Sarkadkeresztúr

Sarkadkeresztúr címere

Közigazgatás

Ország

Magyarország

Régió

Dél-Alföld

Megye

Békés

Kistérség 2012-ig

Sarkadi

Jogállás

község

Polgármester

Bakucz Péter^[1]

Irányítószám

5731

Körzethívószám

66

Népesség

Teljes népesség

1578 fő (2010. jan 1.)^[2] +/-

Népsűrűség

44,70 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

35,30 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Sarkadkeresztúr

Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 46,8°, k. h. 21,383°

Sarkadkeresztúr

Pozíció Békés megye térképén

é. sz. 46,8°, k. h. 21,383°

Sarkadkeresztúr weboldala

Sarkadkeresztúr község Békés megye Sarkadi kistérségében.

Fekvése [szerkesztés]

Békés megyében, Sarkadtól északra fekvő település.

Megközelíthetősége [szerkesztés]

Vonattal a MÁV 128-as számú Békéscsaba–Kötegyán–Vésztő–Püspökladány-vasútvonalán közelíthető meg. A vasútállomás Méhkerék és Okány között található.

Története [szerkesztés]

Sarkadkeresztúr a szomszédos, tőle délre fekvő Sarkad sorsával története során mindig megegyezett.

A XVII. század második felében birtokosai a Leel-Őssy, Farkas, Sánta, Lakatos, Hrabovszky, Szappanos, Fazekas, Csotka családok voltak.

A XIX. században a gróf Cseszneky örökösök, valamint a Marsó, Tóth, Bende, Kánya, Musztonyi, Gyulay és Debreczeni családok rendelkeztek nagyobb birtokkal a településen és a környező pusztákon.

A XX. század elején gróf Tisza István és dr. Gervay Pál kincstári ügyész birtoka volt.

Sakadkeresztúr-hoz tartoztak Varsányhely, Győr, Herpa, Veresgyürüs, Kányé, Romogy, Meggyes és Kis-Nyék puszták is.

Győr puszta neve már 1396-ban feltűnt a korabeli oklevelekben.

Herpa puszta 1396 és 1460 között községként volt feltüntetve az oklevelekben.

Sarkadkeresztúr a trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye cséffai járásához tartozott.

Népcsoportok [szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főleg román és német) nemzetiségűnek vallotta magát.^[3]

A zsidó közösség és temetője [szerkesztés]

Sarkadkeresztúron a XIX. század közepén tekintélyes lélekszámú, kereskedő, vándorkereskedő zsidó közösség élt, akik a sarkadi zsidósággal álltak szoros kapcsolatban, temetőjük és imaházuk volt a faluban. 1944-ben a helyi zsidókat deportálták. A deportálástól való félelmében Kemény Franciska helyi tanítónő öngyilkos lett. A zsidó temetőt a nyilasok 1944 nyarán feldúlták és a földdel tették egyenlővé.