Salzburg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Salzburg
2006-04-03 - Salzbourg.jpg
Salzburg címere
Salzburg címere
Salzburg zászlaja
Salzburg zászlaja
Közigazgatás
Ország  Ausztria
Tartomány Salzburg (tartomány)
Polgármester Heinz Schaden (SPÖ)
Irányítószám 5020
Körzethívószám 0662
Népesség
Teljes népesség 149 470 fő (2008. okt 1.)[1] +/-
Népsűrűség 2262 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 424 m
Terület 65,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Salzburg  (Ausztria)
Salzburg
Salzburg
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 48′ 00″, k. h. 13° 02′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 48′ 00″, k. h. 13° 02′ 00″
Salzburg weboldala

Salzburg Ausztria Salzburg tartományának székhelye. A Salzburg-környék közigazgatási egységgel együtt alkotják az Salzburg tartomány öt „Gau”-ja közül a legészakibbat, Flachgau-t. Északnyugaton Bajorországgal határos. 149470 lakosával Bécs, Graz és Linz után a negyedik legnagyobb osztrák város. Agglomerációjában mintegy 210 000 ember él. Vonzáskörzete túlnyúlik a tartomány határain délnyugat-bajorországi és felsőausztriai területekre. Salzburg a központja a Salzburg-Berchtesgadener Land-Traunstein Eurorégiónak.

A várost gyakran Mozartstadtnak is nevezik, hiszen itt született és rövid életének több mint a felét itt is töltötte Wolfgang Amadeus Mozart. Egy hercegérseki városbíró név szerinti említésével (eredetileg először 1120/30 táján) Salzburg tekinthető a mai Ausztria legrégibb városának. Salzburgban mindenekelőtt a legkorábban benépesült Óváros és a Hellbrunni kastély rendelkezik különösen nagy múltra visszatekintő kulturális hagyományokkal. Itt találhatók többek között:

Híres barokk építészetéről, jelentős történelméről és mint az Alpok kapuja.

Geográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A környező vidék

Domborzata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salzburg a Salzburgi-medencében fekszik. A Salzach és a beépítetlen hegyek Európa egyik legzöldebb városközpontjává teszik a belvárost. A belső hegyek közé tartozik a Várhegy (a várral), a Mönchsberg, a Rainberg és a Kapuzinerberg. A várostól délre fekszik a Helbrunner Berg.

A várostól délnyugatra magasodik az 1853 m magas Untersberg, délkeletre az 1288 méteres Gaisberg. Keleti irányban nem messze található Salzkammergut. Észak felé a Salzburgi-medence nyitott. A város ligetekkel búcsúzik a Salzachtól, ami innét Flachgau szelíd dombvidékén át folytatja útját. Itt áll még a Plainberg egy gyönyörű kálváriával, megkoronázva a búcsújáróhely Maria Plain templomával. A város északnyugaton Bajorországgal határos, itt a Salzach választja el a szomszéd városkától, Freilassingtól.

Korai városfejlődés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salzburg mai területe az újkőkor óta (kb. i. e. 4500) lakott. Mindenekelőtt a Rainbergen maradtak fenn folyamatos településnyomok az újkőkortől egészen a rómaiak bevonulásáig, melyre i. e. 15-ben, Augustus császár uralkodása alatt került sor. Nagyobb településrészek helyezkedtek el a várhegyen és a Kapuzinerbergen is, melyek a kelta időkben közigazgatási központot képeztek. A város hegyeinek lakossága a rómaiak érkezése után az Óváros területére települt és ott immár a római „Iuvavum” település fennhatósága alatt éltek. (A Iuvavum név nem a római istenség nevéből származik, hanem kelta eredetre vezethető vissza.) A város kezdetben a Salzach bal partján fejlődött, ahol a Salzach és Mönchsberg kitűnő védelmet nyújtottak, és csak déli irányban volt szükség erős védelemre. Néhány évtizeddel később, Claudius császár idején a római Iuvavum már fontos közigazgatási központja volt az újonnan létrejött Noricum provinciának (a késő római időkben "Ufernoricum") és egy municípium rangjával rendelkezett (Municipium Claudium Iuvavum). Salzburg volt az egyik legfontosabb város a Germániába vezető úton.

