Alexander von Humboldt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alexander von Humboldt

Alexander von Humboldt, teljes nevén Friedrich Wilhelm Heinrich Alexander Freiherr von Humboldt báró (Berlin, 1769. szeptember 14. – Berlin, 1859. május 6.) német természettudós és utazó, Wilhelm von Humboldt öccse.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1787-től az Odera melletti Frankfurtban, majd 1788-ban Berlinben látogatta az egyetemet s főleg technológiával, de mellette a görög nyelvvel és növénytannal is foglalkozott. 1789-ben Göttingenbe ment, ahol főleg természettudományi tanulmányainak élt. Itt készítette első munkáját: Mineralogische Beobachtungen über Basalte am Rhein (Braunschweig 1790). 1790 tavaszán és nyarán Georg Forster kíséretében Belgiumba, Hollandiába, Angliába és Franciaországba utazott és számos nevezetes természettudóssal ismerkedett meg. Az utazás vágyat keltett benne a trópikus vidékek felkeresésére; előbb azonban Hamburgba ment az ottani kereskedelmi akadémiára, 1791-ben pedig öt havi berlini tartózkodás után a freibergi bányászakadémiára. Freibergben írta Florae subterraneae Fribergensis Prodromus et aphorismi ex physilogia chemica plantarum (Berlin 1793) című könyvét is. 1792 februárjától a bányászati osztály elnöke, 1793 júliásban a bayreuthi hercegség bányászati és kohászati ügyeinek vezetője, majd a Fichtel-hegység melletti frank hercegségek főbányamestere lett. Ugyancsak 1793-ban beutazta Felső-Bajorországot, Salzburgot, Salzkammergutot és Galicíát, hogy a sótermelést és a főzést tanulmányozza. 1794-ben hasonló célból Kolbergbe, a középső és alsó Weichsel kerületbe, Dél-Poroszországba utazott, majd Hardenberg miniszterrel diplomáciai küldetésben Frankfurtban járt. Októberben ismét elfoglalta hivatalát és újból kémiai tanulmányaival foglalkozott, aztán Tirolon át Velencébe, Lombardiába és Svájcba utazott. Ez időben ismerkedett meg Comóban Alessandro Voltával és Paviában Scarpával, akikkel való érintkezése Über die gereizte Muskel- und Nervenfaser (Berlin 1797-99, 2. köt.) című nagyobb munkája megírására serkentette. 1796. július vége felé megint diplomáciai megbízással a francia fő-őrszállásba küldték, ahol Moreau tábornoktól kieszközölte, hogy Svábország hohenzollerni birtokait kíméljék.

1797-ben kilépett az állami szolgálatból, rövid ideig bonctani tanulmányokkal foglalkozva Jénában élt, aztán meteorológiai megfigyelések céljából Salzburgba ment. 1798-ben Párizsba utazott, ahol Aimé Bonpland botanikussal ismerkedett meg. Ezzel elhatározta, hogy télire együtt mennek Spanyolországba s 1799 februárjában Madridba érkezett. Itt megnyerte a kormány kegyét, amely megengedte neki, hogy Spanyolországnak Amerikában és az Indiai-óceánban fekvő birtokait beutazhassa és tudományos céljai elérésében őt tőle telhetően támogatta.

Humboldt amerikai útja

1799. június 5-én Bonpland-nal együtt Corunába hajózott és június 19-én Tenerifában kötött ki. Július 16-án Cumanánál az amerikai partra lépett. Venezuelában való hosszú tartózkodás után a két kutató 1800 februárjában Caracasba ért; innen a calabotói fűvel benőtt sivatagokon át az Orinocóhoz jutottak, majd e folyamon és az aturesi és maypuresi vízeséseken keresztül a Rio-Negro melletti San Carlosba hajóztak, aztán a Cassiquiare-on át az Orinocóhoz tértek vissza és ekként módjukban volt az Orinocónak és az Amazonasnak régóta vitatott összeköttetését bebizonyítani. Aztán lefelé hajózva az Orinocón, elérték Angosturát és végül Cumanába tértek vissza. Innen Havannába utaztak, ahonnan, több hónapi tartózkodás után 1801 márciusában Dél-Amerikába érkeztek. A Magdolna-folyamon fölfelé hajóztak Honoláig, aztán Bogotába mentek; szeptemberben pedig a Kordillerákon át tovább folytatták útjokat Quitóig. Itt öt hónapig időztek, megmásztak több vulkánt, így 1802. június 23-án a Chimborazót 5761 méterig, aztán az assuayi, cuencai fennsíkon, a lojai kina-erdőkön át a felső Amazonasig jutottak, innen a caxamarcai fennsíkon keresztül Truxillóba és Limába értek, ahol a Merkúrnak a Nap előtt való átvonulását is megfigyelték.

