Észak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Északi irány egy iránytűn
(N - North, azaz „észak”, angolul)

Észak a négy fő égtáj egyike. Az észak kifejezés feltehetően az éjszaka szóból eredhet, ugyanis abból az irányból (legalábbis az északi félgömbön) soha nem süt a nap. [1]

Sarkpontok fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mágneses és a földmágneses sark a Föld forgása miatt nem esik egy pontba.

Csillagászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Naprendszerben északi iránynak tekintjük a Föld keringési síkjára merőleges irányt, ahonnan nézve a Föld az óramutató járásával ellentétes irányban kering. A fizikában és a csillagászatban ezt nevezik a pozitív forgási vagy keringési iránynak.
  • A szférikus csillagászatban az északi irány az északi égi pólus iránya, amelyet a Föld képzeletben meghosszabbított forgástengelye kijelöl az éggömbön.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ez a szakasz részben vagy egészben a North című angol Wikipédia-szócikk Etymology című fejezete ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Égtájak
  Észak  
Nyugat Kompass.svg Kelet
  Dél