Perm (időszak)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Perm
(299 – 251 millió évvel ezelőtt)
Előző időszak
Következő időszak
karbon
triász
Blakey 260moll.jpg
P
Környezeti jellemzők
(átlagos értékek az időegységen belül)
O2 23 %[1] – a mai szint 115 %-a
CO2 900 ppm[2] – az iparosodás előtti szint 3-szorosa
Hőmérséklet 16 °C[3] – 2 °C-al tér el a mai szinttől
Tengerszint +60 – -20 m – a mai szinthez viszonyítva
Idővonal:
A perm időszak eseményei
m • v • sz
-300 —
-295 —
-290 —
-285 —
-280 —
-275 —
-270 —
-265 —
-260 —
-255 —
-250 —
P
e
r
m
253,8 ± 0,7 – 251,0 ± 0,4 Ma
260,4 ± 0,7 – 253,8 ± 0,7 Ma
265,8 ± 0,7 – 260,4 ± 0,7 Ma
268,0 ± 0,7 –
265,8 ± 0,7 Ma
270,6 ± 0,7 –
268,0 ± 0,7 Ma
275,6 ± 0,7 – 270,6 ± 0,7 Ma
284,4 ± 0,7 – 275,6 ± 0,7 Ma
294,6 ± 0,8 – 284,4 ± 0,7 Ma
299,0 ± 0,8 – 294,6 ± 0,8 Ma
1
A perm eseményeinek
hozzávetőleges idővonala.
A skálán az évmilliók láthatók.

A perm vagy permi földtörténeti időszak, amely 299 ± 0,8 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött és 251 ± 0,4 mya végződött. A fanerozoikum földtörténeti idő hat időszaka közül az utolsó volt, a karbon időszakot követte. A perm után a mezozoikum idő triász időszaka kezdődött.

Éghajlat, ősföldrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Permi világtérkép
Éghajlatdiagram az utóbbi félmilliárd évről

A karbon és a perm határán történt a paleozoikum két nagy eljegesedési hulláma közül az egyik (a másik az ordovícium végén), amikor a déli pólus környékén, a Gondwana őskontinens részein vastag jégtakaró fejlődött. A Gondwana jelentős részét a perm kezdetén még jég borította. Az éghajlat a perm közepétől melegebbé vált, a gleccserek visszahúzódtak, a kontinensközép klímája szárazabb lett.

A tektonikát a hegységek lepusztulása jellemezte, ekkor alakult ki a vöröshomokkő összletek felső tagozata, az új vöröshomokkő. A perm időszak végén a kiszáradó lagúnákban a földtörténet legnagyobb sótelepei jöttek létre, rézpala telepek mellett.

A perm idején valamennyi szárazföld, kivéve Kelet-Ázsia egyes részei, a Pangea nevű szuperkontinensben egyesült. A Pangea az Egyenlítőn feküdt és kiterjeszkedett a sarkok felé, ami megszabta a nagy áramlatok útját a Panthalassza ősóceánban, illetve az Ázsia és Gondwana szárazföldi tömbjei közt elterülő Paleotethysben. Amikor Kimméria kontinenstömbje elszakadt Gondwanától és északra, Laurázsia felé sodródott, a Paleotethys zsugorodni kezdett. Déli végén új óceán kezdett el növekedni, a tulajdonképpeni Tethys (Neotethys), amely a mezozoikum jó részében dominálni fog majd.

A tengerek szintje a perm idején alacsony volt. A sekély tengerparti élőhelyek nagysága jelentősen csökkent, attól is, hogy egyetlen kontinens alakult ki, ami hozzájárulhatott, hogy a tengeri fajok egy jelentős része az időszak végén kihalt.

A nagy kontinenstömbök szélsőségesen változó hőmérsékleti viszonyokat (kontinentális éghajlat), illetve időszakos esőzéseket (monszun) teremtenek. A Pangea belső vidékein elterjedtek lehettek a sivatagok. A száraz viszonyok a nyitvatermőknek kedveztek a harasztokkal szemben, hiszen az előzők magjait burkolat védte az utóbbiak spóráival szemben. A perm idején jelentek meg az első mai fák (fenyők, ginkgók, cikászok). A hőmérsékletet tekintve hűvösebb és melegebb periódusok váltakoztak, de az éghajlat szárazabbá válásának trendje végig fennmaradt a perm során.

Három terület emelkedik ki azok közül, ahol permi üledékek kerültek elő: az Urál-hegység (itt van Perm), Kína és Észak-Amerika délnyugati része. (A texasi Permi-medence arról kapta a nevét, hogy innen ismertek a világ legvastagabb permi sziklarétegei).

