Sarkad

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sarkad
Sarkad címere
Sarkad címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Békés
Járás Sarkadi
Kistérség Sarkadi
Jogállás város
Polgármester Dr. Mokán István[1]
Irányítószám 5720
Körzethívószám 66
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 10 009 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 81,72 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 125,57 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sarkad (Magyarország)
Sarkad
Sarkad
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 44′ 24″, k. h. 21° 22′ 41″Koordináták: é. sz. 46° 44′ 24″, k. h. 21° 22′ 41″
Sarkad (Békés megye)
Sarkad
Sarkad
Pozíció Békés megye térképén
Sarkad weboldala

Sarkad város Békés megyében, a Sarkadi járás központja.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét fekvése után kapta, mivel az 1950-es megyerendezésig Bihar vármegyéhez tartozott, s annak délnyugati sarkán feküdt. A Trianon előtt a Nagyszalontai járás része volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. A településtől keletre halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala.

Valószínű, hogy a letelepülő magyarok közül a Nyék és a Jenő törzsbeliek vették birtokba a környéket (erre mutatnak a környékbeli puszták nevei, Nyék-puszta, Jenő-puszta). Sarkad egykor mocsarakkal és nagy vizekkel volt körülvéve, ami jól védhetővé tette az ide épült egykori földvárat, majd az ide épült várat, ami a hagyomány szerint összeköttetésben állt a gyulai és peckes-dombi várral. Ma a Művelődési központ áll a helyén.

Sarkad első írásos említése egy apátsági levélben, 1108-ból való. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben is említik nevét.

A település első ismert birtokosának, Sarkadi Farkasnak a nevét csak a mohácsi vész utánról ismerjük, aki ekkor már a sarkadi várkastély uraként volt megnevezve. 1453-ban a székudvari Keczer család volt birtokosa. 1562-ben birtokosai a Cséffy és Vizessy családok voltak, akik királyi adománnyal kaptak itt részbirtokot. 16. században a Sarkadyak, ezek után sövényházi Móricz Márton, a Leel-Össyek, a Rhédeyek is birtokosok voltak itt.

1571 táján a törökök foglalták el, azonban Nyáry Pál váradi kapitány 1599-ben visszaszerezte. 1600-ban ismét török kézre került, de a magyarok újra visszafoglalták.

II. Rákóczi György - mint azt Nagyszalontával is tette - a török közeledtének hírére a községet és a várat elpusztította. Lakosai később azonban újból visszatelepedtek, és Sarkad újra felépült. A sarkadiak javait II. Rákóczi György fejedelem új adományokkal, több puszta és telek adományozásával gyarapította.

II. Ferdinánd új kiváltságokat és szabadalmakat adott Sarkadnak.

1707-ben a Rákóczi-szabadságharc alatt ismét hallatott magáról a település. Ekkor a császáriak ostromolták a várat, de eredménytelenül. 1711-ben azonban Lővenburgnak kapitulált, s ettől kezdve a kincstáré lett.

A nagy múltú település és vár emlékét Sarkad több régi helyneve is őrzi, amelyek az Adomány-, vagy Dézsen-vár, a Peczkes-vár, az Őrfészek, a Sáncz-dűlő, a Várdomb nevében máig is fennmaradtak.

Sarkadhoz tartoztak még Nyék, Nagy-Ősi, Kis-Ősi, Jenő, Fekete-ér, Herpa, Remeteház, Prépostháza, Hosszúsziget és Csáksziget puszták is.

Itt alakult meg az első termelőszövetkezet (TSZ) és az első kistérség is Magyarországon.

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város polgármesterei a rendszerváltás óta a következők voltak:

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a város lakosságának 94%-a magyar, 5%-a cigány és 1%-a egyéb (főleg német, román és szlovák) nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

A sarkadi zsidók története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az el­ső zsidók a 19. század elején érkeztek Gyulaváriból. A helyi földesúr, Almássy gróf hívta be őket birtokára, a kereskedelem fellendítése céljából. Ezért a helybéli zsidók fő­ként terménykereskedelemmel foglalkoztak, de voltak közöttük szatócsok, iparosok és gazdálko­dók is.

1807 körül létrehozták a zsidó temetőt, ahová áthozták a váriban eltemetett rokonaik földi maradványait is. A közösség 1840 körül hitközséget alapított, és akkor épült az imaház is. 1848-ban Schönfeld Mózest választották a közösség élére. 1853-ban Silberstein Salamon lett a rab­bi. A zsinagógát 1862-ben avatták fel. 1864-ben zsidó is­kola nyílt.