Városszerkezet és városrészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salzburg ma tizennégy közigazgatási egységre, településre tagolható: Salzburg, Maxglan, Morzg, Gnigl, Itzling, Aigen, Liefering és Leopoldskron, valamint a környező Gaisberg, Heuberg, Bergheim, Hallwang, Siezenheim és Wals.

Egyesítések a 20. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1935. június 7-én a tartományi gyűlés törvényt fogadott el „Salzburg tartományi székhely területének bővítéséről”, melynek hatálybalépésével több környező települést részben vagy egészben a városhoz csatoltak. Ezzel a lakosság lélekszáma 40 232-ról 63 275-re, területe pedig 8,79 km²-ről 24,9 km²-re nőtt.

Az egyesítések második hulláma 1939-ben zajlott, ekkor csatoltak a városhoz többek között olyan nevezetes, ma idegenforgalmi szempontból jelentős részeket, mint Hellbrunn és Leopoldskron. A város lakosainak száma ezzel 77 170-re emelkedett, területe pedig 1950-re elérte a 65,67 km²-t. Érdekesség, hogy Anif község 1990-ben megtámadta Hellbrunn egykori elcsatolását, és visszakövetelte azt magának, sikertelenül.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salzburg a Salzach partjáról
Főtér

A kezdetek és a kora középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város területe az újkőkor óta lakott. Kr. e. 15-ben a kis önálló településeket a római Iuvavum város váltotta fel a Salzach partján.

Az i. sz. 5. században a városban már kolostor is volt (Szent Péter kolostor), melyet Salzburgi Szent Rupert szervezett újjá 700-ban. A Salzburg név először 755-ben szerepelt. 739-től Salzburg püspöki székhely, első székesegyháza 774-re épült föl. 798. április 20-án III. Leó pápa Nagy Károly kérésére érseki rangra emelte a várost.

Érett és késő középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város ezután a Keleti Frank Királysághoz tartozott.

A Festung Hohensalzburg várat építését 1077-ben Gebhard érsek kezdi meg, amelyet utódai fejeztek be. Mivel 1076-ban Gebhard az invesztitúraharcban a pápa, 1077-ben pedig az ellenkirály Sváb Rudolf oldalára állt, a harc befejeződése után hűtlenségéért IV. Henrik száműzte.

1166-ban II. Babenbergi Konrád császári beleegyezés nélkül kezdte meg uralkodását Salzburgban, ezért Barbarossa Frigyes hűbéresei porig rombolták a várost.

1328-ban az érsek közbenjárásával a város hosszú ideig önállósította magát a Német-római Birodalomban. 1348/49-es nagy pestisjárány Salzburgban is megjelent, ugyanúgy ahogy egész Európában. A város lakosságának harmada meghalt.

1481-ben III. Frigyes német-római császár engedélyezte a városnak a szabad bíró- és polgármester-választást. 1525-ben a német parasztháború elérte a várost és három hónapig a várost el is foglalták.

Salzburg a barokk korban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1756-ban látta meg a világot a város talán legismertebb szülötte, Wolfgang Amadeus Mozart, aki 1769 és 1781 között az érsek szolgálatában állt.

1772 és 1803 között – Franz Josef von Colloredo-Mannsfeld érsek kormányzása alatt – a város a késő felvilágosodás központjává vált. Ő hívott tudósokat és művészeket Salzburgba.

Salzburg a szekularizáció után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1886-ban indult meg a villamosközlekedés a városban.

1919-ben tartották az első szabad választást.

1921. május 29-én népszavazást tartottak arról, hogy a város csatlakozzon-e Németországhoz.

1997. szeptember 17-én az UNESCO világörökséggé nyilvánította az óvárost.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hohensalzburg vára

Hohensalzburg vára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa legnagyobb, teljes épségében megmaradt középkori építménye. Az eredetileg kisebb, fából készült várat 1077-ben Gebhard hercegérsek építtette az invesztitúraharc idején, majd a 11-13. század folyamán egyre több védfalat, bástyát toldottak hozzá. A bevehetetlennek tartott erőd mai méretét 1527-ben érte el, a 17. században pedig az északi oldal védelmi rendszerével bővült. 1816-tól a második világháborúig kaszárnyaként üzemelt.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kilátás a Mönchsbergről a salzburgi óvárosra

Színházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Salzburgi színészház
  • Nemzeti Színház
  • Salzburgi Marionettszínház
  • Zenekarház
  • Salzburgi Utcai Színház
  • Kis Színház

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rupertinum – Múzeum a modern művészeteknek
  • A természet háza
  • Állatkert
  • Csendes Éj múzeum
  • Salzburgi dóm múzeuma

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bécs-Salzburg vasútvonal 1860. augusztus 1-jén került megnyitásra, megalapozva vasúti csomóponti helyét a városnak. 1860. augusztus 12-én aztán Rosenheim felé is megnyílt a Rosenheim–Salzburg-vasútvonal, majd később a folytatása is, a München–Rosenheim-vasútvonal München felé. 1873-tól szakaszosan megnyílt a Salzburg–Tirol-vasútvonal, majd 1876-ban a Salzburger Lokalbahn. A vasútvonalak a Salzburg Hauptbahnhofon futnak össze, amely a 2009-2012 közötti átépítése során fejpályaudvarból átmenő pályaudvarrá alakul. Salzburgot EuroCity vonat köti össze Klagenfurttal, Münchennel, Béccsel. Intercity vonatok járnak a 2012-es menetrendváltással ismét Graz felé. Korridor vasútvonal üzemel Németországon át Innsbruck felé.

Közút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város szerepkörét az Alpok völgyei és hágói által meghatározott közlekedési helyzetével alapozta meg. Tirol felé Németországon keresztül a Kleine deutsches Eck Bad Reichenhall érintésével és Großes deutsches Eck (kicsi és nagy német sarok) Rosenheim érintésével létezik korridor út. 1859-ig csak egy városi fahíd ívelt át a Salzach felett, mai itt áll a Staatsbrücke (Állami híd). 1859-ben nyílt meg a második híd a Karolinenbrücke, egy évvel később a vasúti híd. Az A1-es autópálya hídja a Karolinenbrücke és a Staatsbrücke ma is a legfontosabb három átkelő a 13 híd közül. A Mirabell kastélyhoz közeli modern Makartsteg gyalogos híd 2001-ben nyerte el mai formáját. A város az A1-es, A10-es osztrák és A8-as német autópályákon közelíthető meg, illetve az 1-es, 150-es, 155-ös, 156-os, 158-as, 159-es, 160-as főutakon.

Parkolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város jelentős területe rövid parkolási zóna (Kurzparkzone) része, amit kék festéssel jelölnek. Hétfőtől-péntekig 9-19 óra, szombaton 9-16 óra között fizetős a parkolás és legfeljebb 3 órát lehet várakozni. Az utcákon kevés felszíni parkoló található. A legnagyobb számú parkolók mélygarázsokban létesültek. Az óvárosban például a Mönichs-hegy alatt lévő Altstadtgaragen – Mönchsberg garázsban 1296 férőhely áll a rendelkezésre, míg a Mirabell-Congressnél 700 férőhely. A mélygarázsoknál általánosnak mondható a 2 m körüli magasságkorlátozás. A parkolási díj a parkolóházakban a hosszabb várakozási idő esetén arányosan csökken. Ingyenes parkoló csak a város szélén álló P+R parkolókban és a szintén városszéli bevásárlóközpontoknál találhatóak, ahonnan busszal, trolibusszal, vagy vasúton lehet beközlekedni.[2] A Hellbrunni kastélynál félóra várakozás ingyenes, majd díjköteles a parkolás.

Közösségi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban 1886-tól lóvasút közlekedett, amelyet később 7 hónap alatt villamosítottak és 1909. május 4-én már mint villamos váltott fel. A vonalat 1916-ban és 1927-ben meghosszabbították. A belvárosban 1940. szeptember 25. és november 25. között a villamost 3 szakaszban trolibusz váltotta fel. Az utolsó villamos 1953. október 31-én közlekedett a még meglévő szakaszokon.[3] Ma a legtöbb útvonalon trolibuszok közlekednek. Az autóbuszok kevesebb vonalon járnak és alternatív (gáz) meghajtásúak.