1802. december végén Callaotól Guayaquilig hajóztak és 1803. március 23-án Acapulcóba érkeztek. Április havában Mexiko városában voltak, ahonnan hosszabb tartózkodás után Guanajuato és Valladolid, Michoacan felé tartottak, megnézték a Jorullo vulkánt és Tolucán át Mexikóba tértek vissza. Majd, miután Humboldt meglátogatta a Toluca- és Perobe-vulkánt, 1804 januárjában Veracruzba utazott, március 7-én pedig Havannába hajózott, ahol ismét néhány hetet töltött. Április 29-én Philadelphiába ment, rövid ideig Washingtonban tartózkodott, aztán július 9-én elhagyta Amerikát és július 3-án Bonpland-nal együtt Bordeauxba érkezett.

Párizsba érve, gyűjteményeinek és kéziratainak rendezésével foglalkozott. Humboldt utazása igen hasznos volt a természettudományok és az addig kevéssé ismeretes vidékek ismerete szempontjából; sok hely fekvését és magasságát ő határozta meg, és számos új tudományágat (így a növényföldrajzot és összehasonlító klimatológiát) alapított. Mellette nyert az utazás révén az archeológia, statisztika és antropológia is. Az amerikai utazásra vonatkozó jelentéseket Humboldt és Bonpland egy nagy, részint francia, részint latin nyelven írt munkában foglalták össze, amely (6 részben) 30 folio- és quart-kötetből állt.

1805. március 4-én bátyjához utazott Albanóba, majd Gay-Lussac-kal együtt a Vezúvhoz, majd Svájcon át november 16-án Berlinbe ért. A király kívánságára Vilmos porosz herceget 1808-ban elkísérte párizsi útjára és műve kiadásával foglalkozva 1827-ig Párizsban maradt. Közben 1814-ben a király kíséretében Angliába ment és 1818-ban ennek kívánságára az aacheni kongresszusra; részt vett a veronai kongresszuson is, majd elkísérte a királyt Olaszországba. Aztán Párizsba, majd Berlinbe ment és utóbbi helyen megkezdte előadásait a kozmoszról vagyis a fizikai világról. De már 1829. április 12-én ismét útra kelt, ezúttal I. Miklós cár kívánságára Szibériába. Az Uralon át az Altajhoz, majd Kína határáig jutott el. Aztán a déli Ural felé menet az isimi sivatagon át a kis horda kirgiz sivatagához és a Kaszpi-tengerhez értek. 9 hónap után Tulán és Moszkván át visszajöttek. Az utazás eredményeit Humboldt egy kétkötetes munkában foglalta össze.

1830 májusában a porosz trónörököst Varsóba, aztán Teplitzbe kísérte. Később ismételten Párizsba küldték, hogy az ottani viszonyokról jelentéseket tegyen. 1841-ben a királlyal Angliába, 1846-ban Dániába utazott. Élete vége felé Humboldt részben Berlinben, részben Berlinhez közel fekvő tegeli birtokán lakott.

Nem lévén nős, jelentékeny vagyonát tudományos célokra hagyta. Szobrát 1883-ban Berlinben a bátyjáé mellé az egyetem előtt állították fel. Az ő emlékére alapították a Humboldt-alapítványt, amelyből a kutatókat segítik.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alexander van Humboldt, Joseph Stieler 1843-ban festett képe.

Humboldt óriási irodalmi munkásságát nemcsak önálló művek, hanem számos kisebb-nagyobb értekezés, francia és német folyóiratokban megjelent cikkek alkotják. Becsesek levelei is. Főműve: Voyage aux régions équinoxiales du Nouveau Continent fait en 1799, 1800, 1801, 1802, 1803 et 1804 par Alexandre de Humboldt et Aimé Bonpland (Párizs 1807). E főművel kapcsolatos az Ansichten der Natur (Stuttgart és Tübingen 1808, 2 rész) című mű. Egyéb munkái: Essai politique sur l'ile de Cuba (Páris 1826, 2 köt.); Examen critique de l'histoire de la géographie du Nouveau Continent et des progres de l'astronomie nautique aux XV. et XVI. siecles (u. o. 1814-1834). Ázsiai útjáról szóló könyvek: Fragments de géologie et de climatologie asiatiques (u. o. 1834, 2 köt.), Asie Centrale. Recherches sur les chaines de montagnes et la climatologie comparée (u. o. 1843, 3 kötet) és Reise nach dem Ural, dem Altai und dem Kaspischen Meer (Berlin 1837-42, 2 kötet) című munkái.

Németül írta Kosmos, Entwurf einer physischen Weltbeschreibung (Stuttgart 1845-58) című négykötetes nevezetes munkáját.

Tiszteletére elnevezett élőlények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]