Márki Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Márky Sándor (labdarúgó).
Márki Sándor
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Életrajzi adatok
Született1853. március 27.
Kétegyháza
Elhunyt1925. július 1. (72 évesen)
Gödöllő
Ismeretes minttörténetíró
Nemzetiségmagyar
Pályafutása
Szakterülettörténettudomány
Jelentős munkái• A modern Magyarország
• II. Rákóczi Ferenc I–III. kötet
A Wikimédia Commons tartalmaz Márki Sándor témájú médiaállományokat.

Márki Sándor (Kétegyháza, 1853. március 27. – Gödöllő, 1925. július 1.)[1] történetíró, történész, egyetemi tanár, az MTA tagja (levelező: 1892, rendes: 1912). Márki István öccse.

Kutatási területe: magyar és egyetemes középkor és újkor, történeti segédtudományok, forrásismeret, hazai parasztmozgalmak és szabadságharcok, Bihar és Arad vármegyék történelme, történeti földrajz.

Élete[szerkesztés]

Szülei Márki János és Zay Julianna.[1] 1855-től Sarkadon nevelkedett, az elemi iskolába is ott járt és Nagyváradon egy évig; 1864-től 1869-ig pedig az ottani prémontréi gimnáziumban tanult. 1869. május 12-én a különben példás magaviseletű jeles tanuló un. consilium abeundit (eltanácsolást) kapott, mivel a Repkény c. ifjúsági lapban élesen bírálta az iskolai törvényeket[2] ill. magát "történésznek" aposztrofálva fiktív álnéven ismeretterjesztő újságcikkeket adott szerkesztőségeknek. (Erről az esetről a Magyar Ujság és a Nagyváradi Lapok bőven megemlékezett.) Különben már 14 éves korában megírta Biharmegye rövid történetét és a lapokban közölgetett egyet-mást barátja, Bölöni Sándor levéltárából és Kresznerits Ferenc levelezéseiből. 1867-től 1871-ig a Méh című írott lapot szerkesztette. 1874–75-ben szerkesztette az Irodalmi Értesítő c. szaklapot.

Középiskolai tanulmányait 1869-től 1871-ig Pozsonyban a királyi gimnáziumban, 1871-től 1872-ig a pesti kegyesrendieknél fejezte be, 1872-től 1875-ig a budapesti egyetemen a bölcseleti karon járt és élénk részt vett az ifjúsági életben; titkára, majd alelnöke volt az egyetemi körnek, elnöke a „bölcseletsegélyző egyesületnek” és alelnöke a tudományos és műegyetemi körnek. 1875-76-ban mint egyéves önkéntes tanított a gyakorló gimnáziumban; középiskolai tanári oklevelet nyert 1876-ban.

1876 őszén tiszti vizsgálatot tett (melynek alapján 1877. július 25-én császári és királyi tartalékos, 1882. december 3-án sz. áll. honvédhadnagy s végre magyar királyi népfelkelő parancsőrtiszt lett). 1877. július 14-én rendes tanárnak nevezték ki az aradi főreáliskolához. 1878-ban doktorátust tett. Aradon ő volt éveken át az Orczy- és Vásárhelyi-könyvtárak őre, s 1881. december 15-én őt választotta titkárává az akkor alakult Kölcsey Egyesület, melynek utóbb alelnöke, 1886-ban tiszteletbeli tagja lett. 1886. szeptember 7-én a budapesti VII. kerületi gimnáziumhoz tétetett át; 1888. január 26-án egyetemi magántanár lett s 1892. június 30-án az egyetemes történelem rendes tanárává nevezték ki a kolozsvári egyetemre, melynek 1896-97-ben bölcseletkari dékánja, 1914-15-ben pedig a rektora volt, a mensa academicának kezdettől fogva alelnöke. 1888 óta választmányi tagja volt a történelmi társulatnak, 1892-től pedig tagja az országos tanárvizsgáló bizottságnak; ugyanazon év május 5-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta. A Magyar Földrajzi Társulatnak alapításától fogva (1872) rendes, később választmányi, 1893-ban levelező, 1896-ban tiszteletbeli tagja. 1888-ban a Szent István Társulat irodalmi és tudományos szakosztálya és az archeológiai társaság választmánya választotta taggá. Rövidebb időszakokban tanulmányutakat tett nyugat-európai országokban: Németország és Csehország (1886), Franciaország és Anglia (1889).

Részt vett 1891. szeptember 26-án a budapesti turista-társaság alapításában; elnöke volt a középiskolai tanáregyesület kolozsvári körének, az Erdélyi Múzeum-Egyesület I. szakosztályának alelnöke, tagja a pedagógiai és az erdélyi irodalmi társaságnak, tiszteleti tagja a Hunyad megyei tört. és rég. társaságnak, a kolozsvári egyetemi körnek és a bölcseletsegélyező egyesületnek. Mint előadó vett részt 1885-ben az országos, 1899-ben a cividalei olasz és 1900-ban a párizsi nemzetközi történelmi kongresszuson. Arad vármegye 1885-ben és a kolozsvári egyetem 1895-ben megbízta a története megírásával. 1896-ban Kolozsvár város tiszteletbeli tanácsosa lett és mint ilyen tartotta az emlékbeszédet a város ezredévi (1896) és unióünnepén (1898). Mint tanár majdnem minden évben nagyobb utazásokat tett a hazában vagy külföldön.

Kiváló előadó hírében állott, diákjai tisztelték és szerették. 1906-ban, pedagógus pályájának harmincadik évfordulója alkalmából jubileumi oklevelet szerkesztettek és nyújtottak át számára. Felesége Spilka Julianna volt.[1]

Az első világháború után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Budapestre, majd Szegedre költözött, Márki Sándor 1921-től haláláig a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Középkori Történeti Intézetének vezetője volt. Értékes hagyatékának jelentős részét a SZTE egyetemi könyvtár kézirattára őrzi.

