Dévaványa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dévaványa
Dévaványa címere
Dévaványa címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Békés
Járás Gyomaendrődi
Kistérség Szeghalomi
Jogállás város
Polgármester Valánszki Miklósr[1]
Irányítószám 5510
Körzethívószám 66
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 7874 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 36,43 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 216,55 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dévaványa (Magyarország)
Dévaványa
Dévaványa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 01′ 48″, k. h. 20° 57′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 48″, k. h. 20° 57′ 32″
Dévaványa (Békés megye)
Dévaványa
Dévaványa
Pozíció Békés megye térképén
Dévaványa weboldala

Dévaványa város Békés megyében, a Gyomaendrődi járásban. Neve a szláv „Iván” keresztnév becézéséből (Ványa), és a „dívánkozni” (mai szóval: „tanácskozni”) szóból ered.[3]

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dévaványa területének éghajlata mérsékelten meleg, száraz, kontinentális jellegű. Az éves napsütéses órák száma 2000 óra körüli. Dévaványa évi középhőmérséklete 10,3-10,4 °C, az évi abszolút hőmérsékleti maximumok adatok átlaga 34,1-34,4 °C, a minimumoké -16,7 °C. Dévaványát szélsőséges hőmérsékleti ingadozás jellemzi. Az évi 540-570 milliméternyi lehullott csapadék mennyiség eloszlása egyenletlen. Dévaványán az uralkodó szélirány az északi, északkeleti és a déli. Az átlagos szélsebesség 2,5-3 m/s.[4]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye északi részén, a Sárréten terül el. Vasúti hálózattal kapcsolódik Gyomaendrődre és Vésztőre (A Kisújszállásra vezető vasútvonal az 1970-es évek elején megszűnt.). Utak vezetnek Kisújszállásra, Gyomaendrődre és Körösladányra.

Megközelíthető[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dévaványát Gyomaendrőddel összekötő 4231-es út.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Írásos formában először az 1330-as évek elején említik. A település neve Jana falu,
  • 1334-ben Vana néven szerepel. Ekkor Dévaványa Békés megyéhez tartozik.
  • 1422-ben Luxemburgi Zsigmond király Heves vármegyéhez csatolta.
  • 1523-ban - egy II. Lajos király által kiállított bizonyságlevél - már mezővárosként (opidum Wanya) említi.
  • 1528-ban kiadott, Magyarországot ábrázoló térképen is megtaláljuk Wama névalakkal (Lázár deák térképe).
  • 1621-től kezdődően vannak adatok a ványai nemességről .
  • 1647-ben Heves és Külső-Szolnok vármegye adóösszeírásában a 67 nemesből 14 Ványán lakott, akik az egész kettős vármegye legnépesebb együtt élő nemesi tömbjét alkották.
  • 1659-ből fennmaradt pecsétjének körirata: DEVA VANIA PEOCETI.
  • 1693-ban egy tatár sereg kifosztotta a községet, lakóinak egy része 1694-ben a Borsod megyei Tiszabábolnára menekült.
  • 1711. évi Heves megye összeírása a községet ismét "Oppidum Ványa", azaz Ványa mezőváros címmel illeti.
  • 1753-ban az elzálogosított határ megváltása következtében a ványaiak csupán házaikat és szőlőiket tarthatták meg, minden más javadalmuk visszaszállt az uraságokra. Ezzel "mint taxás nemesek" maguk is földesúri befolyás alá kerültek, s a határ további használatáért évente megújított szerződés értelmében bérleti díj (taxa) fizetéssel tartoztak.
  • Bár már a 17. században is illették oppidum névvel, Dévaványa hivatalosan csak 1774-ben kapott mezővárosi rangot, s azt 1872-ig meg is őrizte.
  • 1793-tól a római katolikus egyház helyi közösségének megalakulásával megszűnt a református egyház kizárólagossága.
  • Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt néhány hétre Dévaványa lett Heves megye "székhelye", ugyanis a menekülő vármegyei adminisztráció itt talált menedéket.
  • 1854-ben a járási összeírás szerint Dévaványa 8165 lakosú.
  • 1867-ben egy éven át volt vándortanító a községben Kiss József.
  • 1872 áprilisában az addigi mezőváros e rang megszűnése nyomán nagyközséggé alakult.
  • Az 1876. évi XXXIII. törvény értelmében Heves és Külső-Szolnok vármegye déli részéből, valamint a Jász és Nagykun kerületekből Szolnok székhellyel megalakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, s Dévaványát ezen új vármegyéhez csatolták.
  • Az új vármegye 1879. évi kiadványában a község területe 54370 kat. hold, lakosainak száma 10626 fő.
  • 1970-ben nagyközségi rangot kapott.
  • 1989 – 1999 Dr. Ágoston Sándor : A dévaványai középfokú oktatás megvalósítása
  • 2000. július 1.: Dévaványa ünnepélyes keretek között városi rangra emelkedett.

