Érsek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az érsek (latinul archiepiscopus, szó szerint „főpüspök”) a katolikus egyházban az főegyházmegye élén álló megyéspüspök, aki egyben az érsekségéhez tartozó egyháztartomány vezetője is. Ily módon az adott érseki székhez tartozó alárendelt (ún. suffraganeus) egyházmegyék megyéspüspökeinek elöljárója némely dologban. Saját egyházmegyéje a főegyházmegye, ami a többi alárendelt egyházmegyével együtt alkotja az egyháztartományt.

Az angolszász országok és Svédország protestáns egyházaiban az érsek megnevezés egyfajta vezető püspökök jelent.

Az ortodox egyházakban az érsek megfelelője a metropolita.

[szerkesztés] Jogköre

Nem mindenben elöljárója az érsek az alárendelt megyéspüspököknek, mégis sajátos jogokat élvezett már a 4. század óta. Ilyenek voltak például a püspökválasztás megerősítése, az adott tartomány látogatása és bizonyos fokú felügyelete, tartományi zsinat öszehívása, azok vezetése.

Ma már az érsek jogai szűkebbek:

• felügyeleti joga van az alárendelt egyházmegyékben a hit és az egyházi fegyelem területén.
• szükség esetén az egyházmegye élére kormányzót nevezhet ki.
• kánoni látogatásokat (visitatio canonica) végezhet az egyháztartomány területén.
• főpapi funkciókat végezhet az egyháztartomány minden templomában. A székesegyházakban csak az illetékes megyéspüspök hozzájárulásával.
• kérheti és viselheti a báránybőrből készült érseki jelvényt az ún. palliumot.

[szerkesztés] Magyarországon

Érseki címet viselnek Magyarországon Szent István korától az esztergomi és a kalocsai püspökök, 1803-tól az egri, 1993-tól pedig a veszprémi megyéspüspök. A magyar érsek szót általában Szent Asztrik (Asrik) a hivatal harmadik magyarországi betöltője nevéből szokás eredeztetni.^[1]

Az esztergomi érseki szék betöltője a hagyomány szerint (1271-től) viseli a Primas Hungariae (Magyarország prímása) címet is. (1808-tól 1948-ig az esztergomi érsek a hercegprímás címet viselte Lotaringiai-Habsburg Károly osztrák főherceg után.)

[szerkesztés] Jegyzetek