Salzburgot a személygépkocsi forgalom folyamatos növekedése jellemzi. A megtett távolság és a tömegközlekedési utazások részaránya folyamatosan csökkent, 1995-2004 között 21%-ról 16%-ra, elérve a közép-európai átlagot. A közösségi közlekedéssel ellentétben nőtt a kerékpáron közlekedők száma. A 38 busz és 72 trolibusz 117,3 km hosszú útvonalon közlekednek. 2005-ben 45 millió utast szállítottak.

Az S-Bahn rendszer szakaszos kiépítése 2004-ben kezdődött és várhatóan 2014-re fejeződik be. A városba ingázók kiszolgálására a belvárosban folyamatosan alakítottak ki új megállókat a vasútvonalak mentén, könnyen elérhetővé téve azokat. Az S-Bahn nem csak az osztrák, hanem a németországi elővárosokat is eléri. Az S1 vonal földalatti végállomása már úgy épült meg, hogy az a jövőben egy metró, vagy földalatti vasút 4 új megállójával - Mirabellplatz, Staatsbrücke, Residenzplatz és Nonnta - a belvárost is elérje. A beruházás 350 milliós euróra tehető, fedezet még nem biztosított. A vonatok ütemes menetrendben közlekednek 15-30 perces követési idővel.

verweis=Salzburger Verkehrsverbund S1  Salzburg Hbf (földalatti állomás) – Bürmoos – Lamprechtshausen
verweis=Salzburger Verkehrsverbund S11  Salzburg Hbf (földalatti állomás) – Bürmoos – Trimmelkam
verweis=Salzburger Verkehrsverbund S2  Salzburg Hbf – Straßwalchen
verweis=Salzburger Verkehrsverbund S3  Bad Reichenhall – Freilassing – Salzburg – Golling-Abtenau
verweis=Salzburger Verkehrsverbund S4  FreilassingBerchtesgaden Hbf

A városközponttól nyugatra található a repülőtér: Flughafen Salzburg, vagy Salzburg Airport W. A. Mozart néven ismert. 2007-ben 1.946.422 utas fordult meg, a legtöbb utas a téli sí időszakban veszi igénybe a repülőteret.

Gyalogos, kerékpáros közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelmi óváros gyalogos övezetként került kialakításra, behajtani csak külön engedéllyel van mód. Az óvárosban fiáker közlekedik a Residenzplatzról indulva.

A kerékpáros útvonalakat 1991-től építették ki, a legszebb szakasza a Salzach folyót követő útvonal. A kerékpárosok száma nőtt: 1995-2008 között 12%-ról 20%-ra emelkedett.

A város szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Residenzbrunnen
Mozarteum egyetem
Az FC Red Bull Salzburg stadionja

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város leghíresebb labdarúgó csapata az FC Red Bull Salzburg. A csapat korábban Casino Salzburg néven szerepelt, és bejutott az 1994-es Uefa kupa döntőjébe, ahol 1-0 ra kikapott az Internazionaltól. 2005-ben a Red Bull megvette a csapatot, és innentől Red Bull Salzburg néven szerepel a csapat. A csapat hazai pályája a Red Bull Arena, amely a 2008-as Európa bajnokságon több mérkőzésnek is helyszínéül szolgált.

A város megpályázta a 2010-es téli olimpia rendezését, de azt végül Vancouver nyerte el.

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ORF tv-nek van helyi kirendeltsége. A magántelevíziók 1995 óta működnek: SAFE kábeltelevízió (ma Salzburg AG) és a Signal.

Könyvtárak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Salzburgi város könyvtár
  • Egyetemi könyvtár

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salzburg óvárosa egy részének panorámája a Mönchsberg irányából. Előtérben a Kapuzinerberg, jobbra a Gaißberg a TV-toronnyal.
Salzburg óvárosa egy részének panorámája a Mönchsberg irányából. Előtérben a Kapuzinerberg, jobbra a Gaißberg a TV-toronnyal.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bevölkerung zu Quartalsbeginn seit 2002 nach Gemeinden und Alter (német nyelven). Statistik Austria. (Hozzáférés: 2009. március 7.)
  2. Parken in Salzburg. salzburg.info. (Hozzáférés: 2012. október 24.)
  3. 100 Jahre elektrischer Stadtverkehr in Salzburg. andersreisen.net. (Hozzáférés: 2012. október 24.)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Salzburg című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salzburg témájú médiaállományokat.