Jura (időszak)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jura
(199,6 – 145,5 millió évvel ezelőtt)
Előző időszak
Következő időszak
triász
kréta
Blakey 150moll.jpg
J
Környezeti jellemzők
(átlagos értékek az időegységen belül)
O2 26 %[1] – a mai szint 130 %-a
CO2 1950 ppm[2] – az iparosodás előtti szint 7-szerese
Hőmérséklet 16.5 °C[3] – 3 °C-al tér el a mai szinttől
Idővonal:
A jura időszak eseményei
m • v • sz
-200 —
-195 —
-190 —
-185 —
-180 —
-175 —
-170 —
-165 —
-160 —
-155 —
-150 —
-145 —
J
u
r
a
150,8 ± 4,0 – 145,5 ± 4,0 Ma
~155,6 – 150,8 ± 4,0 Ma
161,2 ± 4,0 – ~155,6 Ma
164,7 ± 4,0 – 161,2 ± 4,0 Ma
167,7 ± 3,5 – 164,7 ± 4,0 Ma
171,6 ± 3,0 – 167,7 ± 3,5 Ma
175,6 ± 2,0 – 171,6 ± 3,0 Ma
183,0 ± 1,5 – 175,6 ± 2,0 Ma
189,6 ± 1,5 – 183,0 ± 1,5 Ma
196,5 ± 1,0 – 189,6 ± 1,5 Ma
199,6 ± 0,6 – 196,5 ± 1,0 Ma
A jura eseményeinek
hozzávetőleges idővonala.
A skálán az évmilliók láthatók.

A jura a mezozoikum idő középső időszaka, amelynek kezdtetét 199,6±0,6 millió évre teszik és 145,5±0,4 millió éve ért véget. E „Hüllők kora” vagy „Dinoszauruszok kora” néven ismert időegység a triász időszakot követte és a kréta időszakot előzte meg. Kezdetét a nagy triász–jura kihalási esemény jelzi, a végén azonban nem történt tömeges pusztulás. A kezdetét és a végét a globális referenciarétegsorokkal rendelkező kiválasztott helyek alapján definiálták. A kormeghatározással kapcsolatos bizonytalanság ténylegesen mintegy 5–10 millió évet jelent, ami e helyek korának megállapításából adódik. Jelenleg az a tendencia érvényesül, hogy az egyre pontosabb kormeghatározások már nem befolyásolják az időszak kezdetének és végének kiválasztását, mivel így a határ dátuma nem változik.

A jura kronosztratigráfiai fogalom közvetlenül kapcsolódik a Németország, Franciaország és Svájc hármas határánál elnyúló Jura-hegységhez. Alexander von Humboldt fedezte fel, hogy a főként mészkőből álló hegyi terület a korát tekintve nem illik bele az Abraham Gottlob Werner által definiált sztratigráfiai rendszerbe, és 1795-ben a „Jurakalk” nevet adta a számára.[4][5][6] Az Alexandre Brogniart által megalkotott[7] „Jura” név a kelta jor szótőből származik, melynek latinizált formája, a juria erdőt jelent (mint például a „Jura” erdős hegység).[4][5][8]

A jurában a dinoszauruszok mellett a növényvilágban a nyitvatermők uralkodtak, erős xeromorf sajátosságokkal. A domináns nyitvatermő osztályok közé tartoztak a cikászok, a bennettitalesek, a fenyők és a páfrányfenyők.

Ősföldrajz és tektonika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlatdiagram az utóbbi félmilliárd évről
Jura időszaki mészkő és márga (a Matmor-formációban) Dél-Izraelben

Kimméria összeütközött Eurázsiával, így kialakult a Kimmérida-hegységrendszer. A Neo-Tethys-óceán tágulásának következtében óceáni litoszféra és pelágikus üledékek képződtek: ammonitico rosso, biancone és radioralit. A Közép-Atlanti-óceán kinyílt. Ez az időszak Gondwana részekre szakadásának kezdete, riftek, telérek, árbazaltok képződtek.

