Képíró Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Képíró Sándor
Sandor Kepiro.jpg
Képíró Sándor csendőr századosi uniformisban
Született 1914. február 18.
magyar 1867-1918 Sarkad
Elhunyt 2011. szeptember 3. (97 évesen)
magyar Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása Csendőrtiszt, jogász

Képíró Sándor (Sarkad, 1914. február 18.Budapest, 2011. szeptember 3.[1]) magyar csendőr százados, jogász. A második világháború után Argentínában telepedett le, 1996-tól újra Magyarországon élt. Az újvidéki razziában való részvétele miatt háborús bűnökkel vádolták meg.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képíró Sándor életének nagy része csupán 2007-ben született önéletrajzából ismert.

Alapfokú tanulmányait Sarkadon végezte, középiskolába Mezőtúron, majd Békéscsabán járt, a békéscsabai evangélikus gimnáziumban érettségizett. 1932 és 1933. október 1. között a nyíregyházai 6. tüzérosztálynál szolgált, ahonnan 1933. október 1-jén mint hadapród tűzmester szerelt le.

1933-ban beiratkozott a szegedi Ferenc József Egyetem Jogi Karára és 1937 májusában államtudományi doktorrá avatták. 1937 őszén beiratkozott a budapesti Kereskedelmi Akadémiára, ahol kereskedelmi átképző tanfolyamon vett részt. 1938 májusában felvették a Magyar Általános Hitelbankba.

Ezután a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia csendőrtiszti tanfolyamára jelentkezett, amit 1939 és 1940 között végzett el. 1940. július 9-én hadnaggyá avatták. Ezt követően a csendőrség szolnoki szárnyához került szárnyparancsnok-helyettesnek, majd Orosházára helyezték.

1941 májusában főhadnagy lett, majd decemberben áthelyezték a makói csendőriskolába oktatótisztnek.

1942. január 21-23-án részt vett az újvidéki razziában.

Horthy Miklós kormányzó 1943 elején századossá léptette elő, majd Tóth Józsefet, az újvidéki járőrvezető iskola parancsnokát helyettesítette annak távollétében. 1943 decemberében a Vezérkari Főnökség Szegedre idézte, előzetes kihallgatásra az újvidéki események kapcsán. Ezt követően egészen 1944. június 1-ig eljárás folyt ellene. 10 évi börtönre ítélték, de a büntetést nem kellett letöltenie, és hamarosan visszahelyezték tisztségébe.

Később Kolozsvárra helyezték, majd augusztus 1-jétől Miskolcra, ahol a csendőrkiképző iskola parancsnoka lett.

Miután az iskolát Németországba vezényelték, ő ott maradt egységével Miskolc védelmére. 1944. december 2-án a harcoló magyar és német alakulatok tagjai közül az egyik utolsóként hagyta el a várost. Ezután az előrenyomuló Vörös Hadsereg elől a Német Birodalom területére (Ausztriába) menekült, a később a nyugati szövetségesek által megszállt területre, így kerülte el a háború vége után a szovjet fogságba esést.[2]

A háború után Linzbe került, ahol beállt mezőgazdasági munkásnak. Később Linzben a tolató-pályaudvaron vasutat épített, ahol egy magyar vasútépítő egységhez került. Innen átment Tirolba, ahol feliratkozott az Argentin Katolikus Egyház listájára és 1948. augusztus 1-jén Buenos Airesbe emigrált. Távollétében a magyar népbíróság 14 év börtönre ítélte. Buenos Airesben egy textilgyárban kapott munkát, megtanult szőni. 1950-ben megnősült, majd elvált, született két gyereke.

A rendszerváltás után, 1996-ban hazajött, Budapesten telepedett le.

2011. szeptember 3-án érte a halál egy budapesti kórházban, szülővárosában, Sarkadon helyezték végső nyugalomra református szertartás keretében 2011. szeptember 24-én.[3]

Halála után, posztumusz tüntették ki az 1956-os forradalomhoz való viszonyulásáért és a magyarságért végzett munkájáért.[4]

Szerepe az újvidéki razziában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képíró az önéletrajzában megemlíti, hogy 1942. január 21. és 23. között részt vett a később hideg napok néven emlegetett újvidéki razziában. Az előző évben Magyarország által visszafoglalt délvidéki területek déli és keleti részén, valamint Újvidéken több partizántámadás érte a magyar katonai, csendőr és rendőri egységeket. Erre válaszul a hadvezetés razziát rendelt el, ami önkényeskedésekbe, kivégzésekbe torkollott. A partizánok után kutatva a magyar szervek és egységek több mint 3000, főként szerb és zsidó polgári személyt gyilkoltak meg.

Képíró konkrét működése, szerepe az eseményekben máig tisztázatlan. 1943 végétől bírósági eljárás folyt a vérengzés miatt, amelynek végén több katona- és csendőrtiszttel együtt Képírót is elítélték, de a tíz év börtönbüntetéséből semmit sem kellett letöltenie, és 1944. június 1-jétől ismét csendőrtisztként szolgálhatott.