Dévaványa zsidóságának története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dévaványa rovásírással felírva.

Dévaványán a mai Békés megye egyik legnagyobb múlttal rendelkező zsidó hitközsége működött. Az első zsidók az 1700-as évek végén telepedtek le a községben. Rövidesen megkezdődött a nagyobb arányú letelepedés és 1822-ben megalakult a zsidó hitközség. Ebben az időben hozták létre a zsidó temetőt. 1828-ban 18 zsidó családfőt regisztráltak, akik közül 4-en házas zsellérnek, 14-en pedig háztalan zsellérnek minősültek. Az 1836-os népösszeírás idején 200 zsidó élt Dévaványán. Ebben az időben már jelentős zsidó hitközség működött a településen, zsinagógájukat 1848-ban építették fel.

1850-es években Dévaványa lett a környék zsidó hitéleti központja.

1866-ban megépült a zsidó iskola. A zsidó családok a kisebb kereskedések mellett létrehoznak néhány nagykereskedést is. A századfordulón már néhány vagyonosabb gabonakereskedő, fatelepes is élt Dévaványán, a helyi mértékekben viszonylag jelentős gazdasági-társadalmi felemelkedést a temetőben található kevés korabeli gránit síremlék is prezentálja. Híres rabbijai voltak Maisner Juda és Fischer Czvi.

1910-ben 269 tagja volt a hitközségnek.

Az 1938-tól megjelentek a zsidótörvények, melyeknek hatására többen kereskedéseik bezárására, házuk eladására kényszerültek, a második világháború idején pedig a dévaványai zsidóság szinte teljesen elpusztult.

1942-ben megkezdődött a férfiak behívása munkaszolgálatra. 1944-ben a hitközségnek 123 tagja volt. 1944. május közepén a Dévaványán és külterületén élő családokat összeszedték és a vasútállomás közelében lévő munkástelep házaiba zsúfolták.

A ványai családok ezután a szolnoki gyűjtőtáborba kerültek, ahol kb. egy hétig tartózkodtak. A szolnoki gyűjtőtáborból két szerelvény indult, a dévaványai zsidók 90%-a a másodikra került, amely 1944. június 28-án délután 4 órakor indult Szolnokról és másnap, június 29-én 2038 fővel haladt át a kassai állomáson, végállomása Auschwitz volt. Néhány család került az ausztriai transzportba.

A holokausztot Dévaványa másfélszáz főnyi zsidóságából mintegy 40 ember élte túl. Auschwitzból csak néhány fiatal lány tért vissza. A háború után a hitközség kántora nem maradt Dévaványán. A zsinagógát az 1950-es évek környékén lebontották. A túlélők néhány éven belül elköltöztek. Napjainkban az egykori dévaványai zsidóságból már csak néhány személy él.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar és 1%-a egyéb (cigány és német) nemzetiségűnek vallotta magát.[5]

Kultúra és sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dévaványa Felemelkedéséért Közalapítvány rendszeresen szervez „Ismerd meg városunk határát!” néven kerékpártúrákat Dévaványa környékére.

