Kevermes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kevermes
Kevermes címere
Kevermes címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Békés
Járás Mezőkovácsházai
Kistérség Mezőkovácsházai
Jogállás nagyközség
Polgármester Lantos Zoltán
Irányítószám 5744
Körzethívószám 68
Népesség
Teljes népesség 2075 fő (2013. január 1.)[1]
Népsűrűség 48,02 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 43,34 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kevermes  (Magyarország)
Kevermes
Kevermes
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 25′ 12″, k. h. 21° 10′ 48″Koordináták: é. sz. 46° 25′ 12″, k. h. 21° 10′ 48″
Kevermes  (Békés megye)
Kevermes
Kevermes
Pozíció Békés megye térképén

Kevermes nagyközség Békés megye Mezőkovácsházai járásában.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kevermes község Magyarország délkeleti részén, Békés-megyében, a magyar-román országhatár közelében található. A legközelebbi település, s egyben vasútállomás is: Lőkösháza (5 km).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község déli részénél végzett ásatások alapján a környéket már a bronzkorban is lakhatták, ezt alátámasztják az 1962 őszén földből előkerült bronzkori edénytöredékek. A szarmaták településeinek nyomai behálózzák a belterületeket és a környező határt.

1964 tavaszán az 1. sz. Sóderbánya területén homokot lapátoló diákok avar sírra bukkantak, mely igen értékes leleteket tartalmazott, amelyek alapján szakértők megállapították, hogy vélhetően kora-avar női sírra bukkanhattak.

1989. július 21-30-ig Medgyesi Pál (a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum régésze)ásatásokat végzett a "Kevermes-Bakófenék" lelőhelyen, mely a községtől északkeletre található. A feltárás során késő avarkori kemencét és munkagödrét, árokrendszert, valamint egy őskori tűzhely maradványait tárták fel a régész jelentése szerint. A leletek gyakorisága alapján megállapították, hogy a terület a honfoglalás korában is éppen annyira lakottnak bizonyulhatott, mint a szarmaták idejében.

Magyar középkorból származó lelet (1000-1526) csak a Barta-halomból került elő, valamint csatornaásás közben a Déli utca mellett 1942-43-ban, a Búzási-dombban 1964-ben és a község keleti szélén termelőszövetkezeti építkezések közben. Az első falu melyről hivatalos információk léteznek a mai Kevermestől északnyugatra fekvő, már említett Barta-halom körül helyezkedett el. A török megszállás idején a törökök Kevermest az aradi náhjéba osztották be, és 1557-58-ban összeírták a lakosságot, majd évek múlva 1596-ban a török-tatár csapatok a környező településekkel együtt elpusztították. A lakosság vagy elmenekült vagy rabságba hurcolták, vagy meghalt. Ezután több mint 200 évig az egész környék lényegében kihalt puszta volt.

Később a XVIII. században I. József Tököly Jánosnak adományozta Iratos helységet, valamint a kevermesi és vizesi birtokot, s ezzel a "Kevermesi és Vizesi" előnevet is. A Tököly-család 1815-ben dohánykertészekkel telepítették újjá a falut, így 1794-ben 15-en lakták a falut, 6 római katolikus és 9 görög szertartású hívő. 1800-ban, s az azt követő években is csak néhány család élt ezen a területen. Az első valós telepítések ezen a vidéken lényegében 1813-ban kezdődtek, amikor az 1806-ban Napóleon által elrendelt kontinentális zárlat miatt az amerikai dohány nem juthatott el Európába, s a szükséglet fedezésére dohányültetvényeket kellett létesíteni. Mivel a dohánytermesztés jövedelmezőnek bizonyult, a vidék földesurai és bérlői egyre szorgalmazták a telepítéseket. A telepítés gyakran hirdetésre, meghívásra történt, az események ezután gyorsan peregtek, Kevermes számára az 1815-ös év bizonyult döntőnek.

1815-ben a telepítés már olyan nagy arányú volt, hogy a lakosság száma már megközelítette az 1500-at.(Néhány nincstelen napszámos család valószínűsíthetően a maga készített verem-lakásokban élhetett, hiszen a terület ekkor még szinte egyenlő volt a puszta földdel, kevés építmény volt ekkor még létesítve.) A letelepült családok leginkább dohánykertészek ("gányók") voltak, akik a földesúrral szerződéses viszonyban álltak (innen a község akkori neve: "Kevermesi kertezség").

1816-ban Kevermes már egy rendes kis községnek látszott, egyenes, rendezett utcabeosztásokkal. A község eredetileg három, egymástól elég távol eső, hosszú párhuzamos utcából állt, melyeket közepén egy keresztutca szelt át. Az északi utca a Palócz utca volt (később Tököly Sebők, majd gróf Széchenyi István), a déli a Makói utca (később Déli és Makói utca, ma már ismét Déli) középen pedig a Középső utca helyezkedett el (később Dalacsi, ma Battonyai)[2].

Templomépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új község húsz éven keresztül templom és plébános nélkül élt, Kevermes ekkor még, mint leányegyház 1819-ig Elekhez, majd 1835-ig az Arad vármegyei Szentmártonhoz tartozott. Mígnem Tököly Péter főispáni helytartó vállalta a római katolikus plébánia alapítását.

A község első plébánosa kegyúri bemutatás alapján Mikosevics József temesgyarmati káplán lett. A plébánialak felépítését a Boldogságos Szűz Mária születése tiszteletére felajánlott (új) templom építése követte. Az új templomot 1835. szeptember 20-án Róka József makói esperes-plébános szentelte fel. Ebből fakadóan volt és van minden év szeptember 8-án a római katolikus egyház szerint "Kisboldogasszony" ünnepén a kevermesi templombúcsú. Az említett templom később összedőlt, a jelenlegi, az előző helyén 1848-ban épült fel.

Ezt követően szorgalmazták egy iskola építését is, így került sor 1836-ban a község akkor még egytantermes iskolájának felépítésére, közvetlenül a templom szomszédságába.[3]

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 4%-a cigány és 1%-a egyéb (főleg román és német) nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A köztemető sarkában található a kisméretű, részben gondozott zsidó temető, benne a község kereskedő, iparos zsidó családjainak síremlékeivel. Itt áll Ignácz Mihály és felesége nagyméretű gránit oszlopos síremléke.

A falu központjában található katolikus templom, mely műemlék, s a mellette található régi iskola épület -ma már meglehetősen romos állapotban-.

A község parkja, melyben helyett kapott két emlékmű, melyeket a világháború kevermesi, hősi halottainak emlékére emeltek.

A falu régi piacterén álló a tiszti laktanya , mely egy ideig kollégiumként működött, ma a földszinti részen üzemi konyha, az emelete pedig kihasználatlan.

A szintén a piac téren található több évtizedes platán fák, melyek szerves részét képezik a falu történetének.

A Milleniumi Emlék Park.

A falu mellett található bányatavak a környéken igen népszerű horgászvizek.

Testvértelepülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  2. Pelle Ferenc: Kevermes története. Ipszilon Kiadó, Békéscsaba. 2003.
  3. U.o.
  4. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]