Az erősen asszimilációra hajló sarkadi zsidók részt vettek a kisváros politikai és művelődési életében. 1924-ben Grosz Manó lett a rabbi, aki a holokauszt áldozata lett. Javaslatára 1925-ben szeretetotthon létesült. Az 1941-es évben a 12633 fős összlakosságú Sarkadon 177 izraelita élt. Ugyanabban az év­ben a férfiakat behívták munkaszolgálatra. 1944 májusában kialakították a gettót, ahová minden zsidónak be kellett költöznie. Június 25-én a nagyváradi gettóból deportálták őket Auschwitzba.

A deportálást és a munkaszolgálatot csak néhányan élték túl. A túlélők a hitközséget új­jászervezték. A településen 1949-ben 33 zsidó élt. Egy részük később elköltözött. Az utolsó sarkadi zsidót, Tenczer órás mestert az 1970-es években temették el.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cukorgyártás

A cukorgyárat bezárták

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vonattal a MÁV 128-as számú Békéscsaba–Kötegyán–Vésztő–Püspökladány-vasútvonalán közelíthető meg. A vasútállomás a Sarkadi Cukorgyár vmh. és Kötegyán között található. A Kisállomás a József Szanatórium és Sarkad között található.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kastély
A Trianon-emlékmű
  • Református templom - A kilenc fiatornyos templom a hajdani, ősi egyház helyén áll, amely 1700 körül épült. 1866-ban leégett, de két évvel később újra felépítették.
  • Római katolikus templom - 1809-ben készült el, de 1899-ben lebontották és újraépítették.
  • Almásy-kastély
  • Márki Sándor Múzeum
  • Trianon-emlékmű, ami a „szíven szúrt országot” ábrázolja alatta egy kettétört címerrel.
  • 19. század elején alapított zsidó temető a Magyar utca végén, benne holokauszt-emlékmű (1948) és a Bleyer család kriptája.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született Kaáli Nagy Géza (1943), a Kaáli Intézetek megalapítója, a lombikbébiprogram atyja.
  • Itt született Képíró Sándor csendőr százados, jogász, az újvidéki razzia egyik résztvevője.
  • Itt született Kesztyűs Loránd (1915–1979) orvos, immunológus, az MTA tagja, a magyarországi immunológia úttörő jelentőségű alakja.
  • Itt született Kónya Sándor (Sándor Kónya) operaénekes (tenor) (1923. szeptember 23. – Ibiza, 2002. május 20.).[1]
  • Itt született Jakucs László (1926. január 21. – 2001. december 1.) geológus, a Béke-barlang felfedezője, kutatója Aggteleken, 1952-64 között az Aggteleki Barlang igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár (JATE).[2]
  • Itt született Jakucs Pál (1928. június 23. – 2000. október 17.) Széchenyi-díjas botanikus, ökológus, az MTA tagja (levelező 1976, rendes 1987).
  • Itt született (1932. október 17.) Kesztyűs Ferenc képzőművész.
  • Itt él Bende Róbert (1971) festő, keramikus,[4] polgármester[5]
  • Itt született Veress Ferenc (1830. december 3. - Középfalva, 1894. november 30.) történetíró, mérnök az emigráns Veress Sándor öccse, 1848–49-es honvéd tüzér-őrmester. Apja sarkadi református lelkész volt. Bátyja hivására Romániában telepedett le, ahol gazdatisztje lett Obrenovics Mihály szerb, majd a Stirbiei hercegnek, s 30 évi kintléte után tért vissza. Megvásárolta Bethlen Aurél grófnak, a neje után öröklött birtokát, híres gazda volt. Feriz álnév alatt sok érdekes tréfás szabadságharci visszaemlékezést közölt a Vasárnapi Ujságban. Életrajza a kolozsvári 1848–49-es Történelmi Lapok 1892. évf. 24. számában jelent meg.
  • Itt született Balázs István 1943-2014, a sarkadi kendergyár igazgatója.

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A 2014-es választás eredményei. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  4. Bende Róbert: Benda Róbert festő, keramikus (magyar nyelven). Bende Róbert. (Hozzáférés: 2010. október 6.)
  5. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) boleny nevű ref-eknek
  • Biharvármegyei helyi munkatársak: Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai VI: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.  
  • A sarkadi zsidók emlékkönyve. Sarkad, 1926

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]