Hajdúszoboszló
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Hajdúszoboszló | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Hajdú-Bihar | ||
| Kistérség | Hajdúszoboszlói | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Sóvágó László | ||
| Jegyző | Dr. Vincze Ferenc | ||
| Irányítószám | 4200 | ||
| Körzethívószám | 52 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 23 349 fő (2008) +/- | ||
| Népsűrűség | 99,9 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 238,70 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Hajdúszoboszló weboldala | |||
Hajdúszoboszló Debrecentől 21 km-re fekvő alföldi város Hajdú-Bihar megye Hajdúszoboszlói kistérségének központja, Magyarország egyik legnagyobb termálvizű fürdőhelye.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Szoboszló első írásos említését először 1075-ben találjuk I. Géza adománylevelében, melyben az újonnan alapítandó garamszentbenedeki apátságnak adományozta Szoboszlóvásár királyi vámjának felét.
A budai török pasa 1660-as hadjárata, a Szejdi-dúlás szinte teljesen elpusztította a települést. Bocskai István hajdúkkal telepítette be 1606-ban, innen kapta az eredetileg szláv eredetű településnév a „hajdú” előtagot (bár ez az elnevezés csak a 19. században terjedt el).
A város élete 1925. október 26-án változott meg, amikor is egy próbafúrás során olaj vagy gáz helyett csupán termálvíz tört fel 1091 méter mélységből. A környékbeliek rendszeresen zarándokoltak a forráshoz, melynek furcsa illatú (kénes és jódos) vize nem csak melegítésre volt alkalmas (73 °C), hanem mindenféle ízületi bántalmakban szenvedő, derékfájós embereknek is csodás megkönnyebbülést okozott.
A gyógyvíz, a kialakuló gyógyfürdő és strand, és a fürdőturizmus teljesen átalakította a települést, amely gyors fejlődésnek indult.
A második világháborúban 1944. október 9-én került szovjet kézre.
[szerkesztés] Nevezetességei
Hajdúszoboszló a fürdőnegyede, illetve a belvárosa miatt Magyarország egyik fontos turisztikai célpontja.
[szerkesztés] Fürdőnegyed
A fürdőpark impozáns főbejárata mellett található Pávai-Vajna Ferenc, a gyógy- és termálvíz megtalálójának szobra. A szökőkút mellett található a millenniumi emlékmű, az úgynevezett Harangház. Az emlékművet csaknem ötven harang alkotja. A Harangházat három, fából készült alkotás is körbeveszi, amelyek a Turulmadár, Életfa, Csodaszarvas neveket viselik.
A fürdőpark Kelet-Közép-Európa legnagyobb üdülőhelye, amely strandból, uszodából és aquaparkból áll. A strandot vendéglők veszik körbe. Az idősebbek körében a legnépszerűbbek a termálvizes medencék. A fiatalabbak között a mesterséges hullámverés, a mediterrán tengerpart a népszerűbb. A strandon gyorsúszó medence, halastó és a kisgyerekek számára kialakított medencék és játszóterek találhatók. Az aquaparkba külön lehet jegyet váltani.
[szerkesztés] Belváros
A belváros a fürdőnegyedtől nem messze található. A sétálóutca mellett vendéglők, boltok találhatók.
A belváros kimagasló épülete a Kálvin-téri református templom, amely a 15. században épült eredetileg gótikus stílusban, de 1711-1717 között történt felújításkor a barokk stílust használták fel. A templombelső egésze klasszicista ihletettségű, legszebb berendezési tárgya a szószék mögötti Mózes-szék, 1816-os évszámmal, valamint tojásdad alakú csillag- és virágdíszes motívummal. A templom előtt áll az I. világháborúban elesett magyar hősök emlékműve.
Az úttest másik oldalán a római katolikus felekezet temploma áll, amelyet Szent László tiszteletére emeltek. A barokk stílusú templom belső freskóit, amely Árpád-házi Szent Erzsébet cselekedeteit mutatja be, az 1930-as években Takács István festette. Az épület előtt feszület áll.
A belváros egyik legrégibb vendéglőjének az épülete előtti téren Marton László alkotása, a Bocskai Istvánt ábrázoló lovasszobor áll.
A Fazekas ház a református templom mellett lévő erődfaltól mintegy 500 méterre északra, a Közgazdasági Szakközépiskolával szemben, az egykori falunak hatalmas mészkőtömbökből épült templomának helyén található nádfedeles emlékháza. Itt található a település egyetlen folyamatosan újuló, ám mégis évszázadokat átölelő, élő népművészeti kiállítását magába foglaló emlékháza.
A Bocskai Múzeum a róla elnevezett utcában található. A múzeum udvarán, a 100 négyzetméteres fedett színben a környéken egyedülálló látványosságnak számít a mezőgazdaság-történeti kiállítás, amely a 19-20. század fordulójának technikai eszközeit vonultatja fel. Az udvar másik különlegessége az Oborzil Edit-Jeney Tibor művészházaspár által különleges technológiával, alumíniumból készített harangok együttese. A Múzeumi Galéria a múzeum részegysége. Itt Cseh Gusztáv és Szombati László művészi örökségét mutatják be.
[szerkesztés] A népességszám alakulása
| Év | Lakosság (fő) |
|---|---|
| 1870 | 12 269 |
| 1890 | 14 858 |
| 1900 | 15 451 |
| 1910 | 16 093 |
| 1920 | 17 722 |
| 1930 | 16 982 |
| 1949 | 18 541 |
| 1970 | 22 003 |
| 1990 | 23 891 |
| 2000 | 24 228 |
| 2001 | 24 065 |
| 2002 | 23 874 |
| 2003 | 23 951 |
| 2004 | 23 857 |
| 2005 | 23 827 |
| 2006 | 23 867 |
[szerkesztés] Hajdúszoboszló híres szülöttei
- Csokonai Vitéz Gizella (1894. július 29. – 1965. április 5.)
- Fehér Gábor (1893. április 27. – 1944. december 1.)
- Gönczy Pál (1817. december 26. – 1892. január 10.)
- Hőgyes Endre (1847. november 30. – 1906. szeptember 9.)
- Hőgyes Ferenc (1860. március 2. – 1923. február 6.)
- Hűse Károly (1940. február 5. – 1978. május 28.)
- Kecskeméthi Balázs hajdúhadnagy (1625/1630. – 1660.)
- Kenézy Gyula (1860. január 4. – 1931. november 26.)
- Kovács Máté (1906. november 11. – 1972. augusztus 29.)
- Miskolczi László (1923. október 16. – 1988. július 7.)
- Oborzil Edit (1921. augusztus 8. – 1996. február 19.)
[szerkesztés] Testvérvárosok
Bad Dürrheim, Németország
Dicsőszentmárton, Románia
Késmárk, Szlovákia
Krynica, Lengyelország
Luhačovice, Csehország
Palanga, Litvánia
Valkeakoski, Finnország
Zyrardow, Lengyelország
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||