Később a népbírósági vádirat szerint saját kezűleg is gyilkolt, ő maga ezt azonban mindvégig tagadta a bírósági tárgyalások alatt. A korszakkal foglalkozó Ungváry Krisztián történész szerint Képírót legfeljebb azzal lehet vádolni, hogy nem ellenőrizte kellőképpen beosztottai munkáját.[5]

Újabb büntetőeljárás 2011-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006-ban az egykori tengelyhatalmak zsidók ellen elkövetett háborús bűnök felelősei után kutató Simon Wiesenthal Központ – amelynek listáján a harmadik helyen állt – tudomást szerzett Képíró Sándor tartózkodási helyéről és feljelentést tett a magyar igazságszolgáltatásnál, hogy elítéljék mint háborús bűnöst. Ennek érdekében 2007-ben még a központ vezetője, Efraim Zuroff is Budapestre utazott és Képíró lakásához is elment.[6] Feljelentése nyomán a Nyomozó Ügyészség eljárást indított.[7] 2010-ben Képíró beperelte Zuroffot becsületsértésért, a vádat azonban a bíró bűncselekmény hiányában ejtette.[8][9]

2011 májusában nagy médiaérdeklődés mellett kezdődött meg pere a Fővárosi Bíróságon, védelmét Zétényi Zsolt látta el.[10] A bíróság július 18-án nem jogerősen felmentette őt a megfelelő bizonyítékok hiányában.[11] A felmentés hírére több külföldi közéleti szereplő nemtetszésének adott hangot. Boris Tadić, Szerbia államfője szerint az ítélet tartósan megterhelheti a szerb–magyar kapcsolatokat.[12] Július 25-én több szerbiai városban is tüntetésekre került sor Képíró felmentése ellen.[13] Ugyanakkor Karsai László történész véleménye szerint a Simon Wiesenthal Központ vádjai bizonyíthatatlanok, mert az 1942–44-es magyar katonai bírósági vizsgálat dokumentumai hiányoznak, és a szerb hatóságok sem szolgáltattak terhelő adatokat Képíró ellen.[14] 2011. szeptember 3-án meghalt, így az ellene folyó büntetőeljárást a hatályos büntető eljárásjogi szabályok értelmében megszüntették.[15] A Simon Wiesenthal Központ csalódását fejezte ki halála miatt, mivel így nem kerülhetett sor a másodfokú tárgyalásra és az általuk remélt elítélésére.[16] Efraim Zuroff, a központ vezetője Facebook oldalán úgy nyilatkozott: egyetlen vigaszuk az, hogy a per negatívan befolyásolta Képíró egészségi állapotát.[17][18][19]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Meghalt Képíró Sándor. Index.hu, 2011. szeptember 3. (Hozzáférés: 2011. szeptember 3.)
  2. Képíró Sándor önéletrajza
  3. Eltemették Képíró Sándort, BEOL.hu, 2011. szeptember 24.
  4. Szélsőjobbosok is kaptak 56-os kitüntetést, Index.hu, 2011, október 17.
  5. Bizonyítékok nélkül vádolták meg Képíró Sándor egykori csendőrt, Magyar Nemzet Online, 2007. február 14.
  6. Fordulat Képíró-ügyben, Hetek, XI. évfolyam, 13. szám, 2007. március 30.
  7. http://mti.hu/cikk/344551/
  8. http://hvg.hu/itthon/20101216_simon_wiesenthal_kozpont
  9. http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/itthon/az-elso-foku-itelet-szerint-efraim-zuroff-nem-ragalmazott.html
  10. Sárga csillaggal várták Képíró Sándort, Index.hu, 2011. május 5.
  11. Miklósi Gábor: Felmentették Képíró Sándort. index.hu, 2011. július 18. (Hozzáférés: 2011. július 18.)
  12. „Beta”: Tadićot megdöbbentette Képíró felmentése. magyarszo.com, 2011. július 22. (Hozzáférés: 2011. július 22.)
  13. http://www.hirtv.hu/kulfold/?article_hid=389433
  14. MTI: Felmentették Képíró Sándort. Index.hu, 2011. július 18. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)
  15. A vádlott halála miatt megszüntetik a Képíró Sándor elleni büntetőpert. Múlt-kor, 2011. szeptember 5. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)
  16. A Simon Wiesenthal Központ csalódott Képíró Sándor halála miatt. InfoRádió, 2011. szeptember 4. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.)
  17. Zuroff Facebook oldala. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)
  18. Van még lejjebb? Zuroff büszke rá, hogy tönkretette Képírót. Barikád.hu, 2011. szeptember 6. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)
  19. MTI: Zuroff: kis győzelem Képíró halála. Fmh.hu, 2011. szeptember 6. (Hozzáférés: 2011. október 9.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Képíró Sándor témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]