Pliensbachi
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Pliensbachi (más ismert nevén charmouthi) a kora jura földtörténeti kor négy korszaka közül a kora jura kezdetétől számítva a harmadik, amely 189,6 ± 1,5 millió évve ezelőtt (mya) vette kezdetét, a sinemuri korszak után, és 183 ± 1,5 mya zárult, a toarci korszak hajnalán.
A korszak a Stuttgarttól harminc kilométerre fekvő német Pliensbach városról kapta a nevét. Göppingenben múzeumban láthatók a régióból előkerült ásványok és fosszíliák.
[szerkesztés] Határai
Kezdetét a Nemzetközi Rétegtani Bizottság [1] meghatározása szerint a Bifericeras donovani és az Apoderoceras nemű ammoniteszek legalacsonyabb előfordulási gyakorisága jelzi a korszakból származó kőzetrétegekben. Az utána következő toarci korszak az Eodactylites ammonitesz fauna közel legkisebb előfordulási gyakoriságával kezdődik.
[szerkesztés] A pliensbachi-toarci kihalás
A pliensbachi és a toarci határán kisebb kihalási esemény következett be, ennek hatásait a foraminifera faunára Magyarország területén Görög Ágnes mutatta ki a bakonycsernyei Tűzköves-árok rétegsorában. Pálffy József tanulmánya szerint a kihalási ráta mintegy négymillió éven keresztül haladta meg számottevően a háttérértéket, a kihalási csúcs pedig mintegy 183 mya következett be.
A kihalást először világméretűnek gondolták, később regionálisnak, a részletes vizsgálatok azonban globális krízist mutattak ki. A kihalás oka valószínűleg anoxikus esemény volt (az óceán oxigénszintjének csökkenése), amelyet az intenzív vulkáni tevékenység okozhatott. A Gondwana őskontinens déli részén 183 mya tetőzött a Karoo és Ferrra bazalt provinciák vulkanizmusa.[2]
