Barlangi medve
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: 0,25–0,027 Ma | ||||||||||||||||
 Csontváz a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban. |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Ursus spelaeus Rosenmüller, 1794 |
||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Barlangi medve témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Barlangi medve témájú médiaállományokat. |
A barlangi medve (Ursus spelaeus) a medvefélék családjának egy kihalt faja, amely kb. 250-300 000 éve jelent meg a pleisztocén kori Európában és a legutóbbi jégkorszak (Würm) végével tűnt el, mintegy 10 000 éve.
A jégkorszak emberének kortársa volt. Elnevezése onnan származik, hogy csontjait főleg európai barlangokban találták meg igen nagy számban: Nyugat-Európától egészen a Fekete- és Kaszpi-tenger mellékéig, például Magyarországhoz legközelebb Romániában, Bihar megyében, a Mézgedi-cseppkőbarlangban. Ez arra utal, hogy több időt tölthetett barlangokban, mint a mai barna medve, amely csak a téli álom időszakára keresi fel a földkéreg üregeit.
A barlangi medvék több vonása különbözött a mai barna medvékétől:
- mintegy harmadával voltak nagyobbak nála (kb. akkorák, mint a mai észak-amerikai szürkemedvék, a grizzlik), tömegük 400–700 kg között lehetett;
- a testükhöz képest nagyobb fejük volt, domború homlokkal;
- végtagjaik rövidebbek és vaskosabbak voltak.
A barna medvékhez hasonlóan mindenevők lehettek: vagyis főleg különféle növényekkel, bogyókkal táplálkozhattak, de ha szerét ejthették, akkor nem vetették meg a húst sem. Maximális életkoruk 20 év körül lehetett.
Az Alpok magasabb vidékein és a németországi Harz hegységben helyileg kialakult, törpe változatainak csontmaradványait találták meg.
Kihalásuk okai vitatottak: egyrészt sok ép csontvázat találtak, ami arra utal, hogy többségük természetes halállal pusztult el; másrészt pedig valószínűsíthető, hogy az akkori emberek vadásztak rájuk. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.)
Némely régészeti leletekből az is kitűnik, hogy egyes jégkorszaki népcsoportok totemállatukként tisztelték: vagyis kegyhelyeket állítottak fel számukra.
Képek [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
- Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt; Gondolat, 1985.
