Márki Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Márki Sándor
Sándor Márki (1853-1925) historiographer.jpg
Márki Sándor arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Született 1853. március 27.
Kétegyháza
Elhunyt 1925. július 1. (72 évesen)
Gödöllő
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történetíró,
egyetemi tanár,
akadémikus

Márki Sándor (Kétegyháza, 1853. március 27.Gödöllő, 1925. július 1.) történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja (levelező: 1892, rendes: 1912). Márki István öccse.

Kutatási területe: hazai parasztmozgalmak és szabadságharcok, Bihar és Arad vármegyék történelme, földrajz.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1855-től Sarkadon nevelkedett, az elemi iskolába is ott járt és Nagyváradon egy évig; 1864-tól 1869-ig pedig az ottani prémontréi gimnáziumban tanult. 1869. május 12-én a különben példás magaviseletű jeles tanuló consilium abeundit kapott, mivel a Repékény c. ifjúsági lapban élesen birálta az iskolai törvényeket. Erről az esetről a Magyar Ujság és a Nagyváradi Lapok bőven megemlékezett. Különben már 14 éves korában megírta Biharmegye rövid történetét és a lapokban közölgetett egyet-mást barátja Bölöni Sándor levéltárából és Kresznerits Ferenc levelezéseiből. 1867-től 1871-ig Méh c. írott lapot szerkesztett.

Középiskolai tanulmányait 1869-től 1871-ig Pozsonyban a királyi gimnáziumban, 1871-től 1872-ig a pesti kegyesrendieknél fejezte be, 1872-től 1875-ig a budapesti egyetemen a bölcseleti karon járt és élénk részt vett az ifjúsági életben; titkára, majd alelnöke volt az egyetemi körnek, elnöke e bölcseletsegélyző-egyesületnek és alelnöke a tudományos- és műegyetemi körnek. 1875-76-ban mint egyéves önkéntes tanított a gyakorló gimnáziumban, Középiskolai tanári oklevelet nyert 1876-ban.

1876 őszén tiszti vizsgálatot tett (melynek alapján 1877. július 25-én császári és királyi tartalékos, 1882. december 3-án sz. áll. honvédhadnagy s végre magyar királyi népfelkelő parancsőrtiszt lett). 1877. július 14-én rendes tanárnak nevezték ki az aradi főreáliskolához. 1878-ban doktorátust tett. Aradon ő volt éveken át az Orczy- és Vásárhelyi-könyvtárak őre, s 1881. december 15-én őt választotta titkárává az akkor alakult Kölcsey-egyesület, melynek utóbb alelnöke, 1886-ban tiszteletbeli tagja lett. 1886. szeptember 7-én a budapesti VII. kerületi gimnáziumhoz tétetett át; 1888. január 26-án egyetemi magántanár lett s 1892. június 30-án az egyetemes történelem rendes tanárává nevezték ki a kolozsvári egyetemre, melynek 1896-97-ben bölcseletkari dékánja, 1914-15-ben pedig a rektora olt, a mensa academicának kezdettől fogva alelnöke. 1888-tól óta választmányi tagja volt a történelmi társulatnak, 1892-től pedig tagja az országos tanárvizsgáló bizottságnak; ugyanazon év május 5-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta. A Magyar Földrajzi Társulatnak alapításától fogva (1872) rendes, később választmányi, 1893-ban levelező, 1896-ban tiszteletbeli tagja. 1888-ban a Szent István Társulat irodalmi és tudományos szakosztálya és az archeológiai társaság választmánya választotta taggá. Rövidebb időszakokban tanulmányutakat tett nyugat-európai országokban: Németország és Csehország (1886), Franciaország és Anglia (1889).

Részt vett 1891. szeptember 26-án a budapesti turista-társaság alapításában; elnöke a középiskolai tanáregyesület kolozsvári körének, az erdélyi múzeum I. szakosztályának alelnöke, tagja a pedagógiai és az erdélyi irodalmi társaságnak, tiszteleti tagja a Hunyad megyei tört. és rég. társaságnak, a kolozsvári egyetemi körnek és a bölcseletsegélyező egyesületnek. Mint előadó vett részt 1885-ben az országos, 1899-ben a vicidalei olasz és 1900-ban a párizsi nemzetközi történelmi kongresszuson. Arad vármegye 1885-ben és a kolozsvári egyetem 1895-ben megbízta a története megírásával. 1896-ban Kolozsvár város tiszteletbeli tanácsosa lett és mint ilyen tartotta az emlékbeszédet a város ezredévi (1896) és unióünnepén (1898). Mint tanár, majdnem minden évben nagyobb utazásokat tett a hazában vagy külföldön.

Kiváló előadó hírében állott, diákjai tisztelték és szerették. 1906-ban, pedagógus pályájának harmincadik évfordulója alkalmából jubileumi oklevelet szerkesztettek és nyújtották át számára, ez a legnagyobb kitüntetés, amelyben egy tanár részesülhet.

Az első világháború után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Budapestre, majd Szegedre költözött, Márki Sándor 1921-től haláláig a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Középkori Történeti Intézetének vezetője volt. Értékes hagyatékát a SZTE Egyetemi Könyvtár kézirattára őrzi.

187475-ben szerkesztette az Irodalmi Értesítő c. szaklapot. Számos tanulmánya, cikke, népszerűsítő írása nyomtatásban is megjelent.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Márki Sándor kitüntetése tanítványai által, Kolozsvár,1906

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Történelmi Társaság (választmányi tag)
  • Földrajzi Társaság
  • Erdélyi Múzeum-Egyesület
  • Társadalomtudományi Társulat
  • Pedagógiai Társaság
  • Kemény Zsigmond Társaság
  • Dugonics Társaság
  • Mikes Kelemen Társaság

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2. kiad.: Budapest, 1886.
  2. Elkészült a digitalizált változata. További információk itt: http://nagyistvan.pecska.ro/?p=1963
  3. Akadémiai székfoglaló

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Márki Sándor témájú médiaállományokat.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921–1995 (1996). I. köt. Szeged, Mészáros Rezső. Márki Sándor lásd 160–161. p.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]