Vésztő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vésztő
Veszto 02.jpg
Városháza
Vésztő címere
Vésztő címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Békés
Kistérség Szeghalomi
Jogállás város
Polgármester Molnár Sándor (VÉSZTŐÉRT Egyesület)[1]
Irányítószám 5530
Körzethívószám 66
Népesség
Teljes népesség 6992 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 55,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 125,70 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vésztő  (Magyarország)
Vésztő
Vésztő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 55′ 33″, k. h. 21° 15′ 51″Koordináták: é. sz. 46° 55′ 33″, k. h. 21° 15′ 51″
Vésztő  (Békés megye)
Vésztő
Vésztő
Pozíció Békés megye térképén

Vésztő város Békés megyében, a Szeghalomi kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vésztő a megye északi részén található, közigazgatási területének határa északon a megyehatárral is azonos Sebes-Körös. Vésztő fontos csomópontja a környékbeli vasúti mellékvonalaknak. Saját fűtőházzal rendelkezik.

Megközelíthetősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vésztőt a legkorábbi írásos emlék 1350-ben említi először Vejzetheu (Vejszető) néven. A szabályozatlan Sebes-Körös hatalmas kiterjedésű vízjárta elöntési területén található kiemelkedéseken települt meg itt az ember, s alkotott kisebb-nagyobb élőhelyeket. Megélhetési lehetőségeket kizárólag a halászat adta, az egyik halfogó eszköz neve volt a vejsze, amiből a település nevét származtatják. Ezen kívül egyéb tudományosan alá nem támasztott néveredet-elképzelések is léteznek: Víztő: a Sebes-Körös régi medrében vezető nagyobb ér csatlakozása a folyóba, Vesztő: a tatárjárás alkalmával az itt élők állítólag kaszákat helyeztek volna a folyó medrébe, amely megakadályozta a tatárokat az átkelésben, s számunkra volt vesztő(hely).

A török uralom alatt a település teljesen elnéptelenedett, s a Rákóczi-szabadságharc leverését követően, 1713-ban történt meg az újratelepítése a Bihar (ma Hajdú-Bihar) megyében lévő Bakonszegről. A betelepült lakosság megszervezi saját ellátását, vízimalmok létesülnek a Sebes-Körösön, munkába állnak a helyi kézművesek, iparosok. A lakosság többsége református, templomát 1782-83-ban építi fel, s 1825-ben bővíti. Vésztő 1871-ben nagyközségi státuszt kap, a vasúti közlekedés 1881-ben indul meg.

1925 karácsony estéjén a Sebes-Körös jeges árvize zúdul a község északi részére, elpusztítva mintegy ezer lakást és tanyát. A katasztrófa sújtotta községben Horthy Miklós kormányzó is látogatást tesz. 1927-ben épül az első villanytelep, 1928-ban fejeződik be az első járdásítás program.

Az élénk agrárszocialista mozgalom jelenlétét jelzi, hogy 1943 februárjában itt tartották meg az I. Országos Földmunkás Kongresszust. A német megszállás alól 1944. október 6-án szabadul fel és a Rábai-féle Vésztői Köztársaság 1944 decemberétől 1945. február végéig tartott. A második világháborút követő évtizedek történéseinek menete a megye legtöbb településéhez hasonlóan írható le, a gazdaság fejlődése, az infrastrukturális fejlesztések, a villanytelep, a víz-, gáz-, telefonhálózat kiépítéséig. Említésre érdemes, hogy 1982-ben fejeződtek be a Vésztő-Mágori ásatások, az átadás után a történelmi emlékhely egyre látogatottabbá és ismertebbé válik, ma igen jelentős idegenforgalmi központ, a népi írók szoborparkja, évenként megrendezésre kerülő Sárréti Piknik színhelye. Ez a terület Vésztő kialakulását jóval megelőzően is lakott volt, amire több, ásatásokkal alátámasztott bizonyíték van. A legfontosabb a mágori ikerhalom északi részében feltárt 6000 éves (neolitkor), s az azt követően egymásra települt emberi kultúrák maradványai. Az ikerhalom másikán a Vatához tartozó Csolt nemzetség létesített a 11–12. században monostort, amely feltárt, részben rekonstruált formában látható a Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhelyen. A település 2001. július 1-jén városi rangot kapott.[3]

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

Nevezetes vésztőiek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kiss Bálint (1772–1853) református lelkész, történész, pedagógus, az MTA tagja, a település szülötte.
  • Lakatos Menyhért (1926–2007) József Attila-díjas író, a település szülötte.
  • Láng Ida (1889–1944) regényíró, publicista, költő, a település szülötte.
  • Marton Lajos (1927–2012) vésztői születésű hidrogeológus.
  • Metykó Gyula (1907 – 1992) vésztői születésű festő, grafikus.
  • Pardi Anna (1945 –) költő, a település szülötte.
  • Hollósi Gábor (1935–2012) anatómus, tankönyvszerző, a település szülötte.
  • Sinka István (1897–1969) költő, író, 1920-ban telepedett le Vésztőn.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mágor-puszta.
  • Sinka István egykori lakóháza.
  • Kiállítóhely és képtár (kiállítások: A népi írók; Sinka István; Metykó Gyula).
  • Zsidó temető, kiemelkedő helyi történeti érték. Dr. Bán Edit orvosnő síremléke.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vésztő története, szerk.: Szabó Ferenc, Nagyközségi Tanács, Vésztő, 1982, ISBN 9630313405

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vésztő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Vésztő
  4. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vésztő témájú médiaállományokat.