölt és a bográcsgulyás. Debrecen és környékének finomsága a dübbencs (juhtúróval töltött kapros lepény).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye természeti adottságai bőséges kínálatot nyújtanak a zöldturizmus, lovaglás, horgászat és kerékpározás kedvelőinek. A kedvező éghajlat, a rövid tavasz és a hosszú, napsütéses ősz a természetjárásnak nyújt lehetőséget. A megye természeti adottságai viszonylag kevés környezeti károsodással terheltek.

A megye számos műemlékkel rendelkezik (203 országosan védett műemlék, amelyből 72 Debrecenben található), melyek a történeti értékük mellett fontos részei a térségturisztikai vonzerejének. A Hortobágy természeti értékei, néprajzi emlékei és pásztorhagyományai révén nemzetközileg is ismert.

A megye legnagyobb vonzerejét ezenkívül a gazdag termál- és gyógyvízkincsre települt strandok és gyógyfürdők, (Hajdúszoboszló, Debrecen, Hajdúnánás) és termálfürdők (Püspökladány, Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Nádudvar, Berettyóújfalu, Balmazújváros, Földes, Kaba, Komádi, Polgár, Tiszacsege) adják.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hortobágyi kilenclyukú híd

A műértők és a laikusok számára egyaránt érdekesek és értékesek a kurgánok, a régi temetkező helyek, az Árpád-kori templomromok (herpályi, zeleméri, guti). Országos és külföldi ismertségűek Debrecenben a Református Nagytemplom, az egyházi épületek, a Megyeháza, a Városháza, a Ravatalozó, az Aranybika Szálloda, az Egyetem, a Déri Múzeum, a Hortobágyon a kilenclyukú híd, a Nagycsárda, a Pásztormúzeum, Monostorpályiban a tubusmagtárak, Nagykerekiben a Bocskai-vár, Nyíracsádon a református templom, Püspökladányban a Szent Ágota híd.

Rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiemelkedő látnivalót jelentenek az évenként megrendezett hagyományos nagyrendezvények: a Hortobágyi Lovasnapok és a Hídivásár, valamint a Debreceni virágkarnevál és ennek kísérőrendezvényei, a Nemzetközi Katonazenekari Fesztivál és a Debreceni Dzsessz Napok.

Lásd még:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ezredfordulóhoz közeledve, a sportélet fellendítésének céljából jelentős beruházások segítették a megfelelő sportlétesítmények létrehozását. A megye s annak székhelye így a sportolók és sportot kedvelők számára is jelentős célállomás lett. 2001-ben Debrecen adott otthont az ifjúsági atlétikai világbajnokságnak. Ehhez hasonló rangos esemény volt a 2002-es tornász világbajnokság is, amelyet az eseményre épített városi sportcsarnokban, a Főnix sportcsarnokban rendeztek meg. A megyét és Debrecent egyre inkább úgy ismeri meg a nemzetközi közvélemény, mint a sportnak elkötelezett vendégszerető várost, ami sokban hozzájárul a sportturizmus élénkítéséhez is.

A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat a sporttörvény rendelkezései szerint kötelező feladatként gondoskodik a megye testnevelési, sportszervezési feladatairól. A kötelező feladatok között a legfontosabb és legnagyobb terület a sportági szakszövetségek területe öleli fel. A megyében 29 sportági szakszövetség működik. Az önkormányzat a szakszövetségeket 2001. október 1-jétől a debreceni Oláh Gábor utcai sportlétesítményében helyezte el. A szakszövetségek működésének segítése, támogatása anyagi és egyéb kedvezmények nyújtásában nyilvánul meg.

2001 februárjától sportösztöndíj segítségével a megyében sportoló versenyzők, illetve tanulmányaikat itt folytató fiatalok anyagi támogatást kapnak. A sportösztöndíjasok között megyénk kimagasló élsportolói különböző sportágakban – atlétika, triatlon, tollaslabda, cselgáncs, gyorskorcsolya – megtalálhatók.

Az 1951-ben alakult HBMLSZ minden évben megszervezi Hajdú-Bihar megye focicsapatai közt a Megye 1, a Megye 2, és a Megye 3 osztályú labdarúgó bajnokságot.

Települései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Báránd község katolikus temploma

Hajdú-Bihar megyében az átlagosnál kevesebb a településszám, hiszen itt mindössze 82 település található, melyből a megyeszékhely, Debrecen megyei jogú város, 20 város, 10 nagyközség, 51 pedig község (2007-ben). A megye négy legnépesebb és legnagyobb kiterjedésű városa Debrecen, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló. A települések átlagos népességszáma mintegy 7000 fő, ami a vidéki átlag több mint kétszerese. Ez egyrészt Debrecennek a maga 200 ezer feletti lakos számával, valamint a megye északi felén található nagy határú és nagy népességszámú településeknek köszönhető.

A Hajdúságban és a Hortobágy peremén egymás szomszédságában közép- és kisvárosok megszakítatlan települését figyelhetjük meg, ahol a városi ellátó funkciók csak a saját közigazgatási határig érvényesülnek. Ezzel szemben a megy keleti részén, a Dél-Nyírségben és különösen Biharban jóval sűrűbb a településhálózat, itt kisebb határú és alacsonyabb népességű községek dominálnak. A megye városai – Debrecen kivételével – néhány évtizeddel ezelőtt tipikus mezővárosok voltak. Sajátos színt képviselnek közöttük a Hajdúvárosok.