Ladányi Mihály Könyvtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dévaványa Ladányi Mihály Könyvtárát 1950-ben alapították. A könyvtárban 1961-ben vezették be a szabadpolcos rendszert. 1972. október 25-én Ványai Ambrus tiszteletére emléktáblát lepleztek le a könyvtár utcai falán. 1990 decemberétől a könyvtár a Dévaványai Hírlap szerkesztőségeként is működik. A könyvtárban 1991-ben korszerűsítették a vizesblokkot és a fűtést. 1992. április elsejétől a könyvtár önálló gazdálkodási és munkáltatói jogkörű intézményé szerveződött. 1994. december 24-én a közoktatási miniszter Dévaványa Önkormányzatának adományozta a „Könyvtárpártoló önkormányzat-1997” címet. 1996. szeptember 20-án a könyvtár felveszi Ladányi Mihály író nevét a halálának tizedik évfordulója alkalmából. A olvasók számára 1997. október 20-a óta internetes elérhetőség áll a rendelkezésükre, illetve 1998 márciusa óta számítógépes kölcsönzés van a könyvtárban. 2000. június 16-án a Ladányi Mihály Könyvtár a nyilvános könyvtárak jegyzékébe kerül és július 1-jén városi könyvtárrá nyilvánítják. 2004. június 1-jén Informatikai és Hírközlési Minisztérium meghirdetett pályázatának köszönhetően eMagyarország pont létesült a Ladányi Mihály Könyvtárban. 2012. április elsején a könyvtár épületében felújították, a nyílászárókat kicserélték, a külső szigetelést felújították, a fűtést korszerűsítéstették.[6][7]

Látnivalók, nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település városképi jelentőségű épületei a református és katolikus templom. Ezek a város főterén állnak. A katolikus templom műemlékjellegű épület, 1908-ban épült késő barokk, klasszicizáló stílusban. A református templomot 1887-ben építették újjá. Uralkodó stílusa a neoklasszicista. Az épület tornya 63 m magas, a Tiszántúl egyik legmagasabb temploma. Kiváló az akusztikája, ez templomi hangversenyek rendezését teszi lehetővé. A Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény 2000 óta tárja az érdeklődők elé a település gazdag történeti, néprajzi értékeit, írásos és tárgyi hagyatékát. A Dévaványai Tájvédelmi Körzetben él Közép-Európa legnagyobb túzokállománya, de több más védett növény- és állatfaj is természetes közegében figyelhető meg. Az országos viszonylatban is jelentős apróvadállomány ide vonzza a vadászatot kedvelőket is. A most korszerűsített termál- és strandfürdő többféle szolgáltatással várja a vendégeket.

  • Épületek, régiségek
    • Kopjafa a Körösladányi út mellett
    • Kopjafa Dévaványa határában, Gabonáspusztában, Vitéz Bilkei Lipcsey Márton őrgróf emlékére
    • Tőkerészi iskola és kút
    • Állomási "iskola"
    • Kossuth úti iskola
    • Hajós úti iskola és kút
    • Eötvös úti óvoda épülete
    • Református templom stílusa neoklasszicista
    • Katolikus templom műemlékjellegű épület, késő barokk, klasszicizáló stílusban
    • Parókia épülete, plébánia
    • Vágóhíd épülete
    • Jéggyár
    • Állomás - víztorony
    • Kéthalom - iskola
    • Szőnyegszövő
    • a régi malom épülete
    • Világháborús Hősök Emlékműve
    • Kádár Ferenc a Népművészet Mestere népművész szobra 2003.
  • Természeti értékek
    • Öreg tölgyek a vasútnál (Kisújszállási úton, állomással szemben)
    • Zrínyi utcai gesztenyefák
    • Kossuth utcai hársfák az iskola előtt
    • Polgármesteri Hivatal udvarán lévő fenyőfák a baglyokkal
    • Templomkertek
    • Szérüskert és Vágásszél közötti „bágergödrök” (szerkők költőhelye, a nádasban más vízimadarak)
    • Túréri-tó
    • Tókert-régészet
  • Turisztikai adottságok
    • Az Országos Kék Túra útvonala áthalad Dévaványán is
    • Dévaványai Termál- és Strandfürdő
    • Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény
    • Dévaványai Túzokrezervátum