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edaphosaurus pogonias - kora perm
Ocher fauna - középső perm eleje, Urálrégió.
Titanophoneus és Ulemosaurus - Ural régió

Tengeri élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A permből származó tengeri üledék puhatestűek, tüskésbőrűek és pörgekarúak fosszíliáiban gazdag. Kétfajta gerinctelen lény fosszíliáit használják elterjedten a permi rétegek azonosítására, illetve a különböző helyeken talált kőzetek időbeli megfeleltetésére: a fusulinidákat (a foraminiferák közé tartozó páncélos protiszták) és az ammoniteszek (páncélos fejlábúak, a nautiluszok távoli rokonai). A perm végére a trilobiták és számos más tengeri élőlénycsoport kihalt.

Szárazföldi élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pangea belső vidékeit hatalmas sivatag borította. A perm idején keletkezett sziklát gyakran festik meg vörös vas-oxid rétegek, hiszen óriási, vegetációval nem fedett területek voltak kitéve az erős napsugárzásnak. Sok korábbi növény és állat fajta a megváltozott környezet miatt kihalt.

Rovarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A késő karbon idején és a perm időszak jelentős részében a csótányok primitív rokonai voltak messze a legsikeresebbek a rovarok közt. Az ekkori rovarok mintegy 90%-a volt csótányszerű.[4] Hat gyors lábuk, két jól fejlett behajtható szárnyuk, jó szemeik, jól fejlett érzékelőcsápjaik, mindenevő emésztőrendszerük, kitin páncéljuk, hatékony szájszerveik jelentős előnyöket biztosítottak számukra más növényevő állatokkal szemben.

Az Odonata rendhez tartozó nagy szitakötők voltak a domináns légi ragadozók és valószínűleg a földi rovarvilág csúcsragadozói is. Az Odonata rend első valódi képviselői a perm idején jelentek meg és valamennyien kétéltűek voltak. Őseik, akiktől a legidősebb szárnyas fosszíliák származnak, már a devon időszakban megjelentek, már a késő karbon idejére felvettek sok modern vonást és talán még apró gerincesekre is vadásztak (egyes fajok szárnyfesztávolsága elérte a 73 centimétert).

Több fontos rovarcsoport is a perm idején jelent meg, mint például a bogarak (Coleoptera) és a legyek (Diptera).

Hüllők és kétéltűek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kora perm szárazföldi faunájában a pelycosaurusok és a kétéltűek voltak uralkodóak, a középső perm idején a primitív therapsidák - mint a Dinocephalia csoport tagjai -, a késő permben a fejlettebb therapsidák, mint a Goergonopsia alrend tagjai, vagy a dicynodonták. A perm legvégén megjelentek az első archosaurusok, amelyekből a triászban majd kifejlődnek a dinoszauruszok. A perm végén jelentek meg az első cynodonták, amelyekből a triászban kialakultak az emlősök. A középső perm idején fejlődött ki a therapsidák egy másik csoportja is, a Therocephalia alrend tagjai, mint a Trochosaurus. Repülő gerincesek a permben még nem voltak.

A perm idején jelentek meg az első nagy szárazföldi növényevők és ragadozók. Nagy számban terjedtek el az Anapsiák,mint a robusztus Pareiasaurus és kisebb, gyíkszerűbb csoportjaik. Elterjedtek a négylábú hüllő Diapsidák (a madarak, krokodilok, gyíkok, kígyók és a legtöbb mai hüllő ősei). Ugyanakkor virágzott az emlősszerűek csoportja, köztük olyan nagy testű hüllők, mint például a Dimetrodon.

A permi kétéltűek közé tartoztak a Temnospondyli, Lepospondyli és batrachosaurus csoportok.

Növények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szárazföldi növényvilágban a perm egyértelműen a nyitvatermők uralomra jutásának időszaka. Ekkor érték el legnagyobb fajgazdagságukat a Cordaites ősfák és a magvaspáfrányok és kezdték hódító útjukat a cikászok. Hanyatlásnak indultak ugyanakkor a mocsárkedvelő korpafüvek - mint a lepidodendronok és a pecsétfák (Sigillaria) - és már túl voltak fénykorukon a zsurlók. A perm elején jelentek meg a páfrányfenyők.[5] A perm elején a karbon idején kialakult flóra még életerős volt, az erőteljes változás a perm közepe táján kezdődött. A korpafüvek és a mocsári erdők továbbra is dominánsak maradtak az egyenlítőnél fekvő, elszigetelt Dél-Kína kontinensen.

A perm végére gyökeresen átalakult a növényvilág képe. A karbonra jellemző csoportok jelentős része kihalt vagy visszaszorult és elterjedtek a nyitvatermők – a szágópálmák, a fenyők és a páfrányfenyők – hogy aztán a mezozoikumban elérjék virágkorukat.[6]

A perm-triász kihalás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tagolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A geokronológiai skálán a permet késő perm (vagy lopingi), középső perm (vagy guadalupei) és kora perm (vagy ciszurali) korokra osztották. (A kőzetrétegek elhelyezkedését tekintő kronosztratigráfiai tagolásban: késő perm, középső perm és kora perm.) E korok is tovább oszthatók a következő korszakokra:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


|
-600
|
-550
|
-500
|
-450
|
-400
|
-350
|
-300
|
-250
|
-200
|
-150
|
-100
|
-50
|
0