Érsek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az érseki címerek jelvényei

Az érsek (latinul archiepiscopus, szó szerint „főpüspök”) a római katolikus egyházban a főegyházmegye élén álló megyéspüspök, aki egyben az érsekségéhez tartozó egyháztartomány vezetője is. Ily módon az adott érseki székhez tartozó alárendelt (ún. suffraganeus) egyházmegyék megyéspüspökeinek elöljárója némely dologban. Saját egyházmegyéje a főegyházmegye, ami a többi alárendelt egyházmegyével együtt alkotja az egyháztartományt.

Az angolszász országok és Svédország protestáns egyházaiban az érsek megnevezés egyfajta vezető püspököt jelent.

A keleti katolikus egyházakban 1991 óta létezik a főérseki cím is. A címet II. János Pál pápa hozta létre az 1991. október 1-jén kibocsátott Keleti Egyházak Törvénykönyvével, annak érdekében, hogy ne szaporítsák tovább a keleti pátriárkák számát. A főérseki cím tehát a metropolita (érsek) és a pátriárka között helyezkedik el, jogköreit és feladatait tekintve pedig inkább a pátriárkának felel meg. Több görög katolikus egyház élén (így pl. a román görög katolikus egyház élén is) főérsek-metropolita áll.[1]

Jogköre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem mindenben elöljárója az érsek az alárendelt megyés püspököknek, mégis sajátos jogokat élvezett már a 4. század óta. Ilyenek voltak például a püspökválasztás megerősítése, az adott tartomány látogatása és bizonyos fokú felügyelete, tartományi zsinat összehívása, azok vezetése.

Ma már az érsek jogai szűkebbek:

  • felügyeleti joga van az alárendelt egyházmegyékben a hit és az egyházi fegyelem területén.
  • szükség esetén az egyházmegye élére kormányzót nevezhet ki.
  • kánoni látogatásokat (visitatio canonica) végezhet az egyháztartomány területén.
  • főpapi funkciókat végezhet az egyháztartomány minden templomában. A székesegyházakban csak az illetékes megyés püspök hozzájárulásával.
  • kérheti és viselheti a báránybőrből készült érseki jelvényt az ún. palliumot.

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érseki címet viselnek Magyarországon Szent István korától az esztergomi és a kalocsai püspökök, 1803-tól az egri, 1993-tól pedig a veszprémi megyés püspök. A magyar érsek szót általában Szent Asztrik (Asrik) a hivatal harmadik magyarországi betöltője nevéből szokás eredeztetni.[2]

Az esztergomi érseki szék betöltője a hagyomány szerint (1271-től) viseli a Primas Hungariae (Magyarország prímása) címet is. (1808-tól 1948-ig az esztergomi érsek a hercegprímás címet viselte Lotaringiai-Habsburg Károly osztrák főherceg után.)

Hercegérsek, hercegprímás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hercegérsek hercegi családból származó vagy hercegi címet nyert érsek. A német-római birodalomban azokat a főpapokat nevezték hercegérseknek, akik joghatósági területükön és a birodalmi gyűlésen hercegi jogokat gyakorolhattak. A hercegérsekség tehát nem egyházi, hanem birodalmi, politikai cím és rang. Magyarországon elsőként 1707-től Keresztély Ágost viselte ezt a címet, aki születésénél fogva szász királyi herceg és esztergomi érsek lett.[3]

Magyarországon a prímás érsek, azaz a mindenkori esztergomi érsek a tisztségéhez kötődően maradandó hercegi rangot kapott III. Károlytól 1714-ben Keresztély Ágost esztergomi érsek, szász királyi herceg kérésére, ezért hercegprímásnak hívták, amíg a világi főnemesi rangok használatát XII. Piusz pápa meg nem tiltotta a főpapok számára 1951-ben.[4]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.topnet.ro/vasarnap/
  2. Györffy György: István király és műve. Budapest, Gondolat, 1983.
  3. Magyar katolikus lexikon. [1] és [2]
  4. Hercegprímás. lexikon.katolikus.hu Hozzáférés: 2014. dec. 30.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg az érsek címszót a Wikiszótárban!