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dévaványa díszpolgárai
    • U. Nagy László - nyugalmazott református lelkipásztor [1995]
    • Dr. Bereczki Imre - nyugalmazott régész, néprajzkutató [1995]
    • Dr. Pallaghy Sándor - nyugalmazott állatorvos [1996]
    • Seres István - nyugalmazott ÁFÉSZ elnök [posztumusz] [1996]
    • Dr. Pallaghy Sándorné - nyugalmazott könyvtárvezető [1997]
    • Nagy József - nyugalmazott termelőszövetkezeti elnök [1997]
    • Ugrai Sándorné - a Borostyánkert Szociális Otthon igazgatója [1998]
    • Vizéli József - nyugalmazott tanár [1998]
    • Epres József - nyugalmazott tanár [1999]
    • Mesterházy Jenő - nyugalmazott tanító [1999]
    • Dr. Gaál József - orvos [posztumusz] [2000]
    • Havancsák Ferenc - nyugalmazott ÁFÉSZ elnök [2000]
    • Manyák Lajos - nyugalmazott iskolaigazgató [2001]
    • Dr. Puskás György - háziorvos [2002]
    • Schwalm Gyula - nyugalmazott Művelődési Ház igazgató [2002]
  • A városban élő művészek, népi iparművészek
    • Kádár Ferenc – 1891-1983 - pásztorjuhász, kanász; Népművészet Mestere 1958., nádsíp, furulya, klarinét, tárogató, hegedű; fafaragó, festő; Lehel kürtje első megszólaltatója, ugyanis a jászberényi múzeumban az idős népzenész ezt is megszólaltatta. Korábban ez senkinek sem sikerült, mivel a becses történelmi ereklye megsérült. Kádár Ferenc a repedést kályha samottal és méhviasszal tömítette el, így kerülhetett annak hangja szalagra.
    • Nácsa János - (1908-1986) Földműves, a Népművészet Mestere (1978), Citerakészítő, citerás-énekes és híres vőfély. Külföldi szerepléseivel több országban bemutatta szülőhelye népi kultúráját. 1970-ben meghívást kapott a Röpülj páva népdalverseny margitszigeti gálaműsorába, ahol nagy sikerrel szerepelt. Tanítványai 1972-ben bejutottak a televízió KI MIT TUD elődöntőjébe.
    • Erdős Csaba - publicista, újságíró
    • Faragó Imre - festő
    • Giriczné Gyányi Mária - költő
    • Gyányi Mariann - író, költő
    • Hajdú Ildikó - fazekas, népművész
    • K. Nagy Imre - festő
    • Kovács Zsolt - festmények, rajzok
    • Kovács Gyuláné - pergelt torta
    • Kónya András - fémmegmunkálás, restaurálás, másolatkészítés, kertépítés, öntözőrendszerek
    • Ladányi Mihály - író, költő
    • Laskai Tibor - festő
    • Mályi Sándor - író, költő
    • Molnár Antal - festő
    • Papp Erzsébet - író, költő
    • Pappné Kulcsár Ilona - festő
    • Sándor László - festő
    • Simon Christopher Metcalfe - művész
    • Tóth Bálintné - kosárfonó
    • Tóth Auguszta- színművész
    • Tóth Róbert - bőrdíszműves
    • Vad Zsigmond - költő
    • Dr. Ágoston Sándor történész – tanár
    • Vitéz Bilkei Lipcsey Márton Őrgróf

Itt született[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt halt meg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1878-ban Maisner Juda rabbi.
  • 1902-ben Fischer Czvi rabbi.