A kora jura kor során a Pangea szuperkontinens feltöredezett az északi Laurázsiára és a déli Gondwanára; a Mexikói-öböl megnyílt az Észak-Amerika és a mai Yucatán-félsziget közötti hasadék mentén. A jura időszakban az Atlanti-óceán északi része aránylag keskeny volt, míg a déli nem nyílt meg a kréta időszakot és a Gondwana akkori feltöredezését megelőzően.[9]

A Tethys-tenger bezárult, és megjelent a Neotethys-medence. Az éghajlat meleg volt, nincs eljegesedésre utaló bizonyíték. Ahogy a triász idején is, egyik sark közelében sem volt szárazföld, és nem léteztek kiterjedt jégsapkák.

A jura geológiai rekordja Nyugat-Európában jó állapotú, ahol kiterjedt tengeri lerakódások jelzik azt a kort, amikor a kontinens nagy része egy sekély trópusi tenger alá merült; a legismertebb helyek közé tartozik a Világörökség részét képező Dorset és Kelet-Devon tengerpartja („Jurassic Coast"), valamint Holzmaden[10] és a Solnhofen-mészkő késő jura kori csúcslelőhelyei. Ezzel szemben az észak-amerikai rekord a mezozoikum legkevésbé ismert része, amihez csak néhány felszíni kibúvás tarozik.[11] Bár az epikontinentális Sundance-tenger hagyott hátra késő jura kori üledékeket az Egyesült Államok északi síkságain és Kanadában, a legtöbb korabeli felszíni lerakódás kontinentális, ahogy az alluviális Morrison-formáció is.

A jura a dinoszauruszok kora – Az Europasaurus holgeri és néhány Iguanodon egy festményen

A jura a kalcit tengeri geokémia kora volt, melyben az alacsony magnéziumtartalmú kalcit képezte a kalcium-karbonát elsődleges szervetlen tengeri alkotóelemét. A karbonát keményfelszín emiatt nagyon gyakori volt, a kalcit ooidokkal, a kalcit cementációval és a főként kalcit csontvázakkal rendelkező gerinctelen faunákkal együtt.[12]

A sokféle súlyos batolit közül az első a Kordillerák északi részén jelent meg a középső jura kor kezdetén a Nevadai orogenezis részeként.[13] Fontos jura időszaki kibúvások találhatók Oroszországban, Indiában, Dél-Amerikában, Japánban, Ausztrálázsiában és az Egyesült Királyságban.

Afrika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kora jura kori emeletek a késő triász kori padokhoz hasonló minta szerint terjedtek el; a kibúvások sűrűbben fordulnak elő délen és ritkábban északon, ahol inkább a lábnyomok gyakoriak.[14] A jura későbbi részében Afrikában elszaporodtak az olyan nagy és ikonikus dinoszaurusz csoportok, mint a sauropodák és az ornithopodák.[14] Ezen a kontinensen a középső jura kori rétegek nem annyira jó állapotúak és nem is annyira jól tanulmányozottak.[14] A késő jura kori rétegek, az egyedülálló tanzániai tendaguru-faunát leszámítva szintén alig őrződtek meg.[14] A Tendaguru-formációban a késő jura élővilága nagyon hasonló volt az észak-amerikai Morrison-formációéhoz.[14]

Fauna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesvízi és tengeri fauna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csiga és egy hozzá kapcsolódó mytilida kagyló egy dél-izraeli, jura időszaki mészkődarabban
Egy kora jura kori olajpalából származó Ichthyosaurus a dél-németországi Holzmadenben

A jura időszakban a tengerek elsődleges gerincesei a halak és a tengeri hüllők voltak. Az utóbbiak közé tartoztak az evolúciójuk csúcsán álló ichthyoszauruszok, a plezioszauruszok, a plioszauruszok, valamint a Teleosauridae és Metriorhynchidae családokba tartozó tengeri krokodilok. A gerinctelenek világában több új csoport is feltűnt, köztük a rudisták (zátonyépítő kagylók) és a belemniteszek. A jurában sokféle kérges és talajfúró (szklerobionta) közösség is kifejlődött, és jelentősen megnőtt a karbonát héjak és keményfelszínek bioeróziója. A Gastrochaenolites ichnotaxonok különösen gyakorinak számítottak.

