Dévaványa

Dévaványa
Dévaványa címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Alföld
Megye	Békés
Kistérség 2012-ig	Szeghalomi
Jogállás	város
Polgármester	Pap Tibor
Irányítószám	5510
Körzethívószám	66
Népesség
Teljes népesség	7888 fő (2010. jan 1.) +/-
Népsűrűség	36,43 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	216,55 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dévaványa Pozíció Magyarország térképén
Dévaványa Pozíció Békés megye térképén
é. sz. 47,030°, k. h. 20,959°47.03, 20.959
Dévaványa weboldala

Dévaványa város Békés megyében, a Szeghalomi kistérségben.

Fekvése

A megye északi részén, a Sárréten terül el. Vasúti hálózattal kapcsolódik Gyomaendrődre és Vésztőre (A Kisújszállásra vezető vasútvonal az 1970-es évek elején megszűnt.). Utak vezetnek Kisújszállásra, Gyomaendrődre és Körösladányra.

Megközelíthető

• Vonattal a MÁV 127-es számú (Körösnagyharsány–Vésztő–Dévaványa–Gyoma) vonalán érhető el. A vasútállomás Kősziget és Kéthalom között található.

Története

2011. augusztus 21-én avatták fel Dévaványa rovással írt helységnévtábláját a város határában.

• Írásos formában először az 1330-as évek elején említik. A település neve Jana falu,
• 1334-ben Vana néven szerepel. Ekkor Dévaványa Békés megyéhez tartozik.
• 1422-ben Luxemburgi Zsigmond király Heves vármegyéhez csatolta.
• 1523-ban - egy II. Lajos király által kiállított bizonyságlevél - már mezővárosként (opidum Wanya) említi.
• 1528-ban kiadott, Magyarországot ábrázoló térképen is megtaláljuk Wama névalakkal (Lázár deák térképe).
• 1621-től kezdődően vannak adatok a ványai nemességről .
• 1647-ben Heves és Külső-Szolnok vármegye adóösszeírásában a 67 nemesből 14 Ványán lakott, akik az egész kettős vármegye legnépesebb együtt élő nemesi tömbjét alkották.
• 1659-ből fennmaradt pecsétjének körirata: DEVA VANIA PEOCETI.
• 1693-ban egy tatár sereg kifosztotta a községet, lakóinak egy része 1694-ben a Borsod megyei Tiszabábolnára menekült.
• 1711. évi Heves megye összeírása a községet ismét "Oppidum Ványa", azaz Ványa mezőváros címmel illeti.
• 1753-ban az elzálogosított határ megváltása következtében a ványaiak csupán házaikat és szőlőiket tarthatták meg, minden más javadalmuk visszaszállt az uraságokra. Ezzel "mint taxás nemesek" maguk is földesúri befolyás alá kerültek, s a határ további használatáért évente megújított szerződés értelmében bérleti díj (taxa) fizetéssel tartoztak.
• Bár már a 17. században is illették oppidum névvel, Dévaványa hivatalosan csak 1774-ben kapott mezővárosi rangot, s azt 1872-ig meg is őrizte.
• 1793-tól a római katolikus egyház helyi közösségének megalakulásával megszűnt a református egyház kizárólagossága.
• Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt néhány hétre Dévaványa lett Heves megye "székhelye", ugyanis a menekülő vármegyei adminisztráció itt talált menedéket.
• 1854-ben a járási összeírás szerint Dévaványa 8165 lakosú.
• 1867-ben egy éven át volt vándortanító a községben Kiss József.
• 1872 áprilisában az addigi mezőváros e rang megszűnése nyomán nagyközséggé alakult.
• Az 1876. évi XXXIII. törvény értelmében Heves és Külső-Szolnok vármegye déli részéből, valamint a Jász és Nagykun kerületekből Szolnok székhellyel megalakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, s Dévaványát ezen új vármegyéhez csatolták.
• Az új vármegye 1879. évi kiadványában a község területe 54370 kat. hold, lakosainak száma 10626 fő.
• 1970-ben nagyközségi rangot kapott.
• 1989 – 1999 Dr. Ágoston Sándor : A dévaványai középfokú oktatás megvalósítása
• 2000. július 1.: Dévaványa ünnepélyes keretek között városi rangra emelkedett.

