Középső jura

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Középső jura
(174,1 – 163,5 millió évvel ezelőtt)
Előző kor
Következő kor
Kora jura
Késő jura
Környezeti jellemzők
(átlagos értékek az időegységen belül)
Idővonal
A jura időszak eseményei
m • v • sz
-205 —
-200 —
-195 —
-190 —
-185 —
-180 —
-175 —
-170 —
-165 —
-160 —
-155 —
-150 —
-145 —
152,1 ± 0,9 – ~145,0 Ma
157,3 ± 1,0 – 152,1 ± 0,9 Ma
163,5 ± 1,0 – 157,3 ± 1,0 Ma
166,1 ± 1,2 – 163,5 ± 1,0 Ma
168,3 ± 1,3 – 166,1 ± 1,2 Ma
170,3 ± 1,4 – 168,3 ± 1,3 Ma
174,1 ± 1,0 – 170,3 ± 1,4 Ma
182,7 ± 0,7 – 174,1 ± 1,0 Ma
190,8 ± 1,0 – 182,7 ± 0,7 Ma
199,3 ± 0,3 – 190,8 ± 1,0 Ma
201,3 ± 0,2 – 199,3 ± 0,3 Ma
A jura eseményeinek
hozzávetőleges idővonala.
A skálán az évmilliók láthatók.

A középső jura, vagy Európában használt másik nevén dogger a jura földtörténeti időszak három kora közül a második. 174,1 ± 0,1 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött, a kora jura kort követően és mintegy 163,5 ± 0,1 millió éve fejeződött be, a késő jura kor kezdetével.

Tagolása[szerkesztés]

A középső jura a következő korszakokra tagolható a Nemzetközi Rétegtani Bizottság (International Commission on Stratigraphy, ICS) adatai alapján (az időben újabbtól a régebbi korszakig):

  • Callovi korszak: 166,1 ± 1,2 – 163,5 ± 1,0 Ma
  • Bathi korszak: 168,3 ± 1,3 – 166,1 ± 1,2 Ma
  • Bajoci korszak: 170,3 ± 1,4 – 168,3 ± 1,3 Ma
  • Aaleni korszak: 174,1 ± 1,0 – 170,3 ± 1,4 Ma

Kezdetét ammonitesz fosszíliák alapján állapították meg 2000-ben: a Leioceras nem legkisebb előfordulási gyakorisága alapján.

Ősföldrajza[szerkesztés]

A középső jura idején vált szét Laurázsia és Gondwana őskontinensekre a Pangea szuperkontinens és ekkor jött létre a Pangaea feldarabolódásával az Atlanti-óceán.

Élővilága[szerkesztés]

A középső jura korból származó belső-mongóliai kőzetrétegekből került elő például az a korai emlős maradvány, a mintegy 164 mya élt, vidrához hasonló, de kihalt Castorocauda lutrasimilis névre keresztelt állattól. Még a szőrzet maradványai is megőrződtek.

További információk[szerkesztés]

  • Origo – A legkorábbi úszó emlős (Castorocauda lutrasimilis)


Jegyzetek[szerkesztés]