Ammoniteszek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ammoniteszek
Evolúciós időszak: devonkréta
Ammonitesz, Kréta
Ammonitesz, Kréta
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Fejlábúak (Cephalopoda)
Alosztály: Ammoniteszek (Ammonoidea)
Zittel, 1884
Rendek
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ammoniteszek témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ammoniteszek témájú kategóriát.

Ezen a két Craspedites példányon jól láthatók a lakókamrák válaszfalainak felszíni metszetei, a lobavonalak

Az ammoniteszek (magyar kládnevén előrenéző szifótölcséres lábasfejűek) kihalt tengeri állatok egy csoportja, az ammonoideák alosztálya a fejlábúak osztályában, a puhatestűek (Mollusca) törzsében. Maradványaik kitűnő korjelző fosszíliák, amelyek segítségével viszonylag könnyen megállapítható az adott kőzet kora. A korjelző szerepük betöltésére az tette képessé az ammoniteszeket, hogy egy-egy nemük általában legfeljebb 1-2 millió évig élt, az evolúció során viszonylag gyorsan változtak. Másrészt a Tethys-óceán üledékeiből képződőtt kőzetek az egész Eurázsiai-hegységrendszerben megtalálhatóak, az egykori igen hasonló éghajlati és geokémiai feltételek mellett a fajok szélesen elterjedtek voltak. Az, hogy abszolút korok (vagy inkább intervallumok) rendelhetők az adott ammonitesz nemekhez, az annak köszönhető, hogy izotópos vizsgálatokat végeztek az üledékekben található vulkáni tufaszórás-nyomokban, s ezáltal határoztak meg „objektív” geológiai kort.

Elnevezésük eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ammon-Ré jelképei, a kosok Karnakban
Logaritmikus spirál

Az ammoniteszek váza első ránézésre a csigákéhoz hasonlít, de a legtöbb csigával ellentétben nem három dimenziósan, vertikális tengely körül, hanem síkban csavarodott, dorzális irányban. Az "ammonitesz" név az óegyiptomi főisten, régies átírásával Ammon-Ra (Ámon) nevéből ered, akinek attribútuma volt a kosszarv, ami hasonlóan csavarodván, emlékeztette id. Pliniust az ammonitesz-vázra. Általában szabályos spirálban csavarodó héjuk volt (bár voltak nem spirális páncélú fajtáik is, a „heteromorfok”), és nevüket is erről kapták. Az idősebb Plinius (aki 79-ben Pompejinél halt meg) „Ammonis cornua”, azaz (az egyiptomi isten) Ammon szarvai néven említi az ammonitesz fosszíliákat, mert az istent általában kosszarvakkal ábrázolták. Az ammoniteszek fajainak neve gyakran ‑ceras végződésű: a görög κέρας szó jelentése „szarv”.

Az Ammonitesz-ház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vázuk jellegzetes logaritmikus spirál. A logaritmikus spirálok önmagukkal hasonlók és önmagukkal kongruensek minden hasonlósági transzformációra. (Nagyításuk-kicsinyítésük ugyanazt eredményezi, mint elforgatásuk a pólus körül.) Nagyításuk b^{2 \pi} tényezővel az eredeti görbét adja.

Asteroceras, egy jura korú ammonitesz angliából

Az ammonita sprirál jellemzője, hogy a névadó Amon-Ré kosszarvával elletétben nem térben csavarodik a legtöbb fajnál (bár ismertek heteromorf ammoniták, amelyek térben csavarodnak), hanem síkban, dorzális irányban és az óramutató járásával megegyező irányban.

A ház egy primitív, hólyag alakú kamrácskából indult ki. Amikor az állat kinőtte lakókamráját, másik építésébe kezdett, átköltözött a következőbe, ami már nagyobb volt, mint az előző. A korábbi kamra elzáródott egy kalcitlemezzel a későbbitől. A legkülső lakókamrát egy cső kötötte össze az összes korábbi kamrával, ez a szifó. Ezen keresztül idegek és erek futottak. Ezzel képes volt arra, hogy változtassa az elhagyott kamrák gáz-, és folyadék-összetételét. Így az ammonitesz a Nautilushoz hasonlóan lebeghetett és magasságot változtathatott.

A kamrák válaszfalainak és a ház külső héjának csatlakozása a loba (vagy lobus), rajzolatuk sokszor látható a fosszíliák felszínén. Ezek jellegzetes alakúak, olyannyira, hogy a csoport belső rendszerezésének alapját képezi.

Rokonsági kapcsolataik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Annak ellenére, hogy az ammoniteszek is külső házas lábasfejűek voltak, legközelebbi ma élő rokonaik nem a nautilusok, amelyek szintén külső vázas lábasfejűek, hanem a Coleoidea alosztály, amelyhez a tintahalak is tartoznak. A szilur-devon időszakban élt bactriteszek leszármazottai mind az ammoniteszek, mind a ma élő többi lábasfejű, az igencsak konzervatív Nautilus csoporttal, amelyek orthocerasszerű ősöktől származnak. Az Orthocerasok szifója a Nautilushoz hasonlóan központi helyzetű, míg a Bactritesé ventrális, peremi helyzetű volt.

Az Ammonitesek elkülönítése a Nautilus-féléktől a szifótölcsér alapján történik. Az ammoniteszek szifótölcsére mindig előre néz. A szifótölcsér a kamraválaszfal szifó körüli kitüremkedése.

Táplálkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ammoniteszek állkapcsi szerve: az aptychus.

Vázukban talált ételmaradványokból tudjuk, hogy elsősorban rákokat, halakat fogyasztottak, de bizonyára számos egyéb, váznélküli gerinctelent is elfogyasztottak. Feltehetően ezeket az aptychus nevű állkapcsi rágószervükkel őrölték meg. Észak-Amerika felső kréta tengeri képződményeiből ismert olyan héjlelet, ami egy mosasaurus támadásából származó páros fogsor lenyomatot is megőrzött. Mivel tudjuk, hogy egykori szerepük a tengerekben hasonló volt a mai halakéhoz, ezért valószínű, hogy igen fontos szerepet töltöttek be az egykori táplálékláncban és számos Ichtyosaurus, Plesiosaurus és Mosasaurus nem fő táplálékát adták.

Fejlődéstörténetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ammonitesz ház felcsavarodása

A bactritoida nautiloidáktól eredő ammonoida cephalopodák először a késő szilur vagy a kora devon időszakban jelentek meg, mintegy 400 millió évvel ezelőtt (mya), és a kréta kor végén (65 mya) haltak ki, a dinoszauruszokkal együtt. Az ismert ammonitesz-ház mellett maradványaik még az aptychusok is, amelyek vélhetően operculumként (ház-fedélként) és szájszervekként is szolgálhattak. Mivel találtak olyan ammonitesz vázat, ahol a lakókamra ventrális oldalán kisebb aptychusok is sorakoztak, egyes fajaik mindenképpen elevenszülők lehettek. Az ammoniteszeken belül inkább evolúciós fauna, mintsem tényleges rendszertani szempontból megkülönböztetünk ó-, közép és újammonitákat. Ezen ammonitesz-faunák körvonalaznak 3 nagy (Sepkoski-féle) tömeges kihalási hullámot, melyek a Perm időszak végén, a triász-jura határon és a kréta végén következtek be. A perm–triász kihalási esemény során eltűntek a Goniatites-féle, egyszerű kamravarratvonalú (loba-vonal) ammoniák és a Bactritesek egyenes házú leszármazottai (a belemnitidák kivételével. A triász időszakban igen nagy számú ammonitesz-nem jelent meg, az alaptípusuk az ún. ceratidae vonal, jellegzetes varratvonalukkal. Az ausztriai Hallstatt triász időszaki kőzetei tanúsága szerint igen nagy számban éltek ammoniteszek ebben az időszakban. Hazánkban a balatonról elnevezett Balatonites nem képviselőinek híres leleteit a Balaton-felvidéken találták meg. A triász–jura kihalási eseményt egyedül a Phylloceratidae család élte túl, amiből, jelenlegi tudásunk szerint, származott az összes jura és kréta időszaki ammonitesz. A hettangiban a szűk köldökű Phyllocerasokkal együtt feltűnő Lytocarasok valószínűleg a Phyllocerasok tág köldökű leszármazottai voltak. A felső triászban már megkezdődött a Phyllocerasok őseineél a kamravarratvonalak igen erőteljes differenciálódása, ami egyes újammonitáknál igen bonyolultan kifejlődött.

Mellékalakok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Heteromorf házú ammonitesz a Kréta időszakból

Az ammoniták körében több esetben is kifejlődtek kicsavarodott valamint (első látásra) szabálytalan alakú típusok is, az ún. heteromorf ammoniteszek. Korábban úgy gondolták, hogy az ammonita-ág egyfajta rend szintű "elöregedése" zajlott volna le. Az újabb felfogás szerint az ammoniteszek adaptációjának jeleiről van szó, azaz nem "leépülésről" van szó, hanem éppen ellenkezőleg, progresszív jelenségről. A mellékalakok házfelépítése levezethető a normál típusból és egymásból a legtöbb esetben. A főbb változatok a következők: a ház csigaházszerűen, vertikális tengely körül csavarodik, vagy a szomszédos kanyarulatok nem érintkeznek egymással. Előfordul, hogy a ház valamilyen mértékben kicsavarodik (számos átmenet létezik) de mindvégig megmarad a szabályos spirál alakzat vagy a váz kicsavarodik és eltér a logaritmikus spiráltó, kampószerűen visszahajlik vagy más módon eltér, a váz teljesen egyenessé válik, és különleges, gombolyag-szerű házformák is ismertek.

Bővebben lásd:Ancyloceratina

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ammoniteszes mészkő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jura kori életkép ammoniteszekkel és Trigonia kagylóval.

Jellemző ammoniteszes mészkő az ún. "ammonito rosso", a gerecsei és bakonyi jura kori képződményekben is megtalálható vörös színű, gumós, néhol kissé kovás ammoniteszekben gazdag mészkő. Ilyen mészkőből faragták ki Mátyás király Visegrádi palotájának híres díszkútját vagy Magyarország több fontos középületének padlózatát és lábazati borítását. A vörös, jura kori mészköveket hazánkban a Gerecsében bányásszák, de megtalálható még a Villányi-hegységben és a Bakonyban is. Az ammoniteszek jellegzetesen gumós, alsó jurai mészkövekben fordulnak elő a legnagyobb számban.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Discoscaphites iris.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]