Dévaványa zsidóságának története

Dévaványán a mai Békés megye egyik legnagyobb múlttal rendelkező zsidó hitközsége működött. Az első zsidók az 1700-as évek végén telepedtek le a községben. Rövidesen megkezdődött a nagyobb arányú letelepedés és 1822-ben megalakult a zsidó hitközség. Ebben az időben hozták létre a zsidó temetőt. 1828-ban 18 zsidó családfőt regisztráltak, akik közül 4-en házas zsellérnek, 14-en pedig háztalan zsellérnek minősültek. Az 1836-os népösszeírás idején 200 zsidó élt Dévaványán. Ebben az időben már jelentős zsidó hitközség működött a településen, zsinagógájukat 1848-ban építették fel.

1850-es években Dévaványa lett a környék zsidó hitéleti központja.

1866-ban megépült a zsidó iskola. A zsidó családok a kisebb kereskedések mellett létrehoznak néhány nagykereskedést is. A századfordulón már néhány vagyonosabb gabonakereskedő, fatelepes is élt Dévaványán, a helyi mértékekben viszonylag jelentős gazdasági-társadalmi felemelkedést a temetőben található kevés korabeli gránit síremlék is prezentálja. Híres rabbijai voltak Maisner Juda és Fischer Czvi.

1910-ben 269 tagja volt a hitközségnek.

Az 1938-tól megjelentek a zsidótörvények, melyeknek hatására többen kereskedéseik bezárására, házuk eladására kényszerültek, a második világháború idején pedig a dévaványai zsidóság szinte teljesen elpusztult.

1942-ben megkezdődött a férfiak behívása munkaszolgálatra. 1944-ben a hitközségnek 123 tagja volt. 1944. Május közepén a Dévaványán és külterületén élő családokat összeszedték és a vasútállomás közelében lévő munkástelep házaiba zsúfolták.

A ványai családok ezután a szolnoki gyűjtőtáborba kerültek, ahol kb. egy hétig tartózkodtak. A szolnoki gyűjtőtáborból két szerelvény indult, a dévaványai zsidók 90%-a a másodikra került, amely 1944. június 28-án délután 4 órakor indult Szolnokról és másnap, június 29-én 2038 fővel haladt át a kassai állomáson, végállomása Auschwitz volt. Néhány család került az ausztriai transzportba.

A holokausztot Dévaványa másfélszáz főnyi zsidóságából mintegy 40 ember élte túl. Auschwitzból csak néhány fiatal lány tért vissza. A háború után a hitközség kántora nem maradt Dévaványán. A zsinagógát az 1950-es évek környékén lebontották. A túlélők néhány éven belül elköltöztek. Napjainkban az egykori dévaványai zsidóságból már csak néhány személy él.

Népcsoportok

2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar és 1%-a egyéb (cigány és német) nemzetiségűnek vallotta magát.

Kultúra és sport

A Dévaványa Felemelkedéséért Közalapítvány rendszeresen szervez „Ismerd meg városunk határát!” néven kerékpártúrákat Dévaványa környékére.

Látnivalók, nevezetességek

A település városképi jelentőségű épületei a református és katolikus templom. Ezek a város főterén állnak. A katolikus templom műemlékjellegű épület, 1908-ban épült késő barokk, klasszicizáló stílusban. A református templomot 1887-ben építették újjá. Uralkodó stílusa a neoklasszicista. Az épület tornya 63 m magas, a Tiszántúl egyik legmagasabb temploma. Kiváló az akusztikája, ez templomi hangversenyek rendezését teszi lehetővé. A Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény 2000 óta tárja az érdeklődők elé a település gazdag történeti, néprajzi értékeit, írásos és tárgyi hagyatékát. A Dévaványai Tájvédelmi Körzetben él Közép-Európa legnagyobb túzokállománya, de több más védett növény- és állatfaj is természetes közegében figyelhető meg. Az országos viszonylatban is jelentős apróvadállomány ide vonzza a vadászatot kedvelőket is. A most korszerűsített termál- és strandfürdő többféle szolgáltatással várja a vendégeket.