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gaál József (szerk.): Dévaványa nagyközség története
  • Bereczki Imre: Hagyományos helynevek Dévaványa belterületén
  • Szügyi Dániel: A dévaványai református templom építése 1887-1891 (Sajtó alá rendezte: Bereczki Imre)
  • Nácsa László: AHOL ÉN SZÜLETTEM - Nácsa János népművész életét bemutató kötet
  • Ványai helyismereti füzetek (Kiadó: Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület)
    • Hajdú József: Sárgult lapok üzenete - Olvasókönyv Dévaványa történetéhez;
    • Szűcs Sándor: A ványai juhbehajtás és más históriák - Rajzok a régi Sárrét életéből;
    • Hajdú József: Dévaványa címere és pecsétje - Három és fél évszázad a pecsétek tükrében;
  • Dokumentumok Dévaványa történetéhez (Kiadó: Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület)
    • Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332-1523;
    • Benedek Gyula - Hajdú József: Dévaványai iratok 1548-1809;
  • Dr. Bereczki Imre gyűjteményéből került kiválogatásra."Dévaványa régen és ma - Fotóalbum, a Millenniumi év kiadványa"
  • Szarkáné Bíró Piroska: Épületek fadíszei öt sárréti településen
  • Nácsa László: Diákemlékek - A dévaványai gimnázium emlékkönyve
  • Dr. Ágoston Sándor: Dévaványai önkéntesek és honvédek az 1848-49-es szabadságharcban
  • Dr. Ágoston Sándor : Szarajevótól a trianoni békediktátumig * Román katonai megszállás Gyomán, Endrődön és Dévaványán 1919–1920
  • Kasza Sándor (főszerk.): MAGYARORSZÁG KISRÉGIÓI - Békés megye: Körös-Sárrét
  • Nácsa László: Téli Gazdasági Tanfolyam - A 100 éves Dévaványai Gazdasági Iskola és az ott tanuló parasztemberek emlékére
  • Tolnay Gábor: Föld - ember - törvény - Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében, 1895-1950 (Szerk.: Hajdú József - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei, 59.)
  • Nácsa László: Sárréti Tej - A szeghalom környéki települések által alapított vállalkozás története

Testvérvárosa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dévaványa évtizedek után új városvezetőt választott (magyar nyelven). nol.hu, 2013. november 11. (Hozzáférés: 2013. november 11.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Üdvözöljük kedves utasainkat! Az első megálló.... Vidéki Magyarország, 2014. május 17. (Hozzáférés: 2014. szeptember 3.)
  4. [www.devavanya.hu/?module=news&action=getfile&fid=180709 Rendezési tervet megalapozó településfejlesztési] (PDF). devavanya.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 6.)
  5. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  6. Ladányi Mihály Könyvtár (magyar nyelven) (PHP). devavanya.hu. Dévaványa Város Önkormányzata. (Hozzáférés: 2013. augusztus 6.)
  7. Könyvtártörténet évszámokban (magyar nyelven) (PHP). konyvtardevavanya.emagyarorszag.hu. Általános Művelődési Központ Ladányi Mihály Könyvtár. (Hozzáférés: 2013. augusztus 6.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban. Békés Megyei Levéltár, Gyula, 1986.
  • Hajdú József: Sárgult lapok üzenete - Olvasókönyv Dévaványa történetéhez (Ványai helyismereti füzetek 1.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 1996.
  • Hajdú József: Dévaványa címere és pecsétje - Három és fél évszázad a pecsétek tükrében (Ványai helyismereti füzetek 2.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 1998.
  • Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332-1523 (Dokumentumok Dévaványa történetéhez 1.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 2000.
  • Benedek Gyula - Hajdú József: Dévaványai iratok 1548-1809 (Dokumentumok Dévaványa történetéhez 2.) Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, Dévaványa, 2002.
  • Tolnay Gábor: Föld-Ember-Törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a 20. század első felében. (1895-1950) Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok igazgatósága, Szolnok, 2004.
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929.
  • Balogh István: A dévaványai zsidók története. (Kézirat) Bp., 2006-2007.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]