A jura időszak során a tizenkétféle planktonikus élőlény közül négy vagy öt erős evolúciós terjedésbe kezdett, illetve ekkor jelent meg.[15]

Szárazföldi fauna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szárazföldön a nagy testű archosaurus hüllők megőrizték dominanciájukat. A jura a sauropodákként ismert nagy növényevő dinoszauruszok, például a Camarasaurus, az Apatosaurus, a Diplodocus és a Brachiosaurus aranykora volt, melyek az időszak végéig kóboroltak a Földön; fő táplálékuk a pusztákon élő harasztok, a pálmaszerű cikászok és bennettitalesek vagy az adaptációik miatt magasabbra növő tűlevelűek voltak. Ezekre az állatokra az olyan nagy theropodák vadásztak, mint a Ceratosaurus, a Megalosaurus, a Torvosaurus és az Allosaurus. E dinoszauruszok mindegyike a hüllőmedencéjűek csoportjába tartozik. A késő jura korban a kis coelurosaurusokból kifejlődtek az első madarak. A madármedencéjűek kevésbé voltak dominánsak, mint a hüllőmedencéjűek, de például a stegosaurusok és a kis ornithopodák fontos szerepet játszottak, mint kis és közepes, illetve nagy méretű (de nem sauropodaméretű) növényevők. A levegőben gyakoriak voltak a pteroszauruszok, melyek az eget uralva több ökológiai fülkét töltöttek be, mint a mai madarak.

A Lissamphibia csoport megmaradt része fejlődött az időszak során, így megjelentek az első farkos és lábatlan kétéltűek.

Flóra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűlevelűek gyakoriak voltak a jura időszakban

A triász időszakra jellemző száraz, kontinentális körülmények lassan enyhültek a jura során, különösen a magasabb szélességi körökön, a meleg, nedves éghajlat pedig lehetővé tette, hogy a felszínt buja dzsungelek borítsák be.[16] A nyitvatermők aránylag változatosak voltak a jura időszakban.[15] A flórát a tűlevelűek uralták, ahogy a triász alatt is; ez volt a legváltozatosabb csoport és a fák többsége is közülük került ki. A ma is létező tűlevelű családok közül a jura idején elterjedtek közé tartozik az Araucariaceae, a Cephalotaxaceae, a Pinaceae, a Podocarpaceae, a Taxaceae és a Taxodiaceae.[17] A kihalt mezozoikumi család, a Cheirolepidiaceae uralta az alacsony vegetációt, a cserjés bennettitalesekkel együtt.[18] Az erdőkben a cikászok szintén elterjedtek voltak, a ginkgókhoz és a páfrányfákhoz hasonlóan.[15] Az aljnövényzet fő alkotóelemei a kisebb harasztok lehettek.

A kor másik fontos növénycsoportja a Caytoniacea magvaspáfrányok voltak, melyek az elképzelés szerint bokor és kisebb faméretűek lehettek.[19] A ginkgók főként a középső és északi szélességi körökön voltak gyakoriak.[15] A déli félgömbön a kőtiszafafélék különösen sikeresek voltak, míg a ginkgók és a Czekanowskiale-k ritkán fordultak elő.[16][18]

Az óceánokban a modern vörösmoszatok ekkor tűntek fel először.[15]

Tagolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dinoszauruszok közé tartozó Gigandipus lábnyoma a kora jura kori Moenave-formációban, a Johnson farmon levő St. George dinoszaurusz lelőhelyen (St. George Dinosaur Discovery Site), Utah állam délnyugati részén

A jurát Leopold von Buch nyomán[6] a geokronológiai skálán kora jura (vagy liász), középső jura (vagy dogger) és késő jura (vagy malm) korokra bontják.[15] A sztratigráfiai (kőzetrétegtani) felosztásban ennek megfelelői az alsó jura, a középső jura és a felső jura. Ezek a korok a következő faunális korszakokra oszthatók tovább (az időben hozzánk közelebbi koroktól):

