Sárrétudvari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sárrétudvari
Sárrétudvari címere
Sárrétudvari címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Hajdú-Bihar
Járás Püspökladányi
Kistérség Püspökladányi
Jogállás nagyközség
Polgármester Kiss Tibor (FIDESZ)[1]
Irányítószám 4171
Körzethívószám 54
Népesség
Teljes népesség 2996 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 51,67 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 54,42 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sárrétudvari (Magyarország)
Sárrétudvari
Sárrétudvari
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 14′ 23″, k. h. 21° 11′ 15″Koordináták: é. sz. 47° 14′ 23″, k. h. 21° 11′ 15″
Sárrétudvari (Hajdú-Bihar megye)
Sárrétudvari
Sárrétudvari
Pozíció Hajdú-Bihar megye térképén

Sárrétudvari nagyközség Hajdú-Bihar megyében, a Püspökladányi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajdú-Bihar megyében, Biharnagybajomtól északnyugatra fekvő település.

Megközelíthetősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a községünk területén már i. e. 5000 évvel is éltek emberek. Itt hagyták jellegzetes temetkezési helyeiket a rézkor végén (i. e. 2000) élő pásztornépek is. Ezeket mi kunhalmoknak és kurgán-oknak nevezzük. Pl: a Tikicséri halom Sárrétudvari és Biharnagybajom között. A korai vaskorból (i. e. 500) a szkíták, majd a kelták és az őket követő szarmaták is nyomot hagytak maguk után.

Az isz. 4. században gepidák lakták ezt a helyet, akiket 560 körül legyőztek az avarok. A 9. században megjelentek a honfoglaló magyarok. A régészti ásatások a Hízóföldön arról tanúskodnak, hogy "vagyonos, katonáskodó, fegyverrel bőven felszerelt, asszonyaikat nemesfém ékszerekkel gazdagon ellátó, rangos középréteg, a honfoglalók első nemzedéke telepedett itt le, magukba olvasztva az itt talált gyér szláv és besenyő lakosságot." – írta Nepper Ibolya régész.

Udvari régi templomának nyomai alapján feltételezhető, hogy már a 11. század második felében állt. A sírokban pogány és keresztény szokás meglétét fedezték fel. Ebben az időszakban kerülhetett a falu királyi adományként a Zovárd nemzetség birtokába. Ekkor már valószínű az "Udvari" nevet viselte a település. A Váradi Regestrum 1214-ben megemlíti Udvarit.

Az 1514-es Dózsa felkeléshez az udvariak is csatlakoztak, és együtt dúlták fel a bajomi parasztokkal a Bajoni család udvarházát, égették el irataikat. A Perényi Ferenc váradi püspök által összehívott nemesek Várad alatt verték le őket.

A török magyarországi terjeszkedésének következtében 1555-ben Udvari 47 portával török uralom alá került, majd 1556-ban az erdélyi fejedelmi kincstár rendelkezett felette, az un. Partiumhoz (Részekhez) tartozott. Ez azt jelentette, hogy mindhárom magyarországi főhatalomnak (királyi, fejedelmi és török uralom) kiszolgáltatottjává vált. Udvari éppen erre a hármas érintkezési pontra esett, így aztán mindenhonnan sarcolták, és vitték el adóját. A környék lakosságát a sárrét mocsárvilága sokszor megmentette ellenségeitől.

1607-ben Udvarit Báthory Gábor erdélyi fejedelem Nagy Andrásnak adományozta, majd 1613-tól Kamuti Balázsnak, aki a templomot fedeleztette. 1656-tól Ebeni István, 1665-től Béldi Pál, 1692-től Wesselényi Pál birtokolta Udvarit.1694-től ismét a váradi püspök birtokolta, dézsmálta a falunkat.

A Rákóczi szabadságharc idején élt és jelentős birtokai voltak Udvariban is Bodó Jánosnak, akinek leányát Bodó Katát vette feleségül Nyíri András, a kuruc hadak ezredes kapitánya. (A szabadságharcban meghalt, s a templomkertben temették el a holttestét.)

1715-től Udvari (53 családfővel) ismét a váradi püspökség birtokába került. Az 1700-as évek második felétől Bihar vármegye része lett a település. 1740-ben járvány következtében a lakosság 90%-a elpusztult.