• Épületek, régiségek
  • Kopjafa a Körösladányi út mellett
  • Kopjafa Dévaványa határában, Gabonáspusztában, Vitéz Bilkei Lipcsey Márton őrgróf emlékére
  • Tőkerészi iskola és kút
  • Állomási "iskola"
  • Kossuth úti iskola
  • Hajós úti iskola és kút
  • Eötvös úti óvoda épülete
  • Református templom stílusa neoklasszicista
  • Katolikus templom műemlékjellegű épület, késő barokk, klasszicizáló stílusban
  • Parókia épülete, plébánia
  • Vágóhíd épülete
  • Jéggyár
  • Állomás - víztorony
  • Kéthalom - iskola
  • Szőnyegszövő
  • a régi malom épülete
  • Világháborús Hősök Emlékműve
  • Kádár Ferenc a Népművészet Mestere népművész szobra 2003.

• Természeti értékek
  • Öreg tölgyek a vasútnál (Kisújszállási úton, állomással szemben)
  • Zrínyi utcai gesztenyefák
  • Kossuth utcai hársfák az iskola előtt
  • Polgármesteri Hivatal udvarán lévő fenyőfák a baglyokkal
  • Templomkertek
  • Szérüskert és Vágásszél közötti „bágergödrök” (szerkők költőhelye, a nádasban más vízimadarak)
  • Túréri-tó
  • Tókert-régészet

• Turisztikai adottságok
  • Az Országos Kék Túra útvonala áthalad Dévaványán is
  • Dévaványai Termál- és Strandfürdő
  • Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény
  • Dévaványai Túzokrezervátum

Híres emberek

• Dévaványa díszpolgárai
  • U. Nagy László - nyugalmazott református lelkipásztor [1995]
  • Dr. Bereczki Imre - nyugalmazott régész, néprajzkutató [1995]
  • Dr. Pallaghy Sándor - nyugalmazott állatorvos [1996]
  • Seres István - nyugalmazott ÁFÉSZ elnök [posztumusz] [1996]
  • Dr. Pallaghy Sándorné - nyugalmazott könyvtárvezető [1997]
  • Nagy József - nyugalmazott termelőszövetkezeti elnök [1997]
  • Ugrai Sándorné - a Borostyánkert Szociális Otthon igazgatója [1998]
  • Vizéli József - nyugalmazott tanár [1998]
  • Epres József - nyugalmazott tanár [1999]
  • Mesterházy Jenő - nyugalmazott tanító [1999]
  • Dr. Gaál József - orvos [posztumusz] [2000]
  • Havancsák Ferenc - nyugalmazott ÁFÉSZ elnök [2000]
  • Manyák Lajos - nyugalmazott iskolaigazgató [2001]
  • Dr. Puskás György - háziorvos [2002]
  • Schwalm Gyula - nyugalmazott Művelődési Ház igazgató [2002]

• A városban élő művészek, népi iparművészek
  • Kádár Ferenc – 1891-1983 - pásztor – juhász, kanász; Népművészet Mestere 1958., nádsíp, furulya, klarinét, tárogató, hegedű; fafaragó, festő; Lehel kürtje első megszólaltatója, ugyanis a jászberényi múzeumban az idős népzenész ezt is megszólaltatta. Korábban ez senkinek sem sikerült, mivel a becses történelmi ereklye megsérült. Kádár Ferenc a repedést kályha samottal és méhviasszal tömítette el, így kerülhetett annak hangja szalagra.
  • Nácsa János - (1908-1986) Földműves, a Népművészet Mestere (1978), Citerakészítő, citerás-énekes és híres vőfély. Külföldi szerepléseivel több országban bemutatta szülőhelye népi kultúráját. 1970-ben meghívást kapott a Röpülj páva népdalverseny margitszigeti gálaműsorába, ahol nagy sikerrel szerepelt. Tanítványai 1972-ben bejutottak a televízió KI MIT TUD elődöntőjébe.
  • Erdős Csaba - publicista, újságíró
  • Faragó Imre - festő
  • Gyányi Mariann - író, költő
  • Hajdú Ildikó - fazekas, népművész
  • K. Nagy Imre - festő
  • Kovács Zsolt - festmények, rajzok
  • Kovács Gyuláné - pergelt torta
  • Kónya András - fémmegmunkálás, restaurálás, másolatkészítés, kertépítés, öntözőrendszerek
  • Ladányi Mihály - író, költő
  • Laskai Tibor - festő
  • Mályi Sándor - író, költő
  • Molnár Antal - festő
  • Papp Erzsébet - író, költő
  • Pappné Kulcsár Ilona - festő
  • Sándor László - festő
  • Simon Christopher Metcalfe - művész
  • Tóth Bálintné - kosárfonó
  • Tóth Auguszta- színművész
  • Tóth Róbert - bőrdíszműves
  • Vad Zsigmond - költő
  • Dr. Ágoston Sándor történész – tanár
  • Vitéz Bilkei Lipcsey Márton Őrgróf

