Márki Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Márki Sándor
Márki Sándor arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Márki Sándor arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Született 1853. március 27.
Kétegyháza
Elhunyt 1925. július 1. (72 évesen)
Gödöllő
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történetíró,
egyetemi tanár,
akadémikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Márki Sándor témájú médiaállományokat.

Márki Sándor (Kétegyháza, 1853. március 27.Gödöllő, 1925. július 1.) történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja (levelező: 1892, rendes: 1912). Márki István öccse.

Kutatási területe: hazai parasztmozgalmak és szabadságharcok, Bihar és Arad vármegyék történelme, földrajz.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1855-től Sarkadon nevelkedett, az elemi iskolába is ott járt és Nagyváradon egy évig; 1864-től 1869-ig pedig az ottani prémontréi gimnáziumban tanult. 1869. május 12-én a különben példás magaviseletű jeles tanuló consilium abeundit kapott, mivel a Repékény c. ifjúsági lapban élesen bírálta az iskolai törvényeket. Erről az esetről a Magyar Ujság és a Nagyváradi Lapok bőven megemlékezett. Különben már 14 éves korában megírta Biharmegye rövid történetét és a lapokban közölgetett egyet-mást barátja, Bölöni Sándor levéltárából és Kresznerits Ferenc levelezéseiből. 1867-től 1871-ig Méh c. írott lapot szerkesztett.

Középiskolai tanulmányait 1869-től 1871-ig Pozsonyban a királyi gimnáziumban, 1871-től 1872-ig a pesti kegyesrendieknél fejezte be, 1872-től 1875-ig a budapesti egyetemen a bölcseleti karon járt és élénk részt vett az ifjúsági életben; titkára, majd alelnöke volt az egyetemi körnek, elnöke e bölcseletsegélyző egyesületnek és alelnöke a tudományos és műegyetemi körnek. 1875-76-ban mint egyéves önkéntes tanított a gyakorló gimnáziumban; középiskolai tanári oklevelet nyert 1876-ban.

1876 őszén tiszti vizsgálatot tett (melynek alapján 1877. július 25-én császári és királyi tartalékos, 1882. december 3-án sz. áll. honvédhadnagy s végre magyar királyi népfelkelő parancsőrtiszt lett). 1877. július 14-én rendes tanárnak nevezték ki az aradi főreáliskolához. 1878-ban doktorátust tett. Aradon ő volt éveken át az Orczy- és Vásárhelyi-könyvtárak őre, s 1881. december 15-én őt választotta titkárává az akkor alakult Kölcsey-egyesület, melynek utóbb alelnöke, 1886-ban tiszteletbeli tagja lett. 1886. szeptember 7-én a budapesti VII. kerületi gimnáziumhoz tétetett át; 1888. január 26-án egyetemi magántanár lett s 1892. június 30-án az egyetemes történelem rendes tanárává nevezték ki a kolozsvári egyetemre, melynek 1896-97-ben bölcseletkari dékánja, 1914-15-ben pedig a rektora volt, a mensa academicának kezdettől fogva alelnöke. 1888 óta választmányi tagja volt a történelmi társulatnak, 1892-től pedig tagja az országos tanárvizsgáló bizottságnak; ugyanazon év május 5-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta. A Magyar Földrajzi Társulatnak alapításától fogva (1872) rendes, később választmányi, 1893-ban levelező, 1896-ban tiszteletbeli tagja. 1888-ban a Szent István Társulat irodalmi és tudományos szakosztálya és az archeológiai társaság választmánya választotta taggá. Rövidebb időszakokban tanulmányutakat tett nyugat-európai országokban: Németország és Csehország (1886), Franciaország és Anglia (1889).

Részt vett 1891. szeptember 26-án a budapesti turista-társaság alapításában; elnöke a középiskolai tanáregyesület kolozsvári körének, az erdélyi múzeum I. szakosztályának alelnöke, tagja a pedagógiai és az erdélyi irodalmi társaságnak, tiszteleti tagja a Hunyad megyei tört. és rég. társaságnak, a kolozsvári egyetemi körnek és a bölcseletsegélyező egyesületnek. Mint előadó vett részt 1885-ben az országos, 1899-ben a vicidalei olasz és 1900-ban a párizsi nemzetközi történelmi kongresszuson. Arad vármegye 1885-ben és a kolozsvári egyetem 1895-ben megbízta a története megírásával. 1896-ban Kolozsvár város tiszteletbeli tanácsosa lett és mint ilyen tartotta az emlékbeszédet a város ezredévi (1896) és unióünnepén (1898). Mint tanár majdnem minden évben nagyobb utazásokat tett a hazában vagy külföldön.

Kiváló előadó hírében állott, diákjai tisztelték és szerették. 1906-ban, pedagógus pályájának harmincadik évfordulója alkalmából jubileumi oklevelet szerkesztettek és nyújtottak át számára; ez a legnagyobb kitüntetés, amelyben egy tanár részesülhet.

Az első világháború után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Budapestre, majd Szegedre költözött, Márki Sándor 1921-től haláláig a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Középkori Történeti Intézetének vezetője volt. Értékes hagyatékát a SZTE Egyetemi Könyvtár kézirattára őrzi.

187475-ben szerkesztette az Irodalmi Értesítő c. szaklapot. Számos tanulmánya, cikke, népszerűsítő írása nyomtatásban is megjelent.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Márki Sándor kitüntetése tanítványai által, Kolozsvár,1906

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Történelmi Társaság (választmányi tag)
  • Földrajzi Társaság
  • Erdélyi Múzeum-Egyesület
  • Társadalomtudományi Társulat
  • Pedagógiai Társaság
  • Kemény Zsigmond Társaság
  • Dugonics Társaság
  • Mikes Kelemen Társaság

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2. kiad.: Budapest, 1886.
  2. Elkészült a digitalizált változata. További információk itt: Nagy István: Aradvármegye és Arad szabad királyi város Monográfiája
  3. Akadémiai székfoglaló

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921–1995 (1996). I. köt. Szeged, Mészáros Rezső. Márki Sándor lásd 160–161. p.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]