A falu 1785-ben még kétutcás, szalagtelkes település volt.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban udvari önkéntesek is harcoltak. Az elesett honvédek sírjait az új temetőben találjuk. Az udvari emberek nemzeti érzelmeiről árulkodik az a feljegyzés, hogy 1892. szeptember 18-án Kossuth Lajost a 90. születésnapján az udvari elöljárók díszpolgárrá avatták. Kossuth temetésén küldöttséggel képviseltette magát a község, koszorút helyeztek el a ravatalán. Itthon pedig gyászistentiszteletet tartottak. 1893-ban Jókai Mórt írói munkássága 50. évfordulója alkalmából díszpolgárrá választották és megrendelték műveinek gyűjteményes kiadását a Népkönyvtár számára.

Magyarország ezeréves fennállásának emlékére 1896. május 9-én a községházán díszgyűlést rendeztek. Kovács Károly helybéli kovácsmester mozsárágyút öntetett saját pénzén a millennium emlékére.

Az elöljárók törődtek a falu fejlődésével. 1850-ben az utak kavicsolását jegyezték le.

1910-ben már 4 kövesút indul Udvariból a szomszédos helységek felé. Az 1898-ban megnyílt Püspökladány-Szeghalom szárnyvonalon át bekerült Sárrétudvari a vasútforgalomba.

1720-ban földesúri tulajdonban Udvari lakosságát 3 szárazmalom látta el liszttel.

A 19-20. század fordulóján gőzhengermalmot építtetett a község.

1932-ben Göttler Nándor pékmester péküzemet alapított.

1801-ben említik a bábát, majd 1873-ban orvosi állomás létesítéséről, 1876-ban okleveles szülésznő alkalmazásának elrendeléséről intézkedtek az elöljárók.

1880-ban orvosi lakást vásároltak. Ez időtájt létesült gyógyszertár is a falunkban Szekér Lajos füzesgyarmati gyógyszerész tulajdonában. 1878-ban alakult meg a helybéli Tűzoltó Egyesület. 1893-ban egyesítették az olvasóköröket és a községi könyvtárat, hogy a Község Népkönyvtára kibővüljön.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az iskolai oktatásról a 17. század elejéről vannak adataink. Akkor még nem volt főhivatású tanítójuk, a tanítást a prédikátor látta el. Az első fennmaradt rektori díjlevelet 1760-ban jegyezték fel. 1809-ben 6 fiúosztályt sorolnak fel. 1863-ban egy-egy földtekét vásároltak a fiú- és leányiskolának.

A tanítók jövedelmezését az egyház szolgáltatta. A gyermekek iskolába való felíratását a presbiterek szorgalmazták, ellenőrizték, élükön a prédikátorral és a kurátorral. A tanítók kiválasztása ugyancsak az ő hatáskörükbe tartozott. Az iskolák fűtése az egyház gondjaira volt bízva.

A 20. század elején egyre nagyobb terhet jelentett a Sárrétudvari Református Egyháznak az iskolák fenntartása.

1910-ben 3 tantermes iskola építését kezdték el. A sárrétudvari hat elemi és három ismétlő iskola 1948-ig maradt a református egyház kezelésében.

A két világháború közötti időszakban öt épület kilenc tantermében folyt az oktatás.

A hétköznapokról a község költője, Nagy Imre így ír:

Tízen is köhögnek egyszerre,
s egész éjszaka hangos a ház.
A belopódzó holdsugáron
A halál csontkeze citeráz.
Kinn vakit a téli fehérség,
bent a halál épit temetőt,
sarkokból a pók fagyva lehull,
s nem bírja szőni a szemfedőt.
Reggel a falon véres dér lesz,
s véres az ablak jégvirága, -
tavaszra a kis sárviskóból
kripta lesz – holtak zord világa.

(Tízen is)

A tanév végén a templomban voltak a nagy vizsgák. Az egész falu népét hívta a lelkész, hogy színük előtt adjanak számot a gyermekek a tanultakról. A hatodik osztály végén ágendáztak, utána felvették az úrvacsorát.

Napjainkban három épületben folyik a tanítás és 1995. január 1-je óta Általános és Alapfokú Művészeti Iskola lett.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református templom.

Az eklézsia rövid története:

Egész bizonyossággal nem állapítható meg, melyik esztendőben, miképpen és kik által kezdődött meg a településen a reformáció. Semmi olyan írás vagy jegyzet, mely erre fényt derítene nem található az egyház levéltárában.