Itt született

• 1899. szeptember 2-án – Z. Nagy Ferenc agrárpolitikus
• 1934. február 12-én Ladányi Mihály, József Attila-díjas költő
• 1927. november 9-én Berényi Ferenc, Munkácsy Mihály-díjas festőművész
• 1946. Cs. Schwalm Edit etnográfus, (Dobó István Vármúzeum, Eger)
• 1958. Szabó Magdolna képzőművész, (Malmö). 1985-től él Svédországban. [1]

Itt halt meg

• 1878-ban Maisner Juda rabbi.
• 1902-ben Fischer Czvi rabbi.

Könyvek

• Gaál József (szerk.): Dévaványa nagyközség története
• Bereczki Imre: Hagyományos helynevek Dévaványa belterületén
• Szügyi Dániel: A dévaványai református templom építése 1887-1891 (Sajtó alá rendezte: Bereczki Imre)
• Nácsa László: AHOL ÉN SZÜLETTEM - Nácsa János népművész életét bemutató kötet
• Ványai helyismereti füzetek ( Kiadó: Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület )
  • Hajdú József: Sárgult lapok üzenete - Olvasókönyv Dévaványa történetéhez;
  • Szűcs Sándor: A ványai juhbehajtás és más históriák - Rajzok a régi Sárrét életéből;
  • Hajdú József: Dévaványa címere és pecsétje - Három és fél évszázad a pecsétek tükrében;
• Dokumentumok Dévaványa történetéhez ( Kiadó: Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület )
  • Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332-1523;
  • Benedek Gyula - Hajdú József: Dévaványai iratok 1548-1809;
• Dr. Bereczki Imre gyűjteményéből került kiválogatásra."Dévaványa régen és ma - Fotóalbum, a Millenniumi év kiadványa"
• Szarkáné Bíró Piroska: Épületek fadíszei öt sárréti településen
• Nácsa László: Diákemlékek - A dévaványai gimnázium emlékkönyve
• Dr. Ágoston Sándor: Dévaványai önkéntesek és honvédek az 1848-49-es szabadságharcban
• Dr. Ágoston Sándor : Szarajevótól a trianoni békediktátumig * Román katonai megszállás Gyomán, Endrődön és Dévaványán 1919 – 1920
• Kasza Sándor (főszerk.): MAGYARORSZÁG KISRÉGIÓI - Békés megye: Körös-Sárrét
• Nácsa László: Téli Gazdasági Tanfolyam - A 100 éves Dévaványai Gazdasági Iskola és az ott tanuló parasztemberek emlékére
• Tolnay Gábor: Föld - ember - törvény - Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében, 1895-1950 (Szerk.: Hajdú József - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei, 59.)
• Nácsa László: Sárréti Tej - A szeghalom környéki települések által alapított vállalkozás története

Testvérvárosa

• Székelykeresztúr, Románia (1994)

Források

• Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban. Békés Megyei Levéltár, Gyula, 1986.
• Hajdú József: Sárgult lapok üzenete - Olvasókönyv Dévaványa történetéhez (Ványai helyismereti füzetek 1.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 1996.
• Hajdú József: Dévaványa címere és pecsétje - Három és fél évszázad a pecsétek tükrében (Ványai helyismereti füzetek 2.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 1998.
• Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332-1523 (Dokumentumok Dévaványa történetéhez 1.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 2000.
• Benedek Gyula - Hajdú József: Dévaványai iratok 1548-1809 (Dokumentumok Dévaványa történetéhez 2.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 2002.
• Tolnay Gábor: Föld-Ember-Törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a 20. század első felében. (1895-1950) Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok igazgatósága, Szolnok, 2004.
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929.
• Balogh István: A dévaványai zsidók története. (Kézirat) Bp., 2006-2007.

További információk

• Dévaványa önkormányzatának honlapja
• Dévaványa Város Közéleti Lapja
• Térkép Kalauz – Dévaványa