Egyek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egyek
Egyek címere
Egyek címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Hajdú-Bihar
Járás Balmazújvárosi
Kistérség Balmazújvárosi
Jogállás nagyközség
Polgármester Dr. Miluczky Attila[1]
Irányítószám 4069
Körzethívószám 52
Népesség
Teljes népesség 5128 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 47,84 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 104,79 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Egyek  (Magyarország)
Egyek
Egyek
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 54″, k. h. 20° 53′ 20″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 54″, k. h. 20° 53′ 20″
Egyek  (Hajdú-Bihar megye)
Egyek
Egyek
Pozíció Hajdú-Bihar megye térképén

Egyek nagyközség Hajdú-Bihar megyében, a Balmazújvárosi járásban.

Földrajzi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bihar megye legnyugatibb települése: Debrecentől 60 km-re, a Tisza mellett fekszik.

Határos:

A településtől 3 km-re, a Patkós Csárdánál halad el a Debrecent Füzesabonnyal összekötő 33-as főút. Vonattal elérhető a Debrecen–Füzesabony-vasútvonalon.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabó Károly történész szerint nevét Edekon hun követtől nyerte. Szerinte „mindenképpen ősnépek telephelye volt, kitűnik abból, midőn 1868-ban a községtől délnyugatra szőlő ültettetett, a földből igen sok urna… és bronztárgy ásatott ki”.

Pais Dezső a „szent” jelentésű ügy, üd, így ad, egy szavunkból magyarázza „-k” vagy „-g” kicsinyítő képzős származékként.

Györffy György mindezekkel szemben Ügyek személynevünkben egy honfoglalás előtti időből átvett régi török, „ügő” (méltóságot jelölő) köznév magyar „-k” képzővel bővült alakját látja.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tisza árteréből kiemelkedő területen már az őskorban is laktak. A községről Priszkosz görög történész is beszámol. Írásos forrásokban viszonylag későn (1322)-ben bukkant fel, de ekkor már egészen bizonyosan régen létezett. Ezt jól mutatja, hogy első templomát Szent István tiszteletére építették a 12. század elején. A község a tatárjárásban elpusztult, csak a 13. században telepítették be újra. A tatárjárás után a magukat a faluról elnevező középbirtokos Egyekiek tulajdona volt – az Egyeki családról 1367-ig vannak adatok. Később a falu az Ohati, a Bérczy, a Linkai, majd a Zelenay család birtokába került. Zelenay Gergely 2000 aranyforintért nagy-luchei Dóczy Orbán egri püspöknek adta el. Mátyás király Budán kelt oklevelében olvasható, hogy Nagylucsei Dóczy Orbán egri püspök 1487-ben Egyek (Ethyek) faluban élő "népeinek és jobbágyainak" megszerezte a kiváltságot, hogy áruikkal háborítatlanul közlekedhessenek szerte az országban, és az egri püspök egyeki jobbágyait törvény elé vinni csak az egyeki bírákkal és esküdtekkel egyetértésben lehet. A birtokot Dóczy István szerémi püspök (Orbán unokaöccse) 1492-ben az egri káptalannak adományozta.

Miután Szolnok 1552-ben elesett, a törökök a szolnoki szandzsákhoz tartozó adózó helynek írták össze. 1615-ben a bajomi vár tartozékaként tartották számon.

A 16. század második felében a lakosság nagy része református hitre tért, és 1621-ben Egyeknek már bizonyosan volt református temploma is. Legrégibb úrasztali (református) kelyhe 1694-ben készült. A második hajdú felkelés után a bajomi uradalom tartozékaként Nagy András hajdú generális kapta meg. A török kiűzése után az egri káptalan, mint a hajdúk előtti jogos tulajdonos visszaperelte, mint a szomszédos települések legtöbbjét.

A református lakosság 1700-ban még kedvező szerződést kötött az akkor Kassán székelő egri főkáptalannal, de az évszázad második felére a káptalan megemelte a földesúri terheket és erőszakos rekatolizációba kezdett, ezért a lakosok tömegesen költöztek el a faluból. Ehhez döntő lökést adott az 1773-ban, a reformátusok rovására végrehajtott úrbéri rendelet. Az elűzöttek 1773-ban többsége a Vay-család csegei birtokán, az Árkus-parton húzta meg magát, majd 23 év múlva az Arad vármegyei Kispereg pusztán (ma Peregu Mic, Romániában) telepedtek le. Magukkal vitték harangjukat és klenódiumaikat is. A reformátusok kiűzetésére ma a katolikus templom előtti kőkereszt emlékeztet.

A falut a káptalan 18. század végén - Szentmargitához hasonlóan - római katolikus vallású palócokkal népesítette be újra.

Fejlődése a 19. században, a Tisza szabályozásának idején vett újabb lendületet. Ez sok embernek adott munkát, az árvízmentesített talaja pedig kitűnő, szántóföldi művelésre is alkalmas volt.

A falu sokáig Szabolcs vármegyéhez tartozott, majd az 1876. XXXIII. törvénycikkel megalakított Hajdú vármegyéhez került.

Az első világháborúban 229 egyeki esett el, a másodikban még ennél is több.

Az első világháború és a Tanácsköztársaság után a falunkban egy vékony, gazdagodó parasztréteg alakult ki. A káptalan birtokait 1945-ben felosztották. A villamosítást 1947-ben kezdték el. A falut 1970. július 1-jével nagyközséggé nyilvánították, 1970 és 1990 között nagyközségi tanácsa volt.

Nemzetiségi összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Településrészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Félhalom (belterület) a falu központjától 5 km-re,
  • Telekháza (belterület) a falu központjától 7 km-re,
  • Ohat (külterület) a falu központjától 12 km-re.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékhelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zsidó temető (Tópart u. - Hunyadi u. sarok)
  • A templom előtt álló kőkereszt a hajdani egyeki reformátusok emléke

Természeti értékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Egyek települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 11.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]