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fájl:Sauerstoffgehalt-1000mj.svg
  2. Fájl:Phanerozoic Carbon Dioxide.png
  3. Fájl:All palaeotemps.png
  4. ^ a b Hölder, H.. Jura - Handbuch der stratigraphischen Geologie, IV.. Stuttgart: Enke-Verlag, 603, 158 ábra, 43 tábla. o (1964) 
  5. ^ a b Arkell, W.J.. Jurassic Geology of the World. Edinburgh und London: Oliver & Boyd, 806. o (1956) 
  6. ^ a b Pieńkowski, G., Schudack, M.E.; Bosák, P.; Enay, R.; Feldman-Olszewska, A.; Golonka, J.; Gutowski, J.; Herngreen, G.F.W.; Jordan, P.; Krobicki, M.; Lathuiliere, B.; Leinfelder, R.R.; Michalík, J.; Mönnig, E.; Noe-Nygaard, N.; Pálfy, J.; Pint, A.; Rasser, M.W.; Reisdorf, A.G.; Schmid, D.U.; Schweigert, G.; Surlyk, F.; Wetzel, A. & Theo E. Wong, T.E..szerk.: McCann, T.: Jurassic, The Geology of Central Europe. Volume 2: Mesozoic and Cenozoic. London: Geological Society, 823–922. o (2008) 
  7. Jurassic : Overview. (Hozzáférés: 2010. január 8.)
  8. Rollier, L.. Das Schweizerische Juragebirge, Sonderabdruck aus dem Geographischen Lexikon der Schweiz, Verlag von Gebr. Attinger, 39. o (1903) 
  9. Late Jurassic. (Hozzáférés: 2010. január 8.)
  10. Urwelt-Museum Hauff: Land and sea during the Jurassic. (Hozzáférés: 2010. január 8.)
  11. The North America Tapestry. (Hozzáférés: 2010. január 8.)
  12. Stanley and Hardie, 1998, 1999
  13. Monroe and Wicander, 607.
  14. ^ a b c d e Jacobs, Louis, L..szerk.: Phillip J. Currie and Kevin Padian: African Dinosaurs, Encyclopedia of Dinosaurs. Academic Press, 2-4. o (1997) 
  15. ^ a b c d e f Kazlev, M. Alan: Palaeos Mesozoic: Jurassic: The Jurassic Period. Palaeos, 2002. (Hozzáférés: 2010. január 8.)
  16. ^ a b Haines, 2000.
  17. Behrensmeyer et al., 1992, 349.
  18. ^ a b Behrensmeyer et al., 1992, 352
  19. Behrensmeyer et al., 1992, 353

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • szerk.: Behrensmeyer, Anna K., Damuth, J.D., DiMichele, W.A., Potts, R., Sues, H.D. & Wing, S.L.: Terrestrial Ecosystems through Time: the Evolutionary Paleoecology of Terrestrial Plants and Animals. Chicago and London: University of Chicago Press (1992). ISBN 0-226-04154-9 
  • Haines, Tim. Walking with Dinosaurs: A Natural History. New York: Dorling Kindersley Publishing, Inc., 65. o (2000). ISBN 0-563-38449-2 
  • Mader, Sylvia. Biology, eighth edition (2004) 
  • Monroe, James S., Reed Wicander. The Changing Earth: Exploring Geology and Evolution, 2nd ed., Belmont: West Publishing Company (1997). ISBN 0-314-09577-2 
  • Ogg, Jim: Overview of Global Boundary Stratotype Sections and Points (GSSP's), 2004. 06. (Hozzáférés: 2010. január 8.)
  • Stanley, S.M., Hardie, L.A. (1998.). „Secular oscillations in the carbonate mineralogy of reef-building and sediment-producing organisms driven by tectonically forced shifts in seawater chemistry”. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 144, 3-19. o.  
  • Stanley, S.M., Hardie, L.A. (1999.). „Hypercalcification; paleontology links plate tectonics and geochemistry to sedimentology”. GSA Today 9 (2), 1-7. o.  
  • Taylor, P.D., Wilson, M.A. (2003.). „Palaeoecology and evolution of marine hard substrate communities” (PDF). Earth-Science Reviews 62, 1-103. o. Hozzáférés ideje: 2010. január 8.  

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jurassic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jura (időszak) témájú médiaállományokat.


|
-600
|
-550
|
-500
|
-450
|
-400
|
-350
|
-300
|
-250
|
-200
|
-150
|
-100
|
-50
|
0
|
-260
|
-250
|
-240
|
-230
|
-220
|
-210
|
-200
|
-190
|
-180
|
-170
|
-160
|
-150
|
-140
|
-130
|
-120
|
-110
|
-100
|
-90
|
-80
|
-70
|
-60