A megyében a városokat Debrecen mellett hosszú időn át csak a hajdúvárosok képviselték (Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Hajdúszoboszló). E városok a megye középső és északi részén, földrajzilag egymáshoz közel, más településektől távol helyezkednek el. A megye déli és délkeleti részének városnélkülisége tudatos településfejlesztési politikát igényelt. Ennek eredményeként az Elnöki Tanács 1979. január 1-jével Berettyóújfalu nagyközséget, 1986. január 1-jével Püspökladány nagyközséget várossá nyilvánította. Az 1980-as évek végétől azonban felgyorsult a várossá nyilvánítás folyamata, Balmazújváros, Biharkeresztes, Derecske, Hajdúdorog, Hajdúhadháztéglás (szétválásuk után Hajdúhadház és Téglás), Létavértes, Nádudvar, Nyíradony, Polgár és Tiszacsege várossá válása után pedig 2002-ben Komádi és Vámospércs, 2003-ban pedig Kaba is bekerült a városok sorába.

A városok sorából kiemelkedő jelentőségű a megyeszékhely Debrecen, amelynek történetéhez a legszorosabb szálakkal kapcsolódik a megye fejlődése. A megyeszékhely 200 ezer főt meghaladó lakosságszámával a legnépesebb vidéki város az országban, itt koncentrálódik a megye népességének közel 40%-a. A városok sorából ki kell még emelni a második legnépesebb Hajdúböszörményt, a Hajdú kerület egykori székhelyét, valamint az Európa-szerte híres fürdővárost, Hajdúszoboszlót, amely amellett, hogy a megye egyik legkorábbi települése, egyszersmind a harmadik legnépesebb is. Ugyancsak meg kell említeni Berettyóújfalut, amely a bihari rész sokoldalú városi központja.

Városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség szerinti sorrendben, a KSH adatai alapján:[2]

Sorsz. Település Lakónépesség Kistérség
1. Coa Hungary Town Debrecen.svg Debrecen 203 914 fő (2014. jan 1.)[3] +/- Debreceni kistérség
2. HUN Hajdúböszörmény COA.jpg Hajdúböszörmény 31 332 fő (2014. jan 1.)[4] +/- Hajdúböszörményi kistérség
3. Coa Hungary Town Hajdúszoboszló.svg Hajdúszoboszló 24 005 fő (2014. jan 1.)[5] +/- Hajdúszoboszlói kistérség
4. HUN Balmazújváros COA.jpg Balmazújváros 17 496 fő (2014. jan 1.)[6] +/- Balmazújvárosi kistérség
5. HUN Hajdúnánás COA.jpg Hajdúnánás 17 175 fő (2014. jan 1.)[7] +/- Hajdúböszörményi kistérség
6. Coa Hungary Town Berettyóújfalu big.svg Berettyóújfalu 15 221 fő (2014. jan 1.)[8] +/- Berettyóújfalui kistérség
7. HUN Püspökladány COA.jpg Püspökladány 14 815 fő (2014. jan 1.)[9] +/- Püspökladányi kistérség
8. HUN Hajdúsámson COA.jpg Hajdúsámson 12 859 fő (2014. jan 1.)[10] +/- Hajdúhadházi kistérség
9. HUN Hajdúhadház COA.jpg Hajdúhadház 12 800 fő (2014. jan 1.)[11] +/- Hajdúhadházi kistérség
10. Coa Hungary Town Derecske big.svg Derecske 8840 fő (2014. jan 1.)[12] +/- Derecske-Létavértesi kistérség
11. HUN Nádudvar COA.jpg Nádudvar 8786 fő (2014. jan 1.)[13] +/- Püspökladányi kistérség
12. HUN Hajdúdorog COA.jpg Hajdúdorog 8797 fő (2014. jan 1.)[14] +/- Hajdúböszörményi kistérség
13. HUN Polgár COA.jpg Polgár 8025 fő (2014. jan 1.)[15] +/- Polgári kistérség
14. HUN Nyíradony COA.jpg Nyíradony 7791 fő (2014. jan 1.)[16] +/- Hajdúhadházi kistérség
15. Coa Hungary Town Létavértes big.svg Létavértes 7097 fő (2014. jan 1.)[17] +/- Derecske-Létavértesi kistérség
16. Coa Hungary Town Téglás.svg Téglás 6417 fő (2014. jan 1.)[18] +/- Hajdúhadházi kistérség
17. Coa Hungary Town Kaba.svg Kaba 5946 fő (2014. jan 1.)[19] +/- Püspökladányi kistérség
18. Coa Hungary Town Komádi big.svg Komádi 5485 fő (2014. jan 1.)[20] +/- Berettyóújfalui kistérség
19. HUN Vámospércs COA.jpg Vámospércs 5323 fő (2014. jan 1.)[21] +/- Hajdúhadházi kistérség
20. HUN Tiszacsege COA.jpg Tiszacsege 4741 fő (2014. jan 1.)[22] +/- Balmazújvárosi kistérség
21. Coa Hungary Town Biharkeresztes.svg Biharkeresztes 4098 fő (2014. jan 1.)[23] +/- Berettyóújfalui kistérség

Községek, nagyközségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajdú-Bihar megye témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Helységnévkönyv adattár 2011 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2011. január 1. (Hozzáférés: 2013. október 15.)
  2. 2011. évi népszámlálás, Területi adatok (141. old.)
  3. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  4. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  5. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  6. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  7. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  8. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  9. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  10. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  11. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  12. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  13. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  14. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  15. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  16. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  17. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  18. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  19. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  20. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  21. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  22. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.
  23. Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. ksh.hu (2014. jan. 01.) Hozzáférés: 2014. aug. 28.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]