Naplói 1873-1925[szerkesztés]

Kéziratban maradt és hatalmas terjedelmű, szokatlanul részletes és informatív naplóit Erdész Ádám rendezi sajtó alá sorban, 2015-től kezdődően, az MNL Békés Megyei Levéltár kiadásában. Az 1873 és 1925 közt szinte folyamatosan vezetett naplók a dualizmuskori világról általában véve, de a magyar értelmiségi és tudós sorsról különösen kiváló forrásnak számítanak: így pl. a tudományos közéletről, a kolozsvári egyetem működéséről, vagy a történész műhelytitkairól és kapcsolati hálójáról is rendkívül adatgazdagok. Mindemellett felfedik a dualizmuskori tudományos könyvkiadás, a hírlap- és folyóirat kiadók és szerkesztőségek működésének apró részleteit is, bemutatják a különböző oktatási intézmények és tudományos testületek működését, s ezeken túl is, általában véve is hatalmas művelődéstörténeti és mentalitástörténeti beccsel bírnak, akár a 19. század végi és 20. század elei mindennapi élet vonatkozásában is..[3]

A 200 ív méretű naplósorozat külön része - az Apor Péter 1736-os neves művére utaló - Metamorphosis Transsylvaniae címet viselő iratkötet (ez magában mintegy 1850 kéziratos oldal), amelyet eleve egy, az Trianont követő hatalomváltás történetét feldolgozó majdani kötet forrásanyagának szánt Márki. Az 1918. októberétől 1921 végéig sorjázó, dokumentumokkal kiegészített terjedelmes bejegyzésekben a történész nagy figyelmet szentelt az egyetem sorsának, így a napló ezen része hiteles és gazdag krónikáját adja az 1872-ben alapított magyar egyetem felszámolásának és románná válásának.[4]

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Márki Sándor kitüntetése tanítványai által, Kolozsvár, 1906
  • A Fekete-Körös és vidéke. (Nagyvárad, 1877) 146 p.
  • Sarkad története (Budapest, 1877) REAL-EOD
  • A Fekete-Kőrös és vidéke; Hügel Ny., Nagyvárad, 1877
  • Az oroszok hazánk történetében; Hügel Ny., Nagyvárad, 1877
  • Bihari román írók; Hollósy, Nagyvárad, 1880
  • Dósa György és forradalma; Ráth, Bp., 1883
  • Magyar Pantheon. A magyar történelem, művészet és irodalom 150 kimagasló alakja, képekben és rövid életrajzokban; Stampfel, Pozsony–Bp., 1884
  • Mária, Magyarország királynéja, 1370–1395. (Budapest, 1885) REAL-EOD
  • Dósa György és forradalma (Arad, 1883)[5]
  • Arad vármegye és Arad szabad királyi város története (I–II. Arad, 1892–1895)[6] REAL-EOD
  • Arad vármegye és Arad szab. kir. város néprajzi leírása (Arad, 1892) REAL-EOD
  • Pero lázadása[7] (Arad, 1893) REAL-EOD
  • A francia forradalom története. 1789–1799; s.n., Kolozsvár, 1895
  • A kolozsvári m. kir. Ferencz-József-Tudományegyetem története és statisztikája. Pisztory Mórral. (Kolozsvár, 1896)
  • A magyar térképírás múltja és jelene (Földrajzi Közlemény, 1896)
  • Európa a magyarok honfoglalása idejében; Magyar Földrajzi Társaság, Bp., 1897
  • Az 1848–49-évi szabadságharc története (Budapest, 1898)
  • A modern Magyarország (1848-1896) (Budapest, 1898) (Beksics Gusztávval) REAL-EOD
  • Erzsébet Magyarország királynéja (1867-1898), (Budapest, 1899) REAL-EOD
  • A longobárdok hazánkban (Kolozsvár, 1899) REAL-EOD
  • A középkor főbb krónikásai : a magyarok honfoglalása koráig (Budapest, 1900) REAL-EOD
  • Mátyás király emlékkönyv : kolozsvári szobrának leleplezése alkalmára, Szerk. (Budapest, 1902) REAL-EOD
  • II. Rákóczi Ferenc. I-III. köt. (Budapest, 1907–1910)[1]
  • Az ó- és középkor története (I–II. Budapest, 1910) REAL-EOD
  • Az újkor és legújabb kor története (Budapest, 1910) REAL-EOD
  • Nagy Péter cár és II. Rákóczi F. szövetsége (Budapest, 1913) REAL-EOD
  • Dósa György. (Budapest, 1913) archive.org MEK
  • Magyar középkor (Budapest, 1914)
  • Történet és történetírás (Budapest, 1914) archive.org
  • Horváth Mihály (1809–1878). (Budapest, 1917) REAL-EOD
  • Római itineráriumok Magyarországról (Földrajzi Közlemény, 1926)
  • Gróf Gyulai Ferenc naplója, (másolta Márki Sándor), (Budapest, 1928) REAL-EOD
  • Márki Sándor naplói; sajtó alá rend., szerk. Erdész Ádám; MNL Békés Megyei Levéltára, Gyula, 2015–
    • 1. 1873–1892; 2015
    • 2. 1893–1903; 2018
    • 3. 1904–1914; 2021
    • 4. 1915-1919; 2023

Társasági tagság[szerkesztés]

Sírja Gödöllőn

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921–1995 (1996). I. köt. Szeged, Mészáros Rezső. Márki Sándor lásd 160–161. p.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Márki_Sándor&oldid=26597794”