Tenke
| Tenke (Tinca) | |
 |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Bihar |
| Rang | község |
| Beosztott falvak | Bélfenyér, Feketegyörös, Körösmart, Tenkegörbed |
| Polgármester | Teodor Coste (2008) |
| Irányítószám | 417595 |
| Népesség | |
| Népesség | 4222 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 7446 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 877 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 130 m |
| Terület | 141,99 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Tenke
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 46′, k. h. 21° 57′ | |
| Tenke weboldala | |
Tenke (románul Tinca) község Romániában, Bihar megyében. Nagyváradtól 40 km-re délre, a magyar határ közelében, a Fekete-Körös mellett található.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
1875-ben megalakult az Ipartestületet, mely a századfordulón székházat is kapott. Vasútállomását 1899-ben avatták fel.
1899. november 5-én, harmadikként Erdélyben, de jóval hamarabb, mint a szomszédos Szalontán, mellszobrot állítottak a „nemzet atyjának”. A bronzból készült mellszobor, amely Kossuth idősebb arckifejezését ábrázolta 72 cm magas volt, és egy 225 cm magas, 54 cm széles, felül 39 cm-re keskenyülő, tiroli márványból készült talapzatra helyezték a református leányiskola melletti parkban. Készítői Gerenday Antal és fia, Gerenday Béla budapesti szobrászok.
Fábián József, tenkei tanár, ádáz kitartással gyűjtögette a történelmi adatokat Tenkéről írott monográfiájához. Dicséretes kutatómunkájának köszönhetően ma már azt is tudjuk, hová menekítette, ásta el az a maroknyi önfeláldozó magyar 1919-ben a Kossuth-szobrot. Kellő időben került le talapzatáról, ugyanis az újonnan odakerült román hatalom a szobor eltüntetésére készült éppen. Helyére a román hatalom I.C. Brătianu szobrát állíttatta, melyet azonban 1944 szeptemberében a magyar katonák távolítottak el, állítólag a Kossuth-szoborral azonos sorsra juttatva – elásták… Fontos tanulmány Tenke illetve a környező magyar-részben elpusztult-települések történetének a jobb megismeréséhez Fodor Ferenc „Az el nem sodort falu” című írása.[3]
Református lelkészei [szerkesztés]
- Bernáth Lajos
- Czapfalvy József
- Vass Zoltán
- Berke Sándor
Lakossága [szerkesztés]
1839-ben a tenkeiek 13,2 százaléka katolikus, 82,3 százaléka református, 4,3 százaléka ortodox. 1930-ban, az első nagy „érvágás” után az arányok a következők voltak: 26,4 százalék katolikus, 46,5 százalék református (összesen 2801 magyar); 18 százalék ortodox (687 személy), 1,2 százalék görög katolikus (48 személy) és 5,2 százalék zsidó (201 személy).
Tenke lakosainak száma kb. 5 500, akik közül kb. 65% román, 20% roma és 15% magyar nemzetiségű. A falu a 20. század elején még csaknem teljesen magyar lakosságú volt, de a század második felétől kezdve a magyarok nagyobb része elvándorolt (főleg Magyarországra), és a helyükbe mintegy 30 környező településről románok költöztek. Rajtuk kívül a falu melletti cigánytelepre az utóbbi évtizedekben több mint ezer roma is települt. Vallási megoszlás szerint a falu lakói az ortodox, református és katolikus felekezethez tartoznak.
Látnivalók [szerkesztés]
- Természettudományi kiállítás. A református parókia egyik épületében található tenkei temészettudományi kiállítás az 1950-es években létesült. A múzeum magyarul és románul feliratozott tárlói a Fekete-Körös vidékének különböző élőhelyeit mutatják be, bennük kitömött állatok és a környezetük, például föld alatti járataik, ritka ásványok, halak, például egy kétméteres harcsa, számos madárfaj. Egy jó állapotú barlangimedve-koponya és több óriási mamutfog is ki van állítva, amelyeket a falu közelében találtak. A tenkei Természettudományi Múzeum létrejötte id.Csák Kálmán önfeláldozó munkájának köszönhető.
- Gyógyfürdő és gyógyvíz-forrás. A település nagy kincse a gyógyvize, saját gyógyfürdője is van. A négyféle, számos betegséget gyógyító termálvízért az egész környékről sokan járnak ide, hogy ásványvízként fogyasszák.
Tenkén születtek [szerkesztés]
- id. Csák Kálmán (Tenke, 1926. február 23. –): A tenkei természettudományi múzeum megteremtője, egykori igazgatója.
- Erdélyi Jenő (Tenke, 1881. nov. 27. – Szeged, 1971. okt. 4.) orvos, egy. tanár, az orvostud. kandidátusa (1961). 1905-ben szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1905–1907-ben a bécsi fülészeti klinikán dolgozott. 1907–1963-ban a szegedi kórház és rendelőintézet fül-orr-gégész orvosa, főorvos. 1925-ben magántanár, 1963-ban c. egy. tanár. Elsősorban diagnosztikai és terápiás kérdésekkel foglalkozott. Legjelentősebbek a tályog és a nyelőcsőszűkület sebészeti gyógyítása terén elért eredményei. 1968–1971-ben a M. Fül-Orr-Gégészeti Társ. díszelnöke. – Fm.: A mydriaticumok élettani hatása (Hermann E.-lel, Bp., 1902); A highmor-üreg chronikus empyemájának radikális műtéte helybeli érzéstelenítéssel és ennek indicatója (Gyógyászat, 1907). – Irod.: E. J. (Fül-Orr-Gégészet, 1972, 1. sz.).
- Kozora Ágoston (Tenke, 1882 - 1959) szatler mester, vízimalom-tulajdonos
- Dr. bessenyői Beöthy István (Tenke, 1882. július 20. - Székesfehérvár, 1979. október 4.) katolikus pap, pápai prelátus, nagyprépost.
- Iosif Cova (Tenke, 1912. június 24. –): grafikus
- Dénes László (Tenke, 1959. szeptember 28.) költő, újságíró
- Faragó Sándor (Fischer Sándor, Tenke, 1919. július 26. –) színész
- Fodor Ferenc (Tenke, 1887. március 5. – Budapest, 1962. május 23.) földrajztudós, történész
- Kákay Szabó György (Tenke, 1903. január 31. – Budapest, 1964. január 26.) festő
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Forrás: Kulcsár A. Sándor.
Források [szerkesztés]
- Fodor Ferenc: Az elnemsodort falu. Budapest : Athenaeum, 1940. 260 p., [6] t. : ill. (Tenke és Bélfenyér helytörténete).
.svg){kind=small}