A település régi neve Biharudvari, amely régen tekintélyes püspöki birtok, és a 13. században 61 lakosú hely volt. Fráter György püspök el akarta cserélni, ez azonban nem sikerült, mert 1552-ben is a püspökséghez tartozott. A 15. században az Izsákai és a Bessenyei családoknak is volt ott birtokrészük. A református templomról a műemlékké nyilvánítási szakvéleményben ezt olvassuk : „A jelenlegi templom helyén épült a falu első temploma 1613-ban Egri György bíró és Thuri Gábor prédikátorsága alatt. A falu növekedésével szűknek bizonyult, így 1764 és 1769 között Segesvári János lelkipásztor szolgálata alatt épült a mai templom Mulich Bertalan mérnök tervei alapján. A torony húsz évvel később 1788-89-ben készült el. A templom belső tere 9 x 23 m, 800 ülőhelyes berendezése 1871-ben készült el. Ekkor építette Országh Sándor az orgonát, mely a háborúban tönkrement. Orgona szekrénye oldalán felirat olvasható: készítette: Nagy Madar Sándor 1871-ben. 1882-ben a torony felső része leég, melyet közadakozásból újjá építenek, az adakozó tehetős, gazdag emberek nevét megörökítik a gerendákon, 1926-ban új csillagot és gombot helyeznek a toronycsúcsra."

A templom:

„A templom a község szélén épült kelet-nyugati tengellyel. A nyugati homlokzat előtti tornya kifelé néz a községből. A tornyot a templom gerince fölött egy többtagú osztó párkány két részre osztja, így az alsó két emelet magassága, falsávos és tükrös. A felső szintje pedig pileszterekkel keretezett órapárkányos. A toronyház ablakai könyöklő párkányosak. A templom fala is falsávos és tükrös tagolással készült. A déli oldalán nagy, a keletin és az északin rövidebb félkör ívesen záródó ablakokkal. A déli térben sík, vakolt mennyezet, három oldalon körbefutó karzat van benne.”

A templomi rend:

„Sárrétudvari keleti-nyugati tájolású templomának belső terét középen a piac osztja ketté. Innen az épület hosszanti tengelyében széles utak vezetnek a végfalakon levő ajtókig, a kettéosztott padoszlopok között. A középső tér hosszanti falán van a szószék, alatta a papi székkel. Vele szemben a keresztpad kettéosztott oszlopsora van. A piac közepén az épület centrumában az Úr asztala áll. 1882-ben alacsony kerítést készítettek az Úr asztal aköré. Az asztal közepén a Bibliát helyezték el. Tavasztól őszig virág illatozott a Biblia mellett, ősztől tavaszig búzacsokor került a virág helyébe. A templom belső falát három oldalról karzat övezi. A hosszanti fal közepén az orgona áll, mellette és a végkarzaton padoszlopok vannak. (Sokkal egyszerűbbek a földszintieknél.) a karzat szintjét a fal irányában megemelték, így mindenki ráláthat a szószékre.” Az első világháború előtt hímes, szőttes terítő volt az Úr asztalán, utána bordó bársony került a helyére. A szószék mellvédjét és lépcsőjének korlátját, valamint a középső teret övező kerítés vízszintes lapját ugyanolyan terítőkkel látták el. A bordó mellett fekete színű garnitúrát is készítettek. Évente háromszor gyászba öltöztették a templomot, Nagypénteken, október 6-án és Szilveszterkor. Ezenkívül a templomban tartott temetések alkalmával is használatba kerültek a gyászterítők.

Nevezetes szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy Imre (1896. október 23.1942. december 6.), költő. Könyvei: Holtak derese (versek, 1940); Összegyűjtött versek (bevezette Veres Péter, 1943); Álmatlan éj (válogatott versek, 1958); Tücsök a máglyán (válogatott versek és próza, 1971, 1976, 1986); Percnyi tavasz (Debrecen, 2002).

Forrás:Körmendi Lajos: A költő, akinek a párnája is tövisből volt

(BÁRKA – IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT XIII. évfolyam 2005/1. szám )

www.bmk.iif.hu/barka/archivum/barka 200501.pdf

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sárrétudvari települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 13.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]