Balatoni kecskeköröm

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vitális István:Congeria ungula caprae [1]

A balatoni kecskeköröm a mintegy 5 millió évvel ezelőtt, a fokozatosan kiédesedő Pannon-tengerben élt Congeria ungula caprae nevű kagyló lekoptatott fossziliáinak népies elnevezése.

Keletkezés[szerkesztés]

A Pannon-tenger

A miocén és pliocén időszakban (25–5 millió évvel ezelőtt) a mai Kárpát-medence területén a kéregmozgás igen erős volt. A Pannon-tenger a Tethys-óceán medencéjének feldarabolódása során jött létre; a környező hegyek kiemelkedésével párhuzamosan lefűződött, majd vizét a beömlő folyók fokozatosan elédesítették.[2] A Kárpát-medence teljes egészében brakkvízzel telt medence lett.[3] Az így kiédesedett vízben már meg tudott telepedni a Congeria ungula caprae, ami a "kecskeköröm"-nél jóval nagyobb méretű volt.[4]

A pleisztocén korszakban a Balatonnak hosszú időn keresztül sokkal magasabb vízállása volt, mint ma. A hullámok alámosták a partot, kimosták a rétegekből a Congeria-kagyló héját, mely a hullámzás koptató hatása révén felvette a sajátos "kecskeköröm" formát. A víz sok más kövületet is kimosott a partfalból és turzást épített belőlük a hegy lába elé. A ma előkerülő kecskekörmök ezekből a pleisztocén-kori turzásokból származnak.[5]

Lelőhely[szerkesztés]

A "kecskekörmök" legfőbb előfordulási helye a Tihanyi-félsziget, ahol nagy számban kerültek elő a Gödrösben és a Fehérparton, néhány méterrel a mai Balaton vízszintje fölött. Főleg a gödrösi kecskekörömbányák voltak gazdagok, ahol egymást érték a tihanyi gyerekek által vájt gödrök (innen származik a mai elnevezés is).[4]

A "kecskekörmök" a Balaton déli partján is többfelé megtalálhatók; például Szántódon és Fonyódon.[6]

Mondák, legendák[szerkesztés]

A „kecskekörmök” – a számos változatban elterjedt monda szerint – egy, a gőgjéért megbüntetett királylány Balatonba veszett aranyszőrű kecskenyájának maradványai.

A monda továbbél többek között Garay János Balatoni kagylókból című regéjében, amelyben a tihanyi visszhang és "kecskeköröm" keletkezésének meseszerű története elevenedik meg. A monda szereplői az aranyszőrű kecskéket őrző királyleány és a Tókirály érte epedő fia.

„
(…)
A bércz tüzet bocsátott,
Sziklája mind kigyúlt,
Három nap, három éj, mint
Itéletnapja dúlt.
A nyáj a Balatonba
Rohant, de benn veszett -
A tó maig kihányja
A kecskekörmöket.
(…)
 ”

– Garay János: Balatoni kagylókból [7]

A monda egyik másik feldolgozása Babits Mihály A második ének[8] című négy részes mesedrámája, ami a balatoni kecskekörmökről szóló népmese történetet vallomásos lírai drámává teszi. Az első felvonásban a dalos pásztor „aranyszőrű kecskéket őriz Tihany fokán".

Érdekességek[szerkesztés]

Cardium apertum

Más kagyló- és csigamaradványok is megmaradtak a pannóniai rétegekből, bár olyan nagy népszerűségre, mint a "kecskekörmök", egyikük sem tett szert. Ilyen maradvány a Fehérparton fellelhető Cardium apertum nevű kagyló, amelyet a két világháború között úri főkötő, vagy menyasszonyfőkötő néven árulták a tihanyi gyerekek.[4]

A Tihany Turizmusáért Egyesület évente megrendezi a Kecskeköröm ünnepet.[9]

2016-ban a Congeria kagylónemet is jelölték a 2017-es év ősmaradványa díjára a barlangi medve és a Parascutella nevű tengerisün-nem mellett, de a barlangi medve győzött a szavazáson.[10] A 2021-es szavazáson már magát a fajt, azaz a Congeria ungula caprae-t jelölték a 2022-es év ősmaradványának a Tetractinella nevű brachiopoda-nem és az óriásszarvas mellett, de ismét alulmaradt, miután az óriásszarvas került ki győztesen.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]


  1. ↑ Vitális István: A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik, library.hungaricana.hu
  2. ↑ A Balaton-vidék keletkezése. [2007. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 13.)
  3. ↑ Tegzes Mária: Paleopuzzle: Interjú Magyar Imrével. Élet és tudomány, 2019. február 28. (Hozzáférés: 2022. március 8.)
  4. ↑ a b c A tihanyi kecskeköröm. [2007. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 13.)
  5. ↑ Cholnoky Jenő: Balaton
  6. ↑ Földtörténet. [2007. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 13.)
  7. ↑ Garay János: Balatoni kagylókból, arcanum.hu
  8. ↑ Babits Mihály: A második ének , mek.oszk.hu
  9. ↑ Kecskeköröm ünnep - Tihany Turizmusáért Egyesület. [2012. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 6.)
  10. ↑ Bodor Emese: Kezedben a múlt! (magyarul) Geoda, XXVII. évf. 1. sz. (2017) 20−24. o. arch Hozzáférés: 2022. február 5. (pdf)
  11. ↑ Magyar János: Bemutatták a 2022-es év ősmaradványát! greenfo.hu. (magyarul) Budapest: Greenfo Környezetvédelmi Hírszolgáltató Bt. (2021. december 14.) (Hozzáférés: 2022. február 5.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Balatoni_kecskeköröm&oldid=26897699”