Fodor Ferenc (geográfus)

Fodor Ferenc (Tenke, 1887. március 5. – Budapest, 1962. május 23.) geográfus, kartográfus-történész.

Élete

Fodor Ferenc 1887. március 5-én született a Bihar vármegyei Tenkén.

1910-ben a budapesti egyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet, majd 1911-től 1919-ig a karánsebesi főgimnázium tanára volt.

1920-ban egyetemii magántanár és Teleki Pál mellett adjunktus volt a budapesti közgazdasági egyetemen, 1928-ban egyetemi tanár, 1940-1946 között pedig tankerületi főigazgató. Gazdasági, tájföldrajzi, vízrajzi, kartográfia-történeti tanulmányok és monográfiák szerzője. Teleki Pál munkatársa volt néprajzi és gazdasági térképei szerkesztésében.

Munkássága

Fő területe a gazdaság-tájföldrajz volt. Idősebb korában nagy jelentőségű térképészettörténeti munkásságot fejtett ki, mellyel áttekinthetővé vált a hazai térképészet korai anyaga. Tájföldrajzi, tájtörténeti munkái maradandó értéket rejtenek, néprajzi vonatkozásai gazdagok, melyek jelentős hatással voltak a kortárs etnográfusokra.

Főbb művei

• Magyarország gazdaságföldrajza (Budapest, 1924)
• Szülőföld és honismeret (Budapest, 1926)
• A Szörénység tájrajza (Budapest, 1930, az MTA dicséretével kitüntetett munka)
• Egy palócfalu (Nagyvisnyó) életrajza (Budapest, 1930)
• Magyar föld, magyar élet (Budapest, 1937)
• Az elnemsodort falu (Tenke-Bélfenyér) (Budapest, 1940)
• A Jászság életrajza (Budapest, 1942 az MTA Serbán-díjával és az Akadémiai emlékéremmel jutalmazott mű)
• A magyar térképírás (1952–1954)
• Az "Institutum Geometricum" (Budapest, 1954)
• A magyar kéziratos vízrajzi térképek katalógusa 1867-ig (I–III. Budapest, 1954–1956)
• A magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben végzett felmérései és azok eredményei (Budapest, 1957. az MTA által jutalmazott pályamunka).
• A magyar földrajztudomány története. (Az eredeti kézirat alapján sajtó alá rendezte Dövényi Zoltán MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2006)

Források

• Magyar Életrajzi Lexikon
• Magyar Néprajzi Lexikon
• [1]